Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

3 ....I - ' "" ' jl9 89. DECEMBER 26.. CSÜTÖRTÖK NÓ(iRÁI) Visszatér az élet a rendes kerékvágásba Ceausescu-per H döntést nem a bosszú vezérelte Nicolae Ceausescunak és feleségének perében a ro­mán televízió által sugárzott videofelvétel-részlet szerint a következő szóváltás hang­zott el a vád képviselője és a vádlott között: Ceausescu: A nagy nem­zetgyűlésen kívül semmilyen más bíróságot nem ismerek el. Ez államcsíny. Vádló: ön az alkotmány alapján áll bíróság előtt. Ez most nem az az idő, amikor kioktathat minket. Tudjuk, mit kell tennünk és ismerjük a törvényeket. Ceausescu: Egyetlen kér­désre sem felelek. Vádló: A vádlottnak és feleségének drága ruhái voltak, pazar fogadásokat adtak, ’míg a népnek csak 200 gramm felvágottja volt, amelyhez csak a személyi igazolvány felmutatásával jutott hozzá, ön kifosztotta a népet és most tagadja ezt. Nem akar beszélni, gyá­va. Mindent tudunk. Tisz­telt bíróság, Nicolae és Ele­na Ceausescu bíróság előtt áll, mert olyan bűnöket kö­vettek kell, amelyek össze­egyeztethetetlenek az emberi jogokkal, a nép ellen léptek fel. Az elkövetett bűnökért és az áldozatokért halálbün­tetést követelek. Ceausescu: Csak a nagy nemzetgyűlés előtt válaszo: lök. Nem fogadom el a vá­dakat. Nem írok alá sem­mit. Vádló: ön ismeri az or­szág helyzetét. Nincs orvos­ság, élelmiszer, villany és fűtés. Ki rendelte el a te­mesvári népirtást? Ki ren­delte el, hogy a bukaresti tömegre lőjenek? Még most is lőnek ártatlan emberek­re. Kik azok a fanatikusok, akik lőnek? Ceausescu: Nem válaszo­lok. Nem lőnek a Köztársa­ság téren. Senkit sem öltek meg. Vádló: Ma már több mint 64 ezer halott van a városok­ban. ön nyomorba döntötte a népet. A tanult emberek, igazi tudósok elhagyták az országot, hogy elmenekülje­nek ön elől. Kik azok a kül­földi zsoldosok, akik lőnek? Ki hozta őket ide? Elena: Ez provokáció Ceausescu : Nem vagyok hajlandó válaszolni erre a kérdésre. Vádló: ö (Elena) a be­szédesebb. Elena: Igen. Vádló: Íme az analfabéta tudós, aki se beszélni, se olvasni nem tud. Elena: Kíváncsi vagyok, mit szólnának ehhez kollé­gáim, ennek az országnak az értelmiségijei. Vádló: Melyek azok az okok, amelyek megakadá­lyozzák önt abban, hogy be­széljen? Ceausescu: Csak a nagy nemzetgyűlés és a munkás- osztály előtt beszélek. Csak a munkásosztályt ismerem el. Nem válaszolok ez előtt az államcsíny előtt. Önök hozták a zsoldosokat. Senki sem ismeri el önöket ebben az országban, ezért harcol a nép még mindig. (A Tanjug ezen a helyen csak tartalmi­lag ismerteti Ceausescu sza­vait, amelyekkel külföldi hír­szerző ügynökségeket azzal vádol, hogy az ország desta- bilizálása érdekében, a füg­getlensége és; szuverenitása elleni harc céljával beavat­koznak Románia belügyei- be.i Vádló; Miért harcol a nép? Ceausescu: A nép a füg­getlenségért és a nemzeti szuverenitásért harcol. Vádló: Azt mondta, hogy az államcsínyt külföldi ügy­nökök hajtották végre. Ceausescu: Én, mint egy­szerű állampolgár, abban a reményben, hogy önök egy nap megmondják az igazsá­got. .. Vádló: Tudatában van an­nak, hogy önöket, mindkettő­jüket megfosztották vala­mennyi állami és kormány- tisztségüktől? Mindketten: Igen­Vádló: Tudják, hogy a kormánj’t feloszlatták? Ceausescu: Önöknek tisz­telniük kell a törvényeket. Én Románia elnöke vagyok és a fegyveres erők főpa­rancsnoka. Nem kérek sem­mit, egyszerű állampolgár vagyok. Vádló: Egyszerű állampol­gár vagy elnök? Ceausescu: Románia elnö­ke és a fegyveres erők fő- parancsnoka. Csak a nagy nemzetgyűlés előtt beszé­lek. Elena: Micsoda