Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

1990. JANUÁR 22., HÉTFŐ NO(ÍRAI) 3 Németh Miklós interjúja (Folytatás az 1. oldalról.) — Nem. Én az elolvasott elemzésekből nem jutottam ilyen következtetésire. Persze lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok belügyi szakem­ber. Egyébként a kormány­zat a titkos eszközök alkal­mazását 1989. október 23. után megtiltotta a pártok­kal kapcsolatos információik szerzésében és erről a nyil­vánosságot is tájékoztatta. A pártokról szerzett in­formációk gyűjtését ki enge­délyezte? — A Minisztertanács a Belügyim nisztéri um számá­ra 198'9-ben alapvető fel- adatokat jelölt ki. Ez az alkotmányos rend védelme, a belpolitikai stabilitás, a békés átmenet segítése volt. Ennek alapján a Belügymi­nisztérium határozta meg a feladat teljesítésiének mód­ját- az ehhez szükséges in­formációk szerzésének tár­gyát és eszközeit. Persze rendkívüli esetekben más a helyzet. 1989-ben hárem olyan esetre emlékszem, amikor a belügyminiszter­től speciális belbiztonsági munkát kértem. Először: június 16-a, a (Nagy Imre-temetés alkal­mából, amikor a temetés előtt rendkívül feszült han­gulatban nem volt kizár­ható; hogy súlyos provo­kációkkal, vagy erőszakos cselekményekkel megzavar­ják az eseményeket. Csak illusztrációként említem- hogy engem is életveszé­lyes fenyegetés ért, hogy amennyiben elmegyek a te­metésre, akikor Király Bé­lával együtt megölnek. Másodszor: 1898. október 23*a előtt kértem hasonló biztonsági-védelmi felada­tok ellátását megalapozó in­formációszerzési munkát. Harmadszor: november fo­lyamán kértem ilyen jelle­gű munkát, amikor a bé­kés átmenet veszélyeztsté~é- re irányuló szervezett ak­ció szándékát és előkészü­leteit jelezték számomra. Tehát a pártok, vagy an­nak egyes tagjai is a bel­biztonsági információiszer­zés tárgyává válhatnak, ha veszélyeztetik az alkotmá­nyos rendet- vagy a békés átmenetet. On biztos abban, hogy kizárólag ilyen esetekben gyűjtött információkat a pártokról a belbiztonsági szolgálat? — Az SZDSZ és a FI­DESZ által átadott anyagok tanúsága szerint máskor is. És önnek erről nem volt tudomása? — Nem tudtam, hogy ilyen tevékenység rendsze­resen folyik. És csak zá­rójelben jegyzem meg, nem kis megdöbbenéssel kellett megtudnom a nekem át­adott .dokumentumokból, hogy a nekem, vagy a kor­mány egyes tagjam-ak pím- zett levelek tartalmát is előbb ismerték meg má­sok- mint maguk a címzet­tek. ön átfogó szerveze­ti átalakítást tart szükséges­nek. Indokai? — A pártállami maradvá­nyai sürgős eltakarításra várnak. Az állambiztonsáigi szervezet a monolitikus párt­állam egyik alappillérét je­lentette, a múltban túlsúlyos belső védelemtmel. A rend­szer logikájából következően egy nagy szervezetbe kon­centrálódott a kémelhárítás és az eltérő funkciót meg­testesítő hírszerzés is. Egv . biztos: nap iáinkra átfogó koncepcióváltás szükségessé­ge rajzolódik ki. Nyilván­valóvá vált. hogv indokolta kormányzat törekvése egv nemzetbiztonsági törvény- mielőbbi megalkotására. Mint ahogy indokolt az egész nemzetbiztonsági te­vékenység koncepcionális újragondolása is- és a tevé­kenység elhelyezése a modern jogállamiban. A Magyar Köz­társaság titkosszolgálata inak munkáját is elsősorban a nemzetközi feltételek deter­minálják, a konikrét cél vi­szont a nemzeti és csakis a magyar nemzeti érdekek szolgálata lehet. Végezetül: hogyan fog­lalja össze a legsürgősebb teendőket? — Az ügyészi vizsgálat lebonyolítása, döntés a bel­ső biztonsági részleg sor­sáról. A törvény-előkészítő munka felgyorsítása, ezen belül a parlamenti felügye­let kialakítása megfelelő állandó bizottság felállításá­val. A Nemzetbiztonsági Hivatal megszervezése a jelzett elvek alapján, a hír­szerző szolgálat elválasztá­sával. A személyi, állomány meghatározó többségét ki­tevő, törvényesen és szak­szerűen dolgozó munkatár­sakat biztosítani kéll a kor­mány és az állampolgá­rok bizalmáról. Az esetleges törvényte­lenségekért, vagy a (kor­mány politikájával össze nem egyeztethető akciókért szigorú felelősségre vo-ná6t kezdeményezek. Ugyanakkor nem engedhetem- hogv nemzeti érdekek sérülje­nek felelőtlen lépésekkel, hogy személyes elégtétel, vagy éppen külföldi titkos- szolgálat befolyása moti­váljon. Á belbiztonsági szo!gálat sorsáról — az átszervezési munka keretében — kése­delem nélkül dönteni fo­gunk, A belbiztonsági szer­vezetet megszüntetjük; az állomány a belügyi munka más területein, például a közbiztonság fenntartásá­ban hasznos szerepet tölt­het be. Ezt átképzéssel is segíteni (kívánjuk. A meg­szervezendő Nemzetbizton­sági Hivatalban kell fog­lalkozni az alkotmányvéde­lemmel, a kémeliháríitással és a nemzetközi terrorizmus elleni harccal. A hírszer­zésnek önálló szervezetben kell majd működnie. Miért népszerű? Kötőanyagok nélküli brikett A Német Demokratikus Köztársaságból importált, jellegzetes alakú brikett az elmúlt évtizedek során nagy népszerűségre tett szert ha­zánkban. Sok jó tulajdonsá­ga közül leglényegesebb nagy fűtőért éke. Sajnos, e tekintetben hazai tojásbri- kettjeimik nem veszik fel' ve­le a versenyt. Mii ennék aa oka? A Magyarorstzágon gyár­tott tojásbrikett kőszénből és régebben képződött bar­naszénből késéül; oly mó­don, hogy a szárított szén­porhoz vagy -darához kü­lönféle kötőanyagokat ke­vernek. KötőanyagúII általá­ban szurokport, kátrányt, bitument, lisztet, vagy egyéb növényi eredetű anyagokat hasiZnálnak. A gőzzel fűtött keverőkiben képlékennyé gyúrt masszát olyan henger­párok közé bocsátják, me­lyek a jót Ismert tojásfor­mát alakítják kii, négyzet- cenfliméterenként 50—100 kg nyomással. A kötőanyagok alkalma­zásának számos hátránya van. Részben erős korom- képződéssel égnek el, és ez­által rontják a tüzelőberen­dezés hőátadó képességét, részben pedig, növelik a bri­kett hamutartalmát, ezáltal csökkentik fűtőértékét. E hátrányok miatt tértek át egyes országokiban —, s ma már Magyarországon is ezt az utat kezdjük járni — a kötőanyagok nélküli bri­kettek gyártására. A kötő­anyag nélküli brikettekben a szemcsék szilárd és idő­álló összekapcsolódását el­sősorban a sajtolásikor al­kalmazott nagy — négyzet- tm centiméterenként 1000—2000 kg — nyomás hozza létre. De gondosan kell beállítani a szén nedvességtartalmát és vegyi ösisizetételét is. A szénporfajtták kiivála sztása sem közömbös-, leginkább a fiatalabb korú barnaszenek és különféle lignitek «alkal­masak a kötőanyag nélküli briketfezésre. A sajtolásra kerülő szén­por víztartalma 17—18 szá­zaléknál nem lehet több, ezért a megfelelő szemcse nagyságúra felaprított, mint* egy 40 százalék nedvesség- tartalmú szenet először szá­rítani kell. A szárítóból a présekbe kerülő szénpor és az onnan kikerülő brikett mintegy 80 C-fokos. Ebben az állapotban még nem szál­lítható, mert nincs meg a kellő szilárdsága, s a meleg állapotban raktárban, vagy