Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. jjjli *? • ft Az Arany Sas Patikamúzeum egyik kiállítási terme. Jól mulattunk a fonóban... A patika­történet ér­dekességei Több mint 160 éven át, a XVIII. század közepétől az első világháború elejéig működött a budai Várne­gyedben, a Tárnok utca 18- ban az első budavári pati­ka. Épülete ma gyógyszerész­történeti múzeumnak ad otthont. A török hódoltság után felszabadult Budán Bősin­ger Ferenc Ignác gyógysze­rész nyitotta meg az első patikát 1687-ben, a mai Dísz téren. Az alapító, aki többször is ellátta a budai polgármesteri hivatalt, pa­tikáját az „Arany Egy­szarvúhoz” címezte. Később a gyógyszertár a Tárnok utca 16-os házába költö­zött, s új tulajdonost ka­pott Hinger János szemé­lyében. Ö keresztelte át a patikát 1740-ben „Arany Sas”-ra, s névadása mara­dandónak bizonyult. Né­hány évvel később költö­zött végleges helyére, a szomszédos épületbe a gyógyszertár. Rangját je­lezte, hogy a „városi” cím viselésére is jogot kapott, cégtábláját Buda címere díszítette. A bejárat felett most is ott díszeleg a cégér, ám falai között ma a gyógy­szerészet fejlődését bemuta­tó kiállítás látható. Kevéssé ismert, hogy az „Apotheca” a középkorban raktárt, később árusítóbó­dét jelentett. Bármilyen hi­hetetlen, akkoriban a pati­kában a különféle növényi, állati és ásványi szerek mellett cukorkészítménye­ket, szeszes italokat és sok egyéb, szatócsboltba illő árut is kapni lehetett. Erre utal a patikus egykori el­nevezése; speciárus, azaz fűszeres. Csak a reneszánsz korban tűnt fel a már többnyire Budapest szívében, a Deák téri metróállo­mástól pár méterre a Sütő utca 2-ben székel a TOUR INFORM, azaz a tu­ristákat információkkal ki­szolgáló iroda. Padányi Ág­nes irodavezetőt kérem, mutassa be a TOURINFORM tevékenységét. — Az Országos Idegenfor­galmi Hivatal hozta létre a szolgálatot 1981-ben. öt és fél éven át csupán telefonon adtunk információt. Irodánk itt a Sütő utcában 1987. jú­liusában nyílt meg, s ma már naponta 8—20 óra kö­zött telefonon, telexen, írás­ban és személyesen is kész­séggel állunk a hazai és kül­földi turisták rendelkezésé­re. Itt nálunk található az ország egyetlen információs adatbankja. Egyedül va­gyunk az országban, miköz­ben napjainkban már 320 utazási iroda működik ha­zánkban. Csaknem 1200 szer­vezettel tartunk fenn kap­csolatot és munkatársaink német, angol, francia és orosz nyelvén is beszélnek. — Kikkel fontos a kap­csolattartás? — Ne kívánja, hogy fel­soroljam. Szinte mindenki­vel! A közlekedési vállala­tokkal csakúgy, mint a mű­velődési házakkal. Tudnunk kell például napra készen az országos és az európai időjárást. Pontos adatokkal szolgálunk a műemlékekről, a múzeumokról, a gyógyfor­rásokról. — Népszerű Magyaror­szág? — Mondhatom, igen! Most a politikai változások miatt újra felfedezték. Nagyon keresik a rólunk szóló úti­könyveket, prospektusokat. Több nyugati turisztikai könyvkiadó ad ki hazánkról gyógyszereket árusító igazi patika. A gyógyszertárak egé­szen a XIX. század közepé­ig tartottak cukrozott gyü­mölcsöket, szörpöket és úgynevezett „aqua vitae”- ket, különböző szeszes ita­lokat. Európában az első polgári patikát Roger szicíliai ki­rály alapította Nápolyban 1140-ben. A XVIII. század­tól kezdve a szerzetesren- rek kórházi patikái mel­lett egyre több polgári gyógyszertár létesült. Ma­gyarországon 1244-től tör­vény szabályozta a gyógy­szerészek jogait. Az orvoslás és a gyógy­szerészet különválásához évszázadokra volt szükség. A nápolyi egyetem orvosi karán 1224-ben II. Fri­gyes szétválasztotta az or­vosi és a gyógyszerészi tevé­kenységet. Ezt követően alakult ki Európában a gyógyszerészek rendje és a gyógyszertár intézménye. A gyógyszerkészítés már nem kizárólag az