Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

Március 15-e, a magyar nép legnagyobb nemzeti ün­nepe. Az elmúlt évben bevezetett munkaszüneti nap is jelzi, hogy .'az 1848-as események évfordulója az állami ünnepek «órába lépett. Az idén március 15-e a választási kampány - kiélezett - zárószakaszába esik. A szocialista párt megyei szervezete ezért kezdeményezi valamennyi politi­kai pártnak, társadalmi és tömegszervezeteknek, az állam­polgároknak, hogy méltó módon emlékezzenek meg a nem­zeti ünnepünkről. Javasolják, hogy e napon függesszék fel a választási küzdelmeket, tartózkodjanak pártjuk, jelöltjeik propagálásától és a nemzeti tiszteletadás hangulatát meg­zavaró 'mindenfajta provokációtól, mert erre kötelez min­den magyar embert 1848 szelleme. Látványos szegényedés, apadó források Tanácsi és egyházi vezetők találkoztak Salgótarjánban Már csak a szeretet segíthet Évtizedes gyakorlat Salgótarjánban, hogy a gondok megbeszélésére, az együttműködési alkalmak megkere­sésére egy asztalhoz ülnek a tanácsi és az egyházi ve­zetők. Az idei eszmecserére tegnap került sor, ezút­tal utoljára a Hazafias Népfront közvetítésével, hi­szen a jogszabályi gátak feloldásának is köszönhetően, tanácsi és egyházi tisztségviselők mára jócskán túlju­tottak az egyszerű köszönő viszonyon. C. Becker Juciit elnök asz- szony minden eddiginél le­hangolóbb problémacsoma­got bontott fel. Salgótarján is azon városok közé tarto­zik, melyek pénzügyi forrás­hiánnyal küszködve indul­nak az idei évben, s e krízis- helyzetben már az sem le­becsülendő, hogy nem kell intézményeket, elkezdett be­ruházásokat leállítani. A legégetőbb gondok egyi­ke a leragadt lakásépítés. Fi­zetőképes kereslet híján az OTP nem vállalkozik rá, a kamatterhek kemény emelé­se a magánerős építkezések­nek is gátat vet, a feszültsé­gek egyre torlódnak. Jólle­het, több mint ezer la­kásigénylőt tart számon a tanács, névjegyzéket az idén már nem is készít, hiszen le­hetőségek híján, csak csal­fa reményekkel ámítaná vele a várakozókat. Az utóbbi fél évben ki­váltképp látványosan erősö­dött az elszegényedési folya­mat. Mind több szülő képte­len megfizetni bölcsődébe, óvodába, iskolába járó gyer­meke után az ellátásért já­ró térítési díjat, veszélyez­tetve ezzel az intézmény működését is. A teljes foglalkoztatás el­ve egyértelműen kikerült a gazdaságpolitikából, növek­szik a munkanélküliek szá­ma. A megyeszékhelyen egy hónapon belül megháromszo­rozódott, így januárban már 600-an voltak kenyérkereset híján. Javulásra aligha le­het számítani. A megkérde­zett 16 nagyobb salgótarjáni gyár közül csupán az ötvö­zetgyár jelzett munkaerő­szükségletet, a többi leépítés­re készül, vagy szinten tart. A magasan képzett szakem­berek kenyere sem biztos, s nehezen találnak megfelelő állást a friss diplomások is. Élénkül az újrakezdési köl­csön iránti igény: míg ta­valy 106-an éltek vele, ez év januárjában már hatvan ké­relem futott be. Hiába emelkedik jelentő­sen a nyugdíjasok támoga­tására szánható segélykeret, legalább ennyire nő a rá­szorultak száma is. Tavaly ötezer kisnyugdíjas kért se­gítséget, az igénylések ese­tenkénti elbírálását nem győ­zi a tanács. Nem is volna sok értelme a tartásra kötelez­hető hozzátartozókat keres­ni, hiszen a fiatalok is napi megélhetési gondokkal küsz­ködnek. A tanácsi pénzügyi ala­pok növelésének lehetőségét az alapítványok rendszeré­nek bővítésében lgtja az el­nök, ezzel legalább azok­nak a feladatoknak a meg­oldására jutna valamelyest több