Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
SPORT V SPORT SPORT-£ Kik a bűnösök? Pénz beszél, kutya ugat Megszűnt a suttogások kora. Napjainkban mondhatja mindenki a magáét: korholhat, lehurroghat, pocskondiázhat. Ha kedve tartja, még dicsérhet is. Egy nagy Hyde-park lett kicsiny országunk. De ma már nem csupán a politika, a társadalom, a gazdaság bajairól vallanak az alkalmi szónokok. A sportról is. Mert a sport is politika. Épp nemrégiben jelentették be, hogy az Egészséges Demokratikus Ifjúságért Mozgalom párttá szerveződik. Nem tudom, az EDIM- nek hány tagja van Nóg- rád megyében. Ettől függetlenül lehetnek — és vannak is — alkalmi szónokok, akik ha tehetik, mondják a magukét. A megye sportjáról, a nógrádi sportvezetőkről, lapunk sportrovatáról. Nincs szándékomban rovatunkat védeni — erre szükség sincs —, ám minden kósza híreszteléssel ellentétben örömmel jelenthetem: a sportrovat nem szűnt és nem is szűnik meg. Más kérdés persze, hogy Nógrád „Hyde-park”-i szónokai a megszűnést a megye sportéletével, annak eredménytelenségével hozzák összefüggésbe. Es ezen a ponton kezdődnek a szóbeli támadások. Konkrétan megnevezett sportvezetők, aktívák ellen. Olykor olyanok szájából, akik elfelejtik sportbéli múltjukat, akik nem szállnak magukba: vajon nekik volt-e valamilyen szerepük, hogy idáig süly- lyedt szűkebb pátriánk versenysportja ? A támadások kereszttüzében gyakran elhangzik: egyes emberek (név szerint nevezve őket) tették tönkre a sportot Nógrád- ban. S ameddig „ilyenek" ülnek székeikben, aligha várható fellendülés, javulás. Divatos a fenti szlogen. Személyeket felelőssé tenni valamiért, bármiért, mégha esetenként ez igaz is lehet. De kérdem én: mi köze mondjuk egy tiz esztendeje hivatalában volt egyesületi vezetőnek, hogy azóta megszűnt már a z a klub? Tehetnek-e arról — például — a röplabdasport rajongói, szakemberei, volt játékosai, hogy az egykoron első osztályú csapatokat felvonultató Nógrád megyében, mára csupán három NB Il-es gárda maradt? Meggyőződésem, hogy nem. Nem korteskedem egy volt, vagy jelenlegi sportvezető mellett sem. Én a sportért szólok. A nógrádi Hyde-park- ban elmondandó beszédemben egészen más ösz- szefüggésben tárgyalnám vitatkozó feleimmel az ügyet. Számomra ugyanis napnál világosabb: varrhatjuk emberek nyakába megyénk sportéletének visszaesését, a támadás helyett más területen kell keresnünk a hibát. A gazdasági háttérben. Illetve: annak hiányában. Újra csak hangsúlyozom: személyektől függetlenül jutott és jut napjainkban egyre kevesebb pénz a sport állami és vállalati támogatására. Mivel pedig ez idáig sem a sportfelügyelők, osztályvezetők és vállalati igazgatók saját zsebének terhére ment a támogatás, nyilvánvaló: nem ők a ludasak a pénzösszegek csökkentésében. Nálam a pénzhiány döntő érv. Forintok nélkül nem lehet élsportot, de szabadidő-sportot sem csinálni. Más kérdés ugyanakkor, vajon miért beszélünk minderről ennyit? Mert szükségünk lenne rá. Csakhht — sajnos — ma is igaz a régi “mondás: pénz beszél, kutya ugat... Vaskor István Labdarúgás Előkészületi mérkőzések KAZINCBARCIKA— SBTC 1—3 (1—1). Kazincbarcika, 200 néző, v.: Kovács. SBTC: Szén — Jaszik (Váradi), Sándor, Szeles, Kecskés — Tamási, Sebestyén, (Koós), Németh (Her- czegh), Novák (Konderla), — Kisbali (Póczos), Skoda (Szabó). A szakadó hóesésben lejátszott találkozón a hazai csapat magabiztosan, nagy iramot diktálva kezdett. Az SBTC „csikócsapata” azonban keményen ellenállt, majd a vezetést is megszerezte. Szünet után az egyre jobban belelendülő tarjá- ni együttes többször is vert helyzetbe hozta a barcikai védelmet, a győzelem nagyobb arányú is lehetett volna. Az SBTC góljait Szeles (2) és Skoda (11-esből) szerezte. BGY. HVSE—GÖD 0—0. Balassagyarmat, v.: Benkő. Bgv. HVSE: Halász — Jeszenszki, Pingiczer, Rátkai, Paumann Cs. — Ladjánszki, Szádvári, Mátyás, Orosz — Zólyomi, Oláh M.: csere: Somodi (kapus), Simon, Gáspár, Zsidai. Jó iramú, mérkőzés, igazságos eredmény. BGY. HVSE—MAGYAR KÁBEL 1—1 (1—0). Balassagyarmat, v.: Nagy. Bgy. HVSE: Halász — Jeszenszki, Pingiczer, Rátkai, Paumann Cs. — Földvári, Mátyás, Horváth, Orosz — Zólyomi, Oláh M.: csere: Somodi (kapus), Simon, Gáspár, Zsidai, Hutter. Sárdagasztás ellenére nagy iramú, jó mérkőzés. Gl.: Zólyomi, ill. Cseri. ☆ Az SBTC ma délelőtt 11 órára tervezett edzőmérkőzése elmarad, mert a recskiek — sok sérültjük miatt — visszamondták a találkozót! Bereczki és Géczi elutazott a világbajnokságra Bereczki Brigitta és Gé- tegnap elutaztak Moszkvá- czi Tibor, a Salgótarjáni ba, hogy nemzeti színeink Petőfi DSE két válogatott képviseletében részt ve- .... -. . ,. ... gyének a biatlon-vilag silovoje ismét útra kelt: bajnokság0n! Mégis Bicskei!? Pénteken az MLSZ munkaügyi döntőbizottsága helybenhagyta Bicskei Bertalan kérelmét, és visszahelyezte őt a labdarúgóválogatott szövetségi kapitányi tisztébe. Eme döntés ellen 30 napon belül lehet fellebbezéssel élni. Bicskei Bertalan a döntést hallván a következőket nyilatkozta: — Azt hiszem, az MLSZ döntőbizo'ttsága olyan határozatot hozott, amely példaértékű. Ezt úgy értem, hogy a jövőben alaposabban átgondolt és megfogalmazott szerződéseket kell kötni. Ez vonatkozik mind a klubedzőkre, mind a szövetségi kapitányra. Bicskei Bertalan arra a kérdésre, vajon újra elfoglalja-e a szövetségi kapitányi munkakört, nem adott választ. Kijelentette, jövőjéről később dönt. Eredmények TEKE Az NB II. 17. fordulójában mind a két Nógrád megyei csapat hazai pályán szerepelt. A Síküveg—Somos legénységének jól dőltek a bábuk. Ez 81 fás, biztos győzelmet eredményezett a Tiszakécske ellen. Mindösz- sze 29 fával, de a novákiak is hozták mérkőzésüket a Chinoinnal szemben. Csapataink a győzelmekkel megerősítették helyüket a középmezőnyben. Síküveggyár—Somos— Tiszakécske 6—2 (2463— 2382). Sík—Somos: Kohut 386, Jankuj 434, ifj. Mag 400, Dávid 407, Jakus 436, Kéri 400. Mátranovák—Chinoin 5—3 (2423—2394). Mátranovák: Nádasdi J. 398, Nagy 414, Berze 386, Kozma 423, Nádasdi I. 381, Fodor 421. (balogh) LABDARÚGÁS A balassagyarmati teremlabdarúgó-baj nokság végeredménye: 1. csoport: // Nógrád megyében szívügynek tekintik... Nincs veszélyben a diáksport Leitner doktor maximalista Dr. Leitner József, a tavaly májusi közgyűlés óta, a Magyar Diáksport Szövetség főtitkára; kétfordulós, kemény választás után, szerzett magának többséget. Vajon miért volt ilyen nehéz egy a posztra komolyan pályázó, betöltéséhez megfelelő háttérrel és tapasztalatokkal rendelkező vezetőnek befutnia a csaknem egy esztendő előtti Magyarországon ? Akkor egyszeriben mindenki „diáksport-főtitkár” akart lenni? Ezt kérdeztük elöljáróban Leitner doktortól. — Mindenki azért'nem, hiszen korántsem annyira egyszerű és vonzó feladatról van szó. Heten indultunk, a jelölőbizottság négyünket „vitt be” a közgyűlés elé. Ott véleményem szerint nemes versengés alakult ki; ellenlábasaim közül ketten ma is masszívan a diáksportban ténykednek, együtt s vállvetve próbáljuk vinni előre a dolgokat. — önnek miért volt any- nyira fontos, hogy megszerezze ezt a tisztséget? — Korábban, a szövetség szakmai titkára voltam; az új alapszabály kimondja, hogy nem politikai szervezet vagyunk, tehát nem kell foglalkozni mással, mint a„ diáksporttal. Ügy gondoltam, ez a főtitkárság, egy szép testnevelő tanári, edzői és sportszakemberi feladat, amelyre magam alkalmas vagyok. Ezért pályáztam csupán. — Mit és milyen állapotban vett át az elődjétől? Pletykaszinten zűrös dolgokról is beszéltek akkortájt... — Az elődöm, s a vele dolgozó intézőbizottság roppant munkát végzett el: felépített egy hatalmas méretű valamennyi diákot, mind a három iskolatípust érintő szervezetet két és fél év leforgása alatt, amely merőben új, semmiféle hagyományokkal nem rendelkezett ebben az országban. Ezt a „kész”-t vettem át, amiért szerencsésnek érzem magam, s amellett, hogy az építkezést továbbra is folytatjuk, ma már kifejezetten a diáksporttal tudunk foglalkozni. .. — Mekkora a szervezettség most az országban? — Hatvanegy százalékos, és folyamatosan növekszik. — Ott szakadtunk félbe, hogy kiépült tehát a rendszer. S miben léptek tovább tavaly május óta? — Nagyobb hatáskört biztosítottunk a területi szervezetek számára. Az országos központ dolga véleményem szerint, hogy érdekeket képviseljen, kiverekedje a diáksportnak járó „jussokat”, s azt, ha megvan, odaadja a területekre, ahol a tényle1. Penomah 11 10 1 54-16 30 ges munka folyik. 2. KIOSZ 11 9 1 1 49-20 28 3. Kft. 11 9 2 49-19 27 — Vállalkozásokról is hal4. Volán 11; 8 150-21 26 lani. 5. Bútorgyár 11 7 4 48-27 21 — Való igaz, elkezdtünk 6. Ipoly C. 11 6 5 39-30 18 gazdálkodni, s így pótolni az 7. Oázis 11 3 17 29-47 11 állami támogatás csökkenése 8. Kábel-Ped. 11 3 1 7 27-56 10 okozta hiányokat. Erre szol9. Posta 11 2 1 1 7 21-46 9 gál többek között a diák10. Afit 11 11 1 2 7 17-46 7 sportbolt-hálózat most ter11. N.-ker 11 2 9 23-54 6 vezünk nyitni ilyet Salgó12. Takarék 11 I 1 9 26-41 4 tarjánban és Balassagyarmaton is. 2. csoport: — Iparkodni kell, hogy legyen pénz. Ha már az állam 1. £.-vadkert 10 8 2 74-35 24 visszavonulót trombitált. Hol2. Fémipar 10 8 2 48-23 24 ott annak idején, az indulás3. Tanács 10 8 2 46-27 24 kor fűt-fát ígért, meg azt, 4.VárosfeJI. 10 3 1 . 6 23-46 11 hogy így kilencven tájékán 5. Taurus 10 2 1 7 25-59 7 lesz a legtöbb pénz a diák6. Rendőrség 10 - 10 17-44 sportra, aztán... Állami feladat még egyáltalán a diáksport támogatása? — Állami feladat, a Művelődési Minisztérium dolga a források biztosítása. Az indulástól 1989-ig növekedett minden évben az összeg, de most... Van a népgazdaságnak elég baja. Hiányzik nekünk a pénz, amitől elesünk, de megpróbáljuk pótolni a saját erőnkből. Nem tartom erkölcsösnek, ha az ember a markát tartja csupán... — Nemrég volt a megyei diáksport-tanácsok titkárainak egy értekezlete, ahol a hírek szerint mégis a pénzhiányról esett a legtöbb szó: olyanformán, hogy a diákolimpiára még csak-csak akad, ám az alapszintű versenyekre — ahol a gyerek megszeretheti a sportot — azokra már nem nagyon marad pénz. — Az alapszintű működés támogatását elsősorban nem a központ, hanem a megyei tanács biztosítja. Hol jobban, hol kevésbé, a megyei vezetés belátásától függően. Úgy hallom, s tapasztalom, hogy Nógrádban szívügynek tekintik a dolgot. — Mire jó egyáltalán ez a kettős, egymást teljes egészében átfedő versenyrendszer? Ugyanaz a gyerek elindul a diákolimpián, majd klubja színeiben az OB-n... Nem herdálás ez? — Nyitott kapukat döngetünk, a dolgok elrendezése most van folyamatban. A diákolimpiát semmiképp se szabad megszüntetni, mert az megölné magát a diáksportot is. Elvenni a versenyszellemet, a példaképeket, s a testnevelők motivációját — több mint hiba lenne. A napokban tárgyalunk a szakszövetségekkel arról, mi lenne, ha a bajnokságokat közösen rendeznénk meg, s ugyanaz az erőpróba lenne a serdülő OB, mint a diákolimpiái döntő. A megmaradó pénzből, az alapfokú versenyeket támogatnánk. — Ez akkor jő elképzelés, gondolom, hogyha marad egyáltalán versenysport ebben az országban... — Komoly a veszély; a társadalmi egyesületeknél egyre kevesebb a pénz, s elsősorban az utánpótlás-neveléstől vonják el. Vajon lesz-e a következő években igazolt úttörőkorú versenyző? Vagy akár serdülő középiskoláskorú? Na most akkor megfordult a kérdés: nemhogy meg kell szüntetni, hanem küldetése van a diákolimpiái rendszernek a magyar utánpótlás megmentésére! — önállósulnak több megyében a diáksport-tanácsok. .. — Erre adott a lehetőség. De csak ott engedjük meg, ahol a személyi és tárgyi feltételek megnyugtatóan rendezettek. Úgy lenne persze ideális, ha minden megyében önállóan tudna dolgozni a diáksportszervezet, ám ettől még messze vagyunk. — Mit szól hozzá, hogy az egyetemeken és a főiskolákon nem lesz kötelező a testnevelés? — Ez katasztrófa! Előre látom, hogy a diákok egyéb számos és nehéz tennivalóik, intellektuális elfoglaltságuk, a megélhetés gondjai mellett utoljára hagyják majd a testedzést. Egyáltalán nem mindegy, hogy edzett, egészséges emberek adják-e majd a jövő értelmiségét; az értelmiséginek külön küldetése lenne: ahová kikerül dolgozni; majdan; ott népszerűsíteni, elterjeszteni a testkultúrát, amely az egyetemes kultúrának szerves, elválaszthatatlan része. Javasolnám inkább — szemben a mostani intézkedéssel, — hogy az egyetemi felvételik során a fittségi próbák is szerepeljenek! — Visszakanyarodván az MDSZ-re: kezdetben volt ugye Czinege Lajos, mint elnök, most pedig van Novotny Zoltán. Okozott-e valamilyen minőségi változást a személycsere? — Czinege Lajost, mint volt minisztert és miniszterelnök-helyettest, támadások érik. Ez az ő egyéni problémája. Annyi bizonyos, hogy amíg Czinege az MDSZ-nél dolgozott, a legjobb tudása szerint, nagy lelkesedéssel végezte a munkáját. Az már más kérdés, hogy ez jó volt-e, vagy sem a diáksportnak. ö a szervezet mozgalmi jellegét erősítette, az új felállású vezetés a szakmai munkát helyezi előtérbe. Ezért vagyok most optimista. — Ha jól hallom, szeretnék megszerezni a zánkai úttörővárost. — Nem akarjuk a magunk számára, úgymond elorozni a tábort, a kezelői jogát kértük csupán: a sport mellett a kultúra többi ága is elég helyt kapna benne. A mi szervezetünk jelen van ma az ország csaknem valamennyi tanintézetében. Most országos értekezlet foglalt állást, aláírást gyűjtöttünk, feliratot küldtünk a miniszter úrhoz. Választ azonban még nem kaptunk. , — Essék szó az MDSZ nemzetközi kapcsolatairól is! — Évtizedeken keresztül nem volt sikkes ilyesmiről beszélni, s ezt a kölöncöt cipeljük ma is magunkkal. Egyedül a FISU-nak voltunk félig-meddig elismert tagjai, elviselte a sportirányítás, hogy részt vegyünk az Uni- versiadén. Azon kívül gondolni se lehetett további kapcsolatok kialakítására. Most nyitni szeretnénk. Egyetlen kelet-európai országként felvett minket tagjai közé a nemzetközi iskolai sport- szövetség, erősítjük az iskolák közötti „barátkozásokat”. — Végezetül: milyen az MDSZ kapcsolata Nógrád megyével? — Ilyenkor tiszteletből di-v csérni szokott az ember, ám én soha nem voltam híres az udvarias stílusomról. Ezért merem nyugodtan kijelenté? ni, hogy Nógrád megye 6 diáksport támogatásában példaértékűt tett. Az itteni vezetés felismerte, hogy diáksport nélkül más sport se létezik. Más kérdés, hogy minden gond még nem szűnt meg a megyében. Mi maximalisták vagyunk: ahol jól. dolgoznak, ott mégtöbb eredményt várunk! Balás Róbert