Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

6 NO(.KAI) 1989. DECEMBER 30., SZOMBAT ÓÉV­BÚCSÚZTATÓ HÁZIBULI Néhány, házilag gyor­san megvalósítható ötlet segít az „óévet búcsúztató szilveszteri vidámságok hangulatának fokozásához. A tarka, sőt harsány szí­nek sokasága itt most megengedett és helyénvaló. Tehát szükség van sok szí­nes papírra, jó ha akad csillogó színes fólia, vagy sztaniol, de megfelel a mintás, színes csomagoló­papír, és legyen okvetlenül kéznél rajzlap vagy kar­tonpapír. Színes kartonból (kifest­hető, kiszínezhető), vagy sztaniollal bevont rajzlap­ból lámpára, ajtókeretre felfüggeszthető, libegő kis színes madarat készíthe­tünk. A megadott méret­től — kockát kisebbre vé­ve — eltérhetünk. A madár testét körülvágjuk, középen 1,5 centi széles, keskeny rést vágunk. Az eredeti mérethez, a szárnyához 17 centi széles, 20 centi hosz- szú papírlapot hajtunk ősz* sze 1,5 centi széles sávok­ban legyezőnek. Ezt össze­hajtva, bedugjuk a nyílás­ba, fönt középen összefog­juk és cérnaszállal össze­kötve felfüggesztjük. Egykét centiméter szé­les színes papírszalagokból egymásba fűzött karikák­kal vidám füzéreket készít- * hetünk, melyek a szobát keresztül'kasul behálóz­zák. De ilyen papírcsíkok­ból hosszan csüngő, fel* Munkahelyi dobogások Zajártalom az is, ha okos szó helyett csak frázisokat pu- fogtatunk! ☆ ÚJ beosztásában szárnyakat adtak neki, de visszautasította. Inkább könyökvédőt kért. ☆ . Memóriazavarban szenved a kollégám. . . Azt tudja, hogy hol van, csak azt felejti el, hogy honnét jött. ☆ A gondolkodáshoz fejre van szükség. . . Bizonyos esetiekben bátorságra is. ☆ Kolléga panasza:- Miért akarnak engem to­vábbképzésre küldeni?... A főnököm reggeltől estig lec­kéztet! ☆ A munkahelyi testnevelés is lehet eredményes.. J Csak jó erősen kell kapaszkodni a sza­márlétrán. ☆ A vizsgálat kiderítette: a hegy nem ment Mohamedhez, így aztán Mohamed elvtárs kérésére fegyelmit indítottak a hegy ellen. ☆ Főnöki panasz:- Bevásároltunk ezzel a szá­mítógéppel... Csáki o száraz tényeket rögzíti, dönteni ez sem mer! függeszthető díszeket is va­riálhatunk. Ehető dekorációkról is érdemes gondoskodni. Erős hímzőfonalra fűzzünk fel különféle ízesítésű ku- koricapelyhet, ez kapható sós, paprikás, sonkás, mo­gyorós, vaníliás, málnaízű változatokban. Az ehető girland' lehet szimpla pat­togatott kukorica, de be is márthatjuk csokoládéön­tetbe. Nassolóknak felköt* hetünk cukorkafüzért, sok­féle ízű cukorka kapható, szép színes papírcsomago­lásban. Egy néprajzkutató jegyzetfüzetéből Miért hoz szerencsét a kéményseprő? Most, hogy könyvet ké­szülök írni a kéményseprő­mesterségről, 1945 előtti szaklapokat olvasva látom, e sajátos foglalkozás műve­lőit is erősen foglalkoztatta: hogyan alakulhatott ki az a képzet, miszerint a velük való találkozás szerencsét jelez? Bájosan naiv feleleteket adtak erre. Például: ha va­lami miatt éktelenül füstölt a kályha, vág}- a „sparhelt”, és akkor betoppant a ké­ményseprő, örömében ösz- szecsapta a kezét a háziasz- szony, ,,beh’ szerencse, hogy épp' most jött”... 1932-ben közötte a Kéményseprők Országos Központi Értesítő­je a bécsi kéményseprő-tár­sulat elnökének a vélemé­nyét: „ez a hiedelem igen régi időkbe nyúlik- vissza, amikor még a városokat er­dők övezték, amelyekbe a polgárok vadászni jártak. Ez a vadász szénégetővel találkozott, ez számára sze­rencsét jelentett (. . .) Ezek­ről a szénégetőkről szár­mazott át a szerencsét ho­zó tulajdonság az ugyan­csak kormos kéményseprő­re". Ha ezt a fejtegetést el­fogadjuk, akkor is nyitva marad a kérdés: miért sze­rencsét hozó a kéménysep­rő, illetve a szénégető? Amikor elhatároztam, hogy megkísérlek választ adni erre, és összegyűjtöttem a néprajzi szakirodalom meg­lehetősen gyér vonatkozó közléseit, alaposan megle­pődtem. Kiderült, koránt­sem kizárólagos —, noha rendkívül elterjedt — a kéményseprő alakjához fű­Mindenki ült már névnapot, s nékem az utolsó jutott... NÉVADÁS Egy ismerősömnek arra a kérdésére, hogy lehet va­lakinek ilyen fura hosszú neve, azt válaszoltam: — Ha nem tetszik a Szilvesz­ter, szólítson röviden De­cember harmincegynek. ASZFALTBETYÁR Vacsora előtt hosszabb sé­tára indultam. A Baross utca sarkánál észrevettem, hogy egy harminc év kö­rüli hölgyet követ egy ha­sonló korú férfi. A nő megállt kirakatot nézni, a férfi is megállt. A nő bement egy trafikba ci­garettát vásárolni, a férfi megvárta, aztán követte a hölgyet — a körúton végig. Átmentek a Margit hídon. A budai hídfőnél aztán a nő mérgesen, szikrázó sze­mekkel felkiáltott : — Hallja, maga gazem­ber! Egy órája figyelem! Hát most már elég volt! Ha nem mutatkozik be, és nem visz el egy moziba, azonnal segítségért kiál­tok! FELELJEN, HA TUD IV. Béla király alatt va­jon miért szidták keveseb­ben a televíziót? (Még szünetelt a széria- gyártás.) Ki mondta először azt: — A ménkű csapjon, a ké­pébe! Miért tolakszik? (Kovács László. Aki nem hiszi, járjon utána.) Hol található Budapesten egy jól működő telefonké­szülék ? (A postamúzeumban.) Mi az; egyszer .fent, aztán megint fent. és a magassá- gos egeknek sem jön le? (Az elromlott lift.) Ha van két almám, és a szomszéd maszek kelmefes­tő elkér egyet, hány almám marad ? (Kettő, mert nem adok. Elég jól keres. Vegyen ma­gának.) A Tóth házaspár ötven- évi házasság után. a mai napig is a legnagyobb har­móniában él. Soha egy szó veszekedés nem volt köz­tük. Hogyan lehetséges ez? (A férj tengerészkapitány. Minden évben cSak két hé­tig van odahaza.) EGY MÁSODPERCES DETEKTlVREGÉNY Ködös, borongós decem­beri este volt. A nagyvál­lalat ebédlőjében marhapör­költnek álcázott kelkáposz­tát kanalazott a mester- detektív. (Aki egyébként másodállásban a válilalalt ellenőrzési osztályának ve­zetését is elvállalta.) Az utolsó- előtti falatnál a hom­lokára ütött,, és izgalomtól fűtött hangon felkiáltott: — Súlyos bűneset történt<< A vállalatnál egymillió forin­tot sikkasztott az egyik al­kalmazott. A tettest Glanez Eduárdnak hívják, platina műfogsort visel. közepes lúdtalpa van, gyermekko­rában kétszer volt sza­márköhögése, és cukorral eszi a káposztás tésztát. Azonnal le kellene tartóz­tatni, hogy elnyerje méltó büntetését. De ez lehetet­len. Miért nem tudta a mes- •terdetektív letartóztatni Glanez Eduárdot? (Mire a vállalat ellenőr­zési osztályának vezetője, a mesterdetektív felfedezte a sikkasztást, Glanez Eduárd már negyven éven át élt a sikkasztott összegből, és h2 éves korában egy félté- kenységi dráma áldozata lett.) BÜFELEJTÖK Az alábbi borféleségek Szilveszter éjszakáján . bizo­nyára szép mennyiségben kerülnek fogyasztásra: szí­nes pajtás. / (Szürkebarát.) Nagy m esélőnk kereszt­neve +l+ÍOxlOO+jó. (Móri ezerjó.) Rossz kedvűnek lenni. (Szamorodni.) Vidéki párosunkban élő bakfis. y / (Egri leányka.) Hsa túlzásba visszük az i-váist, ide kerülünk: Hiá­11 yos szállítóeszköz-l-kúra. (Elvonókúra.) Galambos Szilveszter ződő szerencseképzet. Van, ahol azt tartják, szeren­csétlenség előjele a velük való találkozás. Az ország néhány pontján szúrópróba szerű rákérdezéseim során újabb és újabb adatok erő­sítették meg a negatív jel­leget- Például a Baranya megyei Szatlaínán, ha ké­ményseprőt látnák, a jobb •kéz középső ujját a muta­tóujjra teszik keresztbe, hogy el ne vigye a sze­rencséjüket. Ha egy gyerek- csoportban egy szemfüles előbb meglátta, odaszaladt a kéményseprőhöz, rácsa- pott a hátára, és azt mond­ta a társainak : „leütöttem a szerencsétéket”. Ezek után kétszeres ér­dekli ődéss el kerestem a vá­laszt. Először is megnéztem, miért van az, hogy e fog­lalkozáshoz a szerencse-, szerencsétlenségképze­ten kiviül is még oly sok hídelem, szokás kapcsoló­dott. Közrejátszhatott ebben, hogy a kéményseprő meg­jelenése eseményszámba ment, különösein kezdetben, amíg a XVIII. században szinte megyényd területeket látott el egy-egy mester. A hiedelemrendszerbe .be­épülés szempontjából igen lényeges mozzanatnak tar­tom a kéményseprő és az ördög alakjának összekap­csolódását. Nézetem szerint ebben nam dsupán a fekete külszín, hanem e foglalko­zás tűzzel kapcsolatos vol­ta is szerepet játszót*. („A kisgyerekeket ijesztgettük a kotróval, mondtuk, hogy elviisz az ördög bácsi".) A hiedelemvilágban az ördög­képzet egyébként rendkívül .sokszínű, egyaránt előfor­dul negatív és pozitív elő­jellel./ A szerencsét hozó jelleget erősítette a korom is. Erre utal ez a versike is : Kéményseprőt látok, szerencsét találok, ’ Kéményseprő piszkos, a szerencsém biztos. A kéményseprő korom­mal érintkező szerszámai, illetve azok darabjai is poziitív erővel bírnak: „az is szerencsét hoz, ha nyír­faseprőjéből letörünk egy darabot, vagy- ha kihúzunk néhány szálat a keféjéből”. S a seprűhöz is igen elter­jedt, szerteágazó hiedelmek fűződnek- Elsősorban a ron­tás elhárításának a tárgya, de eszköze a rontó szándé­kú embereknek is — gon­doljunk csak például a bo­szorkányok seprűjére. S vé­gül, de nem utolsósorban, magához a kéményhez, a lakóház kiemelt, kutóilkus helyéhez is gazdag néphit és szokásanyag kapcsolódik. Am nem elég csupán a ké­ményseprő jellemzőit és az azokhoz tapadó képzeteket megnézni, hogy magyarázatát tudjuk adni az alakjához fűződő, egymással ellenté­tes hiedelmeknek. Meg kell kísérelni a hozzátartozó szo­káscselekvéseket értelmez­ni. Ezek közül a leglénye­gesebb a gomb meg­nyomása, illetve megfo­gása. A gomb megnyo­mása tipológiailag azonos önmagunk belevetítésével egy zárt, mágikus körbe. A mágikus kör arra szolgál, hogy e'kerítsük magunkat aftql, akiitől, vagy amitől félünk. Ha ez így van, akkor mi-1 ért volt szükség a gomb nyomására, ha a ké­ményseprő szerencsét ho­zott volna a néphitben már a kezdetekben is? A kérdés csak úgy oldható meg ha azt tételezzük, eleinte síze- rencsétlenséget vártak a ta­lálkozástól, majd pedig idő­vel megfordult az előjél. A dolgok, jelenségek önma­guk ellentétébe vajó átcsa- pása a kultúrában nem egyedi jelenség. Újabb kér­dés: esetünkben vajon mi­nek a hatására következett ez be? I ­A kéményseprés sokáig meglehetősén lebecsült fog­lalkozás volt, viszont tűz­rendészed szempontból na­gyon fontos. Mária Terézia 1748-ban ezért is adott számukra céhlevelet, ami számos kiváltságot és egy­úttal kötelezettséget is elő­írt. Így zárt kerületek lé­tesítésével a területükön ke­letkező tűzesetekért felelős­sé tette a kéményseprő­mestereket. S egy szolgálta­tó iparosnak — és a ké­ményseprő végső soron az — különösen nem célszerű, ha idegen testként él egy társadalomban, természetes tehát a törekvése, hogy ei- fogadtasisa-befogadtassa ma­gát. Boldog-újévet1 Ennek egyiik eszköze, fel­tétele a meglevő szokások­hoz való alkalmazkodás. Vé­leményem szerint ez történt esetünkben is, úgy, hogy a kéményseprők is bekapcso­lódtak az újévi köszöntés magyar néphagycumányban is elevenen élő gyakorlatá­ba. Ez irányú kezdeménye­zésüket mutatja, hogy ők ajándékot is visznek- mint­egy indokolva látogatásuk célját, holott rendszerint csupán a házigazdák hono­rálják ajándékkal, fizetség­gel a köszöntést,- S az aján­dékba- vitt falinaptárokon a kéményseprőket előnyös színben feltüntető propa- gandaversiikék voltak. (Az általam ismert legrégibb darabok a múlt század első éveiből valók.) Sz. J. (Illusztrációink reproduk­ciók a szerencsi Zemplén Múzeum képeslapgyűjtemé­nyéből).

Next

/
Thumbnails
Contents