Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
Útonjáró Szót kér a „ Kiváló alkalom közeled. Erről beszélgettem a minap lapunk gyarmati szerkesztőségében Tóth Lajossal, a'ki közismerten fáradhatatlan patronálója-szervezője- alakítója a családnevelés és pályaválasztás ügyének. Azt mondta akkor — a jövő év áprilisában Nógrád megye és azon belül Balassagyarmat ad otthont a magyar nyelv hete országos megnyitójának. Ami feltehetően (keretterv máris kész, a megyei TIT egyezteti az országos szervezettel, alakítása, gazdagítása1 napjaink feladata lesz!) nem merül majd ki egyetlen ünnepi Összejövetelből, ahol valaki beszédet mond. Nem ismerem a kerettervet, amely még további alakításra vár — éppen erről folyt közöttünk rövid eszmecsere, hogy akikor mi minden vonható be egy ilyen ritka-jó alkalom bűvkörébe. De ha arra gondolunk, hogy akárcsak a palóc nyelvjárás feltérképezésének rögzítésének, változásai nyomon követésének mekkora hiányai lehetnek — erősödhet, de egyáltalán fel- keltődhet bennünk az érzés: legyen egyik sarkpontja az országos balassagyarmati megnyitónak éppen a palóc nyelv! A palóckutatás még a nép eredetét illetően is a vitánál tart, ha vannak is átaraszoló összegezések, biztosnak nevezett pontok e tekintetben. A munka azonban folytatódik ott is. A palóc viselet és tárgykultúra egyik legkiválóbb gyűjtő- és kiállítóhelye, a gyarmati múzeum, felújítás-megújulás alatt illetve előtt áll. Mindössze vagy két esztendeje, hogy megjelent az első! palóc tájszótár Tóth Imre munkája Berne- cebarátiról és környékéről. Tehát nyelvjárási szótárunk továbbra sem létezik. Ez persze nem csökkenti Tóth Imre munkájának értékét. Holott éppen e szótár előszavában írja Imre Samu (Kiss Jenővel maga is készített tájszótárat Felsőőrről), hogy kívánatos volna, ha minden fontosabb nyelvjárási területről készülne egy-egy .tájszótár. Valaki aztán Felsőtoldról nálam járva éppen a napokban tette szóvá, hogy Tóth Imre tanár úr munkája végeredményben játékos kiegészítésre szorul(hatna), hiszen a bernecebaráti (börzsönyi, Ipoly menti) tájszótár teljes szöveges példatára a munka készítésének idejét követve természetesen nélkülözi az utóbbi majd ötven év! változását. Tehát bizonyos értelemben mire megjelent (1987. —■ Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest) el is, „avult”. De ez persze elsősorban a laikus olvasó véleménye, bár lehet benne valami. Egy ilyen alkalmat, amilyen jövőre Balassagyarmaton ígérkezik, talán fel lehetne használni a fenti téma sokoldalú taglalására is. Imre Samu és Tóth Imre nyilván örömmel venne részt saját újabbkori munkáinak ismertetésével az országos megnyitón Balassagyarmaton. Az már csak az én véleményem, hogy Tóth Imre tanár úr megyei szerepeltetése sok kívánnivalót hagy maga után. Mint é tárgyban érdeklődő nem nagyon tudok számot adni arról. hogy hány iskolában adott elő rendhagyó órákon; hány helyre hívták innen vagy onnan, volt-e elég figyelem Nógrád megye részéről a nem nógrádi tudós tanárember iránt? Egyáltalán, mi történik itt nálunk Nógrádban s akárcsak Balassagyarmaton (a palóc „fővárosban”) a palóc nyelvjárás, tájnyelv kérdésében? Múzeumi szakembereink elsősorban a palóc építészeti, tárgykultúrabeli, Kazári pap” népszokás és viselet, vallás- történet oldaláról keresnek és találnak bokros teendőket saját érdeklődésűik, képzettségük szerint. Éppenhogy Balassagyarmaton élhetne, vagy „keletkezhetne” valamiféle Imre Samu, Tóth Imre típusú egyéniség a palóc nyelvjárás, tájnyelvi kutatás, rögzítés, továbbadás oldaláról. Az ilyesmit persze „feladatként” kezelni és „kiosztani” nem lehet. S ha vannak is- eredményes kutatók (esetleg amatőrök) vagy gyűjtők — nagyobb teret kellene adni nekik mielőbb. Lehetne talán ez a távolinak tűnő, de a feladatainkat, összefogásunkat illetően nagyon is közeli alkalom éPPen annak felpártolására, hogy valami meginduljon akármilyen szerény méretekben a mi tájunkon, a palóc nyelvkultúra érdekében. Eszembe ötlött aztán Hála József budapesti (talán a földtani intézetben dolgozik, ha jól tévedek) kutató, akivel néhány éve rövid vitába keveredtem a lap(ok) hasábjain. A vitából egyedül szinte én gazdagodtam — ő semmiképpen. A „Kazári papra” is ő hívta fel újra a figyelmet egyik képeslapunkban. A megye művelődés- történetét igazán jól ismerők sem igen tudnának öt kerek mondatot tényszerűen elmondani Hála József kazári „patronáltjáról”, munkásságáról és így tovább. Állítom ezt teljes "biztonsággal (tessenek kipróbálni, mit tudunk mi erről a papról?!), mert magam egy időben jókat modelleztem vele, de megsem a kajánkodás élvezete miatt, hanem mert Szabó. István úgyszólván teljes körű ismeretlensége új és erős bizonyítéka volt számomra annak a már-már reménytelen nemtudásnak, am; a megye történelmi, irodalmi, néprajzi értékeit érinti. Dolgunk tehát lenne sok. S akkor valamit a nyelv ünnepi hete előtt jó negyedévvel (hátha beindul valahol valakinél a „verkli” és ötletet ad) magáról Szabó Istvánról. Az életrajza most elhanyagolható. Kezdjük nálunk, Nógrádiban. Karancske- sziben akikor szolgált, ami-, kor javában hatott egy reformkori kísérlet. Révai Miklós a pozsonyi Magyar Hírmondóban 1782-ben országos gyűjtésre felszólító akciót kezdett. Sokan akkor fordultak érdeklődéssel a „köznép” felé. Akkor került fenybe talán először a népnyelv, a népköltészet. Az adatok és értékek „összekuszálása” révén került a tudósnemzedék ‘ talán valóbán először közel a „pórnéphez”, s akkoriban keletkezhettek népiségen nyugvó saját költészetek vállalkozások. Egy hazafi — Horvát István tizenkét császári species aranyai ajánlott fel a palóc népélet megfigyelésében élenjáróknak stb. Szabó Istvánnal így találkozott maga Kazinczy is erre utaz- tában és elképedt, hogy a fiatal pap e kies tájon görögből fordít és antológiát készít! Szabó aztán lefordította elsőként a teljes Hornért! Elkerült ugyan tájunkról (Pilisben és máshol szolgált), de aztán mégis visz- szatért Kazárra, ahol sírja ma is található, nem úgy emléktáblája ami ma is hiányzik, vagy ha már nem, az bizony külön öröm... Szabó István innen írta cikkeit „Kazári pap” jelzéssel és éppen ő volt az is, aki sok egyéb érték mellett palóc nyelvjárásban megírta például az llliászt is. A kazári pap nem hiányozhat tovább... T. Pataki László Ködös kilátások Kulcsár József képriportja