Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
IRODALOM Eróziók Egy 1971-es frankfurti cikk a következőket írja: „1952- ben az emberi és gazdasági szenny 25 millió köbméter volt. 1959-ben ez a szennyeződés már 36 millióra nőtt, majd tíz év múlva, 1969-ben OO millió köbméterre duzzadt. Ez a szenny a tavakba és a tengerekbe zúdul, a fele tisztítatlanul. Nem a földünkbe”. Boldogok a hulladékok, mert övék a szennyeknek országa. — Micsoda blődli! — gondolom, és tovább pörgetem kezemben a jégrémes pálcikát, mert nem tudom a szemétkosárba dobni. Nem fér bele, mert az is televan szeméttel. Igaz, szeméttárolás a dolga, tehát legyen tele vele, amíg győzi. Utána belőle is szemét lesz. Vajh, ezt a szemetest hová fogják dobni, ha szemétté válik. Most bugyog belőle a szemét, néha könnyít rajta a száraz, benzinszagú szél, mert elviszi a galacsint, a csikket, a papírcefeteket, azaz a tonnányi szutyok egy része vándorol egyik helyről a másikra és tovább. Szinte nem is kopik el. Boldogan élhet, amíg el nem ég, földbe nem ásódik, vízbe nem dobódik, erdőben a bozót alatt nem rohadódik el. A szennyeseink körüli probléma, sajnos, nem oldódik meg. Kevés a guberáló? Vagy ezek a szennyeseink, amik lelkiek, testiek, környezetiek, gazdaságiak, mint a saját árnyékunkat, ezeket nem tudjuk átlépni? Nem, legfeljebb kiteregetni. .. A minap kaptam egy hivatalos levelet, benne egy ösz- szegyűrnivaló mondattal: „alapkoncepciója a kisvállalkozás, mely nagysága végett igényli egy önálló magazin megjelenését.” Ki mit igényel? Mennyire nagyságos a kissesség? Egy biztos, ez is szemét. A hír egyszerűségében is rémes: A svéd halottégetők tiltakoznak. Vegyék ki a halottból a pace-makert, mert fölrobban, és megsebesíti az ott dolgozókat. Szív küldi szívnek. Az euklédeszi geometria egyenesek sose látott messzeségbe futó együttese. A lent és a fent, a jobb és a bal síkjainak örök derékszögét hirdetik. Ami ezeken túl lehet, az ferde, csámpa, görbe és kusza, tehát az egyenesek és párhuzamosok világában rém unalmas. Bolyai fölépítette a görnyedt, kúszálkodó, síkban görbült párhuzamosok világát, egy új geometriát. Végül is semmi okunk nem lehet, hogy igazoljuk egyiknek vagy a másiknak az igazát, mivel magunk se tudjuk, hogy a görbéknek vagy az egyeneseknek lesz terük a megújulásra. Júlia frissen fésült konty- tyal fér haza az első emeleti lakásába. Gizus a másodikról ilyenkor lerázza a porrongyot. Júlia a ház pincéjében macskákat etet, ettől azok szaporodnak, és Gizus lábtörlőjét jellegzetes húgyfol- tokkal látják el. Ez így megy mindaddig, amíg a nagyhatalmak sem tudják a maguk lábtörlőit eldugni egymás macskái elől. Félek. .. .-osan. (így gondoltam.) Egyesek azt állítják, hogy 250 ezer évvel ezelőtt, mások azt mondják, hogy 1 millió évvel ezelőtt jelentünk meg itt a földön, a magunk egyszerű primitívségében, két lábon és nyakbehúzottan. Ha csak a 250 ezer éves létezésünket feltételezzük, és ezt az időtartamot egy órában határozzuk meg — mint mindig, most is az egyszerűség kedvéért —, az emberiség a következőket élte meg a hatvanperces távfutása során: 55 percét, vagyis fejlődésének 11/12-ed részét kövek között töltötte. Alig 5 percre, hogy növényeket kezdett termeszteni, állatokat szelídíteni, és elkészíteni az első edénykéit, csobolyóit, nem is beszélve az első öldöklő szerszámairól, az íjat, s a nyilat is megtanulta használni. 3,5 perce készít réztárgyakat. 2,5 perce bronzot tud olvasztani. 2 perce már vasat is hevít. 15 másodperce elindult az első könyv nyomtatása. 5 másodperce elkezdődött az ipari forradalom. 3,5 másodperce Faraday fejéből kipattant az elektromos áram fölismerése. 1 mikroszekun- dum óta feldübörgött az elsi gépkocsi. 0,5 nanoszekun- dummal ezelőtt robbant az első atombomba. Most itt állunk jelentőségünk végtelenjében. Jó lenne, ha nem herdálnánk el a pillanatokat! Szűcs Mariann Rudolf Kedl: Napimádó lij témák és technikák Bőd Éva keramikus művészetében Bőd Éva az ősszel Szegeden és Budapesten 20—40 centiméteres nagyságú kerámiafigurákkal jelentkezett, melyek újszerűségükkel máris nagy közönségsikert arattak. Sikertelenségről ugyan eddig sem panaszkodhatott, hiszen úgyszólván feltűnése óta (1961) szinte egyedülálló tudója a különleges, szép, mázak titkainak, amelyeket teljesen leegyszerűsített klasszikus formájú vázáin, tálain és kisebb használati kerámiáin alkalmaz. (A különféle lángoló vörös, zöld, türkizkék mázak után, az utóbbi évtizedben a régi kínai és japán kerámia hatása alatt a színekben visszafogottabb, egymásba játszó foltos, csorgatott mázakat használja gazdag változatokban.) A fémoxidokkal festett alaptest természetes felülete hatásosan emeli ki a formákat, melyek a máz egyedien elhelyezett foltjaival a modern befejezetlenség látszatát keltik. Más tárgyain, lámpatestjein a mázakat csupán jelzésként használja. Vázáit, táljait, kisebb lakásberendezési tárgyait — nemzetközi sikert aratva, — a kerámiaművészet őshazájába, Japánba is exportálja. Az 1980-as franciaországi val- lauris-i kerámiabiennálén a „La Céramique Modern” díjjal tüntették ki. — Kísérletező hajlamú vagyok. Mázaimat is állandó kémiai vizsgálatok alapján készítem, hiszen éppen a kémia csábított a kerámiai alapanyagok és mázak beható tanulmányozására. Így cseréltem fel annak idején a kémiatanári katedrát a fazekassággal, amit azóta sem bántam meg. A figurális kerámia sokáig nem foglalkoztatott. Pár évvel ezelőtt azonban eltört a lábam, és hosz- szabb pihenésre kényszerültem. Ekkor figyeltem fel a fiatalok megváltozott életére. Elsősorban a farmerszoknyás, -nadrágos, hosszú hajú, modern öltözetű fiatal nők viselkedésmódja adta az ötletet, hogy a mai fiatalság különböző típusait próbáljam ábrázolni kisplasztikában. Megszállottként kezdtem rajzolni, mintázni. Figuráim megvalósításának buktatóira is magamtól jöttem rá. Nagy nehézséget okoztak a modern bútorok, fotelek, székek, az új szerkezetek, mint a televízió kerámiabeli ábrázolása. Munkáimat senkinek sem mutattam: szinte lámpalázas voltam az első, szegedi bemutatóig. Műveinek sikere óriási. Figurái mulatságosak, nagyon modernek, maiak, kitűnő, a természetből ellesett mozdulatokkal ábrázolják az új generációk jellegzetes magatartásformáit. Nincs bennük semmi groteszk felhang, de népi reminiszcencia sem, nem hasonlítanak sem- a legendás Kovács Margit, sem Kis Roóz Ilona, sem Kovács Éva figuráira. Hangulatban ' leginkább a húszas évekbeli kerámiaplasztika folytatói lehetnének, de máz és az Art Deco jelei nélkül. Kevés, finom színezést használ, különben figuráit az anyag vörös színében tartja. Különösen jól sikerült a frizurák és a ruhák megoldása. Bravúros megoldásúak a presszóban ülő, egymással beszélgető fiatalok, a térdét felhúzó, zsámolyon ülő lány vagy a különféle, földön ülő, térdüket magasra húzó figurák. Külön csoportot képeznek a kissé nosztalgikus ifjú menyasszonyok, báli ruhás, vagy kalapos hölgyek, kesztyűsen, kezükben virágcsokorral. Lehet, hogy a nagy politikai-társadalmi változással a kulturált európai magatartás- formák is újból divatba jönnek? B. I. Szépen magyarul r aJ — szépen emberül A „Szépen magyarul — szépen emberül” mozgalom 1984-ben indult útjára azzal a szándékkal, hogy az anyanyelv iránti felelősség és az önbecsülésigény növelésével az öntevékenységre épülő önbizalom erősítésével segítse a fiatalok tudatos készülését az egyénileg boldog, társadalmilag hasznos életre. A kezdeményezőknek egy másik célja is volt: legyen Magyarország olyan ország, amelyben egészséges környezetben, egészséges testű és szellemű fiatalok nőnek fel. A mozgalom Budapesten, Újpalotán, az Árendás Közi Általános Iskolából indult, s az akkori 5. a osztályból. Az osztályfőnök, Kállai Eszter és az osztályban tanító tanárok által aláírt felhívást 1984. március 16-án olvasták fel az iskola tanulói előtt, akik aztán osztályonként — osztályfőnökeikkel megbeszélve — írták alá a csatlakozási íveket. Mit vállaltak a tanulók? Azt, hogy tanáraik példamutatásával és segítségével megpróbálnak legalább egy nap — remélve, ennek majd a többi napon is érezhető lesz a hatása — a „Szólj, s ki vagy elmondom” — jegyében úgy szólni, hogy beszédükkel bizonyítsák: szépre, jóra vágyó, apáik örökségét megbecsülő, egymást tisztelő fiatalok. A mozgalom elindítója, Kállai Eszter ma már nyugdíjas tanárnő. A tanári pályát 1961-ben kezdte Szabolcsban Ramocsaházán. Tanított középiskolában Dunaújvárosban és Székesfehérváron, majd 1983-ban Budapestre került, s Újpalotán újra általános iskolásokat oktatott. Itt találkozott pályafutása során talán a legtöbb hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekkel. — Visszaadni ezeknek a gyerekeknek a tartását, az otthonról hozott kisebbségi komplexusból felemelni —. ez vezérelt elsősorban, hogy elindítsuk a mozgalmat — emlékezik a tanárnő. — Hányszor mondtam a gyermekeknek : minden csak rajtad múlik, ha akarod, eléred amit célul tűztél ki. Nem vagytok akárkik! Kincsek vagytok, magocskák és abba igenis van beleszólásotok, hogy ebből a magból gyom, vagy virág lesz. Nem mindegy ugyanis, hogyan, kiknél valósulnak meg az értékek. Mert az egészséges környezetben felnövő gyermek megvalósíthatja vágyait, ám ha rossz a környezet, akkor társadalmilag káros tevékenységben éli majd ki magát. Szerencsénkre mellénk állt az iskola vezetése, a felhívást elküldtük minden országos szervhez, még a ívhez, a rádióhoz is. Nem kellett sokáig várni, jöttek a válaszok. Keresztúri Dezső, Csoóri Sándor, Veres Péter miniszter, Sinkovits Imre, Csehák Judit, Pálfy József, a MŰOSZ-elnöke és sokan mások levélben is támogattak, bíztattak, nagyon hasznosnak találták a kezdeményezést. Vértes Éva is felkarolta a mozgalmat, s elküldte Szatmári Ilonát hozzánk, s így már az egész ország hallhatta a rádióban, mit miért akarunk. Mellénk állt a Hazafias Népfront is és az Árendás utcai kezdeményezés országos mozgalommá fejlődött — folytatja az emlékezést a tanárnő. Ma már több mint 150 iskola fogadta meg, s vallja magáénak Kazinczy Ferenc gondolatait: „A nyelv miénk és így enyém is. A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes miénk. A nemzetnek legfőbb kincse a nyelv.” A mozgalomhoz Nógrád megyéből is sokan csatlakoztak. Salgótarjánból a Lovász József és a Petőfal- vi Általános Iskpla, Balassagyarmatról a Dózsa György úti iskola tanulói, Pásztóról, Szendehelyről, Nógrádsáp- ról, Magyarnándorról, Szügy- ről is csatlakoztak az általános iskolások, sőt — miután nemcsak iskolák vehetnek részt a mozgalomban ,— a Hazafias Népfront községi bizottsága Bá- tonyterenyéről és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Március 21. nevű szocialista brigádja is magáénak érzi az anyanyel,vért Magyar- országért, az emberért programot is támogatja. — A „Szépen magyarul — szépen emberül” mozgalom ünnepe minden esztendőben •a költészet napja utáni hét péntekje, így ebben az esztendőben április 20-a — folytatja Kállai Eszter, -r- Ez a nap az anyanyelv, a beszéd, az emberség napja, az ön- és egymás értékelésének, az újabb feladatok kijelölésének alkalma. A mozgalomban résztvevők, az iskolák a legváltozatosabb programokkal készülnek erre a napra. Van ahol tanítás nélküli egész napos rendezvénysorozattal biztosítják, hogy a tanulók bemutatkozhassanak ‘egymás, szüleik, nagyszüleik és a meghívottak előtt. Ilyenkor különösen vigyáznak, ügyelnek a szép beszédre. Tudatosítják, hogy a nyelvet nem használják „környezet- szennyezésre”, sem trágárkodásra, hazugságra, üres fecsegésre. Megpróbálnak csak akkor szólni, ha szép és fontos mondanivalójuk van a másik ember számára. Igyekeznek ilyenkor, tisztán, helyesen képzett hangokkal, jól hangsúlyozott szavakkal szólni, világos, áttekinthető mondatokkal. — Kik lehetnek a mozgalom tagjai? — Nemcsak iskolák, hivatalos közösségek vállalhatják a mozgalom támogatását. A személyesség mindenki számára elsősorban önmaga nemesítését jelenti, ugyanakkor jó például is szolgálhat. Áz Országos Pedagógiai Intézet (Bp. Könyves K. krt. 48—50. III. e. 309. sz. 1087) várja a jelentkezőket. A borítékra csak annyit kell ráírni: „Szépen emberül.” Szerdánként 14.30—17.30 között személyes megbeszélésre is van lehetőség — mondja a tanárnő. A magyar nyelv szerete- te, ápolása egyben a jövőbe vetett hit is, s erre most nagy szükség van. Talán soha nem volt ennyire aktuális Szent-Györgyi Albert szép gondolata, mint most: „Milyen embert is akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes,, tettre kész, szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyöt minden téren, akik az életüket Jsi tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok ösz- szefüggését, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon és jó akaraton épülhet.” Szokács László