Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. FEBRUAR 22.. CSÜTÖRTÖK NOGRAI) 3 Szelek energiája A szél egyike azoknak a természeti erőforrásoknak, amelynek szerepe az emberi­ség története során többször is változáson ment át. Erede­tét tekintve a szélenergia tu­lajdonképpen a Nap energiá­jából származik, és megújuló energiaforrás. A szelek sebessége termé­szetesen eltérő, az enyhe lég­mozgástól az óránként 100- 150 kilométeres sebességet is meghaladó, száguldó viharo­kig, gyakorlatilag minden szél- sebesség előfordul. A külön­féle sebességekkel áramló le­vegő mozgási energiájánál fogva képes munkavégzésre. A legrégibb ismert szélerő­mű maradványait Irán és Afga­nisztán határvidékén tárták fel. E vidéken szinte állandó irányú szél fúj, ennek köszön­hetően alkalmazhattak itt függőleges tengelyű, állandó irányba állított szélkerekeket. A függőleges tengelyű szélke­rék tulajdonképpen két ab- roncstalan, tengellyel össze­kapcsolt kocsikerék küllőrend­szerére emlékeztet: a szél energiáját az egyes küllők között kifeszített vászonnal hasznosítják. A középkor táján megjelent egy másik fajtája is a szél­malmoknak. Ezekben a forgó­mozgássá alakított szélenergi­át fafeldolgozásra használták fel. Az ilyen szélmalmokat fű­részmalmoknak is nevezik. E malomtípusokból Európa-szerte még a múlt században is sok működött. Ké­sőbb a függőleges tengelyű szélkerék mellett a szélener­gia hasznosításának egy más típusú eszköze is kialakult: a vízszintes tengelyű szélke­rék. A szél iránya azonban a legtöbb helyen változó. Olyan megoldást kerestek tehát, amelynél a tengely önműkö­dően beáll a szélirányba. A holland típusú szélkeréknél a vízszintes tengelyt egy kúp alakú tartószerkezetben helye­zik el. Ha a szél iránya vál­tozik, akkor a tengely az egész tartószerkezettel együtt elfor­dulva veszi fel a megváltozott széliránynak megfelelő helyze­tet. Európában a szélerőtele­pek a 16-17. században élték virágkorukat, főleg a szélben gazdagabb tengerparti orszá­gokban. A gőzgép azonban az időiárás szeszélyeinek kitett szélmalmokat fokozatosan ki­szorította a gyakorlatból. A hetvenes évek olajválsága újra a kutatás előterébe állí­totta a szélerőműveket, és ez az érdeklődés máig tart. A szélenergia napjainkban is helyet kér az elektromos ener­giával való ellátásban, vagy más módon használják fel azt hasznos munka végzésére. A hagyományos erőművekhez ké- . pest létesítésük nem túlzottan költséges, s ingyenenergiát hasznosítanak. Képünkön: 250 ezer kilowatt energiát termelő szélgenerótor a kínai főváros közelében. Amerikai technológia felhasz­nálásával építették. Sorsfordító idők H Szerkezetváltási kísérlet - kudarcokkal A szanálási programról el kell mondani a következő­ket. A vállalat akkori gaz­dasági és mozgalmi veze­tői, nem szabadulva az elő­ző évek téves irányítási stratégiájától, még mindig abban reménykedtek, hogy átmenthető a medence bá­nyászata, ha Kányás- és Ménkes-aknákra alapozva koncentrálják a szénterme­lést. Az addig jól üzemelő külfejtést befagyasztva, évi 800—850 ezer tonna szenet vártak a termelőüzemektől. Ezt a programot a veze­tés olyan gazdaságossági cél­kitűzéssel indította, hogy a vállalat 1990. után a kí­vánt költséghatáron fog üze­melni. Azonban a szándé­kot nem alapozta meg reá­lis lehetőség. Az óhaj még nem realitás. A vállalat né­hány szakemberének a sza­nálási kibontakozási terv­vel kapcsolatos ellenvéle­ményét elhallgatták és hát­térbe szorították. Sajnos, a Nógrádi Szénbányák élére kinevezett miniszteri biz­tos sem győződött meg a program realitásáról. Vég" rehajthatónak tartotta. A nógrádi medence a tör­ténete során, kordokumen­tumokból tudhatjuk, jó né­hány nehéz időszakot élt már át, kezdve a világhá­borúktól a gazdasági vál­ságokig. Akkori vezetői csak úgy tudták átmenteni és fenntartani a medence bá­nyászkodását, hogy azon­nal megszüntették a költsé­ges, nehéz körülmények kö­zött üzemelő bánvák terme­lését. De előtte újabb (ki­sebb) bányákat nyitottak és gazdaságos, jobb körülmé­nyek között lefejthető szén- mezőket kapcsoltak be a termelésbe. Sajnos, az eltelt öt év alatt a vállalat vezetése nem volt rá képes, vagy nem volt szakmai bátorsága hoz­zá. hogy a termelést újabb szénmezők, szénvagyonok be­kapcsolására terelje, s így megmaradt a Mátra előté­rében és a hegység alatti bányákban, ahol viszont az eltelt 14 év alatt erősen megváltozott a termelési, gazdálkodási feltételrendszer. Kedvezőtlenebbek lettek a tektonikai, klimatikai vi­szonyok, nőtt a termelői munkahelyek mélysége, kül­színtől való távolsága. Pedig a nógrádi meden­cében adott volt és jelenleg is adott a lehetőség arra, hogy a piaci feltételeknek megfelelő és kedvezőbb ter­mészeti adottságú, kis mély­ségű szénmezőket vonhas­sunk művelés alá. Ezek­ben kis tőkeráfordítással egy év alatt termelő front­fejtéseket lehet üzemeltetni. A fentiek tudatában tá­jékoztattuk már 1984-85- ben a szénbányák gazdasá­gi és politikai vezetését: de ez nem nyert meghallga­tást, csak a két dél-nógrá­di aknában gondolkodó, szűk látókörű vezetés hal­lani sem akart a közép- és észak-nógrádi bányanyitás kérdéséről, az úgyneve­zett kéregbányászkodásról. Milyen javaslatról is volt szó? Nos, a nógrádi me­dence szénvagyoni helyzeté­ből kiindulva, megvizsgál­tuk azokat a lehetősége­ket, amelyek a mélyműve- léses bányászkodás szak­mai biztonságát, gazdasági felemelkedését elősegíthe­tik, a vállalat működési sta­bilizációját garantálhatják. Alternative járható útként választandó olyan szerkezet- váltás a termelésben, amely a bányaművelést és a bá- nvászkodás súlypontját ru­galmasan kivonja a Mátra nehéz geológiai, nagymély­ségű szénmezőiből és meg­határozott ütemben, a nóg­rádi medence kismélységű szénmezőinek megnyitásával, gyorsan felfuttatható kéreg­bányákat indít Mátranovák, Inászó, Mizserfa és Karancs- völgye térségében. Erre adott a reális lehetőség. Ezek a bányák 250—350 dolgozó foglalkoztatásával évi 150—180 ezer tonnás termeléssel egv-két évtized­re szóló bánvászkodást ga­rantálnak. Két kéregbánya beindításával 500—600 em­berrel évi 300—330 ezer ton­nás termeléssel gazdasá­gos és népgazdaságilag hasz­nos bányászkodás folytat­ható továbbra is a meden­cében. Ménkessel és kül­fejtéssel együtt évente 750— 760 ezer tonna szén adha­tó a népgazdaságnak. A szanálási program vég­rehajtása során, 1989-ben a miniszteri biztos elfogad­ta a Mátranovák melletti Nyírmed II. kéregbánya gyors beindításának tervét, látva a kibontakozási prog­ram várható kudarcát. így ez a bánya várhatóan 1990-ben már termel és 200—220 dol­gozónak biztosít munkale­hetőséget. A szanálási program vég­rehajtásának csődje azon­ban sajnos, elkerülhetetlen lett. A gazdálkodás veszte­séges, s a kormány nem hajlandó a bányászkodás dotálására. A jelenlegi szén­árrendszerrel nem lehet gazdaságossá tenni a me­dence bányászkodását. Ezen