Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

IRODALOM E ste fél kilenc körfii, amikor többórás terméketlen. vajú­dás, tehetetlen nyüglődés, pepecselés után úgy érzem, Végre beindul az agyam, egyszer csak, minden kü­lönösebb előjel' nélkül író­asztalom fölött elalszik a lámpa. S nem csupán itt, sorba próbálom a kapcso­lókat, az egész lakásban. Talán a biztosíték, remény­kedem, ám nem, látom az utcán is, sötét szemben az iskola, a szomszédos ház, a másik oldat, a teljes környék. Fene egye meg, éppen most, fene egye meg. Vakon tapogatózva kibo- torkálok a kamrába, gyer­tyát keresnék, leverve néhány konzervdobozt, meg a befőttesüveget, csö­römpölve tör-folyik szét a kőpadlón, fene egye meg, Aztán gyufát a konyhában a tűzhelynél, nincs a helyén, nagy nehezen ráakadok hátul a kredencben, fellob- bantom a kanócot, a- forró viasz kézfejemre csöpög. Pisla világánál a telefon­hoz araszolok, nem tudom hová rakni a gyertyát, el­bújik a szemüvegem, a könyvben alig lelem a hi­babejelentőt, tárcsázok, foglalt, megint és ismét, hi­ába, fene egye meg. Vala- hára bejön, hosszan ki­cseng, még tovább, megsza­kad, újra, akkor nagy so­kára egv álmos-közönyös férfihang türelmet kér. Türelmet? Tőlem? Most? Szerencse, hogy nem hallja válaszomat. Nos, aztán be­leszól, igen. értesültek már róla. többen jelezték. dol­goznak rajta, egyelőre bi­zonytalan. mikorra lesz meg. türelmet kérnek. Lötyögök, a kevéske fénynél olvasni se tehet, két-három gyertyaszálat is a hamutartóba állítok, úgv sem elég. Kinyitnám a rá­diót, no persze, az is áram­mal működik (kéne már venni friss elemet a tran­zisztorosba), a tévé szintén, fene egye meg. Lötyögök, nem szeretek így tétlen ücsörögni. Illetve ilyenkor ötlenek eszembe a legszebb ideák, kész, telített, kife­jező. pontosan célba tartó mondatokat fogalmazok fe­jemben. lejegyezni azon­ban képtelenség a gyön­gén lobogó kicsiny lángocs­káknál, növekvő dioptriáim­mal, elvész, elenyészik, s ami ikiröppent elmémből, soha visszia nem száll, el­hullik, öregszem, elfelej­tem. Mát csináljak? Lefe­küdni még korám lenne, úgyse bírok elaludni; fel­öltözni, elpályázni hazulról bonyodalmas, késő, tömé­nyen unatkozom, mélyen megsértődve. Megsértődve? — a kény­szerű sötét zárkában, szo­bafogságban, más dolgom nem lévén, van bőven időm eLmélázni-merengeni az élet folyásán. Hogy is van ez, ki találta fel a villamos izzót? Edison? És 'mikor?... S íme, lassanként felködle- nek a homályból! műit év­századok, -ezredek, melyek­ben érteikül, igen, központi áramsEolgálitaitás és elekt­romos. művek híján is, ugye­bár. írtak, alkottak, egé­szen tűrhető izéket, mond­hatni. G.yertyasEÓ mellett, vagy. amint a költő éne­kelte. ..csak mécsvilágo'm s honszerelmem ég”, esetleg olajlámpásnál, később tán petróleumnál. Korábban, a kódexek mesterei is. szor­galmas barátok, ájtatos apácák, vakulásig, mígnem „körmükre égett a munka", tudniillik az odaragasatott viaszcsonk. Meg a 'muzsiku­sok. komponisták, rótták a kótát, az apró, bolhányi hangfejeket. elöl-hátul a meghatározó jeleket, da capo al fine, húzogatták alul-felül a pótsorökat, kö­zibük, firkálva dallamokat, szonátákat, szimfóniákat, operáikat, miséket, orató­riumokat, hatalmas kórus­ra, zenekarra, nyilván ők is nappal és éjszaka, nem hagyták félbe, ha reájuk alkonyul*. Így írhatta Arany, halo­vány derengésben a Ma­gányban keserves-remény­kedő igéit: „Vásznunk da­gad, hajónk előre megy!” Vörösmarty, hogy „Megjön az éj, szomorún feketédnek az ormok”, Zrínyi a Szige­ti veszedelem monumentá­lis eposzkaitedrálisát. Ké- zai és Kálti Márk a magya­rok korai krónikáit, amaz ismeretlen szerző első versünket, a Mária-siral- mat, s a még talányosabb Anonymus népünk elő­történetét. Goethe a Ván­dor éji dalát — jártaim a hegycsúcsok övezete tü- riingi'ai házacskában, ahol papírra vetette. Ekként fordította Károli nemzeti nyelvünkre a Bibilia véghe- tetlen könyveit, evangéliu­mait, Luther ugyanezt né­metre. Shakespeare a Szentivánéji álom tündér­meséjét, Dante a pokoljárás roppant vízióját, Vergilius az Aeneis hexameteres, hő­si kalandregényét-regéjét — meddig soroljam még? És Bartóknak se szol­gálhatott villamosság, ami­kor az erdélyi havasok közt leskiccelte az Este a széke­lyeknél., azóta világszerte ismertté vált melódiáját. Hát Chopin a borongós noktürnjeit? Wagner Tann­häuser dalát az esthajnal­csillaghoz? Mozart a Kis éji zenét vagy a Varázs­fuvolában az Éj királynője ■kólóra túr bravúráriáját ?,„ Tehát csak ne vágjunk fel úgy a híres technokráciánk­kal, mielőt.tünk is történt egy s más e sártekén. Végszóra, tizenegy -felé, kigyúlnak a lámpák. De már nem is örvendezem annyi­ra. Homérosz is villanv nélkül dalolt a „rózsaujjú hajnalról”, igaz, a hagyo­mány szerint vak volt sze­gény, neki úgyis hiába. Karinthy Ferenc Käthe Kollwitz rajzai Kiállítás a Nemzeti Galériában Rajzait, li­tográfiáit, réz­karcait minő­sítették natu­ralistának és realistának, irodalmi ihle­tésűnek és te- matikuslnak, szocialistának és politikai £él- zsatúnak. De abban Käthe Koll'WiftR min­den bírálója és mélltatója egyetértett, hogy expresz- Bzív lapjait belső izzás, át­élés, tenni aka­rás hatja át. „Soha nem dol­goztam hideg fejjel'..., hanem, mondhatni, mindig a véremmel — vallotta a művész. — Akik műveimet látják, ezlt érez­niük kell.” Ezt a szenvedélyes szoci­alista elkötelezettséget és a körülmények megváltozta­tását célzó indíttatást ér­zékelheti a közönség a Ma­gyar Nemzeti Galéria-beli Käthe Kollwitz-grafikák, -rajzok, -plasztikák című ki­állításán is. Az anyag Stuttgartból- az Institut für Aüsßandesbeziehungen gyűj­teményből érkezett. A polgári származású Käthe Kollwitz a naturalis­ta irodalomból merítette első rajzainak témáját. Gerhart Hauptmann drá­mája nyomán alkotott Ta­kácsfelkelés című grafikai sorozatával aratta első nagy sikerét. Szociális érzékeny­ségére mély hatással volt az a környezet és sors- ame­lyet akkor ismert meg, ami­kor férjhez ment egv or­voshoz, aki Berlin egyik proletánnegyedében prak­tizált. 1903 és 1908 között elké­szítette Parasztháború cí­mű sorozatát. És rendszere­sen 'készített rajtokat a SimpilidiissUmus című szati­rikus folyóirat számára a nagyvárosi élet tragédiái­ról. A háborúban elesett Péter fia halálát soha nem tudta elfelejteni. Sok éven át készítette fiának és a háború többi áldozatának emlékművét. Käthe Kollwitz, ahogy sok művész és értelmiségi. 1918—19. forradalmi ese­ményeitől remélte a jobb jövőt. 1919-ben mégis így int ,v..Ha most lennék fi­atal- bizonyára kommunista lennék. Még most is arra az oldalira húz valami, de már az Öt­venes éveimet taposom, át­léptem a háborút, Péter és több ezer fiatal halálát, két­ségbe ejtett és megrázott a világban tomboló gyűlölet. Olyan szocializmusra vá­gyom- amely élni hagyja az embert.” Egész sor politikai és hu­manitárius célú plakátot és grafikai lapot készített; az orosz éhezők megsegítésé­ért, a német hadifoglyok megmentéséért, az újabb háború megakadályozásáért dolgozott. Azt követően hogy 1932- ben (Einsteinnel, Heinrich Manna!- Arnold Zweiggel és másokkal) aláírta a kom­munisták és a szociálde­mokraták egységfrontjára felhívó kiáltványt, a nácik kiutasították a művészeti akadémiáról, ahol a grafi­kai mesterkurzust vezette, dltiltották a kiállításoktól- majd evakuálták Berlinből. 1945-ben halt meg 78 éve­sen. Moritzburgban. Életműve, egyéni és kife­jező képi világá — témái­nak túlhaladottsága ellené­re is — maradandó. K. M. Szegény Pantocsek Á császárnak is serleget köszörült Tévedések és pontatlanságok Varga Vera könyvében Nemrég örömmel számoltam be Varga Vera Régi magyar üveg című könyvéről. Annál szíveseb­ben tettem ezt, mert a könyvé­szetiig is elegáns kiállítású kö­tet több fejezete Nógrád me­gye ipartörténetét érinti, így mindenképpen számot tarthat az itteni érdeklődésre is. Az aján­ló jegyzetben ipartörténeti, szak­mai elemzésre természetesen nem vállalkoztam. Mint kiderült, helyesen tettem. Dr. Szvircsek Ferenc ipartör­ténész, muzeológus, aki a sal­gótarjáni Nógrádi Történeti Mú­zeumban csaknem egy évtizede foglalkozik az üvegipar történe­tének kutatásával, e témában évek óta folyamatosan publikál, a megye reformkori üvegipará­nak kialakulásával foglalkozó monográfiája kiadásra vár, föl­hívta a figyelmet Varga Vera értékes munkájával kapcsolat­ban azokra a igondokra, ame­lyek abból következnek, hogy a többi között téves dátumok, nevek és események ismétlőd­nek ia könyvben. Ez .pedig azzal a veszéllyel jár, hogy mind a szakmai, mind a köztudatban meggyökeresedhetnek. JE kérdé­sekről beszélgettem dr. Szvircsek Ferenccel. ☆ — Szegény Pantocsek Leo Valentinnak már régóta mindegy, mit írnak róla. Varga Vera „rejtélyes■ ka­landos életű" személyiség­nek mondja. Holott, s elő­ször róla váltsunk szót■ éle­te sem rejtélyes, sem ka­landos nem volt. Kiről van tehát szó? — Mielőtt erre válaszol­nék megjegyzem, hogy je­len kiegészítések csak a Nógrád megyei vonatkozású tévedések és pontatlansá­gok helyreigazítását szol­gálják- de nem térnek ki más. volt üveggyári-üveg- hutai telepek nevének, ke­letkezési idejének és bér­lői. majd tulajdonosai pon­tosítására. Nos, Pantocsek Leo Valentin születési he­lyének és idejének forrás­kritika nélküli átvétele za­varó. Születési helye Krak­kó. és nem Kielce. Szüle­tési dátuma: 1812. (bár számítások szerint 1811. va­lószínűbb). Ennek tisztázá­sát a megyei és szlovák le­véltári források teszik le­hetővé. Pesten szerzett or­vosi oklevelet 1843-ban. Té­vedésen' alapul az az állí­tás, hogy orvosi praxist nem folytatott volna- 1847-ig Kckován gróf Forgách Gvu- la háziorvosa volt. majd ekkor került át Zlatnóra, ahol orvosi teendői mel­lett kezdett foglalkozni az üveggel. itt szövődött barátsága Zahnnal- aki­vel együtt írta be nevét a magyar üveggyártás úttö­rői közé. (Még 1848 no­vemberében maga Zahn is úgy mondta jegyzőkönyv­be — egy pánszláv izgatás kapcsán —hogy a gvár orvosa Pantocsek.) Politi­kai tevékenységet egyéb­ként nem folytattak, habár nemzetőrök voltak 1848- ban. Zahn a politizálás he­lyett a szakmai munkát vállalta- mivel ehhez job­ban értett és hasznosabb tevékenységnek találta. így nem véletlen, hogy Panto­csek viszonylag, nyugodt körülmények között kísér­letezhetett. és fedezhette fel 1849-ben a hialoplasztikát. Tévedések eloszlatása vé­gett azt is le kell szögez­ni- hogy Pantocsek üveg­technológiai tanulmányokat csak Zlatnón folvtatott. Nem dolgozott Üj-Antal* falván, a mai , Utekácon. Tévedés ezt a gyárat Ste­fan Kuehinka (helyesen Kuchinka István) nevéhez kapcsolni. mint alapító. Apósa, a Zahnnal is ro­konságban álló Pichler An­tal bérelte a Forgáchoiktól, és csak 1865-től vette át Zahn János György üveggyá­ros Kuchinka. a Vas várme­gyei eredetű család tagja, aki birtokosként több gyár- alapításban is részt vett Nógrádban. — E nevek, úgy látszik■ adott időben összefonód­nak. Térjünk vissza Panto- csekhez. illetve üvegtech- nológiai találmányaihoz, amelyeknek keletkezési ide­je is meghatározható. A hieloplásztikát már emle­gettük. Mi ez? — Ennek révén éles le­nyomató üvegérmeket te­hetett készíteni- főleg pénzutánzatokat. E/ek mű­vészi kivitelük révén kiál­lítási célra készültek, és nem fizetőeszköznek, mint Varga Vera több munkájá­ban állította. A rimaszom­bati múzeumban sem ta­lálható zlatnói üvegpénz, csupán néhány rossz minő­ségű préselt üveg robot- bárca. Ezek a lenyomatok nem emlékeztethetik a ku­tatókat kiállításokon meg­csodált- kitüntetett „érem­gyűjtemény" darabjaira. To­vábbá. az iri'zes üveget, il­letve technikát a mese­szerű feltalálás elhagyásá­val. 1856-ban fedezte fel Pantocsek- és nem a hat­vanas évek elején. — iMi az igazság a zlat­nói üvegcsűrrel kapcsolat­ban? — A zlatnói gyár elő­ször is nem üvegcsűr. A gyárat 1833-ban építette fel Zahn János György. A könyvben közölt 1807-es dátum félreértésen alapul, ennek tisztázására itt nincs terjedelmi tehetőség. Az 1803-ban Sziklán (Sihla) született Zahn négyévesen aligha alapíthatott gyárat. Apja. Zahn György révén üvegesdinasztiába szüle­tett, 1826-ban a gömöri Farkasvölgyön már huta- bérlő- innen ment át Zlat­nóra gyárat és telepet léte­síteni. 