vasúti kocsiban felhal­mozott brikett szétporlik és begyullad. Különleges be­rendezéssel előlbb 30—40 Cél- siius-fokra hűlik tehát, s csak ezután indulhat el a szállítmány messzi útjára. Így készül a téglatest ala­kúra préselt, sokkal nép­szerűbb „német brikett”. B. I. Beindult a különböző pár­tok választási kampánya, „hadjárata”. A pártok — és jelöltjeik — propagandája középpontjába az igazság — „csakis a teljes igazság" — igéjének hirdetése kerül majd. A nagy kérdés termé­szetesen az, hogy mi az igaz­ság; a valóságként feltünte­tett képben tükröződik-e az. Triviálisan — kissé leegy­szerűsítve — az az igaz, ami nem hazugság. A választók bizalmára minden bizonnyal csak az számíthat, aki nem hazudik, és erről választóit meg is tudja győzni. Sajnos tapasztaljuk, hogy egyes pártok fondorlatos esz­közöket vetnek be a válasz­tók megnyerésére — a siker érdekében —, félrevezeté­sükre. Az új elit pártok ré­széről különösen nagy a hajlam a múlt — a valóban elkövetett — hibáinak fel­nagyítására, a vállalható ér­tékek lebecsülésére, a valós helyzet eltorzítására. Igaz lehet-e például — olvasható volt a minap a NÓGRÁD- ban egy balassagyarmati összejövetelen elhangzott ki­nyilatkoztatásként —, hogy az Ipoly menti ipari üzemek csődje törvényszerűen bekö­vetkezik. Igaz lehet-e a me­zőgazdasági szövetkezetek felének vesztesége. Demagó­giának jó ,— ami mögött a szándék teljesen világos —, a valóság viszont teljesen más. A kialakulatlanság napjait és hónapjait éljük. Nem tud­juk pontosan, hogy mi az ér­ték és mi az érdek. Ki mit tart értéknek és érdeknek. önkritikusan el kell ismer­ni. hogy az egypártrendsze- rű társadalomban a valóság megszépítésére — a gondok eltitkolására — volt hajlam. Nagy hiba volt. Ma meg annak a bizonyos lónak a másik Oldalán vagyunk; a,z ellenzéki pártoknál aiz is fekete. ami fehér; annál jobb, minél rosszabb. Rossz indulatú sugallatok ezek. Voltak hibák és vannak hibásak, voltak bűnök és vannak bűnösök, de vannak büntetlenek és tiszták is. De nem olyan szereposztásban — mint ahogy az ellenzékiek ezt próbálják beállítani —, hogy a korábbi párt tagjai a bűnösök, akik egy valóban rosszul működő rendszerben is igyekeztek tenni; az el­lenzékiek a tiszták, akik nem sokat tettek, mondván nem tehettek. Vannak vezetők, akik visszaéltek a hatalmuk­kal, jogtalan előnyökre — sőt nagy vagyonokra — tet­tek szert. Éppen ezért egyet­értek és támogatom a va­gyonelszámolást. a szükséges felelősségre vonást. De azt hi­szem, hogy a „másik olda­lon” is szükség van az effaj­ta megméretésre; azoknál, akik a „40 év csődje” ide­jén váltak vagyonossá, és akik ma oly hitelesen szóno­kolnak a szegénységről, akiknek sorsa ettől ugyan még nemigen fordul jobbra. Ügy gondolom, a szenzá­ciót jelentő bűnbakkeresés­ről, de méginkább a politi­kai ellenfelek lejáratásáról, az indulatolt felkorbácsolásá­ról van inkább sző. Óriási zavart — és nagy veszélyt — látok az egyre inkább terjedő szembenállás felerősödésében. A társadal­mi konszolidációnak nem sok jele látszik. Pártok kö­zött, párton belül egyaránt dűl a harc. Az SZDSZ a radikális privatizálás, a ma­gántulajdon mindenekfelet- tiségét vallja, az MDF a privatizációt a gazdaság oli­garchikus burzsoáziája — a menedzserburzsoázia — ki­alakulása melegágyának te­kinti. Az MSZP — reálisan —r a tulajdon egymásmellet- tiségének szükségszerűségét vallja. A ^kisgazdapárt a földtulajdon „korszerűsíté­sét” a mezőgazdasági nagy­üzemek felszámolásában lát­ja stb. Nem kevés a véle­ménykülönbség a pártokon belül sem. Kettészakadt az SZDP, a kisgazdapárt, is­mert az MSZMP—MSZP vi­szonya. A politikai, társa­dalmi pluralizmus keretei között ezek a véleménykü­lönbségek természetesnek tűnnek, v Csakhogy mindez nem erkölcsös politizálással — politikusokkal — folyik; másfelől ez egy monoliti­kus pluralizmus, mely sze­rint mindenki úgy gondolja, hogy az az igaz, amit ők mondanak. A békés átmenet kezd ve­szélybe kerülni. Csak utal­nék a Vasárnapi Újságban elhangzott Csurka-féle jegy­zetre, „terror, katonák, vér és végső összeomlás fenyege­ti a nemzetet". Ez politikai dilettantizmuson alapuló mentalitás. Ezt a fajta szem­léletet tükrözi a minap a NÓGRÁD-ban megjelent *— Balassagyarmaton egyik ta­nácskozáson elhangzott — kinyilatkoztatás is: „Vidé­ken *a kommunistákat még nem sikerült legyőzni”. Ugyancsak a NÖGRÁD ha­sábjain megjelent egyik „markáns” interjúban olva­som: „Remélem, nem hiszik, hogy elfogadjuk azt a ta­nácselnököt—elnökhelyet­test —, akit 1989 őszén ejtő­ernyőztek a pártbizottság­ról.” Először is félvetődik a kérdés, hogy kinek is kell elfogadni? Néhány tucat ta­got számláló pártnak, vagy a választóknak. Másodszor ez egy borzalom, egy fordí­tott előjelű — többpárti — diktatúra, fenyegetés, féle­lemkeltés. Ez lenne a bibói demokrácia? Nem hiszem; Bibó azt mondja: „félelem- keltés nem fér össze a de­mokráciával”. Nem hiszek az olyan demokráciában, amely­ben a tisztességtelen vádas­kodás, gyalázkodás eszközé­vel szentesítik a célt, de nem hiszek az olyan MSZP- mentalitásban sem, amely erőtlen prédikációkkal,, vagy éppen hallgatással nyugtázza az igazságtalan vádaskodá­sokat. Persze nagy hiba len­ne a mindent támadó ellen­zék csapdájába beleesni. Ilyen társadalmi, politikai körülmények között — ami­kor politikai közéletünk egy­re inkább „zemélyeskedővé válik, minden politikai sport- szerűséget nélkülözve — he­lyénvaló az a kérdés is, hogy a választók tudnak-e igazán választani. Mi mel­lett, ki mellett kötelezzék el magukat. Különösen akkor, ha minden párt a nép érde­keit hangsúlyozza, amikor minden párt a kisemberek pártjaként definiálja önma­gát. Itt vap, a nagy. politikai csapda kiásva; a népre hi­vatkozva,. a saját párt érde­keit helyezik előtérbe, hi­szen „győzni” akarnak. Meggyőződésem, hogy az . anarchia, a tragédia csak a nép, a választók győzelmével ^ kerülhető el. Ha legyőzi az előítéleteket, a félelmetfkel- tőket). Ha a politikai szó­szátyárkodás helyett a gaz­daságra összpontosít, hiszen egy gazdaságii csőd az eddig elért demokratikus folyama­tok eredményeit is elsodor­hatja. És még valamit: nem kel­lene talán mindent lebonta­ni, A feszültségek ellenére is — amelyek nem elsősor­ban helyben keletkeztek, Ba­lassagyarmaton, a környező falvakban — azért vannak ép és szép falak is, amit a bírálóknak is észre kellene ven mi (gáz-, telefon-, szenny­víz-, víz-, lakásépítés-, közok­tatás-, (közművelődés-, egész­ségügy-fejlesztés sitb). Forgó Imre A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésébe« készül a salgótarjáni szennyvíztisztító, melynek teljes beruházási költsége százhetvenmillió .forint. Jelenleg a 4. számú utóülepítő alaplemez betonozásán dolgoznak az építőipari szakemberék. —Rigó— i Választási kampány elé! Demokratizmus, vagy fordított előjelű diktatúra!

Next

/
Thumbnails
Contents