pénz, melyekre a ta­nács egyáltalán vállalkozni tud. Kérdésre válaszolva el­mondta C. Becker Judit, hogy jóllehet jelentős lét­számot foglalkoztató ipar telepítésére nincs kezdemé­nyezés a városban, de kis- és középüzemek létesítése ügyében mind gyakrabban keresik meg a tanácsot. Ezek megvalósulása alig­ha szünteti meg a munka-v nélküliséget, a feszültség enyhítését azonban jól szol­gálná. A lelkészek segítséget ajánlottak az állástalanok helyzetét tovább súlyosbító, kiközösítő társadalmi meg­ítélés megváltoztatásában. Ma már nem állja meg a helyét az a néaet,' hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar. Nézetük szerint ki­sebb gesztusokkal is oldani lehet a felgyülemlett em­beri feszültségeket, sokan hiányolják például, hogy az első és második világhá­borúban elesett katonáknak máig nem emeltek sem em­lékművet, sem emléktáb­lát. A baptista egyház sal­gótarjáni körzetének lelké­sze a szerétettartalékok moz­gósítását is a válságkezelő program részének tekinti, ők a megromlott együttélési kapcsolattól szenvedő há­zastársaknak kívánnak se­gíteni mentálhigiénés cso­portterápiás foglalkozások­kal. MSZP-állásfoglalás a megyei lapokról „Az MSZP érdeke, hogy a megyei napilapok pártoktól független orgánumok le­gyenek” — nyilatkozta a Za­lai Hírlap csütörtöki szá­mában Kárászné Rácz Lídia, a párt elnökségének tagja. A testület szerdai ülésén el­fogadott javaslat szerint to­vábbra is MSZP-tulajdonban maradó lapok függetlenségé­nek intézményi garanciája­ként minden megyében egy tekintélyes személyiségekből álló, 5—7 fős „felügyelőbi­zottság” jönne létre. A bi­zottságok összetételére a me­gyei listát állító pártok és a megyei tanács tenne ja­vaslatot. Ez a grémium dön­tene a főszerkesztő szemé­lyéről, a lap kiadatásáról. Egy átmeneti időszak után bármely kiadó gondozásában megjelenhetnének a megyei lapok. A lapkiadásból szár­mazó nyereségen egy létre­hozandó sajtóalap, a megyei „felügyelőbizottság” a lap­készítő újságírók és az MSZP osztozna. Az elnökség tagja azt is elmondta, hogy az MSZP — megfelelő kártala­nítás ellenében — hajlandó a lapok tulajdonosi jogairól is lemondani. (MTI) Tankönyvek Romániának A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a román vámszervektől kapott információ alapján az alábbi­ak közlésére kérte fel az MTI-t. A Romániába Ibevinni, vagy kiküldeni szándékozott segély­szállítmányok csak akkor tar­talmazhatnak magyar nyelvű tankönyveket, ha a szállítmány címzettje a Román Művelődés- ügyi Minisztérium (Bukarest). Ugyancsak a Román Művelő­désügyi Minisztériumnak kell eljuttatni a .szépirodalmi mű­veket, mesekönyveket is, ki­véve a bibliát, amely korláto­zás nélkül eljuttatható Romá­niába. (MTI)---------------------------------------------------------------------------------------1 Látod, milyenek? — Látod, ^milyenek? Egyiknek se jó ott, hhol ,van. Csak át, át! Aki eddig a bal oldalon volt, most átmegy a jobb oldalra. Onnan meg ide jönnek. Előfordul, hogy valaki meggondolja magát, akkor könnyedén — /Oly­kor megfontolatlanul visszatér. Végül is — szabad a választás. Van olyan, aki gyorsan dönt, és hirtelen lép (neki többnyire követői is akadnak), juan olyan, aki hosszasan gondolkozik, majfl nekivág; tolyan ; is van, aki vonzóbbnak találja ugyan a másik oldalt, de valamiért mégis marad. Persze, oldalról is 'úrik hatá­sok a „nagy tett” előtt ’állókat. Van, aki az életét koc­káztatja az elhamarkodott döntéssel. — Nézd meg! Ez se mérlegelt sokáig! Hát, most megjárta. Inkább maradt volna ott, ahol volt. (Vigyázzunk! Veszélyes pont a gyalogátkelőhely!) —dudellai— Dr. Ludwig-Holger Pfalhs vendéglátói társaságában. Nyugatnémet katonai vendégek Rétságon A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó NSZK- beli katonai küldöttség tett látogatást csütörtökön a ta­tai gépesített hadtest rétsá­gi harckocsidandárjánál. A küldöttséget dr. Ludwig- Holger Pfalhs, a tiémet Szö­vetségi Köztársaság védel­mi minisztériumának állam­titkára vezette. Kíséreté­ben volt több magas rangú nyugatnémet katonatiszt, Borszéki Tivadar ezredes emlékplakettet ad át a ma­gas rangú vendégnek. köztük a védelmi miniszté­rium sajtószóvivője is. Az államtitkárt elkísérte Gün­ter von Oertzen, az NSZK magyarországi nagykövet­ségének védelmi attaséja. A magyar hadvezetés ré­széről Mórocz Lajos vezér- ezredes honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár kí­sérte el a vendéget, több más magas rangú magyar ka­tonatiszt társaságában. A Hunyadi János lakta­nya parancsnoki épületében fogadásukra megjelent An­nus Antal vezérőrnagy, a hadtest parancsnoka, va­lamint Borszéki Tivadar ez­redes, a rétsági dandár pa­rancsnoka. A vendégek programja zárt ajtók mögötti megbe­széléssel kezdődött. Ezen — a parancsnoki jelentés után — a vendéglátók válaszol­tak az NSZK-vendégek kér­déseire. Ezután laktanya-látogatás következett. A rétsági kato­nák talán megszokták, hogy a „kirakatban vannak”, hi­szen alig pár hónapja a bel­ga király nemzetvédelmi minisztere látogatott hoz­zájuk, néhány hete pedig a nyugatnémet ARD-televízió forgatócsoportja kísérte vé­gig egy napjuk történéseit. Egyébként az év hátralévő részében is várnak még kül­földi vendégeket... A nyugatnémet vendégek útja először a dandánkul- túrházba vezetett, majd on­nan egy gépesített lövész­zászlóalj körletébe látogat­tak el. A jogászdoktor ál­lamtitkár ott megismerkedett egy hálókörlettel, majd né­hány irodát, végül pedig a zászlóalj fegyverszobáját te­kinthette meg. A kíséreté­ben megjelent katonatisztek magyar kollégáiktól egészen apró dolgokról kértek vá­laszt. Többek között arról is érdeklődtek: hányán férnek el a kantinban, és tarthat­nak-e civil ruhát a laktanyá­ban a katonák? A vendégeknek Borszéki Tivadar ezredes dandárpa­rancsnok elmondta, hogy „bent” ugyan nem tarthat­nak polgári ruhát, de ott­hon járhatnak abban és gépkocsijaikkal parkolhat­nak a laktanya közelében. Az eltávozások is szóba ke­rültek. Erre Mórocz Lajos vezérezredes nevetve je­gyezte meg: nem panasz­kodhatnak sem a szülők, feleségek, sem a katonák, hogy keveset vannak a „fi­úk” otthon... A zászlóaljtól, a tanterem- épületbe vezetett a vendé­gek útja, ahöl több foglalko­zást is megtekintettek. A harckocsivezetőkét, a lövé­szekét, majd a gépjármű-te- rephelyre folytatták sétáju­kat. Ott a dandárnál rend- ‘.szeresített harcjárművekkel — így harckocsikkal és szál­lító járművekkel — ismer­kedtek meg. A vendégek közül néhá- nyan — lévén hazájukban is harckocsizok — élénken ér­deklődtek a járművek fel­építése, berendezései iránt. A látogatás a harckocsi- karbantartó műhelyben ért véget, ahol a javítószázad katonái épp egy harcjármű javításán dolgoztak. Mielőtt azonban a vendégkönyvbe írta volna üdvözletét dr. Ludwig-Holger Pfalhs, át­vehette Borszéki Tivadartól a fennállásának 40. évfor­dulóját ünneplő dandár cí­merét. A delegáció a kora déli órákban visszautazott a fő­városba. Hlavay Richard Ismerkedés az alakulat harci járműveivel. (Fotó: Bábel László) t

Next

/
Thumbnails
Contents