Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

SPORT \ SPORT * SPORT Háttér Példa értékű barátkozás Csendben, szinte suba alatt búcsúztatták az óévet 1989 utolsó napjaiban sportvezetők, edzők, klubelnökök a Salgótarjáni Síküveg­gyár SE klubházában. Nem volt hírverés, tu­dósítás: összejöttek a meghívottak egy baráti beszélgetésre. A dologban semmi különös. Látszólag. Mert a jelenlévők sem tuCdták megmondani, volt-e hasonlóra példa az utóbbi egy-két év­tizedben? Meglehet, igen, de az elmúlt esz­tendőkben nem a baráti közeledésről, egy­más véleményének meghallgatásáról voltak híresek megyénk kiemelt egyesületei. Gyak­rabban hangzott el egymás pocskondiázása, számtalanszor övön aluli ütést mért egyik klub a másikra. Zajlott hát az élet, az együtt­működés csekélyke jele nélkül. S lám, ahogy változik a világ, ahogyan változnak dolgaink — változott az egyesületi vezetők álláspontja is. A Síküveggyár SE kezdeményezésére ültek le konzultálni a vendéglátó klub, a Balassagyarmati HVSE, az SBTC, az SKSE, a Nézsai Tsz SE, a Rom- hányi Kerámia SE vezetői, hogy a hangula­tos óévbúcsúztató keretében megbeszéljék végre közös dolgaikat, ami nem is kevés... A fő téma — ez talán a klubok felsorolá­sából is nyilvánvaló — a labdarúgás volt Dörgedelmes megállapodások, nagy üzletek, látványos szerződéskötések ugyan nem szület­tek, de a félnapos eszmecsere így is sokat lendített — lendíthet — az érintett klubok kapcsolatainak ápolásában. Mert miről is volt döntően szó? ArrólI, hogy megyénk labdarúgócsapatai működjenek végre együtt, segítve a másikat, persze „csak” tiszta eszközökkel. A közvélemény­ben ugyanis ma is az a beidegződés él, hogy a nógrádi együttesek ott tesznek a másik alá, ahol tudnak, arról már nem is) szólva, hogy milyen eszközökkel vívnak „ádáz" csatákat olykor-olykor. S ez az, ami nem igazi — hangzott el a sportvezetők közös állásfoglalása. Megyénk labdarúgócsapatai mindig tiszta eszközökkel játszanak egymással. Az mát a játék vele­járója, hogy a gyengébb pozícióban lévő al­kalmanként pontot, pontokat rabol a jobbik­nak tartott gárdától. Ezért is zárkóztak el a jelenlévők mindenféle t alaptalan szóbeszéd­től. Ám e tarjáni találkozó csak kezdete volt egy folyamatnak. Minden résztvevő közös óhajai volt, hogy a jövőben, így már az új esztendő kezdetén is folytatódjék a további jó kapcsolatokat erősítő tárgyalássorozat. Nem kell ünnephez, más rendezvényhez kapcsolódnia, csupán egy dologhoz, legnép­szerűbb sportágunkhoz: a labdarúgáshoz. Meggyőződésem egyébként, hogy a terv megvalósulása esetén a korábbinál békéseb­ben élnek majd egymás mellett labdarúgó- csapataink, s elcsendesedik azok hangja is, akik mindeddig igyekeztek kígyót-békát ösz- szehordani az érdekeltek kapcsolatairól. Februárban a Nézsai Tsz SE látja ven­dégül az NB U-ben és NB lll-ban szereplő nógrádi együttesek képviselőit. Ahogy a tar­jáni találkozó résztvevőinek megállapodása elhangzott, úgy erre a randevúra már kész terveket, az együttműködéseket erősítő prog­ramokat visznek. Azt pedig egyenesen remé­lik, hogy eszmecseréjükön ott lesznek a Nagybátonyi Bányász klubvezetői is, akik a Síküveggyár SE rendezvényén — ki tudja miért? — nem jelentek meg. Nemi lehúzva a sok gonddal küszködő bá- tonyi egyesület vezetőiről a vizeslepedőt, úgy érzem, csapatuk nem véletlenül utolsó az NB III. Mátra-csoportjában... Vaskor István mm Szavazzon On is Kik voltak az elmúlt év legjobb nógrádi sportolói? Nem fellegzett be az SBTC-nek, de... > Takács Tamás ilyen lovat akart? Hallani gyakran, mert beszélik már mindenfelé, úton is meg útfélen is, ki kajánul, ki meg inkább szomorkodón, de egybehangzó tartalommal, miszerint nagyon nagy bajban van az SBTC. Sorra (mondanak búcsút, vagy távoznak búcsút se intve az egyesület vezetői, menekülnek a süllyedő hajóról. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztálya, a NÓGRÁD szerkesztősége, és á Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat a szakemberek, a szurkolók szavazatai alapján ebben az évben is odaítéli az elmúlt év „legeredményesebb me­gyei sportolója” címeket. Az elsőségeket és a vele­járó díjakat — serleg, pla­kett, oklevél, pénzjutalom — a szavazatok alapján szak­értőkből álló bizottság dön­ti el. A megyei lapkiadó válla­lat támogatásával ez évben űj kategóriában, — a me­gye legeredményesebb fel­nőtt csapata — is sor kerül a legjobb eldöntésére. így ösz- szesen öt kategória legkivá- lóbbjaira lehet szavazni 1990. Január 15-ig a mellékelt szavazólapon. Cím: Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sportfőosztály 3101 Salgó­tarján, Pf. 95. A sportolók kiválasztásánál javasoljuk figyelembe ven­ni: az elmúlt évi eredményt, a munkában, tanulásban va­ló helytállást, emberi kö­zösségi magatartást. Emlé­keztetőül az 1988-as év leg­jobb megyei versenyzői: Bereczki Brigitta sífutó, Kadlót Zoltán atléta, Tóth Klára sífutó és Kovács Dusán atléta — a két utóbbi ifjúsági kategóriában. A javaslat és a döntés né­hány esetben nem lesz köny- nyű. A felnőtt férfiaknál különösen éles harc várható. A világbajnokságot nyert rádióamatőr csapatnak két nógrádi résztvevője volt: Vá- lóczi György és Dicse Ist­ván. A futóvadlövő Hegedűs valamint Kadlót és Szakóra is az esélyesek között talál­ható, de vannak kiemelke­dő eredményt elérők a sízők és a modellezők között is. Az ifjúsági fiúknál két at­léta, Kovács Dusán és Ba­lázs Dénes az esélyes, de má­sok is „befuthatnak” a rend­kívül nyíltnak ígérkező ver­sengésbe. Felnőtt nőknél nem valószínű, hogy bárki is meg tudná előzni az Eu- rópa-bajnokságot nyert Be­reczki Brigittát, míg az if­júsági leányoknál Behan Anikó, a Salgó Öblös SC országos bajnok középtáv­futónője lehet az esélyes. Csapatban a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezői, az SKSE női tőrvívói és a Síküveggyár NB Il-es labda­rúgói végezhetnek az élen. Mert süllyed állítólag ez a hajó. Menthetetlen állítólag a csapat, elfogyott a pénz, kiürült a kassza, a templom egere hozzájuk képest egy igazi magyar nábob, így be­szélik. Lehet, hogy be kell zárni a boltot? Vagyis hát eddig volt Stécé, ezután meg nincs Stécé? Nem lenne iga­zán jó hír újévi köszöntő gyanánt az embereknek. — Valóban befellegzett? — kérdezem Takács Ta­mástól, az egyesület ügy­vezető elnökétől. — Szó sincs róla. — Akkor ezek szerint megint csak felültünk az idétlen, 'alaptalan fecsegés­nek. Bizonyára sötétben bujkáló felforgató elemek terjesztik ezeket a rémhí­reket. Talán átszivárgott „szekusok” dobálnak effé­léket a köztudatba. Az SBTC meg eközben él és virul. — Maradjunk egyelőre annyiban, hogy él. — De nem virul... — Nem virul. Sőt, mond­hatom, minden kurázsit be -kellett vetni hozzá, hogy ne szálljon ki belőle a lélek. De köszönöm, már megvagyunk. Az egyesület továbbra is működni fog, a három szak; osztálynak az idén is bizto­sítani tudjuk a működés feltételeit. Ha meg minden jól megy, akikor tetemes adósságainkat is kiegyenlít­jük. De mindezeknek ára volt. Tizenhat embert küld­tünk el az SBTC állományá­ból. — Gondolom, a kicsiket és a védteleneket. — A „kicsik” ez esetben talán annyiban áll, hogy az alacsonyabb termetűeket. Az ügyvezető elnök is mel­lékállásban tevékenykedik, a vezető edző pedig társa­dalmi munkában. — Csodálom, hogy Szabó Géza ráállt erre a dologra. — Nem kell egy személy^ ellen irányuló összeesküvés­re gondolni. Az eset ennél sokkal bonyolultabb: mi nem tudunk már megfizetni egy ilyen hírneves, jól kép­zett szakembert, mint Sza­bó Géza. Lejjebb kellett ad­nunk az igényeket, új úgy­mond „olcsóbb” embert ke­resni. Szabó Géza azonban a legnagyobb örömünkre bejelentette, hogy ezzel a fiatal gárdával akkor is haj­landó foglalkozni, hogyha egy fillért se adunk érte. — őszintén megmon­dom, ez igazi emberi nagyságra vall. Kiváltkép­pen azok után, hogy nem­rég még útilaput akarta­tok kötni a talpára. Most lazán nemet inthetett volna. — Álljunk meg, mert ez így nem igaz. Egyáltalán nem akartuk elküldeni őt. Kiálltunk mellette, amikor az idősebb játékosok ki­kezdték, és nem akartak ve­le dolgozni. — Kik ezek az idősebb játékosok? — László és Simon. Az elnökség azonban úgy gon­dolta, hogy nem kell fél­évenként edzőt cserélni, és korántsem mindig a játé­kosoknak van igaza. Ez utóbbit az élet igazolta. Jobb helyen