puccsista komédia! Vádló: Miért nyomta el a népet? A parasztoknak a városokba kellett jönniük ke­nyeret vásárolni. Miért éhez- tette a népet? Ceausescu: Nem válaszo­lok. De azt megmondom, mint egyszerű állampolgár, hogy minden személy' jogo­sult volt 200 kilogramm bú­zára, minden személy és nem család. Vádló: Ez nem igaz, ez ha­zugság Ceausescu: Kérem? Vádló: Amit ön leírt papí­ron, az valóságban teljesen másnak bizonyult. Gondolt valaha is erre? A falurom­bolási terv, elgondolkozott-e ön ezen is? Ceausescu: A román falu sose volt olyan gazdag, mint ma. Kórházaikat, iskolákat építettem... A világon egy országban sincsenek ilyenek. Vádló: Utolsó kérdés. Lát­tam lányának villáját. Van egy konyhamérlege arany­ból.-. Elena: Miféle válla? Egy lakásban él, mint bárki más. Semmije sincs. Ügy élt, mint bárki más. Hihetetlen, mi­csoda szégyen! Vádló: Mondjon nekünk, Ceausescu valamit a svájci bankszámlákról! Elena: Bizonyítékot, bizo­nyítékot, bizonyítékot! Ceausescu: Nincs egyetlen számla sem. ön provokátor. Vádló: Rendben van, rend­ben van. Nincs számla, de, ha van, egyetért azzal, hogy az a pénz a román államé? Ceausescu: Ez provokáció. Vádló: Aláírja az eljárás jegyzőkönyvét? Ceausescu: Nem teszek semmilyen nyilatkozatot. Ez a bíróság törvénytelen. Csak a nagy nemzetgyűlést is­merem el. Önök államcsínyt hajtottak végre. Egy nap fe­leim fognak a nép előtt. Vádló: (Elenához): Talán ön inkább hajlandó együtt­működni. Tud valamit a te­mesvári népirtásról? Elena: Nem. Vádló: ön csak a tudo­mánnyal foglalkozott, a po- lymerekkel­Ceausescu: Munkáit kül­földön is kiadták. Elena: A Román Tudomá­nyos Akadémia elnöke, a mi­niszterelnök első helyettese vagyok. Vádló: Mit tud Temesvár­ról? Elena: Egy kérdésre sem válaszolok. Vádló: Mit tud ön elmon­dani a Bukarestben megölt fiatalokról? A terroristák a Securitate tagjai, így van? ök nem felelősek a főpa­rancsnoknak? Ceausescu: A temesvári népirtás..: (A vádló félbesza­kítja). Vádló; önnel végeztem. Hozzá (Elena) beszélek. Ho­gyan halt meg Milea tábor­nok? Elena: Kérdezze az orvo­sokat és a népet! Ceausescu: Ezt ki fogom vizsgálni. Vádló: Miért vádolta Mi- leát árulással és miért mon­dotta, hogy öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a büntetést? Ceusescu: Milea áruló volt és saját elhatározásából lett öngyilkos. A tisztek azt mondták, hogy megtagadta a parancsot a rend helyre­állítására. Vádló: Nosza, együtt tu­dunk működni, önök ketten értelmiségiek. Milyen pén­zen adták ki műveiket? Elena: Természetesen, hm. Ceausescu: Miért árult . el minket Milea? Vádló: Elena Ceausescu, van-e önnek problémája az , elméjével ? Elena: Ez durva provoká­ció. nom szégyelli magát? Vádló: Azért kérdezem önt, mivel ha ön nem be­számítható, van esélye. Ez az utolsó kísérlet, további kérdéseket teszek félj Elena Ceausescu: (férjé­hez fordulva) : Semmit se mondj ! Ceausescu: Nem ismerek el sem vereséget] sem bár­mi mást. Elena: Ez nem bíróság. Nem írok alá semmit. 14 éves korom óta a népért har­colok és ez a nép az én né­pem. (Egy hang a háttérből be­jelenti, hogy a bíróság ta­nácskozásra visszavonul.) A következők .hallatszanak ezután: A vádlottakat bű­nösnek találjuk a büntető törvénykönyv 162., 163., 165. és 167. cikkelye alapján és a hadbíróság ma, december 25-én a következő döntést hozta: halálbüntetés és az összes vagyon elkobzása. A védelem képviselője: Mint védőügy védj úgy vég­zem munkámat, mintha bár­ki mást védenék. A Nemzeti Megmentés Frontjának Ta­nácsa intézkedéseket fogana­tosított a kormány és vala­mennyi kormányszerv meg­döntésére. Jogászként úgy vélem, hogy a törvény ér­telmében minden feltétel teljesült ahhoz, hogyj a két vádlottat bíróság elé állítsák. Elítélhetők, amennyiben bi­zonyíték van ellenük, akár aláírnak bármit isj akár nem. Amennyiben beszámít- hatatlannak nyilvánították volna magukat, lett volna némi esélyük, hogy mentsék magukat. De szellemi képes­ségeik teljes birtokában vannak. A bizonyíték fényé­ben bűnösnek találom őket. Mégis arra kérem a bírósá­got, hogy döntése ne a bosz- szú legyen. Ez a bíróság ugyanolyan törvényes, ami­lyen a vádemelés Nicolae Ceausescu és felesége ellen. (További vádak felsorolása után a védőügyvéd nem emel kifogást, csak megis­métli, hogy a döntést ne bosszú vezérelje.) Vádló: Nehéz döntést hoz­ni, amikor a vádlottak még a bíróság előtt is tagadják, hogy népirtást követtek el, nemcsak most, Temesvárott és Bukarestben, hanem azt is, hogy erőszakot alkalmaz­tak országlásuk 25 éve alatt. Erőszakot alkalmaztak a nép éheztetésével, a fűtés és villany megvonásával,' és kü­lönösen súlyos volt a szel­lemi erőszak. Harckocsik ta­postak el ártatlan gyereke­ket. A Securitate tisztjeit ön katonai egyenruhába bújtat­ta, hogy a népet a hadsereg ellen fordítsa- Ön elrendel­te, hogy a kórházakban kap­csolják ki a lélegeztetőké­szülékeket, robbanószerke­zetet telepítsenek a vérplaz­maraktárakban. Ön Iránba utazott, hogy térdre essen az ajatollah előtt, ön azt állít­ja, hogy a Nemzeti Megmen­tés Frontja nem törvényes, és 1947-ben, amikor átvettük a hatalmat Mihály király re­zsi.mjétől, ugyanez volt a Jialyzet. A királyban akkor több méltóság volt, mint ön­ben. önnek alkalma volt politikai menedékjogot kér­ni Iránban, hogy megmentse bankszámláit. Elena ironikusan: Igen, igen. Vádló: És most gúnyt űz­nek a bíróságból. (Ceausescu karórájára te­kint). Vádló: Meddig kellett a román népnek eltűrnie önt és félelemben élni, hogy bármelyik pillanatban letar­tóztatják, kábítószerezik és pszichiátriai intézetbe hur- ' colják. Elena: Mondják meg az elvtársaiim, hogy ez . igaz-e, vagy nem. Vádló: Az ön legnagyobb tévedése az volt, hogy kiren­delte a tömeget a temesvá­ri bűn után. Azt a szégyen­letes döntést hozták, hogy összehívják az embereket. Elena: Azt mondják, gye­rekeket öltünk meg. Ez nem igaz. Vádló; Nicolae Ceausescu vádlott.-. • Ceausescu közbeszól: Nem vagyok vádlott, Románia el­nöke vagyok, a fegyveres erők főparancsnoka és a nemzetgyűlés előtt akarok válaszolni. Önök elárulták a népet, elárulták . Románia függetlenségét. Vádló; Nincs miről vitat­koznom önnel. A bíróság feláll, Elena fér­jéhez: ííem kedves, nem állunk fel, emberi lények vagyunk. Felolvassák a hadbíróság egyhangú döntését, miszerint a vádlottakat halálra és tel­jes vagyonuk elkobzására ítélték. Ceausescu isimét .megkísér­li elmondani, hogy nem is­meri el a bíróságot, de a vád képviselője félbeszakít­ja é^ kijelenti, hogy felleb­bezésnek nincs helye. Nemzetközi visszhang Az ENS£ Biztonsági Taná­csa kedden — nem hivatalos ülésén — úgy döntött, hogy határozatlan időre elhalaszt­ja a romániai helyzet meg­vitatását. Egyes államok kép­viselői ugyan azzal érveltek, hogy a stabilitás hiánya fe­nyegeti a környező országok biztonságát, ám a testület — elsősorban Kína ellenkezése miatt — mégsem tűzte hi­vatalos napirendjére a kér­dést. A román ENSZ-misz- szió egyébként időközben át­állt az új bukaresti vezetés oldalára. A világ országai sorra is­merik el a Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsát, mint Románia (egfőbb ál­lamhatalmi szervét, és, kül­dik üdvözleteiket Ion Ilies­cunak, a tanács elnökének, valamint Petre Roman mi­niszterelnöknek. Kiemelés­re