Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
Lehotka Gábor az orgonánál Orgonákról, zeneszerzésről Lehotka Gáborral Eseményekkel, koncertekkel teli esztendő áll Lehotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész mögött. Pályája kezdete óta nem volt tán egy esztendő alatt ennyi szereplésben része. 1963 óta az Országos Filharmónia szólistája. A filharmóniai koncertek mellett egy sereg más meghívást is kapott. — Hogyan értékeli ezt a maratoni koncertsorozatot? — Örömmel töltött el. Nem teszek különbséget kis és nagy koncertek között. A közönség mindenütt érdeklődve, szeretettel várt, és azokon a kisebb, olykor javításért jaj - dúló orgonákon épp úgy kell játszani, mintha a legjobbak lennének. Azoknak, akik eljönnek, hogy orgonamuzsikát hallgassanak, örömet kell szerezni, művészi élményt adni. — Régebben harcosabban állt ki az orgonákért. — Valóban tizenöt-húsz évvel ezelőtt nagyobb intenzitással fogtam a pártjukat. Már nem bocsátkozom harcba, inkább példákra hivatkozom, hol és hogyan igyekeznek több gondot fordítani egy-egy tisztességben megöregedett, de inkább javításra, felújításra, mint kicserélésre szoruló hangszerre. Azt hiszem, pályám során már épp elegendő orgonát „letettem az asztalra” ahhoz, hogy el merjem mondani, milyenre gondolnék, melyik szintet kedvelem. Természetesen az anyagi lehetőségekről sem lehet megfeledkezni. — Ha nem tévedek, az ön számára a múlt esztendő egyik legfontosabb eseménye a szekszárdi új orgona átadása volt. Építésében szakértőként dolgozott, és koncerten is ön mutatta be. — Igen. A szekszárdi az egyik legszebb, legcsodálatosabb hangú új hazai orgonánk, a drezdai Jehm- lich-cég készítette el. — Tudomásunk szerint ön számon tartja az új hangszereket. Hányadik. Jehmlich-orgona volt ez? — Jehmlichék Silber- mann-hagyományokra épültek. Elismert neves cég, és árfolyamaikat mi is meg tudjuk fizetni, ez vezetett hozzájuk orgonamegrendelőként. Itthon az államosítás elsilányította a hangszerépítő cégeket. Tény, hogy kevés orgona épült az utóbbi negyven esztendőben Magyarországon. A Jehmlich-cég először a váci zeneiskola orgonáját készítette el. Ezt követte Budapesten a Batthyány téri Szent An-< na-templom orgonája, ehhez nem fűzött feladat. Jehmlich-orgona áll Szombathelyen a Bartók Teremben, ez Petró János karnagy úr érdeme, ő járt utána, ő ösztönözte az elkészíttetését. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felkért a hangszer szakértésére. Nagy örömmel játszom a szombathelyi orgonán, akárhányszor csak meghívnak koncertezni. Kecskeméten 1982*ben a Kodály Intézetben adtunk át egy ' Jehmlich-orgonát. Itt épül még egy gyakorló hangszer is, amely lehetővé teszi, hogy orgona tanszakot indíthassanak. Tervek szerint a nyírbátori műemlék templom orgonáját 1993-ban készíti el a cég. — Koncertjeivel a művész másoknak szerez örömet. Saját magára gondolt-e? — Ha a kérdést jól értem, akkor most a zeneszerzésről faggatódzna. A válaszom: igen. Ezt az élményt a Jáki mise hozta, amelyet Vendrő György, jáki apát úr kérésére komponáltam, megleptem vele. Dallamai először a György - napi búcsún hangzottak fel. Nemcsak az esztendő, hanem szerintem pályám egyik központi eseménye is volt ez, hiszen a kompozícióval zeneszerzővé váltam, ezt erősítette meg a sokféle sajtóvisszhang. — Tehát hogyan tovább? — A dicsérő és bíráló kritikák hatására azonnal folytattam a Jáki misét. Megírtam négyszólamú vegyes kari verzióban, hangversenyen bemutathatóan. Ez hangzásában fennköl- tebb, tételeiben kiteljesedett. Ezek után,’ mintegy belső visszhangra az ősz végén Latin mise komponálásához fogtam. Ügy ze- nésítettem meg a latin szöveget, hogy ne csak koncerten bemutatható művé váljék, hanem valóságos misén is előadható legyen. Karácsony előtt egy egri hangversenyem alkalmával Kádár Zsolt református lelkész — az ő templomában koncerteztem — gyönyörű verset adott a kezembe. Siklós József református lelkészköltő gondolatait, az Örömhírt. Rendkívül kifejező volt a vers a romániai eseményekre: az örömhír a halálból életet fakaszt, letörli a szenvedők köftnyeit karácsony éjjelén. A vershez négyszólamú koráit komponáltam, s utána egy motetta is lett belőle. — Tervei? — Pihenésképpen motettákat komponálok, tervezek egy Requiemet, orgonára és négyszólamú vegyes karra. Készülök a koncertekre és természetesen tanítok. Tehetséges fiatalokat készítek fel a művészi pályára. E. K. A természettudományos muzeológus véleménye A 1 r a • f • • • 1 a rr A salgotar jani íp yJ ír A tar jelentősen • rwr • r a 1 a szennyezi a Iái rjan-patakot és a Zai íyvát V— Gyarapodó gyűjtemény — Ingatag tető / w- Nagy lván~díj dr. Hir Jánosnak Dr. Hir János természettudományos muzeológus, a Pásztói Helytörténeti Múzeum vezetője. A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által alapított Nagy Iván-díjat idén ő kapta meg. A Kunságból érkezett Nógrádba. Tiszaföldváron született 1956-ban, középiskolai tanulmányait az ottani Hajnóczy Gimnáziumban végezte, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1981-ben szerzett biológia—földrajz szakon diplomát. Utána három évig Kazincbarcikán kollégiumi nevelőtanár volt, közben megszerezte a kisdoktorit. Kapcsolatba került dr. Kecskeméti Tiborral, a Természet- tudományi Múzeum főigazgató-helyettesével, aki dr. Praznovszky Mihállyal együtt megteremtette Nógrádban is a természettudományos muzeológusstátust. — Mire alapozták? — Volt Nógrád megyében egy ősnövénytani gyűjtemény Szécsényben, Liptay Béla g.yűjtötte össze, s az ő munkája az, hogy a gyűjtemény megalapozása megtörtént — mondja dr. Hir János. — Ennek legértékesebb részei, az ipolytarnóci ősnövénylenyomatok kitűnő állapotban vannak. Ugyanakkor jelentős ősnövénytani anyag van a nógrádszakáli Páris-patak völgyéből. Közben a gyűjtemény megalapozója meghalt, s az gazdátlan maradt. Idekerültem 1984-ben. Első ténykedésem az volt, hogy a gyűjteményi áthoztam Szécsény- ből Pásztora, ahol sajnos már háromszor kellett költöztetni. Az anyag jelenleg is egy életveszélyesnek nyilvánított épületben van, ha idén sok hó esett volna, rászakad a gyűjteményre a tető. — Miután eddig nem szakadt rá, mi történik közben? — Feladatom a gyűjtemény gondozása, gyarapítása, s erre alapozva a tudományos tevékenység fejlesztése. A tárgyi gyűjteményanyag mellett van egy szakkönyvtár, továbbá — s ezt már én alapítottam — egy fotó- és egy diatár. Idekerülése után dr. Hir János elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos továbbképzési ösztöndíját három évre. Bázis- intézménye a Földrajztudományi Kutatóintézet volt, illetve a Földtani Intézet, amelynek ősgerinces gyűjteményére, s tanítómestere, dr. Kordos László szakmai segítségére támaszkodva belekezdett egy olyan tudományos munkába, amelynek most a végén tart, így a kandidátusi tudományos minősítés megszerzése előtt áll, a disszertációt idén nyújtja be. — A tudományos munka mellett fontosnak tartom a közművelődést — jegyzi meg. — Feleségemmel, aki a pásztói Mikszáth Gimnáziumban tanít, minden évben nyári kutatótábort szervezünk középiskolásoknak. Ez évente két hét és egy őslénytani ásatás, ami kemény földmunka, abszolút nomád körülmények között, forrásból iszunk, forrásvízben mosakszunk. E táborok jelentőségét abban látom, hogv a tudományos munka alapelemeinek megismerésén kívül a természeti környezettel való kulturált együttélést is megtanulják a gyerekek. Eddigi táboraink a Bükki Nemzeti Parkban voltak. Még annyit, 1986-ban biciklivel bejártuk a Bihar- hegységet, ’87-ben lekerekeztünk az Adriáig, Montenegróig. Dr. Hir János 1989-ben a Művelődési Minisztérium ösztöndíjával három hónapot Törökországban töltött, összesen tízezer kilométert járt be, a török mészkőterületeket tanulmányozta, török—francia barlangkutató expedícióban vett részt. Számos tudományos publikációja látott -r- és lát — napvilágot, a többi között az MTA folyóiratában, a Földrajzi Értesítő ben, a Földtani Közlöny ben, a Karszt és Barlang című lapban, a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében és másutt. A tavaly rendezett X. nemzetközi barlangtani kongresz- szusra készült tanulmánya angol nyelven jelent meg. Ügy tetszik, bár a természettudományos muzeológia tudományos jelentősége nyilvánvaló, a közönség nagy része talán nem egészen pontosan érzékeli ennek gyakorlati jelentőségét, vagyis azt, hogy egyáltalán mire jó ez? — Mindenképpen a kultúra része. Ugyanakkor a természettudományos muzeológia része azon tudományos apparátusnak, akiben korunk természet- és környezetvédelmi problémáit meg tudjuk oldani. Például tagja vagyok a pásztói Tuzson János környezetvédelmi oktatóbázisnak. Ennek célja, hogy megismertessük a környék természeti értékeit. Ez előfeltétele a megóvásuknak. — Nógrád megye természeti környezete milyen állapotban van jelenleg? — Vegyes a kép. Országos szempontból kiugró környezetszennyezési gondok nin*- csenek, mint például Borsodban vagy Komáromban. Ugyanakkor a salgótarjáni ipar jelentősen szennyezi a Tarján-patakot és a Zagyvát. Továbbá, a természetes erdőket, különösen a Cserhátban nagymértékben kiirtották, helyettük sok az ültetett erdő, főleg akácos. Ez jóval kisebb értékű az eredeti tölgyeseknél. Nekem, mint a földtani természet- védelem emberének, szívügyem, hogy az itteni geológiai értékek szintén nagyobb publicitást kapjanak. — Hogyan alakul e muze- ológiai ág jövője Nógrádban? — Ez szorosan összefügg azzal, hogy Pásztón a felújított kolostorépületnek mi lesz a sorsa. Remélem, lesz benne helyünk, és lesz pénzünk is a fenntartásra. T. E. ESTEBAN FEKETE SZÍNES FAMETSZETEI Hajók a sziklákon Esteban Fekete hazatalált. Mert azt mondanom se kell, hogy Esteban Fekete Fekete Istvánként Magyarország szülötte. Igaz, alig négyévesen családjával Törökországba költözött, ahol mérnök édesapja vasutat épített. De visszajött rokonaihoz, hogy Budapesten járhasson iskolába. A műegyetem építész- mérnöki karán tanult. , Majd Párizs, Argentína, Németország, Írország életének színterei. És jelentős nemzetközi sikerek, 160 önálló kiállítás után, Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában is rendezett kiállítást, Esteban Fekete színes fametszetei címmel Viszonylag későn, huszonnyolc évesen festette meg első művét. Ez már Argentínában történt, noha az indíttatást, hogy festő legyen, még Párizsban, a Bonnard-emlék- kiállításon kapta. Ez a kiállítás életreszóló élménnyel szolgált, és Bonnard tanulmányozása vezette a fiatalembert festészete kibontakozásában. Buenos Airesben kapcsolatba került jeles argentin festőművészekkel, és a hires Julio E. Payro professzor tanítványa lett. Rövid egy évvel ezután megrendezte első kiállítását az argentin fővárosban. Eleinte olajfestményekkel, rajzókká szerepelt egyre sűrűbbé váló tárlatain, aztán rátalált egy sajátos, egyéniségéhez illő műfajra, a színes fametszetek készítésére. A galériabeli több száz színes fametszet Esteban Fekete életútjáról és utazásairól vall. Térbeli és témabeli kalandozásairól egyaránt. Mert, hogy Fekete nem sokáig maradt Argentínában. Egy évtized után Németországba, Darmstadtba költözött, ahol díjakkal, kiállításokkal, megrendelésekkel folytatódott sikersorozata. Nyaralót vásárolt Írországban, ahol a táj vadsága, a tenger sokfélesége ragadta meg, és adott új és új impulzust festészetének. Témái változatosak. Hol biblikus ihletésű, hol szimbólumokkal teli, máskor a táj és benne az ember adja az élményt. Új ciklusa Codex Hungaricus címet viseli, és a magyar költészet nagy alkotásait eleveníti fel. Esteban Fekete 1987-ben állított ki először Magyarországon, Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen. Majd Pécsre, Kecskemétre, Békéscsabára, Debrecenbe utazott a fametszet-kiállítás, amelyet a művész Szegednek ajándékozott. A budapesti kiállítás teljes anyagát szintén felajánlotta a Magyar Nemzeti Galériának. Egy kivétellel. Azt az egy metszetet egy gimnáziumnak ajándékozta. K. M. Hildesheimi ég
