Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON (Z4§> TELEXEN ÉRKEZETT... Szilveszter előtti kérdés: Hol a szabálysértés határa? Tudjuk, a lakóépületek rendjét a szabályozott „há­zirend” is tartalmazza, mely az emberi egymás mellett élés szabályai szerint író­dott. Az ellene vétőket pénzbüntetésre lehet ítélni, mellyel nagyon ritkán él­nek. Nemigen kívánja sen­ki, hogy akár szomszédját is megbüntessék. Azonban van egy határ, melyet már a környezet nem visel el, amikor egy lakó folyamato­san zavar másokat, egyszer­re több családot. Ezért vol­na jó tudni az illetékesek, tanács és rendőrség véle­ményét i.s, hol'van az u ha­tár. amikor már az ő köz­belépésük szükségeltetik. „Az elmúlt szilveszterkor például több helyen meg­történt az, hogy egy 70—80 lakásos épület egy lakásá­ban 10—15 fiatal házibulit rendezett.” — Kezdődik a szerkesztőségünkhöz írott le­vél, majd így folytatódik: „Dobolás, hangoskodás, ug­rálás. fülsértő magnózene hallatszott hajnalig. A mel­lettük. alattuk és felettük levő lakásokban a családok nem ilyen mulatságra vágy­ván a televízió, vagy rádió műsorát kívánják élvezni. Ez nem sikerül, hiszen, ha hangosra veszik -:gy egye­nesen bábeli *' ngzavgr. Viszont szilveszter lévén, nem merik figyelmeztetni a fiatalokat, mert nem tudják sem ők, de a telefonon fel - hívott rendőrök sem, hogy valóban egyáltalán mit és hol lehet csinálni ezen a napon. így — sajnos — év­ről évre szinte már előre fél az érintett 8—10 család az újra és újra visszatérő szil­veszteri bulitól. Jó lenne időben előkeres­getni az illetékeseknek, és a NÓGRÁD-on keresztül tu­datni a város lakóival, hogy valóban hogyan és hol lehet hangoskodni ezen a napon és meddig? — fogalmazódik meg a kérés, amelyet irt: I Mező Sándor Salgótarján ☆ Levélírónk aggodalmával egyetértünk, ezért a városi tanács illetékes osztályához fordultunk „szilveszter előt­ti” kérdésünkkel. — Megtud­tuk, hogy a vonatkozó „tör­vény e napon sem ad men­tességre lehetőséget", de a gyakorlat ilyenkor á „mér­legelési jogkör lehetőségé­nek az alkalmazása". Tehát rugalmasan kell kezelni a törvényt. A hatósági szervek is az ..évbúcsúztatók" jó hangulatában, kellő mérték- tartásában. a lakótársak iránti figyelmességében bíz­nak. Természetesen szükség van a kölcsönös megértésre. Bízunk abban, hogy az idei szilveszter kevesebb, gondot jelent. mint az a levélben leírtakból érződik. . R. A. Áz intézményesített koldulás vajon meddig tart —? nemcsak — Salgótarjánban? A napokban, egy rászo­ruló megsegítésére kapott a feleségem felszólítást, az­az fizessünk bizonyos meg­segítés címén 1831 forin­tot. Hogy a tisztelt olvasó megértse miről is van szó. a tehó-t kellett volna be­fizetni. Köztudott, hogy az el­múlt tíz év „gazdaságfej­lesztésé" a széncsata, a hídcsata, a vasutak, Sztálin- város stb. után a minden­kori vezetőink magánvil­láit építették fel és ehhez mi a „piramis talapzata" békekölcsönnel. beszolgál­tatással, adóval, legutóbb pedig tehó-val járultunk hozzá, minden szándékunk ellenére. Nos. az állampolgár úgy érzi (sokunk véleménye ez), hogy ennek törvényerőre emelésére a hatalom nem éppen erkölcsös eszközt vá­lasztott, amit aztán ajz ap­parátus „helyi hősei” elvé­geztek. Nem emlékszem pontosan arra. hogy a teho a csa­tornarendszer, vagy a víz­ellátás fejlesztését szolgál­ta volna, de egyikre sem sok juthatott, mert az el­múlt nagy esözésik után városunk vasúti aluljárójá­ban úgy felduzzadt az eső­víz, hogy autóval nem le­hetett ott áthajtani. Két- éltűvel esélyem lett volna, de erre nekem nem futja. Futotta viszont a helyi tanács egyik volt vezetőjé­nek. valamilyen alapból a külföldi vendégei gardíro- zására. Ne is csodálkozzon a ha­talom, ha ismerve a mi ..modern szentjeink" maguk felé hajló kezeit, a magunk módján tiltakozunk az ilyen ízléstelen pénzbeszedés el­len, mint a teho, ami szinte már egyfajta koldulás. Tisztességesen kifizetjük azt a tisztességtelenül nagy adót. amit kivetettek ránk, de ez még nem elég, kol­Év végi Ki mit tud? a Szécsényi GELKÁ-ról Szárnyra kapott a hír Szé- csényben, miszerint meg­szüntetik a GELKA-t! A vá­ros fontos szolgáltatását végző szerviz dolgozói sem­mi hivatalosat nem tudnak az elterjedt híreszteléssel kapcsolatosan. Ám a város­ban már volt „nem hivata­los", de aztán mégis való­sággá váló „pletyika”. „A la­kossági szolgáltatásra egyre nagyobb szükség van, itt meg az egy helyben topogás és a visszafejlesztés tapasz­talható" — jelzi észrevétele­it Cs. I.-né olvasónk. — Valóban, mi a helyzet?, aki olvassa és tud róla, tá­jékoztassa az Olvasók Fóru­mát. A szerviz dolgozói sem hisznefc a híresztelésben. dúlnak hozzá csatornára, színházra. nem röstellve ezt más. kultúrtársadalmak előtt. A magunk módján mi há­rom éve tiltakozunk ez el­len, a feleségem tehó-ját azóta nem fizetjük és a tar­tozásunk azóta „miheztar­tás végett" 1831 forintra emelkedett. Tiltakozunk, továbbra sem fizetjük a hátralékunkat, ennek behajtása jogtalan, erkölcstelen, és egyáltalán ez a hatalom miféle erköl­csi magaslatokra helyezi magát, amikor a tanácsi tisztviselő emiatt megfe­nyegetett! ! ! Fizessék ezt a „devcsics- miklósok", a „doktorsán- dorgyulák", a „németh- károlyok" és a termálvíz­zel ellátott budai villák la­kói. . . Viczián Gyula 3100 Salgótarján Kemerovo krt. 15. Tisztelt levelezőink! A NÓGRAD szerkesztő­sége megbízásából meg­köszönöm, hogy ez évben is megtisztelték írásaikkal, tudósításaikkal, jobbító szándékú észrevételeikkel, kezdeményezéseikkel az OLVASOK FÓRUMÁT. További együttműködés­re kérjük önöket és vár­juk a?! új levelezőink rendszeres jelentkezését, mindazokét, akik az érez­hető megújulási törekvé­seinkben segítőink kíván­nak lenni. Várjuk az eddigiektől eltérő, a NÓGRÁD-ot va­lóban „néplappá" tevő, jó szándékú javaslatokat is. Szerkesszük együtt az Olvasók Fórumát! Na­gyobb terjedelemben, sokszínűbben, előremu- tatóan, mai valóságunkat tükrözően. Tisztelt levelezőink! Lelkiismeretet tükröző írásaikat újra megköszön­ve; Békés, boldog új évet kíván a iNOGRÁD szerkesztősége, és aki a mai Olvasók Fórumát is összeállította: RAcz andras Húszéves a Dózsa iskola Színpompás ünnepség az új tornateremben A szlovákiai Ipolybalog általános iskolásai tornabemutatót tartottak. Balassagyarmaton 1967- ben a városi tanacs elhatá­rozta, hogy a város keleti felében lakó családok gyer­mekeinek iskolát építtet. Az elhatározást tett 'követte. A FÖSPED helyén, a Dózsa utcában — hajdani Nagy­tábor utca — rendelkezésre állt az. üres terület. A NÁÉV kapta a megbízást a kivite­lezésre. az építkezés nagv intenzitással meg is indult. 1969 szeptemberére még­sem készült el az intézmény, viszont a második félévet már itt kezdhették a ta­nulók. Háromszázkilenc di­ák tíz tanulócsoportban ta­nult. Tizenöt nevelő, s négy óraadó oktatta a nebulókat első tanévben. Húsz év­vel ezelőtt fenntartásokkal fogadták a város ötödik ál­talános iskoláját, be kellett bizonyítani létjogosultságát. Az új intézmény igazgatója - nak Pólyák Ferencet nevez­ték ki. Már az építkezés befeje­zése előtt szervezte az isko­la-életét. ideje nagy részét a tanácson töltötte. Egyszer, amikor tárgyalt, bement két szülő a terembe, s hevesen tiltakozott, hogy ne kelljen átmenni gyermekeiknek az új iskolába. Sok érvet fel­sorolt a régi iskola mellett, s az új intézmény ellen. Végül az igazgató meg­győzte a szülőket. A volt diákok ma már büszkék ar­ra. hogy valaha a Dózsába jártak. Rohamosan nőtt az iskola népszerűsége az évek alatt. Szinte minden évben kény­telenek voltak ’ elutasítani 10—15 gyereket, az iskola túlterheltsége miatt. Az idei tanévet több mint hétszáz gyerék kezdte meg. A tanulók az elmúlt húsz év alatt szinte valamennyi kulturális, tanulmányi és sportversenyen részt vettek. Nem hiányoztak a városi, megyei, országos vetélkedők­ről sem. A vitrinekben ren­geteg kitüntetés, díj, kupa gyűlt össze. Felsőbb iskolákban, egye­temeken is helytálltak a volt dózsások. Nagy törések