Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON telexen érkezett... 7 I O^ftéÓK FÓRUMA I „A vasút hűséges szolgálója, a MÁV elismert dolgozója volt” Az elmúlt év végén 41 év és kilenc hónapos MÁV-szol- gálat után nyugdíjba vonult Tóth Kálmán Géza. A zagv- vapálfalvai állomáson mint szolgálattevő dolgozott. Egész életében hűséges szolgálója volt a vasútnak és elismert dolgozója a MÁV-nak. A Tóth család igazi vasu­tas dinasztia. Tóth Kálmán Géza édesanyja és édesapja is vasutas volt és ezzel kö­telezte el magát mind a négy gyermek is. Az apa és négy gyermeke eddig együtt 182 évet szolgáltak a vasútnál. A család tagjai közül Gyula Mátraballán forgalmi szol­gálattevő. Ernő pedig a MÁV Budapesti Igazgatósa, gán dolgozik felelős beosz­tásban. Korábban ő volt a pásztói állomásfőnök. A leg­fiatalabb, a gyeden levő Györgyike vasúti szakkö­zépiskolában éretségizett, és forgalmista. A férje szintén vasutas, mozdonyvezető. A vasút iránti hűségből és annak szeretetéböl példa­értékű a Tóth család tagjai, nak életútja. Tóth Kálmán Géza pálya- munkásként kezdte és ma több magas MÁV-kitüntetés birtokosa. Nyugdíjba vonulá­sa alkalmából igazgatói di­cséretben és elismerésben részesült. ☆ A Tóth családot Szűcs Fe­renc tudósítónk mutatta be. az Olvasók Fórumán keresz­tül mi is boldog nyugdíjas- éveket kívánunk Tóth Kál­mán Gézának. Tisztelt szerkesztőség! A véletlen folytán került kezembe a KÓGRÁD-nak az a száma, amelyben a munkásőrség volt megyei parancsnoksá­gának épületéről olvastam. Az MDF kezdeményezte, hogy valamilyen ifjúsági oktatási, vagy szociális célra hasznosít­sák a jövőben. Ezzel kapcsolatosan úgy érzem én is érdekelt vagyok és az alábbiakat szeretném tudatni: Mizserfán ma is 48-an varnak szociális elhelyezésre< úgy érzem, hogy az épület szociális célú hasznosítást ez is indo­kolja. Én is megerősítem azokat a kezdeményezéseket, ame­lyek ezt szeretnék. Bízom abban, hogy akik döntésre hiva­tottak. figyelembe fogjak venni az en javaslatomat is. Tisztelettel: Varga Magdolna a mizserfai szoe otthon gondozottja n kispénzűek nevében! Ugye látták, mi történt december utolsó napjaiban az OTP-ben? Aki csak te­hette. visszafizette a lakás- kölcsönöket, mert kedvez­ményeket kaptak, mert félnek a kamatadótól, és mert volt pénzük. Az OTP elérte cél­ját. egy csomó kintiévá pénze visszajött. Igenám. de: Ki az. aki most nem fi" Homokterenyén így érzik: Azok, akik még élnek, az életük utolsó szakaszában, a maguk módján küzdenek a dermesztő télben, — nem pa­naszkodnak! Elfáradtak, le­romlott egészségük, de. meg élnek! Az ő szerény nyug­díjuk nagy biztosíték ebben a bizonytalan mában és holnapban. Köszönik azt, hogy nincse­nek elfeledve! Én az Ö ne­vükben szívből köszönetét mondottam — egy kézfogás közepette — az elnökünk­nek azért, hogy gondolnak ránk. Elutasította azzal, hogy a köszönet nem őt illeti, ha­nem a vezetőséget és első­sorban a dolgozókat. Ezt jó volt hallani. Sokszor érvel azzal, hogy megérdemeljük, megszolgáltunk érte és még erejükből futja, ezt meg­kapjuk minden évben. (1000 Ft-ot.) 1989-ben megemelték a háztáji juttatást (termést 2 mázsával), minden zárszám­adáskor becsülettel megkap­juk a földjáradékot, sőt csa. ládtagjaink, ha igényt tarta­zette vissza a teljes lakás­kölcsönt? Hát mi, kispénzűek. Tehát ki fog kamatadót, másfélszeres kétszeres részl­teteket fizetni? Hát mi, a kispénzűek. Tessék mondani! Helyes ez igy ? Maruzsné K. É. Salgótarján nak arra. hogy a részes- művelésben részt vesznek, ebben is részesülnek. Az öreg nyugdíjasok nincsenek elfeledve, ezért még hálál­kodnak is. Ezúttal mondok köszöne­tét, mint a nyugdíjasok munkahelyi közössége elnö­ke. — Fábián Ignácnak, a „Zagyvavölgye" Mg. Terme­lőszövetkezet elnökének, va­lamint a dolgozóknak. Minden nyugdíjas nevé­ben még egyszer köszönöm az egyezer forintokat, a meg. emelt háztáji értéket, ami­re nagy szükségünk van! Mindannyian kívánunk eredményes boldog új évet és erőt,' egészséget az 1990- es évre! Varga lstvátvné Homokterenye, Kossuth u. 2.10. összeállította: Rácz András Tudnának mesélni a „vasfüggöny” titkairól Sok szó esik mostanában sajtóban, rádióban, tv-ben a nyugati határunkon létesí­tett vasfüggönyről. Nemrég a televízió érdekes műsort sugárzott — annak gyors eltávolítása kapcsán — ki­alakításáról, történetéről. Kár. hogy a kései időpont miatt bizonyára nem sokan láthatták. De azok biztosan megnézték, akik, mint én magam is. mellette teljesítet­ték tényleges katonai szolgá­lati idejüket. Kevesen tudhatnak róla, hogy épp 40 évvel ezelőtt, — egész történelmünk során béke időben — először léte­sítettek mesterséges akadályt az osztrák—magyar határon, ahol akkor jelentős szám­ban nógrádi fiatalok is ka­tonáskodtak. Előbb mint ha­tárvadászok, majd 1950. ja­nuár 1-től pedig mint állam- védelmi határőrök („zöld. ávósok"). 1948 novemberé­nek első napjaiban a nógrádi és hevesi sorkötelesek egy csoportja a 8. határvadász zászlóaijhoz vonult be tény­leges szolgálatra. Zalaeger. szegre, ahol a kiképzés után a határ közelében! kialakí­tott őrsökön teljesítettek szolgálatot. Ugyanakkor a borsodiak Kőszegen nyertek kiképzést a 7. zászlóaljnál. Később ez a két alakulat a Zalaeger­szegen létrehozott dandár, ban eggyé olvadt. Az észak- magyarországi 3 megye fia­taljai a határ jelentős ré­szét biztosították leszerelé­sükig. De még az 50-es évek közepén is voltak ott me­gyénkből sorkatonák. Igv ők szemtanúi lehet­tek a műszaki zár felszere­lésének, az aknák telepítésé, nek, de az első baleseteknek és haláleseteknek is, am,it ezek okoztak. Akkor ugyanis az átlagemberek előtt nem nyílt fel úgy a határsorompó Hegyeshalomnál, mint ma­napság. Ausztriába átmen­ni egyenlő volt a hazaáru­lással és csak életveszély vállalásával volt lehetséges. És mégis v'oltak akik ezt vállalták. bár többen az életükkel fizettek érte. Tud­nának mesélni ezek a ma már nyugdíjas korban lévő „obsitosok". A NÖGRÁD széles lehető­séget adott a „recskiek” be­mutatásának, mi is vállal­nánk, ha megkeresnének a múlt „kutatói". P. L. Salgótarján „Nem vagyunk elfeledve!” Figyelmesen ai utakon , 0 tapadási tényező és a biztonság A három téli hónap (de­cember, január, február) közül, a legtöbb veszély ál­talában decemberben je­lentkezik. Ez elsősorban az időjárástól, de egyéb ténye­zők meglététőll, kialakulásá­tól is függ. Az 1980-as évek személyi sérüléssel járó baleseteinek átlag számai a következők: december 1470, január 970, február 972­Az. 1987 88. évek „telén", a balesetek száma: decem­ber 1675, január 1258, feb­ruár 1197. Nyolc év átlagánál de­cemberhez viszonyítva, a januárt 34 százalékos csök­kenés, .87 88-ban pedig 25 százai ék csökkenés jelzi. (1987 88 tele nem volt tél. a három téli hónapban egyszer sem volt fagy és hó sem esett. 1987-ben novem­ber volt nagyon hideg.) A fenti számokból egyér­telműen kitűnik, hogy a decemberi változékony idő­járásból eredő útviszony­változás — száraz, nedves, jeges —, megoldhatatlan helyzetbe hozta az autósok jeierftös hányadát. A hosszan tartó sötétség miatt, reggel és délután is csak a mesterséges megvi­lágítás mellett felismerhe­tő információk szolgálják a gépkocsivezetőket. Az út vi­zességét vagy jegességét, még nappal is nehéz felis­merni. Néhány lényeges in­formációforrás a következő.; — az előttünk haladó jár­műtől felcsapódó víz; — az úttest nedves vagy jeges csillogása; — a megválto­zott menetzaj; — a gépkocsi viselkedése a sebesség és irány változtatásakor. A jelzett információk ösz- szességéből nyert „helyzet- felismerés" szolgálhat ala­púi a sebesség és manőve­rezést lehetőség meghatáro­zására. Aki könnyel müsködik, fe­lelőtlenül vezet, csak azt ve­szi észre, hogy csúszik a kocsi. Nem arra megy. amerre a kormányt moz­gatja. hanem a fizika tör­vényei által konkrétan meghatározott erők eredőjé­nek irányában. Ilyen hely­zet kialakulásakor még a rutinos vezetők is nehéz — „talán megoldható" — hely­zetbe kerülnek. Egy fokkal könnyebb a helyzet akkor, ha a meg­csúszás nem a tapadási té­nyező változásából (száraz út után viizes úti), hanem a gépkocsivezető gyors féke­zésétől, vagy hirtelen kor- mánymozdulátátiól ered. Ilyen esetben, a cselekvési sort elsősorban az határoz­za meg, hogy a gépkocsi el­ső- vagy hátsókerék-meg­hajtású. Elísőkerék-meghajtás ese­tén gyenge gázadással, hát­sókerék-hajtáskor pedig a gázpedál felengedésével egyidőben benyomott; kup­lunggal nyerhető vissza a kerék és a talaj közötti ta­padás. ami a haladás és manőverezés alapvetlő fel­tétele- A legkisebb tapadás létrejöttével egyidőben, már enyhe ellenkormányzással elérhető, hogy a gépkocsi az úttesten, illetve a forgalmi sávban maradjon. A decemberi — januári­hoz és februárihoz viszo­nyított — kedvezőtlen köz­úti biztonság okta az its, hogy a nagyobb bevásárlá­sokhoz még azok is „elő­vették" a gépkocsit, akik azt mái' novemberben leál­lították a rossz időjárástól félve. Ez a cipekedés mi- at't indokolt, de a biztonság lényegesebb szempont. I)r. Pcrtti Hakonen finn fizikus, a műszaki egyetem alacsony hőmérsékletét tanul­mányozó laboratóriumában beszél arról a kísérletről, amellyel az eddigi leghide­gebb hőmérsékletet sikerült laboratóriumi körülmények között produkálni. Az új rekord két ínanokclvinncl, ’ok ( étbilliomod részével van az abszolút nulla fok (273,15 Celsius) felett. A régi „csúcs” 30 nanokelvin volt. A kísérletben részt vett Shi Yin, az amerikai Michigan State University professzora is. Újabb rekord az abszolút nulla fok felé A karácsony az oka an­nak, hogy a közterület- felügyelők intézkedéseik al­kalmával leggyakoribb in­tézkedési nemként a figyel­meztetést alkalmazzák. Te­szik azért, mert nem akar­ják. hogy az ünnep fé­nyét csökkentse az embe­rek keserű szájíze. Teszik azért is hogy a gyerme­kes családok az esetleges bírság összegét inkább ajándékok Vásárlására for­dítsák. Az mindenképpen sajnálatos, hogy a szóbeli figyelmeztetés a lakosok számára kevés visszatartó erővel bír. „Szürke karácsony" cím­mel a NÓGRÁD napilap december 21-én megjelent számában írt cikkre vála­szolom ezt. amennyiben „g” úr a cikk címét valóban kérdésnek sz.ánta. Igen, a karácsony... Természetesen a nagyobb súlyú szabálysértések el­követőivel szemben nem figyelmeztetést, hanem bír­ságot, alkalmazunk, il­letve szabálysértési felje­lentéssel élünk. A cikk egyéb részével egyetértek. Valóban nem látni a közterület-felügyelő­ket. Ugyanis működési te­rületünk nem csupán vá­rosközpont, hanem egész Salgótarján. Salgótól Zagy- vapálfalváig. A felügyelet létszáma 4 fő, ez a négy ember esetenként szomba­ton és vasárnap délelőttös délután is dolgozik. Egy- egy helyre valóban ritkán jutunk el. Természetesen megpróbáljuk tevékenysé­günket a városközpontra koncentrálni, ezt azonban csak a város többi részé­nek ellenőrzése rovására tudjuk megoldani. Ezennel szeretném az al­kalmat megragadni, hogy megkérjem Salgótarján la­kosságát, a közösség, mind­annyiunk érdekében tart­suk be a rendelkezéseket és az alapvető etikai nor­mákat. Rohács József kf.-vezető

Next

/
Thumbnails
Contents