orvos-gyógysze­rész feladata volt. Speciális képzettséggel rendelkezi „Stationariusok”, feleskü­dött gyógyszerészek mű­ködtek Itáliában és Kö- zép-Európában, akik készít­ményeiket meghatározott áron adták el. A gyógysze­rek helyes elkészítését gyógyszerkönyvek írták le, az elsőt 1546-ban adták ki. Magyarországon az első könyvet, s ehhez kér adato­kat. — Mit keresnek, milyen helyeket kedvelnek a kül­földiek? — Szeretik az előre szer­vezett. utakat, s azokat a helyeket, ahol pihenni, ki­kapcsolódni lehet, s bármi­lyen furcsa: a csendet. Nem­csak a Balaton és Budapest kedvelt, a falusi turizmus is ma már egyre népszerűbb. A háborítatlan természeti környezet. Sokan a kis ta­vak iránt érdeklődnek — 72 kis tavunk van, s bizony ezekre is jobban oda kelle­ne figyeljünk. Sokan érdek­lődnek a múzeumok nyitva tartásáról. Hétvégi program- ajánlatokat kérnek. Kedvel­tek az erdei — börzsönyi, királyréti, gemenci, szilvás­váráéi — kis vasutak, a ha­jókirándulások. A gyógyfür­dők iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A 360 gyógyfür­dő, fürdő, strand közül saj­nos csak a 28 legnagyobb gyógyfürdőről tudunk min­dent. Milyen a vize, milyen betegségek gyógyítására al­kalmas. Jó lenne a többieket is felmérni, hogy ajánlani tudjuk. Sokan szeretnének például kerékpározni, kerék­párt kölcsönözni, ám ehhez két kezes szükséges. Bizony sok még a kihasználatlan lehetőség. „gyógyszereskönyv” Ruland János Dávid műve volt 1644-ben. A helytartótanács által jóváhagyott önálló magyar gyógyszerárszab­ványt Torkos Justus János pozsonyi orvos készítette 1754-ben. A gyógyszerészek a gyógyszerkészítés és a gyógyszer-kereskedelem mel­lett — az orvoshiány miatt — századokon át gyógyító, illetve tanácsadó szerepet is elláttak. A XVII. században Ma­gyarországon mindössze 27 patika működött. A hiányt nem pótolták a házi patiT kák, patikaládák, vagy a Felvidékről érkező vándor „olejkárok” gyógyfüvei. Má­ria Terézia rendelete javí­tott a helyzeten, hatására gyarapodtak a gyógyszertá­rak: 1747-ben 48, a XVIII. század végén már 193 pa­tika működött. Előbb a szerzetesrendek, főként a jezsuiták, alapítottak kor­szerű gyógyszertárakat, majd 1770 után számos pol­gári tulajdonban lévő pa­tika nyílt meg. A múzeumban kiállított anyag segítségével nyomon követhetjük a gyógyszeré­szet fejlődését, a mai gyógyszertár kialakulását. Bepillanthatunk a gyógy­szerkészítés műhelyébe, az üveg és fajansz patikaedé­nyek titokzatos világába. Gy. K. — Mindent tudnak itt a TOURINFORM-ban? — Nagy adatbankkal ren­delkezünk, amit szünet nél­kül bővítünk. A nyilvántar­tott 10 ezer műemlékről is — templom, vár, kastély — pontos adataink vannak, Tudnunk kell, napra készen a nyitva tartást is. — Mikor van a legtöbb munkájuk? — A nyári hónapokban, a „turistacsúcs”-ban. Ilyenkor naponta legalább 500 tele­font bonyolítunk le és 300 érdeklődő fordul meg iro­dánkban. — Látom, érdekes és hasz­nos kiadványokkal is szol­gálnak. — Ezek az Országos Ide­genforgalmi Hivatal több­nyelvű kiadványai, legalább 30-at árusítunk. (Mindjárt kézhez is kapom Magyarország szálláshelyeit és kempingjeit bemutató négynyelvű prospektust. Az ország 220 kempingje — eb­ből 46 a Balaton partján van — között Nógrádból a diós- jenői, a pásztói és a salgó­tarjáni kemping is szerepel. A külföldi és hazai turisták az ország több mint 600 ho­teljét. panzióját, moteljét, fogadóját látogathatják meg, köztük Nógrádban hét tele­pülésen tíz szállodát, foga­dót és vendégházat.) — Hollókő népszerűsége- Nagy szegénységben él­tünk. Négyen voltunk lány­testvérek, és született egy öcsénk is. Még egészen kis­lány koromban libapásztorko- dás közben a jómódúaknak abroszokat hímeztem - meséli homokterenyei otthonában Pintér Józsefné.- Mindig másnak kellett dolgoznom, mert a szükség így kívánta. Anyám — hogy spóroljon — hosszú szoknyát varratott nekem, mondván: majd belenövök, de bizony nem nőttem én nagyra - ne­veti el magát. - Cipőt csak a misére vettünk fel, hogy ne koptassuk feleslegesen, és az is két-három számmal nagyobb volt a kelleténél. Szórakozás­képpen pedig eljártunk a fo­nóba. Mi fiatal lányok össze­fogtunk és együtt mentünk. Jöttek aztán a legények is utánunk. . . Előbb leskelődtek kicsit az ablakon, aztán hoz­záfogtak citerázni. Olyankor már nekünk sem esett iái a fonás, inkább táncoltunk. Ott­hon meg persze elővettek, ha keveset fontunk. Az élelmesebbek már előre számítottak arra, hogy majd jönnek a legények, és elhoz­tak otthonról egy régebben megfont orsót. így aztán, mikor este hazamentek, azt mutatták meg.- Hej, a legények de sokat huncutkodtak! Ha valamiért Az ember hatvanéves ko­rában általában szeretné inkább visszaforgatni az idő kerekét. Most viszont szeretnék már legalább két hónappal idősebb lenni, bíz­va abban, hogy akkor talán visszaáll a rend a rendes kerékvágásába. Egész életem során igye­keztem becsületesen élni. Soha nem volt „ügyei#” a törvénnyel és rendőrséggel bűnügyi tekintetben. Soha nem ütöttem meg senkit, de engemet'sem vertek meg. Szerettem a békés életet, ennek érdekében szeretek mennyire érződik itt Buda­pesten? — Mióta a világörökség listáján szerepel, sokan ér­deklődnek és fel is keresik ezt a csodálatos nógrádi fa­lut. Ám itt is az a gondunk, mint sok más helyen, hogy a híre előbb eljutott a ha­tárokon túlra, miközben egy sereg szolgáltatással adósa a település a turisták­nak. Mert megcsodálom a házakat, végigsétálok az ut­cán, aztán kiderül, hogy csak egy vendéglő van, hogy boltok kellenének, meg te­lefon. Hollókőre változatla­nul mi is figyelünk és na­gyon jó lenne Ipolytarnóc- cal a páratlan, világhíres ősleletekkel összekapcsolni a látogatást. — Terveik 1990-re? — Az Utazás 90-en már­ciusban mi is ott leszünk a kőbányai vásárvárosban. Nyáron pedig Budapest leg­forgalmasabb terein infor­mációs pavilonokat nyitunk. Több nyelven beszélő mun­katársaink kínálják majd kiadványainkat, a képesla­pokat, a prospektusokat, a különböző programokat. Ez­zel a szolgáltatással is segí­teni kívánunk, hogy min­denki pontos információt kapjon és a jó, változatos programok között kedvére tudjon választani. Szokács László kimentünk, amit délután és este csináltunk, mind széthúz­ták, feltekerték a szögekre, az ajtókilincsre, az asztal lá­bára. Vagy megszórták papri­kával, borssal a kendert, mi meg tüsszögbettünk az ő mu­latságukon. Az elevenebb legények be­jöttek, és odaültek a mellé a lány mellé, amelyik tetszett nekik. Mikor a lány elejtette az orsót, gyorsan felkapták és csak csókért adták vissza. Az sem volt ritka, hogy a lány szándékosan ejtette el az or­sót. Az ilyen kedves kis játé­koknak, évődésnek nemegy­szer házasság lett a vége. . .- Persze, abban az időben szegény a szegényhez, gazdag a gazdaghoz húzott. - S ezt Pintér Józsefné már soha nem felejti el. Mint ahogy azt sem, mennyi munka volt a kender­rel : — Először elvetettük, aztán kinyőttük. összekötöttük kévé­vitatkozni politikai téren is. Szeretnék tisztán látni, annak ellenére, hogy már eldöntöttem, kire adom a voksomat, ki és kik azok, akik csak békés eszközök­kel vívják harcukat a vá­lasztópolgárok megnyeré­séért. Persze az sem bűn, ha közben feltárják a csa­lásokat mások részéről, le­lepleznek visszaéléseket, vagy nemes cél érdekében utcára viszik milliók sérel­mét, ha más megoldás nincs. Micsoda nyugodtság fo­gott el, mikor a televízió­ban láttam a nagy létszámú tiltakozó gyűléseket, melye­ken a rendezőknek és rend­őröknek a jelenléte csak jelkép volt. Tüntetésről tün­tetésre lehet tapasztalni, mennyivel