Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

1990. FEBRUAR 23.. PÉNTEK NOG RA I) 3 Mibe kerül a demokrácia? — Sokba — mondja az üzletvezető asz- szony, majd kisvártatva hozzáfűzi: —- Nagyon sokba — miközben kérdően rám néz. — Kell, szükség van rá, hogy... — Mielőtt félreértené, hangsúlyozni kívánom: — szükség van a de­mokráciára, de valahogy másképp képzeltem el. Kevesebb mocskolódással, kiátkozással stb. Aztán a korábbi kormány másra szórta el két kézzel a pénzt, a mostani pedig a pár­tokra... — vélekedik haragvó hangon Salgó­tarján egyik jelentős üzemében dolgozó, meg­fontoltságáról és meggondoltságáról ismert és tisztelt üzemvezető. — Jobban bolondítanak, hülyítenek bennünket, mint korábban — fa­kad ki indulatosan ugyanennek a gyárnak a szakszervezeti főbizalmija. Halálosan unom már ezeket az esti és reggeli, önreklámozó pártokat — toldja meg a dolgokra érzéke­nyen reagáló munkásasszony. — Annyi régi köntösbe bújtatott, megalapozatlan, hazafias szólamokba gyömöszölt, érzelmekre is hatni akaró ígéretzuhatag szakadt a nyakunkba, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Egyáltalán, kinek higgyek — kapcsoló­dik a beszélgetésbe az eddig csendesen hall­gató fiatalasszony. —- Nevetséges, komolytalan dolog, hogy ennyi párt reklámozza, kínálja magát — jegyzi meg egy szakmájára büszke munkás­ember. Ha jól érzékelem, akkor az előbbiekből ki­derül, hogy sokakban formálódik a kijózano­dás igénye, vágya, óhaja. A hallgatag több­ségnek nevezett emberek közül egyre többen jutnak el a politika megcsömörléséhez, attól való részbeni, vagy teljes elforduláshoz. A demokrácia igaz bajnokaként megnyilvánuló felkínálásokban — legyen akár írásos meg­nyilvánulás, akár élőszó — keresik a tiszta szándékot, az igaz szót, mivelhogy gavalléro- san megfizetik a pártok működését, és saját zsebükből veszik ki a hozzá szükséges pénzt. A tisztánlátásban sokat segítene, ha a kor­mány mielőbb nyilvánosságra hozná a pár­tokkal történt megegyezés szövegét, amit a miniszterelnök tájékoztatója szerint nem tar­tottak be az ellenzéki pártok. Csak így le­het megismerni igazi arcukat, így tud az ál­lampolgár józanul ítélni, csak ennek birtoká­ban ismeri meg, kinek a szavára lehet adni, kinek van erkölcsi alapja a választópolgárok­hoz fordulni, nevükben beszélni. Joguk van ehhez, mert képviselőjük útján az Országgyűlés, határozata alapján megfele­lő feltételek teljesítése esetén 700 milliót ad a pártoknak, hogy... Eddig 200 millióra volt vevő. Olyankor kerül ilyen jelentős összeg­nek a pártok közötti szétosztására, amikor Sal­gótarjánban 4500 forintot keres egy betaní­tott munkásasszony, amikor az érdekelt vá­lasztók kifogásolják, hogy az Országgyűlésben rnmmmmmmmmmimmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmm miért az egyik legfontosabb kérdés: 50, vagy 80 ezer forint legyen a függetlenített képvise­lő fizetése. Csitulóban vannak azok a felháborodott, követelődző hangok is, amelyek az MSZMP vagyona körül korábban kialakultak. Nem kell panaszkodni az ellenzéknek, mert jó ré­szük az MSZMP vagyonából megteremtette működésükhöz szükséges feltételeket. Ugyanakkor régi jelenségek, más szereplők­kel — beleértve az említett hirtelen megvál­tozókat is — újra kísértenek, polgárjogot kí­vánnak maguknak. Idesorolhatjuk a hol csendben lebonyolított külföldi utaztatásokat, hol az elszólás következtében utólag megis­mert külföldi látogatásokat. Kinek a pénzén, miért és milyen eredménnyel? Ezek után valaki megkérdezhetné, miért nem nevezem meg a véleményt mondókat. Azért, mert úgy vélekedtek: —, ha majd itt lesz az ideje, akkor nevüket is közreadják... A kíváncsi közvélemény nem tudja — pedig szeretné hallani —, hogy az 52, vagy 60 pártban hány függetlenített személy van s azok milyen összegeket kapnak? Mert ugye, egészen más dolog a demokráciáról több tíz­ezer forintért szónokolni, mint az átlagos ma­gyar jövedelemből megélni a demokráciáért kardoskodni. Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy gyarapo­dik a pártok szóvivőinek száma is, hogy ezt a tisztséget függetlenített státusban, vagy társadalmi munkában végzik, a választásra készülő tisztelt állampolgár meg nem tudja. Pedig jó lenne, ha a sokat hangoztatott nyíltság, őszinteség nemcsak abban jutna ki­fejezésre, hogy a demokratizmus jegyében is csak azt kapja az állampolgár, ami az illető pártnak jó, ami az illetőnek tetszik, előnyös, hanem azt is; mindez neki mibe kerül. Mert szeretné eldönteni, hogy számára ablakon ki­dobott összeget jelent-e a demokrácia meg­valósítását szolgáló pénze, vagy csupán egye­seknek biztosabb anyagi megélhetést jelent. Oly módon, hogy demokráciára hivatkozva, mások hátán jussanak el a hőn áhított hata­lomba, amely ugyebár mindenütt a világon, így nálunk is bizonyos előnyökkel jár. Gon­doljunk csak az elmúlt időszakra. Az akkori privilégiumok megszűnőben vannak, de máris halvány tények utalnak arra, hogy a régi ki­váltságok új köntösben is megjelenhetnek. Száz szónak is egy a vége. A tisztelt vá­lasztópolgár, a hallgatag többség, nyilvános elszámolást kér a pártoktól, hogy mibe ke­rül neki a demokrácia, beleértve a külföld­ről érkező összegeket is. Mert a programok ismertetése mellett erre is kíváncsi, hogy döntése megalapozott legyen, s a későbbiek­ben ne okolja saját magát. V. K. Sorsfordító idők D Piac és gazdaság - van-e lehetőség? A nógrádi szénmedence története során már jó né­hányszor került nehéz hely­zetbe. Válságok, háborúk veszélyeztették fennmara­dását. Az 1968—73. közötti években egyharmadára csök­kent az éves termelése, a piaci kereslet drasztikus visszaesése miatt. De ilyen-e a helyzet ma, az 1990-es évek küszöbén hazánk gaz­daságában? Hivatalos kormányszervek, az Ipari Minisztérium nyi­latkozata szerint, a hazai energiahordozóra, s így a nógrádi barnaszénre is szük­ség van. Nincs piaci kor­lát a nógrádi szénmedence előtt! Csak egy feltétel adott: a szén termelési költ­sége ne haladja meg az őt helyettesíthető importszén árát! Vagyis a nógrádi szén termelése ne legyen gaz­daságtalan. Mi tehát a követendő út? A szanálás csődje után, a felszámolási procedúra előtt álló nógrádi medence ma­radjon meg, a bizonytalan és nehéz körülmények előtt álló Ménkes-akna, a most nyitott és üzembe helye­zett Nyírmed II. kéregbá­nya és a Nógrád Volán­nal közösen jól működő kül­fejtési üzem termelőegy­ségeivel. E szűk és megle­hetősen sok tényezővel kor­látolt bányaüzemi terme­lőrendszer csupán évi 600— 650 ezer tonnás szénterme­léssel is már erején felül vállal, s ahhoz, hogy ne le­gyen veszteséges, előrelát­hatóan 1100 dolgozóját kell elbocsátania. A nógrádi szénmedence, amely több mint 15 mil­lió tonna gazdaságosan le­fejthető szénnel rendelke­zik, csupán a fenti üze­mekkel számol. Ez a befelé- fordulás gyenge állapot, a bányászkodás elsorvadását, a medence megszűnésének ve­szélyét hordja magában. Ez Nógrád megyének is nagy veszteség lenne. A piac és az ország gaz­dasági környezete által biz­tosított lehetőség adhat-e még esélyt a nógrádi me­dence bányászkodásának? Van-e lehetőség arra, hogy ne elsorvadást, hanem a több lábon állással a lassú megerősödést, az eredmé­nyes és hasznos bányász­kodást válassza a meden­ce? A lehetőség itt van. Csak meg kellene ragadni és gyors döntésekkel élni ve­le! Nem lehet egy szénmeden­cének célja és egyedüli stratégiája, hogy a meg­lévő Ménkes és a külfejtés mellett egy most beüzeme­lő Nyírmed Il-re alapoz­za a jövőjét. Nem lehet egy szénmedence stratégiája, hogy lemondjon közel • ezer dolgozó munkájáról, azok jövőjéről, akik e szakmát, a bányamunkát sorsuknak választották. A piaci és gazdasági le­hetőség felkínálja, hogy a szénmedence és a megye vezetése újabb bányákat nyithat meg és teremthet gazdaságosan termelő mun­kahelyeket további 300— 350 dolgozónak. Kis tőke- befektetéssel Inászó II. ké­regbánya azonnal indítható és egy éven belül beüze­melhető évi 180 ezer ton­nás termelési feladattal. A 3,1 millió tonnás szénva­gy on 18 évre szóló bányá­szatot valósíthat meg. Nyi­tási tervek bármikor ren­delkezésre állnak. A medencének és a me­gyének tehát nem azon kel­lene csak fáradoznia, ho­gyan szabadulhat meg 1100— 1200 dolgozótól, hanem azon Egy panaszos levél nyomában Tanács kontra mátraalmásiak A Mátra-hegység északke­leti részén, az erdős bércek között fekszik Mátraalmás, a nem egészen kétszáz lel­kes kisközség. Idillikusán bé­késnek tűnik az aprócska fa­lu, távol a világ zajától, ám a látszat csalóka. Mert „há­borúsdi” kezdődött a lakos­ság egy része és a mátramind- szenti közös tanács vezetői között... A minap levelet kaptunk Mátraalmásról, méghozzá hu­szonhárom aláírással. Az éles hangú fogalmazvány nem kevesebbel vádolja meg a ta­nácselnököt, mint hogy „hazu­dott a választópolgárainak”. Tudniillik: annak idején ígé­retet tett rá: csakis akkor vetik ki a Rákóczi út és a Gályái út lakóira az út- és közműfejlesztési hozzájáru­lást, ha az utak jó minőség­ben elkészültek és a vizet is elvezették. Amint azt a levélírók ál­lítják: a munkálatok koránt­sem fejeződtek be. Ennek el­lenére fizetési határozatot kaptak az érintettek, akiknek a telekhányadtól függően 250- től 12 ezer forintig terjedő összeget kell befizetniük a tanács számlájára. Méghoz­zá a határozat jogerőre emel­kedését követő hat hónapon belül. A döntés ellen tizenöt napon belül lehet fellebbezni, mellékelve a 300 forintos il­letékbélyeget. Nos, a mátraalmásiak azt is sérelmezik, hogy kispénzű nyugdíjasokra, nagycsaládo­sokra, vagy éppen önálló ke­resettel nem rendelkező nagykorú tanulókra egyaránt vonatkozik a tanácsi határo­zat. Odáig elmennek a felté­telezésben, miszerint a hiva­tal illetékesei tudatosan tö­rekednek a kistelepülés el­sorvasztására, a térképről való eltüntetésére. Gyors telefonhívás a mát- ramindszenti tanácsra, s meg­állapodunk a tanácselnökkel és a vb-titkárnővel: talál­kozzunk a mátraalmási ta­nácsi épületben! Mi tagadás, nem éppen szívderítő lát­vány az ütött-kopott épít­is, hogy új bányai munka­helyeket indítson és ad­jon a kieső kányásl és szo­rospataki frontfejtések he­lyett. A medence szénbá­nyászata folytonosságának megtartása ezt igényli és parancsolja e történelmi sorsfordulón. A nógrádi medence szénbá­nyászata végigélte az. 1968— 1974. évek visszafejlesztési időszakát. Akkor a megye politikai és társadalmi veze­tésétől nagy ígéreteket ka­pott a bezárt üzemek mun­ka nélkül maradt több ezer dolgozója. Ígéreteket kapott a nagy létszámot foglalkoz­tató „Centrolit” építésére is. Tudjuk, mi valósult meg az ipartelepítésekből... Mi lehet a garancia arra. hogy az 1990-es években az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a nógrádi me­dence dolgozói többmil­liárdos értékű üzemtelepí­tésekkel munkahelyhez jut­nak, és más szakmát meg­tanulva önmaguk és csa­ládjuk biztos megélheté­séért dolgozhatnak? Ki, mi adhat erre választ?! Erre kell minél előbb fe­lelnünk. A nógrádi szén­medence dolgozói tudják a választ. Ök szenet, az or­szágnak hasznosan felhasz­nálható szenet akarnak ter­melni, mivel erre a nagy múltú szénmedence még mindig alkalmas. Mert a nógrádi bányász is érzi, sőt tudja mindazt, amit a vi­lág valamennyi bányásza érez a szakmáról! (Vége) Dr. Bocsi Ottó oki. bányamérnök mény, legalábbis meglehető­sen rozogának látszik a mel­lette levő takaros alkotóház­hoz képest. Igaz, ez utóbbit a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága tartja fenn, nem pedig a szegény tanács. — A telekért pénzt sze­retnénk kapni az igazgató­ságtól, s legalább annyit, hogy rendbe tegyük a saját épületünket. Mert hogy könyvtár, orvosi rendelő és kápolna található ebben az épületegyüttesben — mond­ja Mihályné Vincze Erika vb-titkár. No, de térjünk rá a levél­re, pontosabban: az abban leírtakra! Molnár Gábor ta­nácselnök viszi a szót: — Legnagyobb gondunk az útépítés. Sokba kerül, ehhez képest a pénzünk kevés. Nem tehetjük meg, hogy ne rójuk ki a közműfejlesztési hozzájárulást. Nem is kivé­telezhetünk egyik, vagy má­sik lakossal, mert az csak . növelné a feszültséget. De azt ígérjük: mindenkinek gon­dosan megvizsgáljuk a ké­relmét, s szükség esetén részletfizetésre, adunk lehe­tőséget. A tények: a Rákóczi utat 200 méter hosszban építették meg, az utolsó házig, a KPM- útba való bekötéséhez azon­ban már nem futotta a szű­kös anyagiakból. Még lega­lább ugyanekkora útszakasz portalanítása a feladat. A Gályái útból mintegy 150 métert korszerűsítettek, ek­kor elfogyott a pénz. Ter­mészetesen folytatják a mun­kát, sőt a víz elvezetéséhez szükséges átereszt is meg­építik. A közműfejlesztési hozzájárulást csak azokra a lakókra rótta ki a tanács, akiknek a műútszakaszok mellett van a telkük. Hol építik fel a Suzuki Swift személygépkocsik ösz- szeszerelésére alkalmas ma­gyarországi üzemet? Hetek óta ez a kérdés foglalkoztat­ja Esztergom és a megye vezetőit, lakosságát. Ez év januárjában ugyan­is, amikor megalakították a Suzuki személygépkocsi gyár­tására a magyar—japán ve­gyes vállalatot, abban is megállapodtak, hogy Eszter­gomban, közvetlenül a La­bor Műszeripari Művek melletti szabad területen építik fel az ötajtós, 1000 és 1300 köbcentiméteres mo­torral ellátott autók össze­szereléséhez szükséges új üzemcsarnokot. Az esztergo­miak nagy örömmel fogadták a hírt, hiszen az új gyár lé­tesítése jó munkalehetőséget biztosítana a munkahely­gondokkal küszködő város­ban. A Komárom—Esztergom megyeiek viszont most aggo­Magyar baromfiipari ter­mékeket vásárol, újabban dollárért a Szovjetunió és Románia. Az üzlet létrejöt­téről kérdezték Jásdi Ist­vánt, a HUNGAVIS Kül­kereskedelmi Közös Válla­lat vezérigazgatóját. A hosszú lejáratú állam­közi szerződésben ez évre még valamivel több mint 100 ezer tonna baromfiter­mék szovjet exportját irá­nyozták elő. A kiviteli le­hetőségek az utóbbi évek­ben szűkültek: a kereske­delmi hatóság 1990-re már csupán 48 ezer tonna szállí­tásával számolt erre a piac­— Egy telek után hatezer forintot kell fizetni — kap­csolódik a tanácselnökhöz a vb-titkárnő. — Ám a való­ságban ez mindössze négy és fél ezer forint ingatlanon­ként, hiszen a tulajdonos mentesül a településfejlesz­tési adó alól, továbbá a hoz­zájárulás 15 százaléka levon­ható a személyi jövedelmi adóból. (Rosszul tudja a vb- titkárnő, mert ez az arány 30 százalék! — K. L.) Ami­ért a lakosok nehezményezik a közműfejlesztési hozzájá­rulást: most fizetnek először, hiszen a rendelet 1983-ban történő életbe lépése óta el­ső alkalommal épült műút Mátraalmáson. Még annyit: a műút megépítésével növek­szik az ingatlanok értéke, így eladáskor a befektetés sok­szorosan megtérül. Mátraal­más üdülőövezet, van keres­let a telkekre, s ez csak nö­vekszik majd az utak kor­szerűsítésével. Megtudom: a tanács ép­penhogy a település javát akarja, önálló községgé sze­retné nyilváníttatni, mert ez is kétmillió forint bevételt je­lentene. Az elnök és a vb- titkárnő 1984-től van mostani hivatalában, azóta bolttal, bisztróval, korszerű közvilá­gítással gazdagodott a fa­lucska. Tovább építik az uta­kat, a Galyatetőről a vizet is átvezetik rriajd. Ám mindeh­hez a lakosság anyagi támo­gatására is szükség van. Tanulság: a nagyobb de­mokrácia nagyobb felelőssé­get is követel, önmagunkért és a környezetünkért. Ez eset­ben a mátraalmásiaknak egy­másért és Mátraal másért. A felelősség vállalása koránt­sem merülhet ki levelek írá­sában. Olykor a pénztárcát is muszáj kinyitnunk.. Kolaj László dalommal figyelik az újabb fejleményeket, mert bizony­talanná vált a Suzuki gyár Esztergomba történő telepí­tése. Ugyanis újabb városok — például Pécs, Székesfe­hérvár és Dunaújváros — versenyeznek a Suzuki gyár letelepítésének jogáért, azzal érvelve, hogy ők jobb, ol­csóbb infrastruktúrát bizto­sítanának az 1200 dolgozót foglalkoztató üzem létesíté­séhez, működtetéséhez. Az Autókonszern Rt. ve­zetői gondos mérlegelés után várhatóan márciusban dön­tenek arról, hogy melyik vá­ros kapja meg a kétségtele­nül sok előnnyel járó gyár­építés jogát. A tervek sze­rint az építkezést még az idén megkezdik, s 1992. má­sodik felében indul majd a gyártás. Az ezt követő har­madik év végére évi 50 ezer autót gyártanának, melyből 30 ezret itthon értékesítené­nek. ra. A HUNGAVIS képvi­selői azzal ültek le tárgyal­ni a szovjet Prodintorg Kül­kereskedelmi Vállalattal, hogy erre a mennyiségre megkötik a szerződést. A szovjet féllel azonban a csirke árában nem tudtak megegyezni, csak az egyéb baromfifajok árában jött létre megállapodás. Arra a magyar ajánlatra viszont, hogy dollárért vásároljanak tőlünk csirkét, kedvező vá­lasz érkezett. Így született meg az egyezség arról, hogy 27 ezer tonna csirkehúst vesz a szovjet partner dol­lárért az első fél évben. Hol lesz a Suzuki magyarországi gyára? Rubeles „piacra” dolláros baromfiexport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents