Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-08 / 6. szám
‘1990. JANUAR 8., HÉTFŐ NOCíRAD 3 Hírek és híresztelések az üveggyapotíízemből Interjú Varga Lászlóval, az rt. ügyvezető igazgatójával Frissen festett épületek, gondozott ütök, körüPte- kJrrttöen kialakított autópark ötök. Sehol egy felesleges tárgy, Vagy eldobott hulládé ki, mindenütt!) rend és tisztaság. A mini gyárudvar szegletében felállított árbocrudakon magyar ési japán nemzeti zászlót', valamint a magyar—japán vegyes vállalat Therwooliin márkajelzéssel ellátoJt sárga lobogóját Tengeti a szél. A múlit év szeptemberétől 'termel a Salgótarjáni Síküveggyár területén hazánk első üveggyapotgyár- ttó üzeme. A magyar—japán érdekeltségű Salgótarjánt Üveggyapot Rt. beruházása mindössze két esztendő alá'ft valósuiltt meg, amely hazai viszonylatban példaértékű. A távoli országból ideszámított gyártósorok teljesen autómé tiiku- san működnek, emberi kéz érintése nélkül áTlíitfiák elő a jó miinöségű üveggyapot- termékeket. — Miként alakult a termelés és az értékesítés az elmúlt hónapokban — kérdeztem Varga László ügyvezető igazgatót. — Az üveggyapot gyártása összességében a tervezett szintet érte el- Vagyis: több miint 1300 tonna termék kerüli le a gépsorokról. Az értékesítés viszont et'töl elmaradt. mert az ütemezett és az azonnali szállítások miatt bizonyos rákit ári készlettel keli rendelkeznünk. Mindez természetesen többletköltséget jelent 'számunkra, de a piaci érdekeltségünk ezt megköveteli. — tVIennyi a nyereségük? — Gazdasági eredményünk az elképzeléseknek megfelelően alakult, tehát yárháfóan mintegy 16 millió toriiát lesz. — Mennyi dolgozóval állították elő ezt a tisztes nyereséget? Hogyan keresnek az üveggyapotosok? — Jelenleg' száz-tízen vagyunk. A létszám egyhar- mada . nem fizikai jellegű alkalmazöt't. De ezt a fogaimat mi nem használjuk, a japánok sem alkalmazzák. A döníő ismérv az. hogy az illető képes, vagy nem képes elvégezni a feliadatot. Lényegében tíz murlkaérték- kateg.ória létezik, s ebben az itt dolgozók 'többsége két- szakmás képesítéssel rendelkezik. Nem azon kell vitatkozni, hogy melyik terület a fontosabb, a döntő szempont: mi a nehezebben pótolható? Ez. pedig a műszaki szellemiség, az alkotó- készség konvertálhatósága, az ember műszaki fel-készültségének, értékének az, átválthatósága. A bérek nagyjából megegyeznek a síküvesgyáriakéval, bár a hozzánk került fiataloknak és szakképzett dolgozóknak jövedelemnövekedést jelertt az itteni fizetés. A művezetők havi keresete eléri -a- húszezer forintot. A betanított jellegű munkától a szakmunkáig au. órabérek 48-tól 84 forintig váltakozik. — Az üveggyapot felhasználása nem eléggé ismert hazánkban. Nem mérsékli ez a piaci terítést, a termék eladhatóságát? — Termékeink belföldi elfogadtatása érdekében nagyon sokat tettünk- A felhasználók számbavétele, levélben való megikeresése, a tájékoztatásuk sok) tennivalóval járt. Számtalan hirdetést telítünk közzé a sajtóban, a televízióban, a rádióban. Többek kozott Pécsett, Szegeden és Szombat• helyen tartottunk vásárlással egybekötött árubemutatót. Vevőszolgálati irodát' nyitottunk a fővárosban, s az egyedi vásárlókat az Agrosped szolgálja ka. Az itteni helyszíni értékesítésben az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat miskolci e’adója működik közre. Nagyobb vevőink 'közé tartozék az ÉPTEK, az ALUKER, a Metaloglóbus, s idesorolhatók a Tüzép-tele- pek. A televízió Fölkínálom című műsorában pályázatot hirdettünk meg: két olyan tervezőt szándékozunk japán tanulmányúftal jutalmazni, akik a legnagyobb menv- uviségben és a legkorszerűbb módszerrel kívánják az üveggyapotot az általuk tervezett létesítményekben felhasználni. — Melyik termékük a legkeresettebb? Mikorra várható a nyugati export? — Ez. idáig a köbméterenkénti 10—16 kilogramm testsűrűségi tartományba ‘'irtózó fiiéból értékesítettünk a legtöbbet. Növekvő érdeklődés tapasztalható a hőerőművek, a vegyiművek részéről a csőhéj iránt. A nyugati kivftbl megkezdése a közeli hónapokbap várható, miután befejeződött a nemzeikőzi ‘bevizsgálás. — Elterjedtek Olyan hírek, hogy magas a zajszint az üzemben, s a füstgázok egészségtelenek, károsak a környezetre. — A árért adatok alapján elmondhatom: az. üzemi zajszint alacsonyabb a főúti közlekedés zajánál. A zaj monoton ságát négymillió forintos ráfordítással rryérsékeltük, de ez kevés, a síküveggyárban is szükség volna hasonló intézkedésre. Az. ellenőrzés szerint, a füstgázokban a- formaldehid ér-r téke alfiita marad a megengedettnek, tehát nincs károsító hatása. — Néhány hónappal a termeiéi megkezdései ptán talán furcsán hángzik a kér• dós: milyen lesz a jövő, ké' szülnek-e a termékskála bővítésére? — Az. idén, tehát 1990-ben négyezer tonna üveggyapotot akarunk gyártani, miközben továbbfejles'/.' jük a három alaptermékünket. Az alkalmazástechnika kidolgozása kerül az első helyre, vagyis termékválasztékunkat legalább négyféle áruval bővítjük, amelyeket a tavaszi BNV-n is bemutatunk— Terveikhez sok sikert kívánok és köszönöm a tájékoztatást! Vendel Lajos légaem wait magegyi a KÖJAL-lal Középkori körülmények közt Rákóczi-telepen Mintha egy horror-, vagy akciófilm díszletei közt botorkálnék. A pucolatlan. rideg vasbeton mennyezetről csepeg a nedvesség. A hatalmas télig nyitott vasajtó mögött |a fel-felerösödő huzatban vashordók, papirdobozhalmok és agyagbuckák között botladozom. Majdnem sötét van, már odakint is szürkül. Csak a legfelső emeletről szűrődik valamicske fény és hang. Oldalt, ahogy -beljebb érek kitárulkozik a hajdanvolt szénosztályozó bensője. A szállítószalag mellett kiismerhetetlen rendeltetésű vasszerkezet... A helyszín (ahol pár nappal később felvételeink is készültek) a salgótarjáni székhelyű UNIVER Kisszövetkezet bátonyterenyei, pontosabban Rákóczi-bánya- telepi — nevezzük ígyí — mosószerüzeme. Néhány nappal az ünnepek előtt jártak szerkesztőségünkben hárman a telep dolgozói közül. Kevés a pénz. a munkakörülmények mostohák. A helyszínen láthattuk. enyhén fogalmaztak. Az üzem majdhogynem! élét- veszélves.- Esti látogatásomkor például még az öt hónapja ott dolgozó Kovács Istvánné kalauzolásával is csak botladozva lépegethettem lel a vaksötét lépcsőkön a harmadikra. — Egy műszakban általában heten dolgozunk. Nappal többen — mondja Ko- vácsné, miközben megállunk a/. úgynevezett női öltöző, nemlétező ajtajában. — Itt norma van! — folytatja elbeszélését. Közben ballagunk fel a lépcsőn, amelyet á rátapadt agyag göröngyössé tett. — Eddig egy forint húsz fillért kaptunk egy kézmosóért (példaképpen felkap egy kerek dobozt a kartonból, majd visszadobja). Most levették egy forint öt fillérre. Ennyire kevés még sohasem volt. Én hatezer ötszázat kaptam, volt aki ötezret — nyomja meg mondatai végét. A harmadik emeleti, úgynevezett keveröben állunk. Egy lakószoba méretű helyiség ez. Hatalmas füst és büdös van. Épp most kormol- ták! az olajkályhát, a több ezer négyzetméteres beton- épület egyetlen íütőalkal- matosságát. Vasállványon áll a brigád egy férfitagja. Valami agyagos masszát kanalaz egy tartályba. Oldalt két nő, még üres kézmosós Ezen a „munkahelyen" 1.5—2 milliós nyereséget termeltek — WC ugye nincs — folytatja szinte szükségtelen hely szín magyarázat tál, majd hozzáteszi — a férfi ugyanr igv né/, ki. A vizesblokk és a szociális helyiségek már egy éve készülnek. Szanaszét vascsövek hevernek. A szürke öltözőszekrények úgy lehet valamelyik MÉH-telepről kerültek ide... — Miért jöttek ide dolgozni. ha tudták milyenek a körülmények? — kérdezem, s közben már a munkahely felé tartunk. — Mert helyben van! — vágja rá. Megtudom: a Rá- kóczi-telepieken kívül Do- rogházáról és Mátraszeléről is járnak ide. Itt lesz majd — az egy éve készülő — árnyékszek dobozokkal bíbelődik. A kályha mellett huszonéves fiú igyekszik meleget csinálni az éjszakai műszakra. Hiába... — Hát ilyen körülmények közt dolgozunk... — tárja szét tanácstalanul a karját Kovácsné, a szóvivő. Magyarázat nem szükségeltetik. Ügy mondják, az elnök— ha Mi is jön pár percre — azt mondja felvetéseikre: „Majd lesz!" Ez épp öt hónapja tart. — Azt mondták odabent az UNIVER-nél, hogy az órabérhez számítják a normát! Most vagy órabér van, vagy darabbér? — kapcsolódik be a diskurzusba Szegedi Ferencné is. — Kint voltak a megyetanácstól (később kiderült a salgótarjáni városi KÖJÁL szakemberei jártak a helyszínen — a szerző) hétfőn délelőtt, de állítólag azt mondta az elnök, hogy ővelük le van rendezve ez a dolog! Hogy aztán hogy van lerendezve, hogy nem, azt nem tudom. Beszélik azt is, hogy Kovácsné brigádja a többi dolgozóval közösen szeretett volna fellépni az ügyben, ám a többiek, ki tudja miért, elálltak ettől... — Valamiféle fenyegetésről is szóltak a szerkesztőségben?! „Mintha egy horrorfilm díszletei közt botorkálnék.. — Azt mondta állítólag az elnök, hogy amiért el mertünk menni a NÖGRÁD-hoz, meg a megyetanácshoz, azért elküld bennünket! — kapom a választ. Hogy mikortól, azt nem tudni... Az előzmények — tudtam meg már Ambrus Imrétől, a szövetkezet elnökétől — két évre nyúlnak vissza. Akkor vásárolták meg az épületet, s benne nyugati importot kiváltó terméket, zeolitot terveztek gyártani. Ám egy ajkai cég megelőzte őket. — Minket az vezetett — mondta az elnök —, hogy bennefekszik a pénzünk, s hogy az átalakításra már felvett dolgozókat foglalkoztatni tudjuk. Közben hatalmas bérkartonokat rakosgat elém az asztalra, mutatva egészen hat és fél ezertől tízezerig terjednek a bérek. — Hogyan kaphattak ilyen munkakörülmények mellett hatósági engedélyt a működéshez? — A férfiak az átalakítási munkára már korábban ott voltak. Most próba- ü/.emszerűen működik. a hatóságok nem látták — így a válasz. Most két termék gyártását tervezik egyébként. A kézmosó a fent leírt körülmények között már készül. A köziben folyamatban lévő építkezés hyomán pedig állatitakarmány-kiegészítőt fognak majd gyártani. — Mit tettek eddig a középkori körülmények felszámolására? — Az átalakítás folytatódik. a fűtést megoldjuk. Elkezdődött a vízvezetékhálózat építése, az ünnepek után mennek a kőművesek és a festők. — Miért vállalták a kockázatot, hogy ilyen helyen dolgoztassanak ? — Nyolc-tíz embert el kellett volna küldeni. A hiteleket is fizetni kellett. No és a kéztisztító piacon nincs más. ez nagy lehetőség volt! A KÖJÁL a gondjainkat megértette, és határidőt szabott. Írásba adták, hogy jó két hetet adnak — válaszolta Ambrus Imre. Néhány ellentmondás azért akad válaszában. A KÖJÁL egy magát megnevezni nem kívánó munkatársától megtudtam. semmiféle határidőt nem alkudtak ki. A Csendélet a női öltözőben helyszíni szemle idején mínusz tíz fokban nem volt fűtés és egyébként is az ottani körülmények alapján nem lehet haladékot adni. Az azonnali bezárást azonban nem hajtották végre, mert felvételeink épp a KÖJÁL-szemle után három nappal készültek. Még annyit: a dolgozók nem kerülhetnek az utcára, amiért a szövetkezet rossz munkakörülményei miatt a hatóságok bezáratják munkahelyüket. Nagyon sarkítva azt mondhatnánk az UNIVER rosszhiszeműen, hatósági engedélyek nélkül dolgoztatta az embereket. Tehát a munkahely megszűnésének következményeit neki kell viselnie. Az ott termelt 6—7 milliós bevételből, az így produkált 1,5—2 milliós nyereségből ezt megteheti. Hlavay Richard íme a fűtőtest, körülötte a déluiános műszak melegszik Rigó Tibor felvételei