állunk, mint mikor kitört a balhé, és az említett emberek elmentek. Szabó Géza bizonyította, hogy rátermett a fel­adatra. — Gondolom, ezt Sala­mon, Tatár Gyuri, vagy éppen a közvetlen környe­zetedből Kmetty, vagy Jeck Pepi is megsúghatta volna. De tiallom, ma már nem Szojka Ferenc a pá­lyaedzője. — Nem azért váltottuk le az „aranycsapat” egykori klasszis játékosát, éa helyez­tük át a serdülőkhöz, mert elégedetlenek lettünk volna a munkájával. Az okök pró­zaibbak ennél: az ifjúsági csapat ezentúl együtt készül a felnőttekkel, és célszerűbb­nek látszott, hogy az a Kmetty József foglalkozzon továbbra is a fiatalokkal, aki az évek során megismerte minden játékosát a fejétől a lábáig. — Ha már személyeske­dünk, akkor váltsunk szót az elnökség tagjairól is. Ha egyáltalán maradt még be­lőlük hírmondó... — Értem a célzást. Va­lóban új elnökséget kell felállítani.... — Kik távoztak el? — Lemondott tagságáról Erdős István, a moziüzemi vállalat igazgatója, és dr. Farkas Miklós se vállalja tovább a teendőket. Vincze Zoltán pedig meghalt. — Mfért mondtak le ezek az emberek? — Tőlük kéne megkérdez­ni. Gyanítom csak, hogy an­nak’ idején nem egészen a saját jószántukból lettek a „csapat” tagai, hanem „nyo­matékosan” felkérték rá őket. — Fontos szponzornak számítottak? — Nem különösebben. — Üj szakosztályelnök van a labdarúgóknál. — Igen, Jeok Ferenc. Si­mon István egyéb elfoglalt­ságai miatt lemondott erről a tisztségéről, de továbbra is az elnökség tagja marad. — Kecskés Lászlóról, a társadalmi elnökről is hal­lani, hogy visszalép. — Hivatalosan nem kö­zölt semmit. Hallottam én is a dologról, de nekem soha nem mondott ilyet. — Folytassuk akkor: Rongyos Báró. — Bakos Gábor minden ellenkező híresztélés elle­nére továbbra is az SBTC főfoglalkozású alkalma­zottja. Megy az üzlet, csak az a bökkenő, hogy mosta­nában a gyárak, üzemek meglehetősen fizetésképte­lenék. — Mennyit hoz Bakos a konyhára? — Közel kétmillió forin­tot. — Mekkora tétele ez az éves költségvetésnek? — Egynegyede. — Tekintélyes. De men­jünk tovább: azt mondom, baráti kör. — Igen. Erről hadd ne mondjak semmit... — Ezzel el is mondtál mindent. De térjünk most már vissza a piszkos anya­giakra. Vagyis hát a léte­sítményekre. — Nekünk jelenleg nincs Ilyen. A klubház, a pálya és a többi létesítmény a Nógrádi Szénbányáik tu­lajdona. Amikor megszűnt az STC, ezeket mind meg­kapták, majd most az új egyesület megalakulásakor elfelejtették visszaadni. Most szanálják a vállalatot, és.... — és lehet, hogy el­adják a fejetek fölül. — Akár ez is előfordul-, hat. Nem tudni, mii les& — Említetted korábban, hogy különféle vállalko­zások beindítását tervezi­tek. — Február 1-jétől egy bedolgozói üzemrészt alakí­tunk ki a labdarúgóknak kinn a pályán. Ott fognak dolgozni, ott keresik rnajdg kenyerüket. — Nehéz kenyér lesz? —• Megítélés kérdése. Tár­gyalunk az írószer szövet­kezettel, különféle csomago­lási dolgokról, de az is le­het, hogy a fiúk autók hű­tőtárcsáját fogják forrasz­tani. Január végéig min­den kiderül. — Tehát piégsem sóbá­nyát fogtok nyitni nekik... — Jókat tudsz mondani. — Nem régen töltőd be ezt a pozíciót, de mondha­tom, alaposan belecsöp­pentél itt a pagy életbe. Nem bántad ímeg, hogy el­nöki babérokra pályáztál? Ilyen lovat akartál? — Nem bántam meg, bár azt hiszem, az utóbbi idő­ben elég nagy pofonokat kaptam. — Kiktől és milyene­ket? — Ezt hagyjuk. Annál is inkább, mert az elnökségen belül nagyon jó barátokra és társakra is találtam. Olya­nokra, akikre lehet számíta­ni és támaszkodni. Hogy milyen lovat akartam? En­nél szebb lóra gondoltam, mert ez egy kicsit sántít a két hátsó lábára... — őszintén, de pagyon őszintén: van jövője ennek az egyesületnek? — Ne várd, hogy az ügy­vezető elnök élve eltemesse a saját klubját. Elkezdtünk egy utat, amely szerintem járható, sőt ez az egyetlen, amely megadja a fennmara­dás lehetőségét. A választ az idő adja meg. ............ Balás Róbert S ZAVAZÓLAP Kategória Név Sportág Sportegyesület Felnőtt női Felnőtt férfi Ifjúsági leány Ifjúsági fiú Felnőttcsapat aláírás Cím 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents