Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. JANUAR 13., SZOMBAT NÓÍÍRÁI) 5 Szamot-parti kézfogások I. A palota most azoké, akiket megillet Sulyok László és Rigó Tibor képriportja íme, a letűnt diktátor monumentális műve, az adminiszt- ratív palota Ez a Románia már nem az a Románia (és bizonyára még messze van at" tói, amilyen szeretne lenni, ami lehetne). A diktátor és diktátorné halott' a klán tagjai és leghűségesebb kiszolgálói, tetteiknek, felelősségüknek megfelelően lakat alatt- börtönben vagy házi őrizetben- eltávolítva és távol tartva a közélettől. A közmondást — mint általában minden népi bölcsességet — a múlt év december végi romániai eseményei is igazolták: Fejétől bűzlik a hal. S íme, levágták a hal fejét, máris tisztább a levegő. A szabolcs-szatmári Csen- gersima személygépkocsik áteresztésére „szakosodott” határállomásán keltünk át a határon s odaát, a Pete falui oldalon szívélyes mosollyal fogadtak a határőrök és a vámosok. Hol van már a tavalyi hó — meg a tavaly-, sőt azelőtti —• amikor rigorózus pontossággal vizsgáltak meg minden Magyarországról érkezett. autót és személyt, jlletve még az;t' áem tették, csak egyenesen, minden elfogadható indok nélkül visszafordították őket. Több mint ötven doboz gyógyszert' szállít Csurgat Tivadar, kisterenvei vállalkozó Barkas kocsija Szatmárnémetibe- a Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei szervezetének megbízásából. A rakomány forintértéke sem lebecsülendő, ennél azonban most sokkal fontosabb értékekről van szó: ez a humanitárius gesztus emberek fájdalmait enyhíti, szünteti meg, életeket menthet. Szatmárnémeti megyeszékhely, mindössze tizenöt kilométerre fekszik a határtól- a Szamos folyó partján. Románul Satu Mare a neve- Népessége vegyes: zömmel magyarok, románok és németek lakják de élnek itt kis számiban ruténok és szlovákok is. 140—150 ezret tesz ki az összlakosság. A város beírta nevét a magyar történelembe: ősi főterén' még ma Is áll a Vécsey-ház, ahoi 1711. április 30-án, Pálffy János császári és Károlyi Sándor kuruc főparancsnok aláírta a Rákóczi-szabadság- harcot lezáró szatmári békét. S a főtérről nyíló egyik utcában látható Pap Endre költő háza, amely arról nevezetes, hogy 1846 őszén Petőfi Sándor innen rán- du-lt át a közeli Nagykárolyba, a megyei bálba, ahol aztán megismerkedett későbbi annyiszor megverselt feleségével- Szendrey Júliával. .. Persze mindezek csak forgácsok a múltból. .. A -jelen legalább annyira érdekes- Nyoma sincs már az emberek korábbi bezárkózásnak. Egy hat évvel ezelőtti aradi kiruccanásom emlékképei vetitődnek elő, akaratlanul. A város elhanyagolt volt — a szépítés ráfér Szatmárnémetire is, amit viszont nélkülem is jó tudnak az itteniek, s nyilván meg is teszik hamarosan, ha eljött az ideje —• az emberek unottan és kedélytelenül álltak sorba a sörért (ahol éppen kapni lehetett), az üzletek pultjai foghíjasán ásítoztak, s az elárusítóknak alig-alig volt dolguk a kevéske betévedt vásárlóval. Valószínű, hasonló tapasztalatokra tett volna szert a külföldi Szatmárnémetiben is- ha történetesen arra jár, most azonban már egészen mást tapasztal. Felszabadultan, fesztelenül beszélgető emberekkel taAjándékokkal megpakolva. lálkozik és fog kezet, az éttermekben jóízűen falatoznak. a presszók füstgo- molyagaiban fiatalok érvelnek, magyaráznak, szövögetik a jövő szép- emberi terveit. Persze az önfeledt mosoly, a kacagás még mindig kevés, vagy ugyanolyan hiánycikk, mint a szemes -kávé- a finom szappan és cigaretta,- de ezen nemigen csodálkozhatunk. Nálunk sem a kacagások korát éljük, hát akkor Romániában, ahol Ceauses' cuék negyedszázados (ál)- kommunista diktatúrájának hatvanezer ember esett áldozatul- és a népgyőztes forradalom mindössze pár hetes. Vendéglátóink mesélték, hogy a rejtőzködő szekusok Craiován még január 6"án is járőröző katonákra lőttek, s az orvlövészek áldozata lett egy tiszt és négy sorköteles honvéd; az egyik éppen Szatmárnémetiből való, Gergely Csabának hívták. „A kotta még a régi” — magyarázzák a kereskedők, ami azt jelenti a szóhasználatukban, hogy olyan alapvető élelmiszereket, mint a liszt- a cukor, az étolaj, továbbra is jegyre árusítják. Ám hozzáteszik: húst azért már lehet kapni. És az ellátás napról napra jobb lesz- A lehetőségek sz. érint folyamatosan töltik fel a boltokat áruval. vagyis egyenesbe fordult a szekér csak hát míg robogni fog, ahhoz idő kell, még több termelés- kevesebb export. Nem találkoztunk emberrel, legyen román, magyar vagy sváb, akinek ne ragyogott volna fel a tekintete- amikor a karácsony előtli forradalmi napokról beszélt. Szatmárnémetiben szerencsére vér nélkül zajlottak az események. Ez jelentős mértékben annak köszönhető — amit különösen Bálint András, a Szatmár megyei élelmiszernagykereskedelmi vállalat szállításvezetője hangsúlyozott —, hogy a helybeli Securitate-egységek megtagadták a megyei párt- bizottság első titkárának (egy bizonyos Prádelné) lö- vetési parancsát, és bezárkóztak saját épületükbe. Így a nép szabadon gyülekezhetett a rendkívül impozáns- sőt hivalkodóan grandiózus adminisztratív palota (a megyei és városi pártbizottság. illetve tanács székháza) előtti hatalmas téren, és tehette azt, amit a bukaresti televízióból a forradalmárok. a Nemzeti Megmentést Front Tanácsának rögtönzéssze- rűen megválasztott-kineve- zett vezetői kértek. Spontán gyülekezet és tömeggyűlés volt december 22-én délelőtt- s ezt a gyűlölt diktátor ismertté vált bukása váltotta ki. És aztán elkezdődött, ami ilyenkor lenni szokott: az utálatos, agyonretusált arcképeket a földre taposták, a hazug feliratokat leverték, megtisztították a trikolórt a kreált címertől... A katonáknak fegyveres munkásgárdisták segítenek a fontos objektumok védelmében. A tömeg másnap- szombatos is összegyűlt- sokan szóltak a néphez. Többek között a helyi színház egyik színésze, Czintos András, akinek magyarul és románul elmondott megnyugtató és egyben lelkesítő beszédét számosán a legmeggyőzőbbnek- a legmélyebbről fakadóan őszintének tartják. Egy másik nevet is emlegettek: Parászka Miklós rendezőét, aki a megmozdulások egyik fő szervezője volt. Szatmárnémeti vér nélküli győztes forradalma — no meg a magyar határhoz való nagyon közeli fekvése — tette lehetővé, hogy a külföldi segélyszállítmányok döntő többségét, kiváltképpen az első öt napban, ide hozták. Élelmiszert, ruhaneműt, cipőféléket, gyógyszereket és kötszereket, egyszóval mindent, amit a zsarnokai ellen fegyverrel harcoló, eladdig elnyomott, megalázott, kifosztott és félrevezetett nép megsegítésére küldtek — Magyarországról, Csehszlovákiából, Franciaországból, Hollandiából és más nyugat-európai országokból. A salgótarjáni szállítmányok, melyeket főleg az iparmedencében gyűjtöttek, kivétel nélkül, a megye más településeinek közadományai, részben a szatmárnémeti elosztóbázisra kerültek. Jó kezekbe. A Szatmár megyei élelmiszer-nagykereskedelmi vállalat, amely az akció lebonyolítását feladatul kapta — élén a népr szerű és közszeretetnek örvendő Müller Vilmos igazgatóval — lelkiismeretes, szakszerű munkát végzett. Munkatársai természetesen nem maradtak egyedül. Aki csak tehette, segített. Az egyetemisták, sportolók is, vagy 3—4 tucatnyian, megállás nélkül, fáradságot nem ismerve, rakodtak, kísérték az országrész belseje felé a szállítmányokat — ami, tudjuk, a zűrzavaros forradalmi napokban közel sem volt veszélytelen, kockázatmentes. Persze még ma sem múlt el minden veszély. A fontosabb épületeket fegyveres rendőrök, katonák őrzik; például a bankot, az adományokat — itt általában do- nációknak nevezik — elosztó- bázist, és természetesen az adminisztratív palotát, melyet Ceausescu emeltetett. S a sors fintora, vagy inkább igazságosságaként: a 88 méter magas, 22 emeletes építmény nem az ő dicsőségét hirdeti immár, hanem éppen ellenkezőleg, nagyravágyó, torz lelkületéről, önző és öntelt személyiségéről rántja le a leplet. Ráadásul a megmentési front és más újonnan alakult, a demokráciát megcélzó szervezetek, újságok vették a birtokukba. A palota most azoké, akiket megillet: a népé! Itt működik nevezetesen a megreformált, címében is új magyar nyelvű lap, a szatmári Friss Újság, és a december 27-én zászlót bontott MADISZ (Magyar Demokrata Ifjúsági -Szövetség) és a felnőttek szervezete, az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség). (Folytatjuk.) Ez az autóbusz szállította az adományokat az ország belsejébe. December 22-én spontán tömeggyűlés szerveződött a városban is, az adminisztratív palota előtti téren. (Helyi magyar fiatal felvétele.) Ezzel az egy magyar nyelvű felirattal találkoztunk a városban egy zöldségesbolt kirakatában.
