Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

SPORT V ■ Jfc Pödri, a gólzsák emlékezik A hűsége miatt az NB l-ről is lemondott „Évnyitó" a teniszvilágban Fedor Józsefet nagyon szeretik Balassagyarmaton azok a labdarúgó-szurkolók, akik még látták .látszani. Bármelyikükkel beszéltem, mindannyian őszinte sze­retettel, elismeréssel em­lítették nevét, pontosabban becenevét. Hiszen a többség nem mint Fedor Józsefet, hanem mint a Pödrit is­meri. — Honnan kapta ezt a fura nevet? — Még általános iskolába jártam, és egy magasugró- versenven a győztes ugrá­som után tanárnőm örömé­ben ígv kiáltott fel: Jaj, de ügyes vagv, te kis Pödri- kém! Mondanom sem kell. rögtön rajtam maradt ez a név. — Hogyan ismerkedett im|; a labdarúgással ejt az „ügyes kis Pödrikém”? — Olyan 10 éves lehet­tem, amikor kimentem éle­tem első focimeccsére. A gyarmati Lokcmotívot lát­tam először, s annyira meg­tetszett játékuk, hogy ezen­túl minden találkozójukra eljártam. Sőt egv idő után már edzéseiket is látogat­tam. ahol labdaszedőként .„tűntem fel". A kósza lab­dákat ívelgettem vissza, s Kovács Pali — kitűnő fut­ballista volt — egyszer meg­jegyezte, ebből a kissrácból még lehet valaki, olyan ügyesen küldi vissza a bo- gyót. Játékos pályafutáso­mat 13 éves koromban kezd­tem, egy másik városi csa­patban. a Bástyában, ahová egyik barátom csábított el. — Emlékszik még az első edzésre és tétmeccsére? — Hát, hogyne. Amikor jelentkeztünk, örömmel fo­gadtak. Tacskó gyerekként akkora nadrágot kaptam, hogy leért a térdemig. Még nevettem is, hogy nézek ki. Megvigasztaltak, az a fő, hogy focizni fogunk. Nagy örömmel kergettem a lab­dát az ifiben. de nem so­káig, mert 1955 márciusá­ban debütáltam a nagycsa­patban. Alig voltam 15 éves... úgy emlékszem, mint­ha ma lenne. Nem volt ki a csapat — aminek neve közben Bar. Petőfi lett — erre azt mondták: tegyük be ezt a kis Fedort mert olyan gyos mint a villám. — Mit megadjak kicsit furcsa látvány lehetett 15 évesen a felnőttek között... — Nemcsak kicsi, rá­adásul vézna kölyök is vol­tam. De jól tudtam karna- tozlatni gyorsaságomat. Kiabált is be a közönség: menjél gyerek, te vagy a jobb, lefutod! Ha elrontot­tam valamit, nem szidtak érte. Más világ volt az! Két év után azonban megszűnt az egyesület onnan kerültem a Loksiba, ahol munkahe­lyet is kaptam. Napi nyolc órát dolgoztunk a vasúton, utána jártunk focizni, ked­den és csütörtökön, négytől hétig, nem ám másfél órát! Na és azok az edzések! Kö- vi Jenőnél gyakran csinál­tuk, hogy irány a szántás, ott egy embert fel a há­tunkra és futás. Munka után, ilyen edzésekkel lehe­tett is állóképességet sze­rezni. És ha vala'mi gyen­gébben ment, azt gyakorol­hattuk, este hét után. Ez- alól a sztárok sem lehettek kivételek! — Milyen volt a közös­ségi szellem? — Mi erről nemcsak be­széltünk, hanem valóban összetartottunk! Edzések után közös programokat szerveztünk, néha még ping­pongozni eljártunk egy­két órát. Nem rohantunk ám el, mint a maiak. Ami­kor sorkatona voltam, 1962- ben Verpeléten, ott is me­gyei elsőosztályú csapat volt, s nekem szinte csak fociznom kellett. A csapat gólzsákjaként egy szezonban 45 gólt értem el! — Gondolom, hamar ked­venc lett, hiszen mindenütt a góllövőt szeretik. — Itt, Gyarmaton is sze­rettek á szurkolók. Verpe­léten azonban a tisztek kedvence voltam. Hadna­gyok, századosok invitál­tak, folyton: gyere arany- lábú. igyál valamit! Mond­tam én nem szeretem az alkoholt, csoki a kedvencem. Nevetséges volt, mit csinál­jak, de számolatlanul kap­tam a mogyorós csokikat. — Katonacsapat lévén, gondolom játszottak felsőbb osztályból is a csapatban. Igen, többen is. Ba­konyi Budafokról, Pákái Kisváráéról, Sitku, az MTK- tól is csapattársam volt. Edzőnk sem volt akárki. Oláh Géza. a Stécé kapu­sa. Egyszer neki is rúgtam gólt, még 18 éves koromban a Loksival játszottak ba­rátságos meccset, s a Bab- lena. Oláh Dezső, Oláh Gé­za által fémjelzett stécével 3—3-ra végeztünk. Mind­három gólunkat én lőttem. Ezért üdvözölt ismerősként edzőm Verpeléten. — A bajnokikon kívül hírverő meccseket is ját­szottak, nevesebb csapatok ellen. Felidézne ezekből egyet-kettőt? — Maradjunk az egynél, a legszebbnél. Az ellenfe­lünk akkor is a stécé volt, akik az NB I. 3 helyén áll­tak. Csapatukban Csáki, Taliga. Bablena, és Szojka... Nyertek 5—4-re, de itt is rúgtam egy hármast Szojka Feri mellett! Edzőjükön kí­vül kapusuk, Cserháti „Cu- cu” is szólt, hogy ha lesze­relek, keressem meg őket. — Miért nem kóstolta meg az első osztályt, hiszen ha jól tudom, mások is le­akarták igazolni? — Leszerelésem után a Székesfehérvári Vasas is próbált elcsábítani, de én hűséges típus voltam, imád­tam ezt a várost és a Lok- sit. Nagyon bíztam abban, hogy felkerülünk majd az NB II-be. de sajnos nem sikerült. Pedig jó kis csa­patunk volt, az első fél évet az NB Ill-ban, a 2. hejyen zártuk, aztán a vé­gén meg kiestünk. Hihetet­len, sírni tudtam volna. — Mi volt a kudarc oka? önt mint csapattag, bizto­san tudja ezt. — Erről nem szívesen be­szélek. senkit sem akarok megsérteni. Elég annyi, hogy ellinkeskedett néhány játé­kos és a közösségi szellem is megromlott. Meghara­gudtam társaimra. akik megirigyeltek azért. mert én voltam a sztár. Egy idő után nem adtak labdát a mérkőzéseken, mely aztán a közönségnek is szemet szúrt. Én nem ijedtem meg. hátramentem és szereztem magamnak labdát, egy idő után azonban elegem lett és átigazoltam a Volánba. A szurkolók jó ideig még a tényeknek sem akartak hinni. — Meddig játszott aktívan cs mi volt a búcsú oka? — 1969—75. között fociz­tam a Volánban 34 évesen hagytam abba a megyei el­ső osztályban. Szerencsére komolyan soha nem sérül­tem meg, s nem is éreztem magam öregnek. Csakhát itt is irigyek lettek rám a társak, s amikor jól kihaj­tottam 'magam, ők meg le­álltak, mint Nyaklipista a Thököly utca sarkán, akkor megmérgesedtem és úgv döntöttem. hogy vége. Fájt ez nekem, de már nem volt értelme csinálni. — Amikor előtanulmá­nyokat folytattam beszélge­tésünk előtt, kikerestem né­hány régi NÓGRÁD-ot. Több tucat tudósításból melyek között Loksi- és Vo­lán-meccsek egyaránt vol­tak, kiderült, hogy ezek felén ön hármasával szerez­te a találatokat! Ezekben ott állt, hogy „Fedor ve­zérletével, meg Fedor me­zőny lúgjobbja”. Milyen tu­lajdonságok tettek önt meg­határozó egyéniséggé bár­hol játszott is? Főleg gyor­saságáról és lövőerejéről keringtek legendák Gyar­maton... — A gyorsaság velem- született értékem volt, a lö­vőerőt és a pontosságot a rengeteg gyakorlásnak kö­szönhettem. Ezek kompen­zálták gyengébb fejjátéko­mat. Előnyöm volt még. hegy abszolút kétlábas já­tékos voltam. — Kik azok a játékostár­sak, akikre legszívesebben emlékszik vissza? — Mindenkire szeretettel emlékszem: Melega Ernő­re, Bódi Lacira. Pribelire, Vidomusz Jancsira, Huszár Pistára és még sorolhatnám tovább, rengetegen vannak. De senkit nem akarok megsérteni, hogy kihagyom. — Biztosan készített már leltárt aktív éveiről. Elé- gedett-e a gólzsák, a gyar­mati közönség kedvence? — Ügy érzem, mindig becsülettel küzdöttem. Na­gyon szerettem a városért játszani és győzni. Ügy öt évvel ezelőtt komolyan gon­dolkodtam rajta, hogy újra elkezdek játszani egy kisebb csapatnál, fizikálisán még bírnám. Bizony, ha a fele­ségem nem állít le. még most 48 évesen is játszem. — Hogyan él most és van-e kapcsolata a mai fut­ballal? — Több mint húsz éve dolgozom a Volánnál, bol­dog családi életet élek, há­rom gyermekemmel. Két lányom már férjhez ment. a harmadik most 7. osztá­lyos. Szabad időmben hor­gászni járok, kerékpáron. Ez is sport. A 'mai, magyar futball a mélyponton van. inkább csak a külföldi meccseket nézem. A hol- lánd, német, olasz futball tetszik. Csak azt sajnálom, hogy egvetlen öregfiúk- mérkőzésre sem hívtak meg. Nem jut eszébe egv vezető­nek sem, hogy összehívjanak minket, és játsszunk egy jótékony célú mérkőzést? A bevétel az elhunytak fele­ségeié. hozzátartozóié len­ne. Nevetséges, hogy Vad­kerten az öregfiúk játszott a jelenlegi csapat ellen? Ezt Gyarmaton miért nem lehe­tett megszervezni? Talán félnek? Bár lehet, hogy jó­val 40 év felett is mi nyer­nénk... — Ügy. látom, boldogan él. Semmi sem hiányzik életéből? — Dehogynem. A futball. Az pedig nagyon... Szilágyi Norbert Az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság egyetlen magyar résztvevője ezúttal is Temesvári Andrea lesz, aki a 128-as tábla első ne­gyedében kapott helyet. A nyitó fordulóban a világ- ranglistán 225- helyen álló Rennae Stubbs ellen lép pá­lyára, s ha győz az ötödik helyen kiemelt csehszlovák Jana Novotna és az ameri­kai Stacey Martin összecsa­pásának továbbjutójával ke­rül szembe. Nem túl bizta­tó kilátás a világrangsor 43. helyén álló Temesvárinak, aki legutóbbi két ausztrá­liai tornáján már az első fordulóban búcsúra kény­Jóllehet a Salgótarjáni Síküveggyár SE NB Il-es labdarúgócsapata immáron éppen egy hete Hajdúszo­boszlón edzőtáborozik, itthon sincsen teljes csend az együttes körüli dolgokat il­letően, sőt... Sőt, itthon bonyolódik csak igazán a helyzet ezekben a napokban. Mint emlékezünk rá, a múlt keddi lapunkban Pro­fiéin Ferenc, a klub ügy­vezető elnöke nyilatkozott, és néhány más dolog mellett azt is elmondta, miszerint két játékos, Paumann Zsolt és Hadúr Tibor „benyújtot­ta a számlát" a közelmúlt­ban az egyesület felé: irre­ális anyagi követelésekkel álltak elő, amit a klub nem tud, de nem is óhajt telje­síteni. Erre fel Paumann el sem utazott a többiekkel az edzőtáborba. Ez. utóbbiról később ma­gam is megbizonyosodtam, amikor pénteken délután a szőke, mokány fiatalember kopogtatott a szerkesztőségi szobám ajtaján. — Hazudnék Zsolti, ha azt mondanám, hogy nem is ,ej- tem. mi szél hozott erre mi­felénk, dehát kezdd csak el, hallgatlak. — Protovin Ferenc nyilat­kozata abban a formában nem felel meg a valóság­nak, állításai félreértésre adnak okot — kezdte a 24 esztendős védőjátékos. Meg is állítottak már azóta az utcán, mondván, hogy mit akarunk már megint mi futballisták, nekünk az ' is­ten pénze sem elég. Pedig hát ez esetben az igazság valahol sántít. — Akkor itt az alkalom, egyenesítsük ki a lábát en­nek az igazságnak, hogy ne sántítson. Természetesen én már látatlanban leszögezem, hogy innen most hirtelenjé­ben nem tudom eldönteni, kinek van igaza. — A mi anyagi követelé­sünk a következőket jelen­ti: arra kértük az egyesüle­tet, először szóban, majd írásban, hogy növeljék az üzemanvagköltség-térítésün- ket. Ehhez tudni kell, hogy még a nyáron megállapod­tunk, miszerint öten — Hó­dúi’, Jaszik, Szalai, Bódi és jómagam — gépkocsival já­runk be naponta Balassa­gyarmatról, és a költségek fedezésére a klub havi tíz­ezer forintot biztosít a szá­munkra. Az összeget öt felé bontották és mindannyiunk­kal külön megállapodást kö­töttek két-két ezer forint­szerült. Édesapja elmondá­sa szerint túlságosan siet­teti a pontszerzést- előké­szítetlenül megy előre a há­lóhoz, s mindkétszer ez bosszulta meg magát. Ha óvatosabban teniszezik még Novotnát is megszoríthatja. A rendezők az elmúlt év kellemetlen tapasztalatai alapján tartanak az ilyen­kor Ausztráliában megszo­kott pokoli hőségtől. Ezért azt tervezik hogy ha 35 fok fölé emelkedik a hőmér­séklet, akkor behúzzák a Flinders Parkban épült re­mek csarnok mozgatható te­tejét. s fedettpá'lyás auszt­rál bajnokságot rendeznek. rol. Ez akkor egy tisztessé­ges, méltányos eljárás volt. Csakhogy azóta változott a helyzet: Jaszik, Szalai és Bódi eltávozott az egyesület­től, így az „ötösíogatbór csak ketten maradtunk Ho- dúr Tibivel. Vagyis miköz­ben a gépkocsiba ugyanany- nyit kell tankolni, akárhá- nyan ülünk benne, a kapott átalányunk az eddiginek a negyven százalékára zsugo­rodott. A mi úgynevezett kö­vetelésünk csupán annyit je­lent, hogy továbbra is kér­jük a teljes összeget, mert a maradék négyezer forintból már nem tudunk naponta bejárni Salgótarjánba. — Tehát azt mondod, ha jól veszem ki a szavaidból, hogy a ti közös óhajotok egy fillér többletköltségbe se rángatná az egyesületet. Annyit jelentene csupán, hogy ugyanazt a tízezer fo­rintot nem ötfelé, hanem két embernek kéne ki­osztani. — Igen, ez így van. Nézd: mi havonta kettőezernégy­száz kilométert kocsiká- zunk. A mosteni harminc- forintos benzinár mellett a négyezer forint mellé hár­mat még fejenként hozzá csaphatnánk a saját fizeté­sünkből. Ezt nem várhatja el tőlünk az egyesület, nincs annyira túlfizetve manapság egy NB Il-es labdarúgó. — Ténvleg. mennvit kere­sel” Paumann Zsolt; itt még a futballpályán ZTE-győzelem Vasárnapra egyetlen mér­kőzés maradt a röplabda­baj nokság hét végi forduló­jából. A Zalaegerszegen megrendezett férfi mérkő­zésen a ZTE 3—1 (9. —11, 12- 12) arányban győzte le a Ganz-MÁVAG csapatát. Totóeredmények A totó 2. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredmé­nyei : 1. Wimbl—Arsenal 1-0 t 2. Charlton—A. Villa 0-2 2 3. Southampton—Everton 2-2 x 4. Coventry—C. Palace 1-0 1 5. Nottingham F.—Millwall 3-1 1 6. Manchester U.—Derby C. 1-2 2 7. Queen’s P. R.—Norwich 2-1 l 8. Ascoli—Roma 1-1 X 9. Atalanta—Lecce 2-1 l 10. Bari—Sampdoria 0-2 2 11. Cesena—Cremonese 1-1 x 12. Genoa—Fiorentina 1-1 x 13. Udinese—Napoli 2-2 x Pluszmérkőzés: 14. Lazio—Milan 1-3 2 — Nettó fizetésem havi hatezer forint. — Ha ehhez hozzáadjuk a prémiumokat... Ugye kevés meccset nyertetek az ősz­szel, nem is játszottál min­dig... — Ne is számold, nem jöttem ki sokkal többre. Ha nem rendezik ezt a benzin­pénzt, akkor havi négyezer forint körül keresek. — Ebből pedig nem lehet legénvkedni, főleg nem csa­ládot alapítani. Látom a karikagyűrűt az ujjadon. — A fizetésem annyira nem elég, hogyha nem lak­nék még az édesanyámékkal, akkor nem is tudnék belőle megélni. — Ezzel leromboltál egy illúziót, mármint a futballis­ták jövedelmét illetően. De térjünk vissza az eredeti té­mánkra. — Az évzárón jeleztük a fenti gondunkat Bulyovszki Dezső elnök úrnak, majd később írásban is benyúj­tottuk. ö azonban nem tár­gyal velünk, azt mondja, járjunk be busszal, vagy oldjuk meg a dolgot úgy, ahogy akarjuk. Legvégül felajánlottak öt-ötszáz fo­rintot, hogy aztán vagy be­járunk, vagy nem. — És ti nem akartok na­pi száz kilométert buszozni. — Egyikünk se tudja vál­lalni, hogy reggel hattól es­te hétig távol legyen otthon­ról. Ott vannak aztán a hét végi mérkőzések. Ha vissza­érünk valahonnan éjjel két órakor, mivel induljunk még el akkor Gyarmatra? Mondták. adnak IBUSZ- szobát, de miként adjam be a leendő nejemnek, hogy holnaptól Salgótarjánban la­kom? — De most ezzel, hogy nem utaztál el az edzőtá­borba, megtagadtad a mun­kát, szerződésszegést követ­tél el. — Igen. Kértem, hogy egyoldalúan bontsák fel a hároméves szerződésemet. Nézd: én komolyan vettem ezt a futballdolgot, nekem sokat jelentett ez a sportág, az NB II, hidd el, áldoztam is érte, de amikor már ott tartunk, hogy nem tudok belőle megélni, jövőt építe­ni, akkor ez a tevékenység zsákutca, amiből ki kell lépni. Hogy mi lesz ezután? Eltilthatnak, megtehetik, hogy nem adnak ki sehová. Abbahagyom a focit és ke­resek egy tisztes munkahe­lyet magamnak. Balás Róbert Áz érem másik oldala Milyen pénzt is követel Paumann?

Next

/
Thumbnails
Contents