Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-16 / 13. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... OLVASÓK FÓRUMA Hét végi vidám program a mozgáskorlátozottaknak — A Mozgáskorlátozottak Egymást Segítő Egyesületének Salgótarjánban, és környékén működő csoportja, isimét megrendez# a hagyományos batyustoálit. Szombaton — 20-án — délután két órakor kezdődik a hangulatos rendezvény az MHSZ székházában. Az eseménylre minden mozgáskorlátozottat szeretettel várnak a szervezők. Az elmúlt évhez hasonlóan, most is megvendégelik egymást a résztvevőik — tájékoztatta szerkesztőségünket: AH Lászlóné Salgótarján A posta figyelmébe ajánljuk Tisztelt Szerkesztőség! A postái levélküldemé- nyéknél újra bevezették a helyi és vidéki tarifát- Valahogy a „vidéki!” kifejezés nemigen tetszetős, hiszen, ha városunkból ír valaki a fővárosba, akkor eat úgy értelmezi az ember, hogy vidéki ír Pestre. Ha Pestiről kapunk levelet, akikor „fővárosi” ír vidékre. Ha mi tarjániak írunk Vizslásra, akkor „vidéki” ír még „vi- cíék-ibbnek ?” Talán az lenne a helyes kifejezés, amit a Volán vállalatok járatain hasiználunik, hogy helyi és helyközi postai küldemények. Mező Sándor Salgótarján Kiknek üzent Petőfi Sándor? Olvasói gondolatok Ódám Tamás írásához Hobbik nyomában Palotás József, a salgótarjáni últtörőház igazgatója. Közel harminc éve vadászik — szenvedélyesen. — Hogyan lett vadász? — Már gyermekkoromban imádtam a természetet, a madarakat. Középiskolás fejjel járatni kezdtem a. Vadász újságot, és rengeteg könyvet gyűjtöttem. Mára hatalmas könyvtáram van e témában. Ifjonc koromban Ruzsik Mihály és Monoki Ferenc karolt fel, nemsokára megkaptam a fegyverviselési engedélyt. Húszévesen saját fegyverem volt. Fokozatosan megvásároltam a hozzá szükséges felszereléseket, a teljes ruházatot. A vadásztársaságnak is tagja lettem. — A laikus hétköznapi ember úgy képzeli: a vadász lejébe csapja kis zöld kalapját, indul az erdőbe, piff-puff és kész... — A lényeg a természettel való kapcsolat. A vadászat nem hústermelés! Meg kell ismernünk a környéket és szinte „személy szerint”* a benne élő állatokat. A vadállomány kezelése, szabályozása a feladatunk. A korcs egyedeket, a „túlkoro- sakat” leválasztjuk az egészségesek csoportjáról. — Hogy fest a vadász naptára? — Nyáron a segédeszközöket készítjük: magasleseket, etetőket, és így tovább, öt kilogrammos sókockákat hordunk ki; ekkor történik a dagonyák kiképzése, a források tisztítása, ősszel társadalmi munkában kukoricát törünk különböző termelőszövetkezeteknél. Több mázsát tárolunk a vadászházakban. Az első hideg be. álltával pedig kihordjuk az élelmet az állatoknak: apró magvakat a fácánnak, takarmányt a nagyobb vadaknak... Egészen belemelegszik. Szeme ragyog, s átszellemül- ten beszél tovább: — Teletesszük a szórókat, és lesről figyeljük az' állatok érkezését. A közelben rejtőzők hamar ott teremnek, de a távoliak is ösztönösen megérzik a „terülj- asztalkámat"’, s jönnek a vadváltókon, ösvényeken, búvókon át két-három órán keresztül, csörtetve, „mintha iránytűjük lenne”... — Arányaiban melyik a jelentősebb tevékenység? — Természetesen a gondoskodás, a gondozás. Télen sincs mindig vadászat, hiszen nagy hidegben kíméljük az állatokat. A ziman- kós idő, és főleg a nagy hó tönkreteszi az állományt. Különösen ekkor szorulnak segítségre. Ebben az évszakban a gyenge, beteg egyedeket kiszedjük, de nagyobb trófeás vadat is lövünk... Osztrákok és nyugatnémetek is járnak hozzánk. Eddig szépen hoztak valutát az államnak. Most azonban teljes zavarodottság kezd eluralkodni. De módosítás alatt a vadásztörvény. — Melyik vadásztársa- Sághoz tartozik? — A szécsényihez. Van két hivatásos vadászunk és 60 tagunk, intézőbizottsággal. Én vagyok a vadász- mester, akinek a szervezés, a gondozások irányítása a feladata. — Igen veszélyes és költséges hobbit választott. — Valóban. De mi nagyon szigorúan betartjuk a szabályokat; még nem volt balesetünk. A társaságba » belépőnek vadászati vizsgát kell tennie. — „Eb a vadász kutya nélkül" — tartja a közmondás. önnek van kutyája? — Kettő is. Az egyik vaddisznóra, a másik fácánra van kiképezve. Palotás József egy szép trófeás szarvasbikát lőtt. Már mintegy 30 agancs díszíti a lakásukat. — Most egy dámszarvas- bika után járok — mondja. — Nekem szavazta meg a társaság. — Mi az, hogy „járok utána"? — Ez olyan, mint egy randevú: csodálatos találkozás az erdőben. Előbb persze meg kell ismerni a kiszemeltet, személyes ismerőssé tenni. Aztán jöhetne a „puff”, de halogatom, el-el- engedem az áldozafot — sajnálom. Sajnálom, mert a lövéssel az „idillnek vége”, ahogyan Széchenyi Zsigmond írja: „A kaland befejeződött, egy ismerőssel kevesebb...” — Vissza tud emlékezni egy-egy ilyen találkozásra? — Szinte hihetetlen, de mindre! Persze segít a fotózás is, mert amelyik állatot nem ejtem el a fegyveremmel, „elejtem" a gépemmel. Hazasietve alig várom, hogy a képeket előhívjam, és újra lezajlik előttem minden. — Nem szokott félni egyedül a sűrű, sötét erdőben? — Mások megriadnak, amikor zörren a levél. A vadász megörül, mert érzi: közeledik a találkozás. A vadászat nekem pihenést, felüdülést jelent a napi gondok közepette; szinte gyógymód a lelki egyensúly megtalálásához. Boros Ágnes Valóban igaza van, ma ír boldog, boldogtalan, azt sem tudjuk, kik vannak többségben. Bár amikor szétnézek e szélesnek nem mondható hazában, úgy tűnik, hogy egyre inkább sokasodnak az utóbbiak. Egyetértek önnel abban is, hogy mindez nem tekinthető természetesnek. Mint ahogy nem természete* az sem, hogy éppen a toliforgatók írnak kevesebbet, mint máskor. Különösen szép- irodalmat, regényt, pedig boldogok lennének, ha írhatnának. Így nyilatkozott olvasóival találkozva Csen- gev Dénes és Fekete Gyula is, de nem látszottak boldogtalannak sem, hiszen tudják, hogy milyen kevesen olvasnak ma regényeket. Ki képes megbirkózni az újságokban és folyóiratokban található hírek és írások tömegével? De talán mindez nem is olyan természetellenes, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi most egy csendesnek, fáradtnak, néha nyüglődönek is nevezett forradalomban élünk, amelynek legfontosabb fegyvere az őszinte szó és az írás. Bevallom, néha nekem is fáj a fejem ettől a nagy zsivajtól, de ilyenkor 1956 decemberére gondolok és az összehasonlítás mindenképpen elviselhetőbbé teszi azt, ami ma van. _ Ugye ön sem hallott, illetve látott még győzni olyan.forradalmat,' amelynek sorai között nem harcoltak a polgárok, a civilek, az utca emberei? Csak erről van szó akkor, amikor megjelenünk nyílt leveleinkkel, közleményeinkkel a szerkesztőségben, helyet kérve a nógrádi nép lapjában. De gondoljunk rá, mennyivel unalmasabb volt ez a lap, amikor még csak a „boldogok” írásait lehetett közölni. Mi pedig megtanultuk, hogy újságírónak lenni nem könnyű mesterség, nincs szándékunkban „pályát változtatni”. De most, amikor még „nincs béke" és a küzdelem legnehezebb szakasza következik, kérem, ne sajnálja a tollat tőlünk. Véleményem szerint bűnös mindenki. aki csak kényelmesen, fotelben ülve szemléli a ringben folyó küzdelmet, fáradt emberektől várva, hogy kikaparják számára a geszíenyét. Mindenkinek tudni kell, hogy mi most a tét! Petőfi Sándor üzenetét olvastam, de engedje meg, hogy az idézetet folytassam, hiszen csak így derülhet ki az, hogy valójában kiknek üzent költőnk a XIX. századból. (nem Barguzinból) Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetéséhez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd... Tisztelettel: Eancsikné Csaba Mária ☆ Kedves Fancsikné! Nagyon tisztelem az olvasókat, hogyan is írhatnék másképp?! Szeretem az olvasói leveleket, hiszen élő kapcsolat nélkül jó lap nem születhet. Az önök írásai nélkül félkarú óriások lennénk. Szívből örülök az ön írásainak is. Nem kedvelem viszont azon dilettánsok írásait, akik elhiszik magukról, hogy zsenik. Amely írásokból hiányzik az alázat. Az írás szakma, egy bizonyos szintig megtanulható, tovább azonban nem. ‘Nem kívánom Petőfi nagyszerű versét elemezni (ha óhajtja, megteszem), csak megjegyzem, hogy a költemény indító sorának alap- gondolata végigkíséri a verset. Azt gondolom, a költő szellemisége Barguzinban is élt. Szerény „dolgozatomban" nem bontottam ki minden szálat, ezt szívből sajnálom. Ez az én hibám, ha jobb lett volna az írás, most nem kellene „leveleznünk”. Tisztelettel üdvözli: Ad ám Tamás összeáflítolta: Rácz András Az ittas vezetés ára Pénzbüntetések — „Pihentetett" jogosítványok lliBlBSBIl ’'f* sng.varmat- Hunyadi u. 18. négy évre visszavonva. Vulóczi György. Ec eg. Legutóbbi összeállításunk óta ittas vezetés bűncselekménye, illetve szabálysértése miatt a következő személyektől vonták be a vezetői engedélyt. Ittas vezetés bűncselekménye miatt: Balázs István- Rimóc. Kisikert út 1. s?.ám alatti lakos, a D járműkategória vezetéstől egy év hat hónapra eltiltva. Bányik István, Salgótarján, Bajcsy-Zs. út 49. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy év 6 hónapra visszavonva. Kovács István, Drégely- palánk, Kossuth u. 17. szám alatti lakostól a vezetői engedély három évre bevonva. Kovács Ignác, Érsekvad- kert- Bajcsi-Zs. út 14. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre bevonva. Kukucska László, Szuha, Kossuth út 31. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre bevonva. Kürtössy Aladár, Balasszám alatti lakos a C járműkategória vezetéstől egy évre eltiltva Mátyás Mihály, B.átony- terenye. Lovász J. út 8. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy év kettő hónapra visszavonva. Mészáros László• Csécse, Szabadság út 8. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre bevonva. Puszta Imre, Salgótarján. Zagyva út 40. szám alatti lakos a B járműkategória vezetéstől egy év kettő hónapra eltiltva. Répás Zoltán, Mátratere- nye Béke út 24. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre bevonva. Sándor János. Magyargéc, Május 1. út 4. szám alatti lakostól a vezetői engedély Szappan Lőrinc. Mátra* szőlős- Felszabadulás út 213. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre visszavonva. Szederkényi Attila, Balassagyarmat, Űjkóvár u. 16. szám alatti lakostól a vezetői engedély kettő évre visz- szavonva. Tóth József, Mátraszele- Szabadság út 172. szám alatti lakos a D járműkategória vezetéstől egy évre .eltiltva. Tóth József, Galgaguta- Béke u. 78. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre bevonva. Urbán István. Balassagyarmat, Nógrádi S.-lltip. 1. szám alatti lakostól a 'vezetői engedély kettő évre visszavonva. Béke út, 11. szám alatti lakostól a vezetői engedély három évre visszavonva. Vteztán Ottó. Bátonyte- renye. Fő út 12. szám alatti lakostól a vezetői engedély egy évre visszavonva. Ittas vezetés szabálysértése miatt: Óláh Géza- Bátonvtere* nyé, Kossuth út 23. szám alatti lakostól a ''ezetői engedély három hónapra visz- szavonva. Raduly Józsefné. Balassagyarmat- Rákóczi út 98— 126. szám alatti lakostól a vezetői engedély kettő hónapra bevonva. Repiczki László, Érsek- vadkert, Rákóczi u. 242. szám alatti lakostól a vé- zetői engedély hat hónapra visszavonva. Figyelmesen az utakon Előzzünk? Ne előzzünk? Szóbeli KRESZ-vizsgákon segítési szándékkal hangzik el az előzés feltételeinek megkérdezése. Vajon miért gondolja a vizsgabiztos, hogy aki 3 vizsgán „átmegy”, annak legalább erre a kérdésre kell tudni válaszolni? Feltehetően ágért, mert aki enélkül az „ismeret nélkül közlekedne, az önma„. de másokat is veszélybe sodorna, A megkérdezettek 90—95 százaléka, a kérdésire válaszolva, már mondja -is, hogy az előzésnek öít feltétele van. Azután nehezen, Iki- sebb-nagyobb hibával, el is mondja azokat. Ha a vizsgáztató nem csak a kimondott szóra —a szabály ismeretére — lenne (lehetne) kíváncsi, már akkor és ott kiderülne a vizsgázó hiányos tudása. Például: „az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja”. Miikorra, mennyi gyakorlás Után juthat a kezdő gépjárművezető olyan ismeretek — felmérési készség — birtokába, hogy különbséget tudjon tenni a gyorsan haladó járművéből1 is, hogy a belátható szabad forgalmi sáv 400 vagy 500 méter hosszú. Mert ha a 400 méterre gondolja, hogy 500 ■méter, akikor csak a közlekedő partnerek helyzetfelismerésén és gyors cselekvésén múlik a balleset elkerülése. Az előbb leírt „előzési” manőver azért tűnhet „elméleti példabeszédnek”, mert a forgalomban, a 70 km'h sebességgel haladó járművet nem 80 km/h, hanem 90—100 km/h sebességgel előzik meg mindazok, aklilk autója erre a teljesítményre képes. Ez a „gyakorlat” mindaddig helyesnek tűnhet, amíg a velünk: szeimbahaladó jármű vezetője — amlit egy bukkanó eltakar — nem ugyanúgy gondolkodik, tehát 100 km/h sebességgel előz- A láthatóvá válása után — még, ha azonnal fék-ez is — lerövidül az idő, illetve a két szemben haladó jármű közötti távolság és a baleset csak nehezen kerülhető el. Az előbbi példából belátható, hogy a sebességhatárok szerinti közlekedés azért szükséges, hogy az a forgalomban résztvevők részéről „kiszámítható” legyen. Már eddig is, de 1989-től szinte „törvényszerű,, hogy jobb „márkájú” autót vezető úgy érzi, hogy neki mindazokat el kell hagynia — függetlenül a megengedett sebesség-határoktól —, akik egy szerényebb és kis teljesítményű autóval rendelkeznek'csak. A „jobb márka” előnye nemcsak a nagyobb teljesítményben, hanem elsődlegesen a nagyobb kényelemben, üzem- és manőverezési biztonságban és az esetleges balesetek túlélhetősé- gében nyilvánul meg. Ez az, amlit drágább árért kapni lehet és ez sokkal több annál, mint az „esztelen száguldozás”, a „kivagyiság”. Ha valaki erős, ügyes, „ki- sportolt”, az tiszteletreméltó, de az, hogy valaki a közúton a gázpedál lenyomásával kíván kitűnni, elítélendő. Ez kezelésre szoruló személyiségzavar, „pót- cselekvés”, gyakran a kisebbségi "érzés — például műveletlenség — kompenzálása. ‘Előzzünk, ne előzzünk kérdés eldöntése télen jóval bonyolultabb, mint nyáron. Rossz út- és látási viszonyok mellett boldog lehet az az autós, aki előtt egy jóval nagyobb és erősebb autó halad. Ezt a biztonságos pozíciót kár lenne elveszíteni azért, hogy esetleg óránként 10 'kilométerrel több utat lehessen megtenni. Hó- vagy jégbordás úton a nyomvonal elhagyása is veszélyes manőver. Egy-egy pótkocsis teherautó megelőzése még azzal a kockázattal is jár, hogy a pótkocsi bármelyik pillanatban annyira belenghet, hogy az az autónkhoz vágódik. összegezve: rosSz útviszonyok mellett jgen komoly megfontolás és mérlegelés Utsán kezdjen bárki is az előzéshez, mert a közlekedő partnerek sem nyújthatnak megfelelő segítséget, mert ők sem tudják a sebességüket és nyomvonalukat a szándékuk szerint változtatRANDEVÚ AZ ERDŐBEN