más már ez a rendőri gárda is, mint akár egy évvel ezelőtt volt. Nyugtalanít viszont az az utóbbi időben jelentkező pár száz ember, akik nem jelszavaik miatt ítélendők el, hanem azért, mert zse­bükben a bicska, kő, vagy más olyan fegyver van, melyekkel mások testi ép­ségét veszélyeztetik, de a sajátjukét is, ha kénytelen lesz a rendőrség élni az ön­védelem fegyverével.' Az olasz játékvezetői tes­tület úgy döntött, hogy az egyenlőséget a labdarúgó- pályán is megvalósítja. Ve­zessenek a nők is férfi­meccseket! A szándék tisz­tességéhez nem férhet két­ség, még akkor sem, ha a fogadtatás korántsem egy­értelműen örvendező. A La Repubblica megkérde­zett néhány szaktekintélyt, mit szólnának hozzá, ha a vasárnapi arénába nők me­részkednének a futballgladi- átorok közé. Enz’o Bearzot, volt szövetségi kapitány: „Köztudott, hogy a nők mi­lyen szigorúak a közéletben; erre szerintem a futballpá- lyán is képesek lennének. S talán a légkör is jobb, a környezet udvariasabb len­ne általuk.” Arrigo Sacchi: „A játékosok valószínű fel­hagynának a disznó szövege­léssel.” Galliani, a Milan vezetője: „Ha törvényszéki bírónak, rendőrnek meg­be, majd a pocsolyában áz­tattuk három hétre. Nagy tő­kéket tettünk rá, hogy fel ne vesse a víz. Mikor ez is meg­volt, akkor aztán kiterítettük száradni. Ezután lábbal össze­törtük, megtiloltuk (hű, de por­zott!). S a legvégén vasgere­benbe vertük. Ezután jött az osztályozás. Eszerint volt a „feji”, a „tincs", a „másod­ja” és a „csepű". A „fejiből" legfinomabb vá­szon készült, a „csepűből” pe­dig zsákokat, pokrócokat és munkásnadrágokat szőttek. Később már csak otthon fontam — meséli Ilonka néni. - Kenderért Párádra jártunk biciklivel. Mostanában pedig csak hímezgetek. Annyit ki­varrtam már, hogy még a déd­unokámnak is lesz belőle. Sze­retem ezt is, de a fonó han­gulatát semmi sem pótolja. Cserhalmi Adél Azt hiszem, a legszomo­rúbb talán, hogy békés gl- lampolgárként nem tudom egyöntetűen elítélni eze­ket az embereket. Nem tu­dom, mi készteti őket erre. Nem hiszem, hogy ezek lennének a labdarúgó-mér­kőzések állandó bajkeverői. Inkább gondolok azokra, akik már végső elkesere­désükben nem tudják, mit cselekszenek, és talán ezt a módját választják az „ön- gyilkosságnak”. Nagyon nehéz mindnyá­junk élete és sorsa, mely­nek javulása nem várható, sőt kritikusabbá válhat. Vá­rosunkban is nőhet az ilyen végső „fegyverhez" nyúlok száma. Próbáljuk szép szó­val nyugtatni egymást, fegy­verezzük le az izgága szél­sőségeseket és elkeseredette­ket. A választási küzde­lem ne váljon harccá, ha­nem vetélkedéssé. Csak ak­kor vonuljunk az utcára, ha az elkerülhetetlen. Talán csak majd március 15-én, de akkor is a. legnagyobb méltósággal. Városunk békéjének meg­őrzése az egész lakosság, közte a közigazgatási szer­vek ügye is. Tisztelettel: Mező Sándor Salgótarján felelnek, miért ne lehetné­nek jó játékvezetők?” És íme néhány kétkedő. O. Bianchi: „Kegyetlen munka ez egy férfi számára is.” E. Fabbri: „Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy milyen dí­szítőjelzőket kap egy-egy meccsen a játékvezető.” Pa­olo Di Canto: „Zavarbaejtő lenne a közönség számára is, hiszen közismert, hogy a nők félnek.” M. Gerolin; „Micsoda zűr lenne, ha va­laki a fiúk közül, ott a pá­lyán felveszítené a fejét.” És végül egy vélemény a játék hölgyszakéctőjétől. A Pavia labdarúgó-szaikosz- tályvezetője — Giusy Achilli — szerint: „Egy nő sebez­hetőbb, a szurkolók pedig gonoszak. Nekem elhihetik, én tapasztalatból beszélek. Ide férfi kell, ezért a javas­lat ma még túlzó. Prima­donna ugyan lehetsz, de nem futballpályán.” L,h,f érdeklődni Turisztikai adatbank a Sütő utcában Napi postánkból Nemes vetélkedés leqven... Szép lehetsz, de bíró nem

Next

/
Thumbnails
Contents