Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
SPORT X SPORT * asm 4 Háttér Hemingway igazat mondott Hideg öltözők — nyápic futballisták (?) „Szidták az összes felmenő rokonságomat!" Szabi Géza csak a munkában hisz Szabó Géza edző neve tíz éve még fogalom volt a magyar labdarúgásban. Csapata, a DVTK nyolc játékost adott akkoriban a válogatottba, őt magát az év edzőjének választották. Később aztán — fogyván a dicsőség? — kikerült a reflektorfényből, kevesebb- szer hallottunk felőle. Most azonban ismét fölhrvta magára a figyelmet. Elvállalta ingyen (!) egy harmadosztályú együttes — jelesül az SBTC — szakmai irányítását. Itt tartana Szabó Géza? Kötve hiszetn. Ezért inkább élcelődve kezdem: Cseles ember ez a Telek Andris. Először beállít a szerkesztőségbe egy levéllel, követelve: jelentessük meg. majd épp a közlés előtt újra érkezik és viszi irományát. Aztán azért is cseles a Telek Andris■ mert gyorsan egy másik újsághoz fordul. ahol véleményére alapozva egyoldalúan „leközölteti” azt, aminek fele sem igaz. Mint Vágó István televíziós játékában. . . De ez ■nem játék, ez nagyon is komoly dolog. Mert Telek Andris egy kanál vízben kavart vihart■ igaz nem nagyot. Am amit napok alatt véghez vitt az nemhogy egy pedagógusra — ő civilben az —. hanem egy edzőre sem — ö ez is — jellemző. A tények nemes egyszerűséggel és nagyon röviden a következők. Megtörtént a megye legeredményesebb sportolóinak és csapatának megválasztása. Az egyik kategória győztese nem tetszett Telek Andrisnak. Tán mondanom sem kellene, miért? Ö ugyanis saját tanítványát taksálta az első helyre. Maga a szándék akár dicséretes is lehet, de hogy mindebből felesleges lavinát indítson el, az elfogadhatatlan számomra. A megye legjobb sportolóit megválasztó bizottság * döntését Telek Andris gyorsan megtudta. Az ünnepélyes díjkiosztó előtt . három nappal jött levelével szerkesztőségünkbe, s e sorok íróját is gyorsan kiosztotta. Mint a bizottság tagja jómagam is részesedtem .,gratulációjából", mely cinikus, olykor sértő volt, de nemcsak rám nézve. Végül is a hét főből álló bizottság minden tagját egy kalap alatt emlegetve beszélt sportanalfabétizmusunkról, hozzá nem értésünkről és így tovább. Am mindez kevés volt számára, mert követelte nyilvános levele megjelentetését. Mi álltunk elébe. Nyilvánvalóan fűztünk hozzá véleményt, s amikor fhár nyomdakész állapotban volt. Telek Andris „Valóban a legjobbak nyertek?" című irománya, s mellette az „Elfogulatlan válasz az elfogult felvetésekre" című megjegyzés is, a pedagógus-l edző újra megjelent szerkesztőségünkben. Megadtuk neki azt a lehetőséget, hogy elolvassa a neki címzett választ. Ennek láttán elállt levele közlési szándékától. .. Pedig nem volt abban semmi különös. .. És akkor Andris, aki a sporthoz nem értőnek nevezi a bizottság tagjait, gondolt egyet. Saját szájízének megfelelően íratta meg „sérelmeit". arra taláti nem gondolva, hogy nem csupán ő, hanem más is olvas más lapot. Így leltem rá a Telek által sugallt írásra, mely számomra bizonyítja, hogy az általa ez ügyben iárt út már-már tisztességtelen. (Hogy mennyire az? A Nóg- rád Megyei Atlétikai Szövetség is elhatárolta magát az edző eme hadjáratától, módszereitől. . .) Igen. mert igy most fiatal, tehetséges atléták nevét forgatja Telek a köztudatban. Az egyiket azért, mert győzött, a másikat azért, mert nem. Hogy ez tizenévés fiataloknál pedagógiailag mit jelent, azt neki, pedagógusnak tudnia kellene. Szerintem. Levelében egyébként Telek a .fair playt is emlegeti. Persze ..éllel” a bizottság felé. Talán azon is elgondolkodhatna az edző: amit egy hét alatt ö „csinált", az fair play díjas-e? Am úgy vélem■ az ügygyei kapcsolatos minden további vita meddő lenne. Sajnos azt sem tudom ígérni. hogy a következő esztendőben Telek Andris egy személyben dönt a leg-* jobbakról. Biztosan lesr megint eoy bizottság, mely kiválasztja a legjobbakat. S ha majd az a döntés nem tetszik Telek Andrisnak, én most, a nyilvánossáa előtt ígérem: levelének akkor is helyt adunk. Ha csak nem viszi el újra. Mert ugye egy újságnak-újságírónak lehet egy véleményhez hozzászólása? Egyébként tényleg igaza van Hemingwaynek: a sport megtanít becsületesen győzni és emelt fővel veszíteni... Vaskor István Leonard kereste a legtöbbet A világon ismert több tucatnyi sportág képviselői közül az ökölvívók keresnek a legjobban. Legalábbis ez. derül ki abból az ösz- szesítésből, amelyet pénteken hoztak nyilvánosságrh a hírügynökségek az amerikai Inside Sports című magazin kimutatására hivatkozva. A világ 10 legjobban kereső sportolója közé ugyanis hat bokszoló is bekerült. Rajtuk kívül három Forma—1-es autóversenyző és egy kosárlabdázó iratkozott fel a listára. Az első helyet a szuperközépsúlyú profi ökölvívó-világbajnok amerikai Sugar Ray Leonard érdemelte ki, aki az elmúlt esztendőben csaknem 30 millió dollárt keresett. Utána is bokszolok következnek. A többi sportág képviselői közül a brazil Forma—1-es autóversenyző Avrton Senna végzett, a legelőkelőbb helyen, ötödik lett. — Szabó úr, ezt nevezem! Hogyha csupán havi 20 ezer forintjával számolom az edzői fizetést — ami ugyebár nem is nagy summa manapság —• akkor is csaknem negyedmillió forintnyi társadalmi munkát végez évente. Mondom, én köbe vésetném az ön nevét. .. — Nem kell azért azt gondolni. hogy itt valami in- yvenmunka van kilátásban. Arról van csupán szó, hogy közölték a vezetők, nem tudnak egy fillért se fizetni pilanatnyilag. Én erre azt válaszoltam, hogy nem kell most a pénz, hanem fizetnek, amikor tudnak. És, ha bukni kell, akkor bukjunk együtt. — Már megbocsásson: netán milliomos ön, vagy talán egy középkorból ittfelejtett tiszta lelkű szerzetes? — Egyik sem. Nyárig szól a szerződésem, s, hogyha én vállalok valamit, akkor tartom hozzá magam. ilyen vagyok. Hajlandó vagyok egy fél évet rááldozni erre a sok tehetséges gyerekre. — Akkor is, hogyha épp a közelmúltban akarták önt letaszítani a kispadról. A játékosok ugye puccsot szerveztek. . . — Nem ezek a gyerekek tették. Hanem azok a begyepesedett agyú idősebb játékosok, akik állandóan a munka ellen ágáltak. Bármilyen edzést írtam elő nekik, semmi se volt jó. Szidták az összes felmenő rokonságomat. — Köztudomású. hogy Szabó Géza mindig is sokat adott a fizikai felkészítésre. — Igen. Már az SBTC- nél, a hetvenes évek elején egy sok mozgásos, korszerű harcmodort igyekeztünk megvalósítani. Bronzérmes lett a csapat. Úgy, mint később a Diósgyőr is, ahol a totális futball már ismert volt és sikert hozott. — Jó, jó. Végiggondolván az eddig elhangzottakat, én elhiszem, kedvesek és tehetségesek ezek a gyerekek ebben a harmadosztályú csapatban, hogy egy Szabó Géza se bír szabadulni tőlük. Meglehet, hogy éppen az új Maradónát fejtegeti Szabó úr valahol az ifi II-ben. Mégis furcsa nekem: itt van egy olyan edzőt akinek a nevét néhány éve szinte csupa nagybetűvel illett csak leírni, most meg NB Ul-as gárda kispadján ül. Ilyen gazdagok vagyunk? Jó ez a magyar focinak? — Hogy mi jó a magyar labdarúgásnak, azt hadd ne én döntsem el. A mostani helyzetet az élet hozta magával. Külföldön szerettem volna folytatni, de a magyar futball jelenlegi állapota miatt ez nem adatott meg eddig. Alsóbb osztályú csapatokhoz szerződtem, mindig egy-egy évre, s’, közben vártam évekig a lehetőségre... — .... vagy Godot-ra. . . — ...a munkavállalási szerződésre az MLSZ-tol, de semmi sem lett belőle. Meg tudnám számolni az egy kezemen, hogy hány futballedző tudott kiiszerződni mostanában. — Szerződhetne egy évekre az NB I-be is. Hívják még egyáltalán? — Az utóbbi időben mái nem nagyon. Volt pár tárgyalásom a rpúlt évijén. — A Váccal? — A Váccal is, meg másokkal is. De nagy ma már a kenyérharc. Ma már az edző jelentkezik, s dönt a „zsűri", az elnökség az öt-, hat jelölt között. — Olvastam valahol, hogy ötszáz végzett szakedző van az országban, így hát nem is nagyon csodálkozom. Tényleg- Szabó Géza hányadiknak tartja magát ebből a félezerböl? — Erre egy példa: nemrég találkoztam egy ismert klubelnökkel, aki , váltig erősködött, hogy őszerinte a legjobb ötben vagyok. Mondtam neki, hogy én nem szoktam hivalkodni azzal, hányadik vagyok, voltam, vagy nem voltam. Annyi biztos, hogy voltam az év edzője is. Az ötszáz közül, vagy mit tudom én, hány közül. — Ennek immár tíz éve. Képes lenne kirukkolni még valami nagy dologgal? — Erőnlétileg is, szellemileg is ugyanazzal az alappal bírok, mint tíz évvel ezelőtt. De meguntam én már a vándorlást. Bár soha nem is számítottam vándormadárnak. Kevés olyan edző van, aki közel tíz évet töltött el élvonalban egy helyen. ötven körül azonban szeretne már megállapodni az ember. Csakhogy erre mifelénk, Salgótarjánban és környékén a labdarúgás nagyon visszaesett, elfogytak a régi jó csapatok. Van egy NB II-es együttes, és lennénk rá vagy tízen edzők. Ezért senkit sem illethet hittatzományként a környékbeli legjobb gárda vezetése. Az van nekem is, ami van. —r Bocsásson meg, <nem hiszem, hogy ezzel a helyzettel elégedett. — Visszamentem tanítani, ezért pillanatnyilag csak másodállásban vállalok edzői munkát. Nem úgy mentem vissza tanítani, hogy edzőként már nem felelek meg. Én régebben is tanárként dolgoztam. — Panaszkodnak a játékosai, hogy nem fűtik az öltözőt, hideg van, megfáznak. . . — Elmagyaráztam nekik: az SBTC jelenleg egy vállalkozás, mégpedig egy olyan, amelyik nehéz helyzetben van. Ne várjanak ezért itt most nagy dolgokat hirtelen. — Az a legkevesebb- hogy edzés után megfürödhesse- nek, ne fázzanak meg. — Nézze: én az öregfiúkkal eljárok hetente futballozni. s mi mindig hideg öltözőben vetkőzünk, noha már ötvenesek vagyunk. De visszatérve a játékosokra: ha nem veszik a lapot, hogy itt vége már a nagy kommunizmusnak, és nem kezdenek el már most, tizenévesen keményen dolgozni, ugyanolyan langyos futballisták lesznek, mint az elődeik: akik fölvették a pénzeket, és negn tettek érte semmit. Mondtam is nekik, ne nyafogjanak minden apróságért. Annak idején ml főiskoláskorunkban félmeztelen a hóban mosakodtunk. — Es mint látom, nem háltak bele. f— M;j már más a szemlélet, s ezért áll itt az ország. — Meg a magyar labdarúgás. .. — A kettő összefügg, de nem feltétlenül. Ott van az öttusa-válogatott: bebizonyították, hogy komoly munkával még tudjuk verni a világot. Nade: a magyar futballista lusta, lezser, nincseh rákényszerítve a munkára. Ha az edző többet követel, rögtön fellázadnak ellene. Én mégsem tudom elviselni. ha egy 18—20 éves gyerek kimegy a pályára, s lötyög az edzésen. Ebből támadtak mindig a konfliktusaim. Legutóbb éppen ennél az egyesületnél. Mert nem fogadtam el a trehánv munkát. ' — Nincs tehát kiút? — Hogyne lenne már! Komolyabban kéne foglalkozni a tehetségekkel. Munkára fogni, profi módon ed- zetni őket. Nem kell mesz- szire menni: az úszóknál nem félnek már egész fiatalkorban terhelni a versenyzőket, s lám, meg lehet nézni, milyen eredményeket érnek el. — De ettől még messze járnak a futballedzők. — Ez nemcsak a mi hibánk. A magyar embert megtanították arra, hogyan nem kell dolgozni. Ott a gyerek, a tehetség, de nem tudok vele mit kezdeni. S addig nem is fogok, amíg az apja, anyja, keresztapja egyre csak azt duruzsolja a fülébe: gyerek, olyan helyre menj, ahol nem* kell dolgozni. Ezért van az, hogy ifjú titán, aki már látott vagy kétszer labdát, nem akar az edzésre levetkőzni, mert azt mondja, hideg van. — íme, ismét bezárult a kör. Ki tudunk még lépni belőle ebben a beszélgetésben? Ebből a hideg öl- tözős dologból? — Azt hiszem, most nem. — Jó, akkor hagyjuk abba. — Hagyjuk. . . Balás Róbert Pályázat! fl Tippeljen EB-ellenfeleinkre! Február 2-án sorsolják az 1992-es svédországi labdarúgó EB selejtezőcsoportjait. Mint köztudott. Liechtenstein kivételével, valamennyi UEPA-tagállam elküldte nevezését a szövetségnek, s így 32 országban izgulhatják végig a sorsolási procedúrát. Egyedül a rendező svédek lehetnek nyugodtak, mert itt — a sportág világbajnökságávál ellentétben — a védő nem tagja automatikusan a következő küzdelemsorozatnak. E játék szerelmesei már bizonyára tudják, hogv a nevezett csapatokból 7 selejtezőcsoportot alakítanak ki, természetesen némi erősorrendet figyelembe véve, melyet az utolsó pillanatig titokban tart a szövetség vezérkara. A sorsolást megelőzően, a NÓGRÁD játékra hívja olvasóit. Akik vállalkoznak rá, megtippelhetik, hogy kik lesznek a csoportellenfeleink, akikkel a részvétel jogáért küzdenek válogatott labdarúgóink. Három alkalommal, január 13-án, 20-án és 26-án ismertettük és utoljára 27-én közöljük a pályázati feltételeket Játékunkban azok vehetnek részt, akik a négy említett alkalommal megjelenő felhívás alatt található sorszámot, a lapból kivágják és nyílt levelezőlapra, együtt felragasztva beküldik szerkesztőségünkbe. (3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4.) A levelezőlapon, a négy kivágott számjegy mellett, a január 27-én (ma) megjelent pályázati szelvényre kell ráírni azt a négy együttest, akiket a játékos csoportellenfeleinknek tippel. (Még nem tudni, hogy a sorsolás szeszélye folytán négyes, vagy ötös csoportba kerül-e a válogatott, ezért négy együttest kell megnevezni.) A pályázati szelvények beküldési határideje: 1990. február 1. A játék, az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának együttműködésével jött létre, a helyesen tippelők között 100 darab kéthasábos totószelvényt sorsolunk ki, melyet az igazgatóság ajánlott fel. Európa-bajnoki selejtezőcsoport 1. Magyarország Pályázati szelvények helye 2. 3 4 5. NÉV: LAKCÍM:
