Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Kell az életmentő vér És ebben a nemes, a köszönettel talán ki nem fejezhető embertársaink iránti cselekedetben is példát mutat, Ma- tuszka Ivánné bérelszámoló, a BRG szécsényi üzemének dolgozója, aki eddig 2<f alkalommal adott önkéntesen vért. A véradó mozgalom szervezői várják u régi és az új vér­adók jelentkezését továbbra is, a megjelölt helyeken. Svéd orvosok megál­lapították, hogy a mai embert 27-szer több idegártalom éri, ha nyugati nagyvárosban él. napjaink­ban, mintha egy eldugott kis településen- magányos házban lakna. Talán ez a felismerés vezeti a kül­földi turistákat a falusi tu­rizmushoz. Természetesen ez nem újdonság. Amint a Kölnben megjelenő Hori­zont című lapból is megtud­hatjuk, ami egyébként nem újdonság, 40 évvel ezelőtt valahogyan elsorvadt az a gyakorlat, hogy falun pi­henjenek az emberek. Most azonban újra napi­rendre került ez a téma. Mutatja ezt az is, hogy 1989 nyarán megalakult a Magyar Fglusi Vendég- fogadó Szövetség. Ez egyéb­ként 1989 decemberének elején tartotta első orszá­gos tanácskozását. Itt más­fél száz olyan falusi ház- és tanyatulajdonos jelent meg, akik hajlandók a ven­dégeket fogadni. — Azért foglalkozik la­punk ezzel az üggyel — mondja Balázs Ferenc Pál, a kölni Horizont főszerkesz­tője —. mert gyakran cseng a telefonom és érdeklőd­nek németek, hogv tud­nának-e csendes helyen el­tölteni két-három hetet. Már nem okvetlen a csi­kóst. gulyást keresik, mint régen, mert tudják hogy megváltozott Magyarorszá­gon az élet, természetesen azonban vágynak egv kis „Különös, varázslatos Ajánlja a kölni Horizont is Nyaraljunk falun romantika után is, nem baj, ha ahova mennek, ott van gémeskút, vannak olyan há­ziállatok, amelyeket egy kölni, vagy hamburgi gye­rek otthon mégsem láthat közvetlen közelről, legfel­jebb az iskolában tanul a szarvasmarháról, a lóról, a birkáról és a kecskéről. — Azért emelem ki ezt a momentumot, mert főleg családokra kell gondolni, ahol gyerek van, ott még nagyobb szerep jut annak, hogy falura menjenek nya­ralni. ne pedig valahol a nagyvárosban töltsék el a szabadság napjait A gyere­kek a magyar falun sok mindent megismerhetnek a természetből, az állatvilág­ból és a mezőgazdaságból. Mindenképpen hasznosnak tartom a magyar falusi tu­rizmus fejlesztését és la­punk gyakorlatilag is óhajt­ja sesíteni az ügyet. — .Katalógust készítünk- amelyben benne lesznek a magyarországi falusi üdü­lés lehetőségei. Akiknek ez­zel kapcsolatban bármiféle kérdésük van, és akár le­hetőséget kínálnak a kül­földiek nyaraltatására, akár pedig bármiféle ötletük van ezzel kapcsolatban, ezt szí­vesen fogadjuk. Az aján­latokat a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetség budapesti címére lehet be­küldeni- 1360 Budapest, pf.: 6 Ki kellene használni a téli hónapokat az előkészületek­re, a külföldieket, éljenek akár az NSZK-ban, Svájc­ban, Ausztriában vagy Hol­landiában, érdekli a csen­desebb falusi turizmus. Nyilvánvaló. hogy ehhez meg kell tenni az előkészü­leteket komfortosabbá kell tenni a lakásokat, ki kell csinosítani ezeket, mert az a cél, hogy a vendég, ha nem is talál délibábot- mint korábban, de mégis iól érezze magát a nyugodtabb falusi körülmények között. A kellemes időtcl'ésre is kell gondolni ez lehet bár­miféle testedzés, vagy spor­Kép, a kölni Horizont című lapból: dr. Csáky Csaba, a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetségének elnöke tolási alkalom, kuglipálya, pingpongasztal, vagy netán teniszpálya is, a fürdésre pedig jó lehet egy tiszta vizű tó is. Dicséretes az. a tény, hogy a kölni Hcfrizont című ma­gazin, amely szívügyének tekinti a nemzetközi kap­csolatok ügyét, figyelemre méltó- felvilágosító és ismeretterjesztő tevékeny­séget fejt ki azért, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból- Ausztriából. Svájcból, ahová a lap el­jut, minél többen élienek 1990-ben a magyarországi falusi turiz.mus lehetőségei­vel. Molnár Károly volt a táj" Túra a Medves-fennsíkon A csípős téli időjárás ellenére is sok természetet sze­rető ember látogat a megyeszékhely környékén levő erdőségekbe. Képeinken a salgói vár környékét örö­kítettük -meg. — Gyurkó felvételei — Szovjet kisfiú operációja az USÁ-ban Hobbik nyomában HER* PY '89 A Tájak—Korok—Múzeu­mok Egyesület salgótarjáni tagcsoportja, az 1990. évi programjából az első gya­logtúrát január 6-án szer­vezte, a Medves-fennsíkra. Ettől a hideg, ködös téli hét­vége sok természetbarátot visszatartott, és kevesen ér­keztünk meg Salgóra. a tíz- órási busszal. A nap még csak hunyorgott a ködfátyol mögül, amikor elindultunk a volt KISZ-iskola mellett húzódó kék túrajelzésű úton. A Medves-laposra érve el­kerültük a Gortva-völgyet, s egy számunkra még isme­retlen erdei úton haladtunk, fiatal fenyvesék között. Tal­punk alatt zúzmarától fe­hérlett. a föld és a száraz avar. Friss emberi és vad­nyomok váltakoztak előt­tünk. A fenyvesből kiérve, a zord mezőn, itt-ott, kis nyírfaligetek következtek. A magasabb nyírfák ágai zúz­marától megcsontosodva, szomorúfúzre emlékeztetve csüngtek. Közben a nap már fényesen ragyogott, megcsillantva a zúzmara szemcséit,,s ez különös, va­rázslatos képet adott a táj­nak. ¥A Medves-fennsík szinte hangtalan volt. Még madár Is csak néha röppent, s egy-két turistát kivéve, más sem mozgott a jelzett és jel­telen utakon.t A legelőszerú tisztáson, a vadászok által készített magaslesek őrköd­tek a huzalokkal védett te­rület mellett, de az erdőből egyetlen vad sem tűnt elénk. Távolabb, nemrég telepített csemetéket zárt el egy ke­rítésvonal, melynek közelé­ben felbukkant egy szelíd őz, de megszimatolva érke­zésünket, a kerítést megke­rülve nyargalt be az erdő sűrűjébe. A kék túrajelzésú útra visszatérve, már Medves- puszta közelében jártunk, s jobbról1, az árnyékos olda­lon még mindig zúzmarásan fehérlett a Medves 637 mé­teres magaslata. Medves- pusztára beérve csodálkozva láttuk, hogy ott már telje­sen megszűnt az élet.1 Az épületek tetőzet nélkül, többnyire romokban heverve árulkodnak arról, hogy itt valamikor családok éltek. A villanyoszlopokon feszü­lő vezetékek^ és a járható bekötőút még a civilizált élet maradványait sejtetik. Egy meglevő karám, s egv kazalnyi bálás szalma, va­lamint tehéncsorda által da­gasztott őszi sár fagyott ra­gacsaiból ítélve talán még az elmúlt évben is volt itt állattartás. A