1846-ig Farkasvöl­gyön lakott- míg elkészült a ma már sajnos csak rom­jaiban látható kastély, a látványos angolparkkal. A Zahn-féle gyár a negv- venes években is gyártotta már a díszüvegeket- nem­csak az 1870—80-as évek­ben. A gyár fénykora 1873­'i,g tartott, ekkor halt meg Zahn János György. Utó­dai (az örökbe fogadott Bolváryak) alatt még sike­reket értek el. Pantocsek is aktívan tevékenykedett' sőt 1883-ban kiállított Loson­con. Családi tragédiák so­ra után 1893-tól idegen kézbe került a gyár. Pan­tocsek Leo Valentin is meghalt 1893-ban Zlatnón. — iMindezek után még néhány időpont és hozzá köthető műtárgy jelentősé­gét is pontosítani kell. Me­lyek ezek? — Mindenképpen pontosí­tani kell egy fontos idő­pontot, hangoztatva a kap­csolódó tárgy jelentőségét. Egy 1852-ben reprezenta­tív tárgynak készült kü­lönleges serlegről van szó, ami kortörténeti dokumen­tum is- Ferenc József csá­szár első magyarországi út­jának emléke. Nagy Iván,, történész naplója rögzítet­te 1852. június 6-ának tör­ténéseit. Nagyoroszi volt a színhelye a császár megyei tartózkodásának. Mint írja, itt: „Volt- nagy kényszerít­ve csinált ünnepség”. Berch- toldt Antal gróf és neje Strachan Matild birtokán fogadták a megyeiek a csá­szárt, -és erre az alkalomra készült megyei megrende­lésre a serleg. Végül is nem adták át- ennek oka még kiderítésre vár. tálán a fo­gadtatás és a hangulat nem volt megfelelő. Nem vélet­lenül készült azonban itt a serleg, készítőik hírnevét megalapozta a már a gvár- ala-pítás után két évvel- 1835-ben készített emlék­pohár, a ro/snyói székes- egvház számába. De ők készítették 1856-ban is a nagy serleget, a tíz kisebb serleget és a 300 emlékpo­harat az esztergomi bazi­lika felszentelési ünnepsé­gére. Zahn igényessége és a rézmetsző késése miatt a császár képével metszett nagy serleg nem készült el időre- így átadására sem került. A többi. Esztergomi ■ emlék feliratú és a bazili­kát ábrázoló pohár több múzeumban is megtekint­hető. A Vasárnapi Üjság tudósítója 1858-ban még látta Zlatnón a Winter nevű mester által készített ser­leget. A könyvben is be­mutatott „vasa diatreta” amelyet 1866-ban készített először Pantocsek, saját ke­zű köszörülése is egvben. Egv példánya Ferenc József koronázási ajándékának ké­szült. Ügy tudjuk, hogy a feltaláló-vegyész Panto­csek iköszörülőtudása rend­kívül művészies és szinte utánozhatatlan volt. — A kiegészítések önma­gukban is tanulságosak. E tényen kívül, mi adja kü­lönleges jelentőségüket■ miért olyan fontos mindez számunkra? — A kiegészítéseket azért kell megtenni, mert — s ezt külföldi kutatásaim alap­ján mondhatom — a .hol­land protestáns eredetű csa­lád leszármazottja- Zahn János György évtizedekre kiterjedő céltudatos és ki­tartó tevékenységével' a hoz- z.á társult Pantocsek Leo Valentinnal a szerény kez­detektől úgy fejlesztette a gyárat- amelynél fogva az orsz.ág üvegiparában jelen­tős tényezővé, követendő példává vált. A modern technika iránt legfogéko­nyabb gyárban a zseniális — és nem kalandos — életű Pantocsek számos techni­kai és művészi kezdemé­nyezése is elindulhatott. A Nógrád megyei ipartörténet- kutatás során a magyar iparosodás és tőkésfejlő­dés e fontos korszakáról, meghatározó üvegescsalád­járól szeretnék szólni a ké­szülő monográfiámban, hi­szen ennek a kornak isme­rete és értékelése nem­csak az iparművészet- ha­nem a kapitalizáció törté­nete szempontjából is fele­más értékelésű, vitatott ada­tokkal- tényekkel terhes. Ezért várható el minden adat- és tényközlésben nagyobb’ pontosság. T E.

Next

/
Thumbnails
Contents