Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-29 / 307. szám
2 NO(îUAI) 1989. DECEMBER 29 . PÉNTEK ROlHinMin ÚJRA CSENDES... A gyakorlat az volt, hogy a pártközpont előtti téren szállít le a pártfőtitkári helikopter, de ilyen alkalmakkor mindig biztosították a teret, a leszállóhelyet. Most a menekülés a rejtett alagútrendszeren át történt, onnan tűnt el Nicolae Ceau- sescu, s akkor vették üldözőbe, amikor Dacia kocsival Arges megyében feltűnt. A szemtanú ezeket a menekülési’részleteket már nem ismeri, mert ő sem volt beavatva a föld alatti rejtekhelyekbe. Az elmondották viszont tanúsítják, hogyan töltötte utolsó „munkanapjait” a vérengző diktátor, Scorni- cesjti „Drakulája”. így látják a pártok Vélemények a magyar—román viszony lövőjéről Szécsényiek Székelyföldre Az MDF szécsényi szervezete az erdélyi akció sikerét nem tulajdoníthatja magának. Köszönet illeti a sajtóban meg nem nevezett falvak szervezőit, lakosságát. Így Kisgéc, Magyargéc, Nóg- rádmegyer, Nagylóc lakosait. I A varsányi, rimád, ludányhalászi és csitári plébános urakat, a szécsényi ferences barátokat és a FIDESZ szorgalmas aktivistáit. A szécsényi, varsányi és endrefalvai tsz-ek nagylelkű felajánlásait, illetve a folyamatos ajándékozás eredményeképpen I még szilveszter előtt útnak indítjuk újabb szállítmányunkat, ezúttal Székelyföldre. Frisch Oszkár (Folytatás az 1. oldalról.) ra az országban röpgyűlé- sekel kellett szervezni, amelyeken beszédeit, irányelveit dicsérték és magasztalták. Ezen az estén Elena asszonnyal együtt tóparti villájába hajtatott, onnan adta kii az utasításokat, hogy csütörtököm délelőttre szerezzenek a bukaresti nagyüzemek dolgozóinak rész- tételével nagygyűlést, ahol majd ország-viilág előtt demonstrálja: a nép mellette áll. A nagygyűlést meg is szervezték, csakhogy aktkor még senki sem tudta, hogy a felvonulókhoz diákok is csatlakoztak. Arra meg végképp nem gondolt senki, hogy két egyetemi hallgató kis átlátszó szatyorban két petárdát bab között becsempészett a térre, ahol a nagygyűlést tartották, egyik a tér jobb, másikuk távolabb, a tér bal oldalán helyezkedett el. Amikor a gyűlés megkezdődött, az előszónoklatot tartó üzemi küldöttek rendben elmondták a dicsérő és vádaskodó szövegeket, majd következett Ceausescu beszéde. Rövid idő múlva a két petárda —, amelyet a szemtanú a pártközpont egyik emeleti ablakából észlelt — nagy robajjal megszakította a gyűlés „menetrendjét”. Ekkor nők sikolya hangzott, majd a tömeg egy része eldobta Nicolae Ceau'sescu és Elena Ceausescu képeilt, a transzparenseket- Ezeken átgázolt és elment a térről. Ekkor megszakadt a televíziós közvetítés, de a biztonsági erők három perc alatt helyreállították a rendet és folytatódott a gyűlés. Elena odasúgta a diktátornak: „Mondj nekik valamit, ígérj !” Ceausescu nem habozott — meséli a szemtanú. Azonnal fizetésjavításokat ígért, arra hivatkozva, hogy ezt a határozatot a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta. Szó sem volt enroll, ilyen napirendje a PVB-üléseknek nem volt —, hiszen a szemtanú birtokában van a napirendeknek: az ígérgetés csak úgy vaktából, a dolgozók „megnyugtatására” történt. Alighogy lepergették a nagygyűlést, az utca népe megbolydult és megkezdődött a tulajdonképpeni forradalmi megmozdulás. Ceausescut áLlandóain tájékoztatták a helyzetről. Este 6 órára ismét összehívta a belső vezetést, utasításokat adott ki és élesen támadta Mileát, a hadsereg szabotá- lása miatt. A megyék vezetőit is „készültségbe” helyeztette. Ebben a „telebeszél- getésbe” Elena — a szemtanú szerint — mindig beleszólt, noszogatta Ceausescut : legyen határozottabb. A vészjósló hírekre, hogy Bukarest utcáin már nem biztonságos a közlekedés, nem is vállalkozott arra, hogy tóparti lakásába térjen. Közben tankok, páncélos járművek vették körül a pártközpontot. Ezen az estén nagyon későn feküdt le a pártközpontban kiépített lakosztályában. Mire a szemtanú másnap, pénteken reggel bement az épületbe, az egyik Securitate-ti’szt a fülébe súgta: „Milea nem él! Lelőtték!” Még nincs véglegesített kép arról, hogy Ceausescu, vagy biztonsági emberei végeztek vele, de a szemtanú a pártközpontból szerzett altkori információi szerint biztosra vehető: Milea honvédelmi miniszter nem lett öngyilkos ! A menekülés napján délelőtt vészterhes volt a helyzet a pártszékház környékén. A szemtanú úgy tudja: Ceausescunak „vészhelyzetre” volt egy alteregója. Amikor a tömeg betörte a pártház ablakait és behatolt a pártfőtitkár folyosójára, akkor ez az alteregó fogadta őket, de amikor megkapta az első kődarabokat, egyszer csak az egyik ajtón át eltűnt- Közben Ceausescut a pártszékház és, az államtanács épülete között kiépített föld alatti folyosón menekítették. Bár köröztek helikopterek a székház fölött, a szemtanú állítja: ő többször járt az épület tetején, de ott nem volt helikopterállomás, tehát nem sKök- tefhették onnan légi úton. A magyar—román kapcsolatok, a két nép viszonyának jövője nem lehet egyetlen párt kizárólagos ügye. Ezért megkérdeztük a hazai ellenzéki pártok, szervezetek vezetőit, miként látják a magyar—román viszony alakulását az elkövetkező napokban, hónapokban. Varga Csaba, a Magyar Néppárt országos titkára: — A Magyar Néppárt nemrég országos mozgalmat indított el, amelynek célja az, hogy a magyar és a román települések között újfajta testvéri kapcsolat jöjjön létre. Az lenne a jó, ha az így kialakult kapcsolatokat fel lehetne használni, például különféle tanácsadásra, hogy a román testvérfalvakban, testvérvárosokban gyorsítsuk a fejlett agrártermelés, vagy közigazgatás létrejöttét. Román falvakkal is keressük a kapcsolatot, tehát nemcsak az Erdélyben élő magyar települések lakóival akarunk jó viszonyt. Azt szeretnénk, ha a Magyar Néppárt egyfajta közvetítő szerepet töltene be mindebben. Keressük a jó viszonyt a Román Keresztény Parasztpárttal. Vezetőink még most, az év végén elutaznak a szomszédos országba, hogy ott felvegyék a kapcsolatot a román parasztpolitikusokkal. Azt szeretnénk, ha a jövőben Romániában politikai, közigazgatási és kulturális autonómiát élveznének magyarok, németek, szerbek egyaránt. Szeretnénk továbbá azt is, ha a magyar—fomán határ olyan lenne, mint az osztrák és a magyar határ, azaz nyitva állna mindenki előtt. Ez is hozzájárulna az előítélet nélküli kapcsolatok kialakulásához. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője: — Nagy lehetőség nyílt arra, hogy a magyar és a román nép közötti évszázados per végre európai módon rendeződjék. Szorosabbra kell vonnunk a kulturális, gazdasági, politikai és nem utolsósorban vallási kapcsolatokat is a két nép fiai között. Mielőbb be kellene illeszkednünk a nagy európai integrációba, szűkebb értelemben pedig egy közép-európai integráció részeivé kellene válnunk. Jó lenne, ha Romániával valamiféle kon- föderatív jellegű kapcsolat- rendszert tudnánk kialakítani. Mindenképpen fenn kellene tartanunk a határok nyitottságát, amely egyfajta szellemi nyitottságot is jelentene a két ország között. A szabaddemokraták jó kapcsolatra törekszenek az új román vezetéssel. Éppen ezért Rajk László és Szent-Iványi István szerdán már elutazott Romániába, hogy az új vezetéssel tárgyaljon. Röviden: a demokrácia és az emberi jogok alapjára kell helyeznünk a román—magyar viszonyt. Prepeliczay István, a Független Kisgazdapárt főtitkára: — A kisgazdák mindig is nemzeti pártként működtek, s ebből eredően nemcsak a határainkon belül, hanem az azokon túl élő magyarság sorsával is kiemelten foglalkoztak, éljenek Ausztráliában, vagy Dél-Afrikában. Hogyne foglalkoztatna bennünket a Romániában élő Utazzunk Erdélybe! Felnyílhatnak a határ- sorompók az utazni vágyók előtt, utazzunk Erdélybe, fedezzük fel Romániát. Soha nem volt ilyen mérvű aktualitása az odairányuló turizmusnak, annak, hogy megismerhessük Nagyváradot, Kolozsvárt, a Tardai hasadékot, a Gyilkos-tó környékét, találkozhassunk azokkal a székelyekkel, akikről olyan sokat hallottunk. Megnézhetjük a műemlékeitől megcsonkított Bukarestet, azt a várost, ahol a világ talán legdrágább elnöki palotáját építették fel. és valószínűleg az is megoldható lenne, hogy az utazást össze lehetne kötni egy temesvári istentisztelettel, amelyet Tőkés László olyan élményszerüen tud megtartani. Bizonyára sokan szeretnék üdvözölni a hős román népet, megszorítani a kezüket azoknak, akik egy nemzeti tragédia árán, de kivívták a szabadsáaukat. Viczián Gyula idegenvezető magyarság sorsa. Arra törekszünk, hogy Magyarország olyan külpolitikát alakítson ki Romániával, hogy az ott élő magyarok valóban magyarként élhessenek. Jó lenne elérni, hogy a romániai magyarok bármikor szabadon hazatérhessenek Magyar- országra, ha akarnak vissza is települhessenek. Szeretnénk, ha Erdély teljes autonómiát kapnia. A városok és a falvak közötti kapcsolatokat új alapokra kellene helyezni. Az a véleményünk, hogy a román—magyar viszony nem egy párt ügye. Kapcsolatainkat nem szabad pártpolitikai érdekeknek alárendelni, mert azok általános magyar ügyek. x Baranyai Tibor, a Szociáldemokrata Párt alelnöke: — Elsődlegesnek tartom, hogy gazdaságilag jobb kapcsolatokat alakítsunk ki a két ország között. További feladatunknak tekintjük, hogy elérjük: Erdélyben a magyar kultúra, a könyvkiadás, az eszmék szabad áramlása váljon uralkodóvá. Véleményem szerint Erdély Kelet-Európa Svájca lehetne, ha a népeket hagynák, hogy külső nyomás nélkül éljenek. A sovinizmust és a nacionalizmust mindig kívülről Vitték be Erdélybe. Várható volt, hogy az erőszakos diktatúrát csak erőszakos eszközökkel lehet megdönteni. Most arra kelil törekednünk, hogy Románia a többi kelet-európai országhoz hasonlóan, felcsatlakozhasson Európához. Várjuk á többpártrendszer kialakulását Romániában, s örülünk annalk, hogy már mozgolódnak a szociáldemokraták Bukarestben. Van remény arra, hogy politikai demokrácia jöjjön létre a szomszédos országban. Dr. Jeszenszky Géza, aa MDF Országos Választmányának tagja, a külügyi bizottság társelnöke: — Egyedülálló történelmi lehetőséget kínál nemcsak Románia és Magyarország népei, hanem egész Kelet- és Közép-Európa számára az a szenzációs fejlemény, hogy Európa utolsó és legsötétebb diktatúrája összeomlott. A régi történelmi, sokszor kívülről is szított ellentétek meghaladása az ott élő népek kezében van. Art reméljük és várjuk, hogy azoknak a demokratikus elveknek a jegyében, amelyeket ma e térség minden számottevő politikai tényezője és mozgalma vall, lehetővé válik mindezeknek az országoknak a belső jogrendjét és egymás közötti kapcsolatait újjáalakítani- Miindkét kérdést összekapcsolja a vallási és nemzeti kisebbségekkel szemben, a jövőben folytatott politika. Amennyiben a teljes körű belső demokráciával összhangban a kisebbségi jogokat is messzemenően biztosítani fogják, az új demokratikus kormányok, akkor ezzel a belső stabilitás és a szomszédokkal való új, valóban baráti viszony is megvalósítható. P. L. A szécsényi városi Vöröskereszt játékokat, könyveket és ruhanemű meg tegnap. gyűjtését kezdte Karácsonyi ajándék a Kárpátokból Régen vártuk már azt az ajándékot, amit a napokban kaptunk mi magyarok és Europa. Felszakadt az utolsó nagy sóhaj, lepattant a vasrács a bezárt ajtóról, és beléphet mar közénk! Románia i.s. Az a nagy ház, amit Európába szeretnénk megépíteni, az már épülhet, és ennek Románia nélkül nem lett volna perspektívája. De micsoda út volt az, ami idáig vezetett! Nem tudok szabadulni azoktól a képektől, amelyek évekkel ezelőtt Erdélyben jártamkor belém rögződtek. Kezdve azzal a felháborító fogadtatással, ami a román határon ért, és ami már odáig sodort, hogy az utastársaim csillapítottak le. Most, az öröm óráiban sem fogom soha elfelejteni azokat a megnyomorított tekinteteket. amelyek niinkci útón-útfélen megállítottál. Könnyek tolultuk az ént bér szemébe azoknak a kérő, könyörgő tekinteteknek a láttán, amelyek kezüket felénk nyújtva kértek. Kértek, mert nekik, nem volt, és mi adtunk, amink csak volt. Cukorkát, rágógumit, szappant, vegetát, konzer- vet. Szívük, és igazi magyarságuk volt ezeknek) az embereknek, és meleg emlékezetem az, amikor Kalotaszeg környékén járva az egyik kis falu plébánosa úgy fogadott minket, hogy érezzük magunkat ugyanolyan jól itthon, mint odahaza otthon. Kérték, hogy Magyarországon sem felejtsük el őket, mert ők is magyarok, és ők ezért sokat szenvednek. A minap ugyanazokat a megszomorított arcokat láttam viszont mint annak idején, a régi tekintetek, amelyek ugyanúgy köny- vyek nélkül sírtak, de ez a ! képsor az évtizedes megaláztatottság tekintetei között egy új arcvonást is mutatott, egy MOSOLYT. Tőkés László mosolyát. Ez az ajándék, amit mi kaptunk, semmivel sem mérhető, ez az ember, akit a rettegett Vámpír megalázott, akinek eddig csak a szomorú tekintetét láttuk, aki ezzel együtt emberi nagyságában, méltóságában, csodálatos kiegyensúlyozottságában csak szomorú maradt, az az ember talán először mosolygott. Magyar vagyok, és internacionalista. Alakítsuk át a románságképünket! Köszönöm, köszönjük ezt a mosolyt az erdélyi magyaroknak, románoknak, akik összefogása nélkül nem lehetett volna ( Temesvár, Arad, Bukarest. Köszönjük Doina Corneiának és mindenkinek ezt a mosolyt, a szabadságot, Románia szabadságát. Végre! Viczián Gyula S.-tarján. Kemerovo krt. 15.