kiöregedett, elhanyagolt jókora területű gyümölcsös körül is meg­van még a kerítés nyoma, de úgy tűnik, hogy már ez is a „senki" földje. A hazaitkövés úton halad­va, befelé, a kőbányászati bemutatóig, azon meditál­tunk, hogy milyen keserves munkával építhették ki ezt a bekötőutat, amit; most már csak az erdészeti jár­művek, s merészebb — ma­gán — gépkocs'zók koptat­nak. A meredek úton leér­ve a somoskői kőpark és a somoskői vár képe tárult elénk. A kőpark és a kőbányá­szati bemutató is hasznos látnivalót ad a turistáknak, noha egyre kevesebb cso­port keresi fel ezt a közvet­len országhatár mellett hú­zódó természetvédelmi te­rületet. Igaz, az idevezető út már kényelmetlenebb, s a völgyet átszelő ösvényen pedig csak a merészebb ter­mészetjárók tudnak közle­kedni. Mi mégis ezt az utat választottuk, hogy a terve­zett időre beérjünk Somos­kőre. Az autóbusz indulásá­ig volt még egy kis időnk, így szemügvré vettük a so­moskői temetőt is. A somoskői temetőben Vongrev Béla még meg tudta mutatni azt a sírke­resztet, mely Somoskői SOMOSKEÖY ügvvéd, kirá­lyi közjegyző, 1848-as hon­véd százados sírhelvén áll, de a zománcos tábla fel­irata már alig olvasható, s a sírhantot pedig tüskés bo­zót fedi. Elgondolkodtató. hog\J a szabadságharc nagy évfordulójára sem hozták helyre ezt a sírhelyet. Ta­lán az idén valaki. vagv valakik majd erre is gon­dolnak?! Dudás Pál Salgótarján összeállította: Rácz András A Salgótarjáni Síküveg­gyár üvegpalotája, első eme­let: kis irodákká kialakított boxok. Az egyikben füst- és kávémentes kedvességgel, nagy pohár tea mellett fo­gad Herperger János, azaz (a barátoknak) „Herpi”. Kisportolt alkat, szép szál fiatalember. Szemüvege mö­gött nyílt, tiszta a tekintet. Nagy a jövés-menés: többen megfordulnak itt hevenyé­szett tervrajzokkal, kérések­kel. A tegező, baráti hang mindenkivel udvarias és biztató. Herperger János a fejlesz­tési és vállalkozási főmér­nökség előadója. Eredetileg általános gépésztechnikus, de miskolci és pesti egyete­mi tanulmányokkal speciális végzettségre tett szert, mely­ben a közgazdaság-tudomány, jog- és műszaki ismeretek öt­vöződnek. Iparjogvédelem­mel, találmányok és szaba­dalmak védelmével foglal­kozik. Régen tisztelem egészséges hobbijáért, s ez iránt is szándékozom érdeklődni, de most meglepetten hallgatom, mennyi mindent próbált már eddig életében. . Dolgo­zóit targoncások munkave­zetőiéként, úgynevezett „ne­héz emberekkel", akik kö­zött börtönviseltek is jócs­kán megfordultak. — Lehetséges, hogy itt ta­nult meg az emberekre fi­gyelni, velük foglalkozni? — Részben. Hiszen már előtte és azóta is igyekszem gondjaikat megértve, egvütt- érezve segíteni, tanácsokat adni a rászorulóknak. Belső igény ez a segíteni akarás. Sajnos ritka a mai világ­ban. Aztán sorolja a megbíza­tásokat, feladatokat, a tucat­nyi tanfolyamot (a majdnem ugyanannyi elismerést már nem is említi) a mozdony- vezetőitől. liftkezelőitől, te- herkötözőitől kezdve a fu­varszervezőin, raktározásin, „pol.gazd." szakosítón át a túravezetésig... — Helyben vagyunk. Évek óta szervezi az úttörők tú­ráit. A természetjárás fontos szerepet tölthet be az életé­ben... Egv természetellenesen gyors növekedést okozó da­ganatot távolítottak el az Egyesült Államokban egy szovjet kisfiú fejéből. A Kijevben élő Igor Lá­dán hétéves korára már elérte az 1,8 méteres magas­ságot és 90 kilót nyomott. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kisfiú agyalapi mirigyét egy daganat nyomja, és ez okozza a növekedési hormo­nok túltermelődését. A diag- nózás felállítását követően a szülők igyekeztek felkutatni azt a helyet, ahol vállalják gyermekük gyógyítását: így jutottak el a rochesteri Mayo klinikára, az Egyesült Álla­mokban. Édesanyjával egj'ütt Igor — A városi úttörőelnökség megbízásából egy személyben vagyok a turisztikai és tá­borozási „szakbizottság”, amit megyei szinten többek végeznek. Legutóbb decem­ber 2-án szerveztem a gye­rekeknek a „Zúzmara”-túrát. — Honnan a vonzódás a természet iránt? — Édesapámmal és nagy­mamámmal sokat jártunk kirándulni Gyöngyös kör­nyékén. Később tájékozódá­si futásban versenyeztem, de inkább a fiatalokat taní­tottam. Most pedig az olim­piai ötpróbákat igyekszem teljesíteni. — Ez az egészséges élet­mód jegyében törekvés az ember és a természet har­móniájának megteremtésére. Hobbija tehát a természet- járás. — Az egyik... Legújabb szenvedélyem a fotózás. Sze­retem megörökíteni a ter­mészet szépségeit. De ebben még kezdő amatőr vagyok. Jobban megy már a horgá­szat. legutóbb harmadik helyen végeztem a horgász­versenyen. Nagy öröm, ami­kor a magam fogta halból készülhet a finom halászlé! — Immár háromféle ked­venc foglalatosságot említett. Ebben a sokszínűségben fel­tételezem. hogy még min­dig van valami a tarsolyá­ban. Ládán szeptemberben érke­zett Roehesterbe, ahol az orvosok előbb gyógyszeres kezelést alkalmaztak, ami azonban mindössze a daga­nat harmincszázalékos csökkenését eredményezte. Ezt követően döntöttek a sebészi beavatkozás mellett. Az orvosok a kisfiú orrüre­gén keresztül háromórás műtéttel eltávolították a da­ganat elérhető részeit. A klinikán remélik, hogy a kisfiú fejlődése a jövőben a természet parancsainak fog engedelmeskedni. Ugyanak­kor további gyógyszeres, vagy besugárzásos kezelést tartanak szükségesnek a da­ganat esetleg megmaradt sejtjeinek megsemmisítésére. — Berendeztem egy ko­moly műhelyt, ahol javítga­tok, barkácsolok. — A munkára visszatérve: mit újít egy újítási előadó? — Inkább otthon újítok. Műszaki szakvéleményeket, kalkulációkat végzek. Külső vállalatoknak is bedolgozom, jó felkészültségű üzemgaz­dászokkal. Ez egy alkotó, ba­ráti közösség. — Igen gazdag. intenzív élet. E sok mindenből mit csinál legszívesebben? — Mindig amire szüksé­gem van. Azt hiszem, igaza van. E változó világban veszélyes az egy helyben toporgás; a stabilitás, az örök állás már nem biztosított. Tudni kell és merni: váltani, változ­tatni ! S a röpke meditáció alatt szemem megakad egv fotón: két autó. fölül egv kinagyí­tás: „HER0 PY '89". — Mióta írja a nevét y- nal? — tör ki belőlem ön­kéntelenül. — Dehogyis írom y-nal! nevet fel. — A képet egy barátomtól kaptam, aki a Balatonnál nyaralva meg­látta ezt a nyugatnémet autót, ezzel a rendszámmal. Rám gondolt. Gyorsan le­fotózta. és .elküldte nekem. Azóta őrzörrt. — ..Herpi”! Köszönöm a beszélgetést! Boros Agtnes

Next

/
Thumbnails
Contents