nem jellemezték a tovább­tanulók eredményeit. Az igaz­sághoz azonban az is hoz­zátartozik. hogy a nevelőket a tanításban kudarcok is érték. Olykor jó képességű, rendezett családi háttérrel rendelkező gyerekekben nem sikerült felkelteni a tudás iránti vágyat. .Néhányuk magatartásával is komoly gondok voltak. Az érem má­sik oldalához tartozik, hogy voltak tanítványok, akik az intézményben szárnyaltak, a középiskolában pedig buk­dácsoltak. Szerencsére ez nem volt túl gyakori, és fordított tendenciák is érvé­nyesültek. A gyengékből jó tanulók lettek, az életben megállták a helyüket. Az induláskor az iskola vezetése, nevelőtestülete azt tűzte ki célul, hogy op­timális feltételeket teremt­senek a tanuláshoz. Meg­szervezték a testnevelés ta­gozatos osztályokat, iskola­otthonos csoportokat. Be­vezették az olvasási és a 'matematikai kísérleteket. Megoldották a napközi ott­honos foglalkozásokat. A városban elsőként építették ki a videorendszert. A Dózsa György Üti Ál­talános Iskola az évek múlá­sával egyre szőkébbnek bizonyult. A demográfiai hullám következtében meg­nőtt a gyerekek száma, már a folyosón, az irodákban, az ebédlőben is tanítottak. Így került sor 1980-ban &z új épületszárny megépítésére. Pénzszűke miatt azonban a tornaterem nem épült meg. A sporttagozatos osztályok is a tornaszobában, az osztály­ban, a folyosón tartották test­nevelésóráikat. A huszadik évfordulót a Dózsa iskola méltóképpen ünnepelte. Videón meg­nézték a gyerekek az is­kola történetét. Átadták az új tornatermet is. Az ünnep­ségen a — közel kétszáz gye­rek — kórus rázendített A mi iskolánk című dalra, majd Pólyák Ferenc igaz­gató beszédében felidézte a múltat, vázolta a jövő fel­adatait, Elmondta, hogy a sport nélkülözhetetlen az emberek számára. Saj­nos, napjaink ellentmondásai a sportban is lecsapódtak. Az igazi sportot önzetlensé­ge, tisztasága, nevelésre al­kalmas volta kell, hogy jel­lemezze. Színpompás műsorral folytatódott az ünnepség. Bemutatkozott az ipolyba- logi általános iskola is. Az új tornateremben egymást érték a váltóversenyek, ve­télkedők. Fociztak, kézilab­dáztak a régi dózsások, az öregfiúk színeiben. Nagy si­kert aratott a diákok lam- badaversenye. Bállal zá­rult az eseménysorozat. A folyosón kiállították a tanulók razjait. A gyerekek találékonyságát, ötletességét bizonyítja a sok-sok kari­katúra, amelyeken a taná­rok jellegzetességeit rajzol­ták meg. Két napig tartott az ünnepség, következnek a dolgos hétköznapok. Ádám Tamás Fotó: Czele János Sokan voltak kiváncsiak a gyerekek által készített karika­túrákra. A pénz befektetésének számtalan módja van. A ke­vésbé vállalkozó szelleműek egyszerűen takarékbetét­könyvet nyitnak, bizonyos időre lekötik, pénzük kama­tozik. és kész. Ha időközben növelni akarják a betett ösz- szeget, bátran megtehetik. Ez igy természetes, ugye? És most nézzük meg. mi a helyzet a devizaszámlával. Először is: amíg a forint ösz- szege bármennyi lehet, a de­viza minimum 200 dollár ér­tékű kell legyen, hogy leköt­hessük. Nos, lekötjük. Majd kivesszük, ha eljön az ideje. így ez sem problémás. A gond akkor kezdődik, ha hozzá akarunk tenni. Ha Jobb a forint, mint a dollár? ugyanis a lekötési idő le­járta előtt ilyen elvetemült­ség jutna eszünkbe — akkor úgy kell nekünk, oda a tel­jes kamat, tettünket új szám­lanyitásként értékelik. Miért? Kinek, jó ez? Kit ösztönöznek ezzel takarékos­kodásra? — én nem tudok ezekre válaszolni. A Magyar Hitelbank Rt. alkalmazottja j felvilágosí­tott: minthogy minden bank­nak van valamilyen üzlet- politikája, az övék ez. ök azt tartják célszerűnek, hogy a már lekötött összeget nem bolygatják. A 200 dolláros minimum pedig nem jelenti azt, hogy nem tartanak igényt a kisemberek pénzér re. (Bár igaz, hogy a „kis pénz” relatív fogalom.) Aki tehát kuporgatja a kis dollárjait (lehet márka is) az eldughatja őket a kispár­na alá. Nekem (kellő tőke híján) megmaradtak — 0 kérdése­im. <dude) I

Next

/
Thumbnails
Contents