kívánkozik, hogy a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság — amely Ceausescu .egyik leghűbb szövetségese volt — külügyminisztériuma útján szintén nyilatkozatban ismerte el a Nemzeti Meg­mentést Frontot, és hangsú­lyozta: Phenjan tiszteletben tartja a román nép által vá­lasztott utat. Moamer el-Kadhafi líbiai vezető a jugoszláv televízió­nak nyilatkozva üzenetben fordult a román néphez, és azt ajánlotta neki, hogy a Ceausescu-elnyomást lerázó, oly sok életet követelő harc után kerülje! el a diktatúra megismétlődését, és térjen át a „dzsamahirija”-rend- szerre — elsőként Európá- * ban. (A „dzsamahirija” a Líbiában gyakorolt „népi ál­lam” szervezete.) Miután olyan hírek terjedtek el, hogy líbiaiak is harcoltak Ceausescu híveinek oldalán, Kadhafi leszögezte: Líbia el­lenzi a terrorizmust, és a „népi mozgalmakat” támo­gatja. Wojciech Jaruzelski, len­gyel államfő — a lengyel nép nevében — szolidari­tásáról biztosította Romá­nia népét, és sok sikert kí­vánt Ion Iliescunak, a de­mokratikus és igazságos ha­za megteremtéséihez, vala­mint az ország előtt álló problémáik •megoldásához. Nicolae és Elena Ceau­sescu ügyének titkos, gyor­sított eljárással lefolyta­tott tárgyalása, és a két személy kivégzése a romá­niai helyzetet figyelembe, véve elkerülhetetlen volt — közölte a sajtóval a ja­pán kormány álláspont­ját Morijama Majumi szó­vivő. Egy tokiói külügymi­nisztériumai illetékes sze­rint Japán — a nem­zetközi Vöröskereszt útján — egymillió dollár értékű rendkívüli segélyt fog nyúj­tani Romániának. Különleges véradónaptár Természetesen most folya­matosan van véradás az állomásokon. Ma a salgótarjáni vér­transzfúziós állomás fo­gadja a donorokat. (Az el­ső véradók kedvéért: ez a megyei kórház udvarán található.) Reggel héttől délután háromig mehet­nek a bátónyterenyei gép­üzem és a Ménkes-bánva- üzem. a kánvási bányaüzem készenléti véradóin kívül mindazok. akik segíteni szeretnének. Pénteken, 29-én. ugyan­csak a salgótarjáni központ fart ügyeletet a Salgótar­ján város üzemeiben dol­gozó véradókat várva el­sősorban. (Síküveggyár, ü veggy a po t -r t.. V egy é ps zer, BRG. öblösüveggyár, IKV, hőköz.pont, vendéglátó-vál­lalat, városgazdálkodás.) Mivel a vérkészítmények 28 napon túl nem tartha­tók, ezért most legfonto­sabb a folyamatosság. Pil­lanatnyi, készlet van ugyan­is raktáron. Sebesülteket is vár a kórház, ez okból is fontos a zökkenőmentes­ség. ☆ Pénteken délután (dec. 22.), már folyamatosan ér­keztek a telefonok, ki min­denki akar segíteni... me­séli Cseny Árpádné. Meg­döbbenve vettük tudomásul a rendkívüli .gyorsaságot, get. Csodálatos volt. hogy szinte alig tettük le a te­lefont, már csörgött újra. Még éjfélkor, sőt hajnali négykor is kaptunk hívást. Hatvan-nyolcvan embert írtunk föl aznap. Sokan még életükben nem adtak ezek közül vért. Jöt­tek gyesen lévő kismamák, fiatalok; s akikre nem is gondolna az ember: ép- penhogy ötven kilót „meg­ütő” emberek. (E súly alatt már nem szabad vért ven­nünk.) Szombaton volt egy ro­mán házaspár, egyikük sem tudott maeyarul, a' férfi csak a pulóvert fel­gyűrve mutatta a karját, hogy tudjuk, miért jött. Jóleső érzés volt mindezt látni... , —óvj Tegnap éjjel indultak A Volán egyik 10 ton­nás gépkocsija a Nógrád- ker 120 000, a pásztói áfész 100 000, valamint a Salgó- Skála Közös Vállalat ado­mányával indult útnak teg- / nap éjjel Salgótarjánból. A rakomány tartalma. mar-' garin, húskonzerv, báb-lr gulyás és édesipari lisztes­áru (kekszek, nápolyi). együttérzést, a segítőkészsé­JLegfontosabb a folyamatosság... Fotó: Rigó

Next

/
Thumbnails
Contents