az 1990. január 1-i szénár­rendezés (25 százalékos eme­lés) némileg segített. A medence széntermelésének folytatása azonban a felszá­molással reális veszélybe került. A szanálási program vég­rehajtásának csődjét „fém­jelezte” a miniszteri biztos döntése Kányás-akna tar­tós szüneteltetéséről. Mit hozott még a szanálás idő­szaka? Abban a remény­ben, hogy a medence bá­nyászata gazdaságosan vi­hető, további ingatlanok ke­rültek eladásra és vándorol­tak vitatható értékösszegben más cégek birtokába. Csak a legfontosabbat említem: salgótarjáni kultúrház (bá- nyakaszinó), keszthelyi gyer­meküdülő épülete és terü­lethányad, gyurtyánosi, rá- rósi, fenyvespusztai hétvé­gi pihenőhely és területe, gyulai osztályzó további épü­letei és területei, nagybá- tonyi oktatási központ épü­lete, a vállalat salgótarjáni igazgatósági épülete, nagy- bátonyi fúróüzem területe, épületei. Sajnos, a fenti ingatlanok értékesítéséből befolyt pénz­összeg sem volt elegendő a szanálási megállapodás vég­rehajtásához. A szénterme­lés több mint 600 millió forintos veszteséggel zárta a múlt évet, mert terme­lés és megfelelő munka­helyek, kedvező körülmé­nyekkel bíró bányák nél­kül a medence nem tud ki­lábalni a gondokból. Beárnyékolta a szanálási program sikeres végrehaj­tását bizonyos fokig az a körülmény is, hogy az Ipa­ri Minisztérium 1989. már­cius 31-ével nem nevezte ki a vállalat sorsát teljes felelősséggel felvállaló ve­zérigazgatót. Vagyis akkor, amikor a szanálási prog­ram végrehajtási terve sze­rint lejárt a miniszteri biz­tos mandátuma. Az olvasó­ra bízzuk annak megítélé­sét, milyen érdemi munka végezhető mellékállásban egy vállalati szanálás leve­zetésében. ahol 3300 ember sorsáról van szó?! (Folytatjuk) Dr. Bocsi Ottó oki. bányamérnök ■ gj ^ S 0 Távolodóban a tél: a rövidülő éjszakák, az egyre melegebb, fényesebb napsugarak, új évszak közeledtét jelzik. A tavaszét, amely az örök körforgásban a remény, a kibonta­kozás, a rügvfakadás ígéretét hordozza. 0 megújulás élin A teljes szervezeti, politikai, gondolati megújulás, az újjászületés jegyében készül a szabad választásokra a Magyar Szocia­lista Párt, amely Közép-Kelet-Európában el­sőként számolta fel a bolsevik típusú állam­pártot. Példa nélküli a történelemben,' hogy egy uralmon lévő kommunista párt saját belátása alapján mondjon igent hatalmának, megosztására és segédkezet nyújtson önma­ga lebontásához. A bizalmat erősítheti a Szocialista Párt iránt, hogy tagságának túlnyomó többsége aktív részese volt a változások előkészítésé­nek, eddigi menetének. A reformkörök, a progresszív platformok képviselői felismer­ték, hogy a dolgok a régi módon nem me­hetnek tovább, s radikális lépéseket kezde­ményeztek a gazdaságban, a politikai intéz­ményrendszerben, a pártban egyaránt bekövet­kezett válság megoldására, elhatárolva ma­gukat a korábbi politikától, a tévesnek bizo­nyult elvektől és módszerektől. Annak tudatában, hogy konszolidált, eu­rópai léptékű magyar társadalom nem létez­het korszerű baloldali kultúra, baloldali pártmozgalom nélkül, a Kongresszus 89. életre hívtg a Magyar Szocialista Pártot, amely szocialista, demokratikus és nemze­ti célokat egyaránt követ, amely a polgári demokratikus értékek mellett magáénak vall­ja a szolidaritás és a társadalmi igazságos­ság elvét is. A marxi eszmerendszerből szintén merítve keres választ a ma kérdései­re. Ugyanakkor folytatója a munkásmozga­lom időtálló hagyományainak, örököse az 1953 óta élő és harcoló szocialista reform- mozgalomnak. Célja a demokratikus szocia­lizmus eszméinek megvalósítása, amely a nép önrendelkezését biztosítja a politikában és a munka világában egyaránt. A jogálla­miság, az önkormányzatokra támaszkodó parlamentáris demokrácia, a szociális piac- gazdaság érdekében a párt már eddig is számos, nemzetközileg elismert nagy hord­erejű lépést tett. A magyar szocialisták törekvéseit vissza­igazolják a Kelet-Európábán bekövetkezett robbanásszerű események, és ugyancsak bi­zonyító erejűek azok a döntések, melyeket az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi plé­numán elhatározott. Mindenütt összeomlott a diktatórikus szocializmus, nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalomépítés eddig követett gyakorlata zsákutcába torkollik, a sztálini eredetű monolitikus hatalmi rendszer felélte minden tartalékát, s alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ élmezőnyének fejlődé­sével. Sajnálatos, hogy a politikai fordulat foko­zódó gazdasági nehézségek közepette ment és megy végbe Magyarországon. így előáll­hat az a helyzet, hogy a megélhetés gondjai­ért, a sokasodó és szaporodó keservekért az emberek a kiteljesedő demokráciát, a plura­lista tagolódást, a szabad véleménynyilvání­tást, a megszokottat — jót-rosszat — megza­varó „földindulást” okolják. A társadalmi elégedetlenség könnyen kiolthatja a forra­dalmi lobogás lángját. tű foglalkoztatottságot, a stabil ■forintot, a következetes antiinflációs politikát. A Szo­cialista Párt olyan vegyes gazdaságra tö­rekszik, amely a közösségi tulajdonra, és a társadalmilag ellenőrzött magántulajdonra épül. Fellép azért, hogy a dolgozók önigaz­gató szerveik által váljanak valódi tulajdo­nosokká. A Virágzó magyar falut! gondolat­körben megvédi az állami, szövetkezeti és kistermelés szerves együttmunkálkodása nyomán elért eredményeket. Azt követeli, hogy a föld ezután is azé legyen, aki meg­műveli. Síkraszáll azért, hogy a falvak visszanyerjék politikai és gazdasági önálló­ságukat. Lakható környezetet utódainknak is! — hirdeti. Az az álláspontja, hogy minden ember­nek legyen olyan jövedelme, amely fedezi a létminimumot. Programja azt szolgálja, hogy erősödjön a szolidaritás a nemzedékek, a térségek, a nemek között. A szociális ál­lamot ezért nem leépíteni, hanem átépíteni javasolja. Egyenlősdi helyett egyenlő esé­lyeket hirdet a munkához, a gazdasági, a kultúrális javak megszerzéséhez. Nem a gaz­dagodás, hanem az elszegényedés ellen küzd. Azt vallja, hogv szabadságjogokkal csak az a nemzet tud élni, amelyeknek polgárai nem nélkülöznek. Szolidáris a hátránvos hely­zetű rétegekkel, határozottan elítéli a társa­dalmi megkülönböztetés minden fajtáját. Arra törekszik, hogy ne legyenek úiabb célt és távlatot vesztő nemzedékek. Biztonságos öregkort, méltó megélhetést szorgalmaz, olyan nyugdíjrendszert támogat, amely a megélhetési költségekkel arányos alapnyugdí­jat biztosít. A családot a jövő zálogának tartja, s követeli, hogy az állam vállaljon többet a gyermeknevelés terheiből. Űi egész­ségpolitikát tart szükségesnek az egészséges magyarság érdekében. Azt vallja, hogy „Magyarországot csak nem­zet műveltségének, az állampolgárok szakmai ismereteinek gyarapításával lehet moder­nizálni”. Ezért igényel Megbecsülést a tu­dásnak és a tudósnak! Törekvése, hogy a politikában a népakarat érvényesüljön. Köz- biztonságot, szakszerű ügyintézést, korrupció- mentes hivatalt, szabad sajtót, korrekt tájé­koztatást tart fontosnak. A független kezde­ményező külpolitika égisze alatt támogatja az összeurópai együttműködést. Segíteni kí­vánja a szabad, demokratikus államok Kö- zép-Európájának kialakítását. A kapcsolat- építésben nagy szerepet szán a határainkon túli magyarságnak. Üj európai biztonsági rendszert szorgalmaz, Európához való köze­ledésünk során teljes jogú tagja kíván len­ni a szocialisták nagy családjának. A rendszerújító szocialisták okultak a múltból: tudják, hogy az ország nehéz évek elé néz, s az üres jelszavak ideje lejárt. A megalapozatlan, demagóg ígéretek helyett konkrét gyakorlati kérdéseket állítanak a választási küzdelem középpontjába: Mit le­het ténylegesen tenni a vágtató infláció meg­előzéséért? Miként csökkenthető a lehető legkisebbre a munkanélküliség a gazdasági szerkezetváltás során? Hogyan enyhíthetők az elszegényedő társadalmi rétegek, a fiata­lok, a nyugdíjasok terhei? Miként alakítha­tó ki olyan demokratikus társadalmi-gazda­sági szerkezet, amelv egyaránt szolgálja a vállalkozó kedv élénkítését, a munkavállalók anyagi biztonságát és a szellemi értékterem­tés kibontakozását? n dolgozó emberek érdekében Ez is magyarázza, hogy a Szocialista Párt alapelvei sorában a HAZA és HALADÁS történetileg összetartozó eszménye a BIZ­TONSÁG követelményével egészül ki. A párt úgy ítéli meg, hogy az emberek egy­szerre akarják a változást és vágynak a nyugalomra. Azokhoz fordul, akik becsülik a magyar nép által létrehozott maradandó ér­tékeket, a nehéz munkával megszerzett ja­vakat. Elsősorban az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások fizikai és szellemi dolgozóinak érdekeiért, létbiztonságukért száll síkra. A bérből és fizetésből élők mellett a kisvállal­kozók törekvéseinek támogatását is vállalja. Tisztában van a fiatalok nehéz helyzetével, szót emel a nyugdíjasok gondjainak megol­dásáért. Megkülönböztetett figyelmet fordít a nők problémáira. A Szocialista Párt programjában közpon­ti helyet foglal el a Gazdaságot az embe­rért! gondolat, amely — egyebek közt — megköveteli a gazdaságpolitikai váltást, az adósságcsapdából való kitörést, a magas szin­II józanság erejével A Szocialista Párt meggyőződéssel vallja, hogy arculatával, programjával a dolgozó emberek tömegeinek igényét fejezi ki, s re­ális esélye van a választók bizalmának meg­nyerésére. s alkotmányos pártként érdekeik politikai képviseletére. Felhívja a többi párt figyelmét, hogy a tel­jesíthetetlen követelések, a provokatív célú sztrájkfelhívások felelőtlen, gyűlölködő, fé­lelemkeltő akciók a békés átmenetet ve­szélyeztetik, s végső soron a magyar nemzet távlati érdekei ellen hatnak. Terjed a múlt­nak nemcsak hazugságait, de értékeit is megtagadó, százezrek hitét és önérzetét meg­alázó, sőt leszámolást hirdető szemlélet. A szocialista reformerők nem azért küz­döttek az ideologikus diktatúra ellen, hogy újabb egyközpontú politikai rendszer ala­kuljon ki. Ahhoz, hogy kiteljesedjék a meg­újulás, hogy szirmot bontson a vörös szeg­fű, türelemre, higgadt, megfontolt lépésekre, teremtő összefogásra van szükség. És Tőkés László karácsonyi szózatának egyik fordula­tát kölcsönözve — „minden dolgos kéz, pal­lérozott agy” részvételére, a kiút keresésé­ben, hazánk jövőjének alakításában. Magyar Szocialista Párt megyei szervezete i

Next

/
Thumbnails
Contents