Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-07 / 290. szám
A babák sírása elhallatszott Pásztóig! Már javult a A gránátdobó ———B— I * I * t fü.1^ i8a8S™8ÁaSj8BA»M8a88g88^^^^^^^^^^^^^^^g ' . . A középmagas, deresedő, sűrű hajú férfi, még mindig fürgén pattan le a teherautó magas vezetőfülkéjének kapaszkodóján, A balassagyarmati vasútállomás kötelékében dolgozik, mint gépkocsivezető, számos elismerés tulajdonosa. Felesége és leánya is vele érkezett haza. Bemutatkozunk. Nagyon nem örül az érkezésünknek. Ëppen azon a napon jelent meg újságunkban a Gránátdobás című, róla szóló sorozat utolsó, negyedik éésze, és annyira felkavarták a (sajnos továbbélő) torzítások és hazugságok, hogy látni sem akar bennünket. — Nem nyilatkozom, nem nyilatkozom — hajtogatja próbálkozásainkra. — Elmondtam mindent /Schiffer Pá- léknak, a filmjükből majd megtudják az igazságot. Tisztelt Madari Gyula! A NÓGHÁD november 28-án megjelent száma, Olvasók fóruma rovatában „A sziráki babák sírása nem hallatszik Pásztóig” címmel írottakra szükséges válaszolnunk. Elöljáróban csak annyit, hogy a jelenlegi bonyolult gazdasági helyzetben a mindannyiunkat sújtó inflálódás közepette nem lehet célunk a közhangulat rontása. Szeretnénk, ha a „tejesek” népes táborának megítélése továbbra is olyan pozitív lenne, mint amilyen az Komárom megyében is volt. Valamennyi „tejes” át- érzi annak súlyát. felelősségét, hogy olyan élő anyaggal dolgozunk, amelynek feldolgozása a pontos, precíz és fegyelmezett munkán túl nem ismer vasár- és ünnepnapokat. A tejjel és tejtermékkel való színvonalas ellátás a közhangulatot illetően meghatározó. Nem lehet olyan műszaki meghibásodás vagy probléma ami miatt ez az élő anyag ne kerülne feldolgozásra. }Víi mindezért nem várunk dicséretet, mert ez a dolgunk, kötelességünk, de olyanfajta érzelmekre ható elmarasztalást sem, amely leveléből kiérződik. Nem vitát akarunk nyitni azzal, hogy mikor érkezett a kocsi, vagy a múlt évben hányszor késett, vagy volt pontos. A tejipar teherbíró képessége is véges. Az eredmény kitermelésünk messze nem az ipari szintű■ Nem a dolgozói kollektíva vagy a tejipari vezetés hibájábólA kereskedelem hűtőkapacitása vajon elegendő-e? A kiszállított árumennyi- séa teljes egészében hűtve tárolt-e amely követelmény az élelmiszertörvényben rögzítve van? Megfelelő tárolókapacitás esetén fiAkik tudják és akik nem ismerik az eseményt, amelyre a megyei kórház főbejárati épületének a falán elhelyezett emlékábla utal, meghatódottan, tisztelgőén olvassák. Itt végezték ki 1944. december 6-án és váltak a fasiszta sortűz áldozataivá négy bátor karancs- lejtŐsi ellenálló. Név szerint; Mahinyák József, Lukács Sándor, Tóth Miklós és egy ismeretlen erdélyi katona. A kegyetlen, válogatott kínzások után annyi erejűik maradt hogy a volt kaszárnya istállójának a faláig tudtak vánszorogni és saját lábukon állva meghallgassák bűnük megbocsátását, lelkűk feloldását... Sortűzzel végezték ki őket. tejszállltás gyelembe véve a tejipari termékek eltarthatóságát — különösen téli időszakban már boltzárás előtt is tudnánk szállítani, és akkor biztos, hogy már boltnyitáskor van mindenfajta termék, amit a bolt megrendelt. Ezzel* a lehetőséggel senki nem kíván élni. A szűkös tárolókapacitással is raktározható — megfelelő rendeléssel — annyi tej, ami a bolt nyitásakor szükséges. A „babáknak nem kell sírni”; mert a 13 órakor vásárolt tej még másnap is jó minőségű. A tejipar a megyében 600 vevőpontra juttatja el termékeit. A gépkocsipark azon túl, hogy nem 0 kilométeresek a mennyiségét illetően is csak annyi, ameny- nyi a legszükségesebb. Sajnos a gépkocsi-meghibásodás a jövőben is előfordulhat, de termékeink, ha néha késve is. de .mindig és mindennap eljutnak minden vevőponthoz. Célunk, hogy .a késések számát minimalizáljuk és pontosan minden vevő megelégedésére szállítsuk termékeinket. Ennek érdekében erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mi mindent meg is teszünk. javaslom, győződjön meg erről ön is, itt a helyszínen, várjuk szeretettel. Az utolsó kérdésre válaszolva remélem, hogy már nem sírnak a babák a tej után, mivel a szállítás pontossága is javult, és ön is elhiheti nekünk. hogy előre is lehet venni tejet, és ha még a bolt is partner az előrelátóbb rendeléssel, a hűtő-tároló kapacitás növelésével a remény hosszú távú valóság lesz — fejezi be a közzétett olvasói levelére adott őszinte válaszát. Széplaki Zoltán igazgató Nemrégen egy másik hasonló barbársággal elkövetett kivégzés áldozataira is emlékeztünk. 1944. november 8-án a laktanya szomszédságában, a mostani városi sportcsarnok udvarának a helyén, nyolc embert gyilkoltak meg a német fasiszták. Nevüket nem ismerjük. a bűnük az volt, hogy csatlakoztak a magyar ellenálló csoporthoz. A három hét alatt 12 ártatlanul legyilkolt személy emléke örökké él. Az emléktáblákra elhelyezzük a kegyelet virágait és némán tisztelgünk mi is előttük. MEASZ Salgótarján városi vezetőségéinek történelmi bizottsága Persze bizonyára lesznek olyanok, akik valami miatt nem láthatják majd a filmet, ámbár az újságot sem olvassák. Éppen ezért szükségeltetik, hogy a gránátdobó szavai minden lehetséges fórumon elhangozzanak. Ez indokolja, hogy Ferencz István emlékezését meist közreadjuk. — A lapunkban megjelent sorozat szerzőjének az a szándéka, s ezt a bevezetőben írja is, hogy a megtörtént és konkrét tényékhez, nem pedig a feltételezett eseményekhez ragaszkodva, hitelesen tárja fel a tragikus nap hátterét és összefüggéseit. Az 1957-es tavaszi balassagyarmati bírósági tárgyalás jegyzőkönyve alapján dolgozott, ön azt aláírta. mégis azt mondja csupa hazugság a cikk. Miért? — Ha az én helyemben lett volna, ezt nem kérdezné. Kopácsi Sándor rendőr ezredes is. aikj 1956 októberében a nemzetőrség főparancsnokának a helyettese lett, aláírta, hogy húszezer fegyvert osztott szét a felkelőik között, holott nem volt igaz. Vele a váci börtönben találkoztam, nagyón rendes embernek ismertem meg. ...Na, és maga mit csinált volna, amikor ötpercenként le- és feleipelge(tiilk a fogdából kihallgatásra, és sokszor négy ember is ott áll maga fölött, vallatják?! Üvöltözik: Ne remegjen a kezed. írd alá! És mindenáron azt akarják bebizonyítani, hogy a Horty-rendszert. meg a nagybirtokot akartam visszahozni, azért dobtam el a gránátot... , Az akkor huszonhatodik évében járó Ferencz Istvánnak esze ágában sem volt semmiféle földesúri vagy tőkésrestauráció. Édesapja 1919-ben vöröskatona. a második világháborúban a szovjet fronton lovas kocsis hadiszállító volt, megrokkant, és a háború után a szerény nyugdíj mellé húrom és fél hold földet kapott. — A salgótarjáni Tefu-te- lep garázsmestereként 67 kocsi tartozott hozzám. A MÁVAUT-os tiszti egyenruhámban vittek el, ez volt rajtam a vallatások idején is. Volt rajta egy csillag, nagyon szemet szúrt a nyomozóknak. Három csillagot akartál, mi. azért hősköd- tél! — kiabálták. Pedig — higgye el — nekem elég volt az egy csillag is. — A kézigránátot — amelyről már mindenki tudja, hogy csak gyakorló volt, és lényegében csak hangot adott — az egyik MAVAUT-alkalmazottól, Dancsák Jánostól kapta. Ezt olvashatjuk a bírósági jegyzőkönyvben. Ezt azért csak nem tagadja? — Dancsák Jánost ismertem, de a kézigránátot nem tőle kaptam. A rétsági katonatisztek. akik Mindszenty bíborost is felkísérték a fővárosba. adták, hogy ha valaki kocsit találna lopni, el lehessen kergetni vele. Nemrégiben szereltem le a katonaságtól, nagyon is jól tudtam, hogy miféle gránát, és mire alkalmas. Valóban a hirdetőtábla tetején tartottuk... Dancsá'kot azért keverték bele, mert tapasztalt emberként beválasztották az üzemi munkástanácsba, és be akarták feketíteni. Tudták róla. hogy disszidált, nem tudott védekezni. — A cikksorozat rendkívül színesen írja le az ön december 8-i reggelét, dél- előttjét. Például a Gödör csárdában több féldecit megivott, betért a Népbüfébe, miközben senki ismerőssel nem táláikÖZött; (Talán ááéft, hogy újabb tanúkat ne kelljen előrángatni?) S ilyen előzmények után keveredett a megyei tanács előtti térre... — Soha nem ittam — csattan fel Ferencz István hangja, és szinte remeg a tehetetlen dühtől. Üjra kiszolgáltatottnak érzi magát, akiről azt írnak, amit csak akarnák. — Miért dobta el a hanggránátot? — Azt akartam, hogy elég legyen a lövöldözésből. A barátomat hasba lőtték, ott csuklóit össze mellettem. Ügy éreztem, közbe kell lépnem. Volt ott Ikét kis ház, és a disznóól mögül eldobtam a gránátot. Egy kis tisztásra, vigyázva, nehogy valakit eltaláljon, jól láttam a terepet. — Persze célját nem érte el, a lövöldözés folytatódott, és rengeteg halott, sebesült maradt az utcán, a téren. Hirtelensége, nem eléggé átgondolt segítőszándéka viszont jó okot adott a hatóságoknak, a pufajikásoknak arra, hogy igyekezzenek minden bajt az ön nyakába varrni. Bűnbak lett. Nyilván így is viselkedtek magával. Hogyan folyt le Balassagyarmaton a tárgyalás? — Nyolc tanú, nyolc pu- fajkás sorakozott fel ellenem, mind géppisztollyal felszerelve, így megduplázódtak. Az egyik sötét alak elszólta magát. A bíró kérdezte, ismeri ezt az embert; sose láttam, felelte. Mesélje el a történteket! Kérem, tisztelt bíróság — próbált finoman beszélni a pufajkás —, a lövöldözés úgy esett, hogy én egyet-kettőt a levegőbe lőttem, a többit a tömegbe. Erre a bíró azonnal közbevágott: Kérem, hagyja abba, arra válaszoljon; ismeri a vádlottat? A pufajkás újra rámnéz. a fejéhez kap: Ja, most ismerem meg! Ö köpködött a szemembe, szidta anyámat. — A bíróság mindenesetre igyekezett reális maradni, mert aligha támadták volna annyira még a megyei újság hasábjain is. Idézek a Kemény kézzel! című cikkből: ..Erős felindultságban követte el tettét, önvédelmi motívumok is közrejátszottak... nem is »-úgy-« akarta. Valahogy így — ilyen primitív módon — okoskodott a bíró. A védő is igen-igen erőlködött...” Lantos László pedig nyílt levelet írt az okolicsányi tanácshoz, példás és igazságos büntetést követelve a nép nevében. Hány évet kapott? — Három évet hirtelen felindulásban élkövetett emberölés kísérlete bűntettért. Az ügyész. Rozgonyi Aladár azonban (nem volt jogi végzettsége! — a szerk.) nem elégedett meg az ítélettel, halált kért. Azzal indokolta többek között, hogy fiatal vagyok, és ha majd szabadon engednek, disszidálok. Persze disszid álhattam volna előbb is, hiszen odaírtam ki a menetlevelet, ahova akartam volna. De nem: én magyar vagyok, magyar földön akarok meghalni. A fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsára került az ügy. s a hírhedt dr. Vida Ferenc tanácsa a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló mozgalom szervezésében való tevékeny részvételért és előre megfontolt szándékú gyilkossági ‘kísérletért 12 évre ítélte. Védekezési lehetősége sem volt. Csak a kérdést tették fel: Milyen bizonyítékai vannak állításának? És amikor válaszolt volna, hogy 4 ezer ember bizonyítja..., gyorsan belefojtották a szót. Nem volt akkor jog — mondja erre Ferencz István. Ki tudja ezt megcáfolni? Szélesedő magánkereskedelem Pásztón, miég az első fél évben nyílt meg a piád bejárónál levő divatáru- és latoás- textU'bolt, amely elsősorban a nyugdíjasoknak és a kispénzű vásárlóknak kínálja az olcsóbb, de az igényeknek teljesen megfelelő árukészletet. Tóth Károly, az üzlet vezetője, aiki szintén nyugdíjas, a pásztói áruház ruházati osztályán több mint 30 évig dolgozott, és osztályvezetőként köszönt el a volt munkatársaitól. Am a kereskedelem iránti vonzódása, a „sorstársak” még jobb ellátása ösztönözte őt abban, hogy újra a pulit mögé álljon. Kedvező árak, az előzékeny és naigyon udvarias kiszolgálás vonzza az idősebb korosztályt. A segítőtársa Nagy Mária is mestere aininak, hogy miként kell ma a. kereskedő és a vásárló közötti kapcsolatot alakítani, a* lakosság kereskedelmi ellátását még jóbbá tenni. . . A bolt szomszédságában újabb két magánkereskedő nyitott üzletet. A cipő- és divatáru-, valamint a játék-, bazár- és ajándékbolt cégtáblafeliratok jelzik az új egységek jellegét, és szintén javítják az ellátást. Az üzletek jelentős forgalmat bonyolítanak le, ezáltal az ellátás további javítására serkentik a „szövetkezetieket”. SZÖVETSÉGESEK Anya sir... — állapította meg döbbenten a nyolcéves András. Hamarjában azt sem tudta, mi lelte, s hogy mitévő legyen. Hisz ő semmi rosszat nem tett, és... — Szemei kikerekedtek, szája nyitva maradt, s zavarában a keze ügyébe akadt papírost gyűrte-facsarta. Egy szó nem sok, annyit sem szólt, s tétován közelített hozzá. Nincs semmi baj! — nyugtatgatta a felnőtt a szeppent kisembert, megsimogatva a buksiját. Szomorú vagyok, ennyi az egész — vigasztalta, de András csak bámult tovább némán. Érdekel, mi bánt engem? — kérdi tanácstalanságát látva anyja, mire szaporán bólogat, s várja hogy rend- bejöjjön valami. Már nem lát könnyeket, mégis nyugtalan; érteni szeretné, mi történt, s ösztönösen a saját biztonságát félti. (El nem képzelheti: a védelem is lehet védtelen.) Anyát bántották — ismétli a hallott magyarázatot, de nem éri be ennyivel. Faggatózik: ki és mivel? — Szóval. — És az is fáj? A bólintásra hitetlenkedik, majd magabiztosan tanácsot ad: — Ne ■ hallgasd meg, mit mondanak. — Ha nem akarom, is meghallom — súgják vissza, mire kényelmetlenül fészke- lődik. — Akkor menj oda, ahol nem bántanak! — mondja, s nem érti, mi ebben a „nem olyan egyszerű”. Aztán játszani indult, s a nap látszólag úgy telt, mint máskor. Tettek-vettek, András rajzolgatott, mesét hallgatott, vagy épp a konyhában téblábolt. A szeme sarkából azonban őt fürkészte. S ami nála szokatlan volt: se szó, se beszéd, többször hozzá futott, puszit adott, (s titkon azt is megnézte, könnyes-e anya szeme). Szokatlan jeleneteket láttak aznap: felsejlett egymásrautaltságuk, mely erő. sítette „szövetségüket”. — Így kezdődött a barátságuk. m. j. Kétszázért már a Mikulás sem megy a házhoz? Nem teljesítette kötelességét kedden este a Télapó, pedig munkaadója a szolgáltatásért járó kétszáz forintot is átvette a „megrendelőtől”. A két beteg ikisgyermek hiába várta késő estig a piros ruhás, nagy szakállú, puttonyos Télapót. Ha nem jött, hát bizonyára valami olyan dolog akadályozta, amely nem tette lehetővé a salgótarjáni Kilián körútra való menetelét. Ez megérthető lett volna, de az nem, ahogyan az ÉVI Aruház „főnöke” a megrendelő Menczel Simon- nénak az esetre reagált; — „Adjátok vissza a 200 forintot” — kijelentéssel. A gyermekek csalódottak, a szülők pedig kétszeresen... Egy év múlva biztosan nem innen rendelik meg a Télapót, amely keddi mulasztásáért súlyos felelősségre vonást kap a két Menczel gyermektől... Összeállította: Rácz András A gránátdobás (senkit sem sebesített meg, nem volt I a lövöldözés (kiváltó oka. Ferencz István mégis hat évet és öt (hónapot húzott le a börtönökben. 1963. április 4-re szabadult, az úgynevezett ENSZ-amnesztiával. Azóta hármas ünnep számára ez a nap: születéséé (1931. április 4.), a felszabadításé és a megszabadulásé. Amikor hazajött, szinte .az egész falu kint várta a vasútállomáson. Edqsanyjárfak a sok 'sírástól akkorra már elapadtak a könnyei. Az apa csapra vert egy hordó bort, s hugyagi rokonok, barátok, ismerősök három napig jártak a Ferencz-portára érdeklődni, beszélgetni. Mindenki tudta, milyen ember is volt valójában a hivatalosság által elátkozott gránátdobó. Mint, ahogyan tudtak a pufaj- kások viselt dolgairól is. Csak hallgattak — kényszerből, élni akarásból... A legutóbbi időkig. Sulyok László Emléktábla a megyei kórház falán
