Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. JANUÁR 6.. SZOMBAT NOG RAI) 5 1 ftHHHj g Hg|NHMMM|HM| gg&&8%g^§£ Ho! vannak a „szó ...Szerencsére nagyobb­részt már a pokoliban, meg a románjai nagyvárosok börtöneiben, kisebb részit újabban a NÓGRÁD című napilapban. ,< Az első, friss híradás a magyar szekusokiról — Csa­ja Péter írása — nemesak- hogy aktuális volt, de köz­érdekű, korrekt is: Lenim- városban egy MDF-vezetőt telefonrémísatgetéssel fe­nyegettek,, hogy i'tt vannak, jönnek a „magyar szeku- sok”, és egész Észak-Ma­gyarországon „leikasZálják” az elltenzékieket, ha nem hagyják abba ezit az egé­szet, ami itt: hónapok óta folyilk. Többek között — adták hírül — jönnek Sálig ótar ján- ba is. Ez adta volna az apropót a NÖGRÁD szil­veszteri számában humori­záló gl osvstzasze r zőn ek, aki immár látja, láttatja, kdislbal- tával a kezűikben a tarjáni szekusokat, arnímt a k'islkert- tulajdonosok mutatós fe­nyőfáit kaszabolják, lopják 'karácsonyfának... Eddig a frenetikus glosz- szaöttet humora, és innen jön a feddés, tanulság: tücsköt - bogarat összeírnak a sajtó­ban, hogy a „nép csám­csogjon rajta”, pedig hál itet volnának sürgető saját feladataink, azon meg nem munkálkodunk. Szóval: rém­hírterjes,ztgetés, léggömb­fújás — cselekvés helyett! Elég ebből, . szorgalmazza vidám, csupa-felelősség glosszaírónk. Elég ebből, mondhatjuk vele együtt: elég volt 30— 40 évig hallgatni a jólfésülllt, demagóg okfejtéseket! Mind egy kaptafára készültek. Van itt egy kényes, rázós kérdés, sokakat érdekel, ám se bátorságunk, se erőnk a lényeghez nyúlni (?). Hát masza,toljuk semmiséggé az ügyet! S rögtön a masZ'ato- lással egy időben -sizuggesz- tív agiitáaióval hitessük el: különben is, ennél1 a piszli- .cséré, kényes ügynél ezer- szerte fontosabb kérdések, feladatok várnak megoldás­ra,, válaszra a szocializmus, a nép érdekében. Ez az érvelés eddig min­dig hatott; tényleg ki me­részelne gigantikus, sorsdön­tő kérdések helyett huszad­rangú részletekkel pisZmog­•n,i a nyilvánosság előirt? Csakhogy most, 1989—1990. fordulóján ez a szisztéma már csődöt mond. Százez­rek, milliók igényűik az igaz, pontos, beavató vála­szokat, a részleteket, ame­lyekből aztán összeáll az egész!, a lényeg. Elég volta dolgok el'kenéséböl a mlis- másolásábót! Elég volt a mellébeszélésből! A dajka­mesékből'! A „szekus” hír nem attól publikiuls értékű, hogy va­laki itt ma komolyan félne, vagy félelmet kelteni akar­na egy valóságos leszámo­lás lehetőségével, de attól, hogy a hír mögött közös­ségellenes mozzanat van és demokráeiaellenes, jövőelle- nes magatartást mutat fel, leplez le a lenitivárosi tele­fonálás. Ha elfogadnánk a szilveszteri humorlogikát, megnyugodhatnánk, min­den oké. Hol a szekus, itt a szekus! Karácsonyfát lop. Jaj de vicces! Tessék meg- csiiklandozni! Viccelődés az egész, felejtsük el ezt a csacsika rémhírt! Ezzel szemben, minden figyelmes, és tisztázó szán­dékú olvasóban nyilvánvaló a döbbenet: a fenyegető te­lefonhívás mögött ott a va­lóságos árnyék, a tény, va­lóban vannak, lehetnek itt önjelölt magyar szekusok, akiket a szójátékoktól még a,z sem borzaszt el, hogy az elmúlt napokban, hetekben iszonyatos, történelem előt­ti borzalmak, gyalázatossá­gok; tapadtak ehhez a szó­hoz? Itt volnának a magyar szekusok közöttünk? A nem karácsonyfatolvajok, csak napvilágon rejtőzködők, köpönyegforgatók, az éj­szaka ködére várók! Akik új­ságírókat, ellenzéki politi­kusokat, közéleti személyi­ségeket névtelen, gyalázko­dó levelekkel, telefonokkal zaklatnák, mint „régi har­cosok”? Ök szúrják ki Budapesten a Recsk-fiilm rendezőjének autóján a gu­mikat, ők festik le fekete festékkel az ellenzéki poli­tikai plakátok feliratait Sal­gótarjánban, ők átkozzák a „likvidátorokat”, akik úgy­mond felszámolták itt . az örök életűnek remélt mun­káspártot, és felszámolják 40 esztendő eredményeit? Persze, jól tudom én, hogy a felelős közéletben nem szabad belemenni egy olyan játékba, amelynek kezdetén a leninvárosi telefonálás frappáns önminősítése szá­nalmas, morbid pöffeszfce- dés csupán. Túlzás tehát „magyar szekus” névvel Il­letni mindazon régi és új harcosokat, akik sehogy sem tudnak belenyugodni Kelet- Eurjpa visszafordíitíhatátin n, gyökeres változásaiba, de a fenyegető telefonálás mégis kikényszeríti, hogy keressük viasza emlékezetünkben á szeku -egykori magyar meg­felelőjét. S, ha látjuk magunk előtt az elnevezést, már nagyon, könnyen el tudunk igazod­ni a kiöregedő konspiráció­ban- Keserűen nevetünk azon-, ami pedig hogy fájt egy-ikét éve még, amikor aZ első tiitokbúráik felpattan­tak. S ma már hiszünk is a ' kimevetés jótékonyságában. A „magyar szefcuisok” szó­kapcsolat remélhetően meg­marad sízüilvesitteri viccnek nevetéseink emlékében. Most egy évig majd csak egy­szerű, piti tolvajok tizede­lik a ködben a hobbittelikek zsenge fenyőfáit... Kívánom, hogy a szilvesz­teri glosszaírónak tegyen ereje, kedve majd futni utánuk. S legyen szerencséje jövő ilyenkor vicces szösiz- szenetbeo is harcos szigo­rúsággal leleplezni őke' A kisbalta lehet a tava­lyi. Erdős István Ágyúval verébre A Ka- aláírású „szössze- netről” Erdős István jó al­kalommal reagál, mert a szekusok amikor már eb­ben a tragikus hírrenge­tegben szilvesztert szám­ban! ilyen mély értelmű elemzésre készteti', ott nincs valami rendben! Jó az, ha a „szekus” még a fenyőtolvajjal is társul, — életeket vagdalnak! — alattomosan, s nem elméle­ti kérdés! A humornak he­lye van! Ott a szilveszteri számban! S még csak Recsket, kis- baltát sem kíván, csak most — e szomorú napok­ban — egy kis mosollyal ta­nító kívánságot! Most ™ár kiírom! Kálovitu Géza Úionjáró Kommunista liszt Temesvárott, akkor már belelőttek a tömegbe. Te­lefonon kaptam a hírt: a balassagyarmati pártok, de elsősorban és kizárólago­san az úgynevezett ellen­zékiek délután négy óra­kor gyertyás emlékmenetre hívják a város lakosságát a temesvári áldozatok előtt tisztelegve. A menet majd a műve­lődési központ-könyvtár elől indul és al járdán végig­vonulva a volt vármegye- háza bejáratánál emlékezik a hősökről. Egy barát értesített bará­ti alapon. A szervezők nem tartották fontosnak az egy­szerre két újságot — NÓG- RAD és a Gyarmati Napló —i képviselő szerkesztősé? get időben értesíteni. A me­gyei lap stúdiósainak egy része éppen nálunk, Ba­lassagyarmaton gyakorlato­zott! (riportkészítés), felké­szülhettek. mert csak há­romnegyed öt körül indult végül a menet. Kiosztot­tam a gyertyákat és beáll­tunk mi is. A beszédek, a közös ének­lés, a gyertyák lángja, a párolgó lehellet, az együtt­élő s főként diákokból ál­ló tömeg között született a gondolat: Civitas Fortissi­mo, a cseh légionáriusok­kal fegyverrel szembeszál­ló (1919. január 29.) város, Balassagyarmat nyilvánítsa testvérének a hős várost Temesvárt. Nem volt köz­ponti pártdirektíva, nem szolgált külön pártérdeket egyik oldalon sem, bár kétségtelen és mindenki előtt nyilvánvalóvá tehető, hogy a" FIDESZ, az MDF és az SZDSZ gyertyás temesvári emlékezése adta az alapot erős-igaz közösségi érzést keltve. Volt, aki még aznap este körbe akarta szaladni az is­merőseit, a pártok képvise­lőit, hogy a gondolat fel­pártolására, kérje őket! Másnap már Bukarest for­radalma is közismertté vált. Ültünk a képernyők előtt, néztük a nemzeti megmen­tésre szerveződött bizott­ság állandóan cserélődő tag­jait, hallgattuk folyamatos segélykérésüket „gyertek, testvérek, a televízió épüle­te elé, hogy megvédjetek bennünket, a forradalom most a televízió..." védjék meg a testükkel a buka­restiek ezt aj magot. Drá­mai volt, rettenetes, hogy bármikor bejöhetnek ódá­idé, hiszen a néző! együtt ül-beszél-fél azokkal, aki­ket csak, lát. Bejöhetnek és gépfegyverekkel a kamerák előtt lekaszálhatják őket. És még Temesvár is har­colt. Valamit tenni kel­lett. Segíteni a leggyor­sabb eszközzel] az .írott-el­mondott, éterbe, rövidhul­lámba, képbe vetített szó­val. Bátorítással, valamivel, ami a sajtó útján azonnal terjed. Ami odaér kacska- ringós utakon, ahova ' kell; megtudja az, akinek erőt adhat. Valamit tenni kel­lett. Előtte vélemény néhány elérhető népképviselőtől, (lel­kész, tanácstag stb.), és el­készül a rövid szöveg, amelyben említés esik min­denről, ami fent olvasha­tó. A véletlen segít, a vá­rosi tanácson a pártszék­ház ügyében együtt ül a tanácsiak és a pártok kép­viselője. Van, aki) átsza­lad a szerkesztőségből, hogy megismertesse a testvérvá­rosi kapcsolat kinyilvánítá­sának tervezetét. Ä ) szöve­get, amit ott helyben még javítanak is, aláíratnak, hogy „a város polgárai” s elfogad­ják: a tanács a januári ese­dékes ülésén mondja ki a testvérvárosi kapcsolat fel­vételének tényét. Az ügyek mai intézési módjának így megfelelve mehet a híx- értékú! tudósítás a megyei lapnak, a távirati irodának, útnak indulhat a szóplazma, amire ugyanolyan szük­ség van, mint a vérplaz­mája, a lőszerre, a kétezer­re az élelemre. A testvéri­ség kifejezése a legnagyobb erő. Ekkor még nem in­dultak a konvojok, ekkor még Bukarest is a harcok elején volt. Akkor még a diktátorról is az a ' hír jár­ta, hogy elfogták, de meg­szökött ékkor ezrek haltak meg fegyvertelenül Temes­várott. Bukarestben, majd Aradon és máshol is, ro­mánok, magyarok, szászok, szerbek. Vér folyt minde­nütt, Kozma tiszteletes, a máltaiak egyik 'vezetője ar­ról beszélt később, hogy a román forradalom nálunk is nemzetépítő ■ erejű éppén az összefogás, a pártoktól független közakarat meg­nyilvánulásában. Az ember is arra gondolhatott, hogy íme lehetnek idők, esemé­nyek és ügyek, amelyekben mindenkinek azonnal ösz- sze kell fogni, amelyekben nincs semmiféle egyéni vagy pártpresizftíías, nincs vallási vagy más korlát, amikor mindenki egyet akar. Itt az áldozat értelmét, a győztes forradalmat. amit fegyverrel-szóval víVn.ak testvéreink. Estefelé újabb telefon a tanácsról az elnökhelyettes közleménye arról .szól, hogy a gabonások száz mázsa lisztet ajánlottak fel, már csomagolják a szállítmányt, a gépkocsi éjfél körül elő áll, a gabonások igazgató­ja és a testvérvárosi levél­lel együtt a város tanácsá­nak elnökhelyettese viszi még az éjjel Temesvárra. A hír „után nyúlunk”, ki­egészítjük ezzel a testvér- városi tudósítást. A megyei lap már csak a nyomdába tudja átvenni, a távirati iroda vidéki tur­nusának vezetője másnap reggelre kéri, mert már rég „kiment a körbe” (hír- blökk) az eredeti, délután feladott a testvéri kapcso­latról, Azt már nem tehet elérni... Szerencse, hogy így történt! De még nincs befejezve az sem, újabb te­lefon, amikor már a lapot nyomásra készítik elő Sal­gótarjánban : javítani kell, a szállítmány kísérői kö­zött nincs ott az elnökhe­lyettes ! „Mi ez a kommunista ak­ció. .. !” Az elnökhelyettes visszalép, a nevet kijavít­juk szinte az oldal öntése előtti percekben egy mel­lékállomási telefonvonalat' használva úgy, mintha csúcstechnika lenne a ke­zünkben. Az ügy innen gel­lert kap, eltérül az irány­tól. .. „mi ez a kommunis­ta akció...” Az igazgató kissé elbizonytalanodik és talán arra gondolunk rty§g néhányan, hogy lehet még olyan vélemény is, ami majd lekommunistázza a száz mázsa lisztet. Mert nem az gyűjtötte, aki mond­ja. Mert arra persze nem lehetne megbélyegző elő­ítéletes, testvéréllenes! sza­kát mondani. Aki december 22-ike után is képes úgy politizálni, mint december 22-ike előtt... az kommunista akciónak fogja tartani azt a gondo­latot , is, ami a gyertyák lángjánál keletkezett csak azért, mert nem egy vagy két párt billogjával van ékesítve. Csak a városéval. Csak Civitas Fortissima a legvitézebb-bátrabb ma­gyar város fegyverrel ki­vívott örök címével... Csak. A száz mázsa liszt továb­bítására jelentkező tanács­tag másnap délelőtt is a vá­rosban van. a liszt a ma­lomban, s ha nincs valaki, aki képletesen szólva fél­reveri a harangot és ide­hívja a máltaiakat, akik azonnal továbbítják, talán meg ma is rajtunk szárad. T. Pataki iLászló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents