Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

1989. DECEMBER 8., PÉNTEK NO(iRAI) 3 Út a megbékéléshez Ki hozzon á? Rétsági Glóbusnál lártunk Fémfóliás és Flexo-nyomással szélesítik a termékskálát Csiszolókorongok címkéit állítja elő Franka Istvánné és Bállá Attiláné. Urbán Zoltánné gyógyszeres dobozok hajtogatását és ra­gasztását végzi automata gépen. — Kép: Rigó— Történelmünk bizonyítja, hogy minden kiemelkedő egyéniség azáltal lett igazán naggyá, hogy felismerte a nép törekvéseit. Nem az ár ellen, hanem az árral együtt haladt. A mai magyar tár_ ßadalom éppen egy áradó folyóhoz hasonlít. A víz lenn a széleken még csen­des (de partot mos), a sod­rása azonban hol itt, hol ott veszélyezteti a gátat. A hatalomnak tényleg résen kell lennie. Hol a pedagógusok, hol a bányászok, hol a sír­ásók és hullaszállítók, hol az ápolónők követelik az erő­sítést. Egyéb kis keresetűek kisnyugdíjasok, nagycsaládo­sok, munkanélküliek, haj_ lé'ktalanoik, rokkantak még nem tüntettek de az biztos, hogy általános az elégedet­lenség. Ugyanakkor egyes kis létszámú szervezetek a 40 év eredményeit akarják megvédeni, ha kell fegyver­rel is. De kik ellen? Lehet-e mégis békés az át­menet? Marad-e a gálya, ha majd tajtékozní fognak a hullámok?, Nemcsak beszélni, ígérget­ni, hanem tenni is kell. (Mindenekelőtt szabad, egye_ nes utat kell engedni a víz folyásának a katasztrófa el­kerülésére. ahogyan ezt Széchenyi tette. Azonkívül ő Ha már úgy tűnik, kiju­tunk az erdőből, szabadon lépegethetünk, hamar akad­nak új serények, akiik csemetéket szórnák a lábunk elé. Ezekből pedig előbb serken új sűrű, mintsem látnánk a rengeteg végét. Vannak persze már embe­rek, akik megúnták az ös­vény-keresését, évtizedeken keresztül rossz „turista”-jel- zést követtek... Ipolyszögön a hatvanas évek végén alakult téesz. Saját és önálló, ahogyan ak­kor Balassagyarmaton is. Noha a település szántóinak csak negyven ' százaléka volt alkalmas a gabonater­melésre, jó mezőgazdálko­dást folytattak. Alkalman­ként Gyarmat zöldséges- kertjének is nevezték, hi­szen a kalászosok mellett epret, zöldséget termesz­tettek. Aztán következett 'az egye­sülés, a gyarmati és az ipolyszögi szövetkezetnek egy gazdája lett: a harma­dik várcsközeli mgtsz az Öirhalmi Hazafias Népfront. Ahol persze már abban az időben is a burgonyater- mesztés virágzott. Látható a főút két oldalán nyugvó házakon, hogy tehetős hely. Lehet, Ipolyszögön két templomjuk van az embe­reknek, s a házak kiseb­bék, csendesebbek, talán őszintébbek is. Amott a krumpli győzött, s lassan Ipolyszög földjein, Húszezer pécsi lakás tévé^. képernyőjén jelent meg egy új szolgáltatás: a szabadal­mi védettségre is bejelentett „Telinfo”. A képújsághoz ha­sonló rendszert a „Korrekt Partner” (KOPA) magyar— osztrák kft. és a pécsi Kon- zum-Telekábel Kft. együtt­működésével hozták létre a Pécsi Hírgép Vállalat nagy­közösségi antennarendszeré­mutatott példát abban, hogy nem elvenni, elsajátítani kell a nemzet vagyonát, ha­nem gyarapítani. Egyesz_ tendei teljes jövedelmét ál­dozta fel a „csúnyácska ha­za” felvirágoztatására. Hányán hozhatnának ma e meggyötört, sokat szenve­dett nemzet javára hasonló áldozatot? Sokan. Hányán hoznak? Azt hiszem senki. Itt és most csak azok ál­doznak, akik hajlandók még éhbérért is dolgozni, és nyugdíjnak nevezett könyör- adományon élni. Azok, akik maguk is áldozatok. Egy pápai követ a Mohács előtti rendetlen, zavaros ál­lapotok láttán a következő megjegyzés tette: „Ha az or­szágot meg lehetne menteni 3 forint árán, nem akadna három ember, aki ezt az ál­dozatot meghozná”. , Mi lenne, ha egyesek nem ragaszkodnának feltétlen a 40—50 ezer forintos fizeté­sükhöz, vagy magas nyug­díjukhoz? Csak addig, amíg vannak nálunk éhező embe. rek. Ha kiöregedett vezető­ink nem ragaszkodnának a luxusvillához, és a lelépésért járó 1 millió forinthoz. Csak addig, amíg honfitársaik hajléktalanok. Mii lenne, ha kiváló gazdasági vezetőink beérnék kevesebb prémium­mal is. mint több százezer, vagy több millió forint? Csak megkezdődött az erdősítés. Évente tizenöt-húsz hek­tárral nőtt a lombos terü­let. Még az Ipoly árterére — ahol hajdan jó káposzta nőtt! — oda is haszonfákat raktak sorban. Az ok nagyon egyszerű­en. hangzik: „ehhez a szán­tóterülethez messze van az őrhalmi központ és egyál­talán. Veszteséges ott a termelés”. A veszteség okáról sze­rényen, szakszerűen adnak felvilágosítást a helybeli s földművelésben megőszült „egyszerű” emberek. Évék során át rossz volt a talaj- előkészítés például. Szerves­trágyát az egyesülés óta nem látott az ipolyszögi szántó egy pici sarka sem! Az erdő viszont szinte kényszeredetten nőtrtön-nőüt. Lassanként a bérföldek is erdőt neveltek. Az erdő el­érkezett az utolsó szelet­hez. A vasúton túli néhány hektárhoz. Az egyetlen szán­tófolt az volt az ipolyszögi határában. Az emberek, az idősek, tiltakoztak. Falugyűlésen, levélben. „Csak oda no er­dőt!” Inkább megművelik, megveszik, bérbe kérik, csak erdőt ne! Az áron mégsem sikerült megalkud­ni, így egyezség sem lett az ügyből. A minap arra járva haj­ladozó öregekre lettem figyelmes. Facsemetéket nek felhasználásával. A Telinfo napi huszonnégy órán át megszakítás nélkül közvetített száznyolcvan ol­dalas közérdekű újság, amely a képernyőn át tájé­koztatja a nézőket a város tömegközlekedéséről, üzletei­nek, orvosi ügyeletéinek, gyógyszertárainak nyitva tartásáról és számos más tudnivalóról. Tartalmazza a addig, amíg a szegény csa­ládok nem tudják gyereke­iknek befizetni a napi né­hány forintos étkezési díjat. Szegény Marx, ha tudná, kik tartják magukat követői_ nek. Nem örülne neki. Azt hiszem Lenin sem. Sztálin talán igen, ha még kemé­nyebbek lennének. Az eddigi úgynevezett diktatórikus szocializmus egyáltalán nem nevezhető szocializmusnak. Sokkal in­kább a fasizmus édestestvé_ rének. A különbség csak, annyi, hogy a fasiszták osz­tályérdekből (és faji alapon — a szerk.), a sztálinisták szűk csoport- vagy egyéni érdekből gyilkoltak, a prole_ tariátus érdekeinek leple alatt. Az MSZP elítéli a „dikta­tórikus szocializmust”, so­kan állítják, hogy ami eddig volt, az valójában nem szo­cializmus. A cél a szocializ­mus, a demokratikus szocia­lizmus megteremtése. Miért beszélnek mégis modellvál_ tásról? Ami most fplyik az forradalom, és gyökeresen átalakítja az élet minden te­rületét, a nem szocializmus­ból szocializmusba vezet. Tehát Rendszerváltás törté­nik. (Folytatjuk.) Kádárkuti József erőltettek a fagyban der­medő földbe. Kiderült, hogy szögiek mind. Kis jö­vedelmű téesz,nyugdíjasok', akik a szövetkezet erdé­szeti üzemágánál keresik meg a mellékest. Most egy­kori saját földjüket erdő­sítik. Kevés a pénz, kell a munka. Voltak persze gondolatok, hogyan lehetne ezt a rnara- / dék földecskét még haszno­sítani. ' Mert úgy tűnik — hallottam egyszer az őrhal­mi téesz elnökétől — „a fi­ataloknak, de egyáltalán az ipolyszögieknefc nem kell a föld!” így látják. Persze függ ez minden bizonnyal a ■feltételektől, amelyeket most a téesz diktálhat. Meg­szokott szerepét betöltve, „messziről jöttként” má­sok határában. Volt, aki úgy vélte, el- kéne adni ! Felparcellázva, hobbiteleknek. Olyan árat persze nem lehet érte kér­ni, mint a domb másik ol­dalán, a nyírjesi „öszvér­tó” szomszédságában. Ugyanilyen föld van ott is, csakhogy az hajdan a gyar­mati téeszé, előtte a városé volt... Mindez persze mára, hol­napra csak gondolat marad. Mert hát, az ipolyszögi ha­tárban, annak is az utolsó darabka szántójában fa­csemeték készülnek télre és tavaszra. HIavay Richard legfontosabb telefonszámo kát, a mozik, színházak műsorát is. A szolgáltatás ingyenes, költségeit az új médiában hirdető cégek reklámjainak bevételéből fedezik. Az ország első Telinfoja rövidesen német és szerb- horvát nyelvű „oldalakkal” is bővül. Az üzléteket járva gyak­ran tapasztaljuk, hogy a jó minőségű áru „elriasztó” csomagolásban kelleti ma­gát, ilyenkor az az érzése a vásárlónak, mintha a ter­melő és a gyártó éppen az áru megjelenítésén, tehát a csomagoláson akarná meg­spórolni a gyártási folyamat nem tervezett veszteségeit. Karcagi László, ,a Glóbus Nyomda rétsági gyáregysé­gének vezetője, határozot­tan állítja: ez a valóság! Irodájának „díszítői” az üzemben készült papírdöbo- zok, amelyet a tej,-, gyógy­szer- és az édességipar ren­del nagy mennyiségben. Látható közöttük a TUNGS­RAM R/t.-é és a Szénsav- termeltető Vállalaté is, akik a legrégibb megrendelők. — Ennél jóval szélesebb a kialakult vevőkör, 'több száz-féle dobozt gyártunk különböző méretekben — tájékoztat. — A mostani sláger, a Béres-csepp plusz doboz, amelyből hárommil­lió darabot kel kiszállíta­ni a gyógyszertári központ­nak. — Vannak új termékek is? — Igen. Mi is keressük az újabb lehetőségeket. Két dobozt mutat, az egyik fe­lülete lakkozott, a másiké fóliázott. — Több színben, fotózás­sal és ablakos kivitelben is tudunk gyártani, Az utób­binak előnye, hogy lehet látni mi van belecsomagol­va — magyarázjza. Újabb terméket vesz kézbe. — Ezek a pápírtányérok és -tálcák is fóliázott kivi­telben készülnek. Különö­sen vendéglátó-vállalatok­nak és a különböző rendez­vények szervezőinek ajánl­juk. — Ha kérik, akikor a cég­jelzéseket is rá tudjuk nyomtatni és egységcsomag­ban szállítani... — A megrendel őstől a kiszállításig mennyi az át­futási idő? — Űj termék esetén, két- három hónap, mert nyomó­lemezt kell készíteni hozzá, ami a váltató,t központjában Budapesten készül. Újóla­gos megrendelésnél ennél jóval rövidebb az idő. A fiatal gyáregységvezető javasolja, hogy nézzünk kö­rül az üzemben is. — Ez a nyugatnémet JA- GENBERG-DIANA 45—1 tí­pusú ragasztógép, óránként 45—50 ezer dobozit ragaszt össze, — mutat rá a nagy termelékenységű gépre. Újabb hároméves együtt­működési megállapodásit kö­tött, a Magyar és az Oszt­rák Tudományos Akadémia. Az okmányt, amely új sza­kaszt nyit a két intézmény csaknem két évtizedes szer­ződéses kapcsolataiban, szerdán este írta alá Bécs- ben, az MTA képviseleté­ben Láng István főtitkár, az osztrák akadémia nevé­ben pedig Olttto Hitltmair el­nök és Werner Welzig fő­titkár. A megállapodás huszon­egy természettudományi és nyolc társadalomitudományi témakörben irányoz élő kö­zös kutatásokat. A magyar és az ostzitrák tudósok töb­bek között együttműködnek a Duna és a Fertő-tó komp­lex vizsgálataiban, amelyek Az itt dolgozó két mun- kásasszony altig győzi el­szedni és egységű ob ozba rakni a kész terméket. — A gyártás, nem ijtrt kez­dődik. Az ezt megelőző mű­veletek: a nyomltiatás és a kivágás — utal a technoló­giai sorrendre. Elhaladunk a POLYGRAPH márkájú négyszfn-nyomó gép mellett, köziben arról informál, hogy jövőre ugyanilyen gép be­szerzésére. kerül sor. — Űj technológiák hono­sítását is tervezzük, — utal jövőbeni elképzelésükre. Fémfóliás és a Flexo- nyomással szélesítik a vá­lasztékot. Új megoldással készítik a mélyhúzott ter­mékeket. Ezek olyan cso­magolóeszközök, tálcák le,sz- ndk, amelyek képesek el­lenállni a mínusz 20 és plusz 300 fok közötti hőfim- gadozásnak. Az új termé­kekben süthetnek, főzhet­nek is a háziasszonyok. — De mennyire ismertek ezek? — érdeklődöm Kar­cagi Lászlótól. — Részt vettünk a nyári bécsi ipari kiállításon. Ta­pasztaltam, hogy nem kel­egyrészJt a dunai környezet- védelemhez, másrészt a Fertő-tó mentén tervezett magyar—osztrák nemzeti park kda laki tiásá ban szol­gálhatnak hasznos új isme­retekkel. A társadalomtudo­mányi témák közül az együt­tes kutatások mindinkább előtérbe kerülnek az Auszt­ria és Magyarország közös múltjával kapcsolatos fel­adatokban, főként a kiegye­zés utáni közös minisztéri­umok okmányanyagának feldolgozásában és e korszak politikai és gazdasági össze­függéseinek elemző értékelé­sében. A két tudományos akadé­mia tervei szerint, a követ­kező három évben kutatóin­tézeteik és egyetemi kutató­helyeik munkatársai együtt­lően ismerik a rétsági nyom­da termékeit. A régiek mel­lett, újabban a kisvállalko­zók keresnek meg rendelé­seikkel. .. Elmondják Igé­nyüket, megegyezünk a mintában és a ,megrendelést továbbítom Budapestre. Min­den héten egy napot töltök a vállalat központjában, így figyelemmel kísérhetem a további ügyintézésit,.. A mai gazdasági helyzet és a csórna goi óanyag ók iránti szemlélet nem kedvez a rétsági nyomdának sem. A 180 fős kollektíva nem ter­vezi a különválást, de töre­kednek a képességüket job­ban bizonyító gyáregységi munkára. Szorgalmazzák a vállalaton belüli önelszá­molás alkalmazását és a dolgozók érdekeltségének a fokozását. Az igazgató Utált arra is, hogy nem kiszolgá­lói a vállalatnak, hiiszien rajtuk sok múiilk, céljuk, hogy teljesüljön a 180 mil­liós vállalati árbevételi terv. Napjainkban is jó tempó­ban dolgoznak a rétsági Glóbus nyomdában, ■ mun­kasikerrel kívánják zárni az 1989-es gazdasági évet. Rácz András véve csaknem ezer napot lölhhetnek el tanulmány­utakon egymás országában a hagyományos és jól be­vált devizamentes tudóscse­re részeseiként. Az együtt­működés formái között ugyancsak fontos helyet fog­lal el magyar—oszltrák tu­dományos tanácskozások szervezése és eredményeinek közös nyilvánosságra hozata­la, a Tudományos informá­ciók rendszeres kicserélése, továbbá az egymás levél- és könyvtáraiban való kutató­munka kölcsönös előmozdí­tása. A most aláírt új meg­állapodás kimondja, hogy a felek továbbra is támogat­ják a két akadémia törté­nelmi, irodalomtudományi és gazdaságkütaitási vegyes bizottságainak hasznos tevé­kenységét. Az utolsó szántó Csak azért is erdő? Telinfo Pécsett Magyar—osztrák tudományos együttműködés

Next

/
Thumbnails
Contents