Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-27 / 305. szám
Választott kiszolgáltatottság „Kincs borzasztóbb, mint a tettekben megnyilvánuló tudatlanság” (Gnethe) Szembesítés: A pozícióharc az élők közösségeinek legrútabb kiváltsága. Legmarkánsabb vonása a gátlástalanság, közönségessé a rosszindulat tesziJ Mondják: a kisváros elidegenítő közeg. Az ott élők ismerik egymást annyira, hogy bárkit) szájukra vegyenek, s tudnak a „kiszemeltről" olyan keveset, hogy pokollá tegyék az életét. A falusi helyzeté eszerint szerencsésebb. Ott mindenki ismeri, nevén szólítja a másikat, s nincs elrejtőzködés, mert nem is lehet), De van ehelyett más: ősharag, kiáll- hatatlanság, gyűlölködés. Ha mindez érdekféltéssel társul, olyan fegyver lehet egyesek kezében, mely megsemmisíthet, végzetes. csapást mérhet. — De az is elég, hogy kiszolgáltatottá tesz. De van-e mentség a vakságra? A hallgatás lehet-e néma tanú, a nemtörődömség bizonysága?! S kinek számít az ember?! A válaszadáshoz végig kell tekinteni „korszakainkon". Rábízatni magunkat másokra, kellemes, megnyugtató állapot. Olyan, mint a gyerekkor biztonsága, amit hatványoz, szilárdít a felnőttségtudat. Ezért ér botütésként a felismerés: az| erődítmény megrepedezik egy érdekháborúban, ahol vásárra viszi a bőrét az is, aki nem akarja., A gyengébbek — hogy mentsék, ami menthető — készek az „átállásra” is, jogosítványuk: az önvédelem, ami nem bűn. (Hisz a szentnek is maga felé hajlik a keze!) Egy ideig elviselhető e visszásság burjánzásai s kiki tűri hősiesen, hogy a saját levében fő. Egy idő után talán lesznek, kik beismerik tévedésüket, sokan pedig egyszerűen megundorodnak a feje tetejére állított világ hordalékától. De inkább hozzá deformálódnak) minthogy bajuk essen. A fenti gondolatsor bárhogy kesereg, nem lelhetne befogadókra, ha nem takargatna sorsokat, megrázó történéseket. A példák legfris- sebbike Nógrád, ahol Hesz Mihály tanácselnök kálváriája elindult, s kis híján bevégeztetett. Két év termése Tehet-e rosszat a jószolgá- lat? Vétkes-e a tanács elnöke, akit — úgymond — felülről hoztak ide? Válthat-e ki ellenszenvet a vállalkozó- kedv, a kezdeményezőkészség? S ha igen, miért? Sok szál köti Hesz Mihályt szülőfalujához, amint a személye körüli átkos bonyodalomnak is több eredője lehet. Váratlanul távozó elődje — Tölgyesi János — után jött és úgy tűnt, elfogadták. Nekilátott a munkának. Igaz, két év nem olyan nagy idő, de elég volt ahhoz, hogy munkahelyteremtő beruházásokon törje a fejét. Az egyiik ezek közül csak elképzelés maradt, de a másik (amiben később többen fennakadtak) jó elgondolásnak bizonyult. Igaz, már a „születésekor” jelentkeztek a rosszallások. Az ominózus Rációnál Kft. megalakításáról van szó, ahol kétmilliót tettek kockára. A zöldségesbódé elhelyezése, majd a falut Verőcemarossal összekötő százmilliós út körüli huzavona akár a majdani, rajtaütésszerű támadás baljós előjeleként is felfogható. Érthető az elnök öröme, hisz elkönyvelhette, hogy megszerezte a falunak a vár kezelői jogát, megszervezte Berkenyén a német nyelv oktatását. Tette a dolgát, elfoglalta az utánjárás, nem jutott ideje a szimpátia ápolására, a sarjadó ellenszenv okainak felderítésére, kiirtására. Támadási felületet hagyott — ezek egyike Pusztaszántó, a Rútsághoz tartozó kistelepülés, ahol lovakat, juhokat tart Hesz Mihály. Az itt lévő Dolnai-Kovács- féle kúria jelenleg felújítás alatt áll, s tudni kell azt is, hogy az elnök a bérleménye ellenében „őrzést” vállalt. Szemet szúrt sokaknak, hogy egy szellemileg fogyatékossal dolgoztat, s egyesek azt is tudni vélik: emberhez nem méltó körülmények között. A rétsági tanácsra bejelentés is érkezett, a panaszos szerint szőlő- és málmaültetvényben tetteik kárt legelésző állatai. Az elnök elismerte a kárt, de szerinte ©mögött is szervezkedés húzódik. Ha -jutott is lélegzetvételnyi ideje az önmegnyugtatásra, nemigen élhetett vele. Paradoxonok tucatjával találta szemben magát: tanácsülést hívtak össze a faluban, , és fejére olvastak ügyesen megkomponált vádakat. A hatás nem maradt eredménytelen: a tanácstagok belementek a játékba: a rögtönzött szavazás eredményeként 12-en voksoltak amellett, hogy vétkes, vagyis alkalmatlan a tanácselnökségre. Ha csak eggyel többen... a terv nem hiúsul meg. Október 11-én, az újabb tanácsülésen folytatódott a provokáció. Szalai Zoltán volt MSZMP-titkár, tsz-el- nökhelyettes egy feljelentés „kiteregetésével” (mely alaptalan vádakat tartalmazott). Megtoldotta ezt Dudás György , vb-titkár is, de — mint utóbb kiderült — ezek szintén valótlant állítottak. A tanács viszont elítélte az elnököt és „egyéb ok”-ra hivatkozva a visszahívás mellett döntött. Eljárásukat a megyei tanács törvénytelennek ítélte, mivel a munkajogi következményeket nem tisztázták. Ekkor, a Belügyminisztériumhoz fordultak, majd jött az újbóli tanácsülés. A visszahívok elbizonytalanodtak, azzal ugyanis nem számoltak, hogy a felmentési idő alatt az elnöki fizetést nem a megyének kell finanszíroznia. Útvesztőben — A zseniális trükk után a népfronthoz és két egyházi szervezthez fordultam. Melletted vagyunk — kaptam a választ — mondja Hesz Mihály. — A lakosok egy része felháborodott a módszer, az erkölcstelen eljárás ellen, és bíztak a személyeskedés csatavesztésében. Aláírás- gyűjtést szerveztek, ami számomra kedvező eredményt hozott. A tanácstagokat egyébként nem ítélem el, hisz jó néhányuk a helyi tsz-ben dolgozik, ahol Szalai Zoltán elnökhelyettes. Hozzáteszi még : valóban nem voltak eléggé beavatva a kft. dolgaiba. ...de bizonyos vagyok abban, ha ez megtörténik, akkor is megfúrják a vállalkozást. A miértekre a következő válaszokat adja: — Utólag kiderült, hogy már az elődöm elnökösködése idején is pályázott erre a székre, s talán így van ez ma is. Mi másra lenne jó ez az egész? Ebben a játékban én eszköz voltam... Aki szelet vet, vihart arat... Vágyik a tanácselnöki székre? — Határozott nemmel felel erre Szalai Zoltán, aztán felsorakoztatja a jelenlegi elnök alkalmatlanságára „utaló” érveit, észrevételeit. Nem rejti véka alá véleményét, miszerint ő is bizalmatlanul fogadta a kft. megalakításának gondolatát; s azt sem titkolja: az említett feljelentés másolatát Rútság város tanácselnökétől kapta: — Nem láttuk tisztán, mit akar a kétmillióval csinálni, s többet volt távol, mint kellett volna. Másrészt bonyodalmak alakultak ki a vb-tit- kár, az apparátus és közte. Csalódtam Hesz Mihályban. Akit — úgymond — árultak... — Nincs okom, hogy bármit is elhallgassak — mondja Dudás György, a nógrádi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Nem vont be minket a vállalkozás (kift.) előkészítésébe, ha kérdeztük, azt felelte: ne törődjünk ezzel, nem lesz semmi baj, bízzuk rá a dolgokat. Én úgy látom: Hesz Mihály sokszor nem azt mondja, amit gondol. Pedig annak idején én is segítettem, hogy idekerüljön. Ami az elnök iránti bizalmát erősen megingatta, az az ő úgynevezett kiárusítása volt, vagyis a háta mögötti „elintézése” annak, hogy ő Drégelypalánlkra kerüljön ugyanilyen beosztásba. (Ezt az elnök határozottan tagadja.) Hesz Mihály ellen „vall” az a fiatalasszony is, aki tanácstag, népfrontaktivista és a tsz-ben dolgozik. Elégedetlenségének első számú kiváltó okaként érdekes módon szintén a Rációnál Kft. létrehozását, a tisztázatlanságot jelöli meg. Mariska néni 71 esztendős, Rácz Mihályné azt mondja,’ mindent tud: — A Szalai akart tanácselnök lenni már a múltkor is. Hesz Misát azért bántják, mert: igazságos, ő nem tehet arról, hogy a kutyát elvitték, a láncot meg itthagyták. .. Én nem félek, tőlem1 nem vehetnek el semmit. I ' ■ ■— A lelkiismeretem nyugodt... _______________________ E zekkel a szavakkal fogad Gresina István, a Rétsági Városi Tanács elnöke, majd kijelenti: — Nekem is köszönheti Hesz Mihály, hogy annak idején elnök lett, arról pedig nem tehetek, hogy anyagias és önző. Restellem, hogy a saját falujában megbukott. Egyébként tanácstag és vb- tag Rútságon, együtt dolgozunk. Köztünk egy ponton romlott meg a viszony ' és az Pusztaszántó. Kártérítést követel a Miska azokért a munkákért, miket ő végzett el az ott lévő építményeken. Nem kis pénzről, egymilliónegyvenhétezer forintról van szó, ebből az igazságügyi szakértő negyvenhétezret tart jogosnak. Lábra kapott Nógrádon olyan hír, miszerint Gresina István is részese annak a kezdeményezésnek, melynek végcélja Hesz lejáratása. Ezt 3 szemenszedett hazugságnak titulálja, viszont fon,- tosnak tartja elmondani: — Kár,.hagy. .kezelhetetlenné vált a Miska,! bár én még ma is hajlandó lennék leülni vele, és megbeszélni a megbeszélnivalókat. Hogy az a bizonyos rendőrségi feljelentés, amit Szalai Zoltán a tanácsülésen mutogatott, miként kerülhetett hozzá, így magyarázza: a drégelypalánki szondy- soktól 'kaptam (a Szondy Lakatos. és Szerelőipari Szövetkezet Pusztaszántón, a kúria felújításán dolgozik). S mivel úgy láttam, hogy itt magánérdek közérdekekkel ütközik, gondoltam, nem árt, ha a falu vezetői tudnak róla. S repült, repült a nehéz kő... Hesz Mihály tanácselnöksége így juthatott kátyúba. Nem sejthette, hogy vétkeként róják fel: alapvetően különbözik az őt támadóktól, ezért elkerülhetetlenné vált az összeütközés... A falu igazi érdekeinek kiszolgálója kívánt lenni, s ezt még tetézte azzal: nem bizonyult bábként mozgathatónak. Ezért a másságért keményen megfizettették, de lehet úgy is fogalmazni: kidobta öt magából a képlékenynek bizonyult közösség. Bármi lesz is a visszahívás legvége, az ott élők elmesélhetik majd az unokáknak: Hesz Mihálynak az volt a bűne, hogy nem vágyott hatalomra. A kusza, érthetetlennek tűnő tények tömegével lassan már a falu sem tud mit kezdeni. A szövevények egyre jók: kibúvót keresni. Titkon pedig várják a dolgok elrendeződését. Különös, hogy ennek meggyorsítására nem eszelnek ki közösen valami elfogadhatót. Pedig ez kevesebb rizikóval járna, mint az eddigi „elgondolások”, s még áldozattal sem járna. „Soha nem akartam igazgatónő lenni!" A Geisler Eta középiskolai leánykollégiumban az idei fenyőfaünnepély más volt, mint a többi évben. A szépen megterített ünnepi asztalnál két kollégiumi igazgatónő ült! A karácsonyi műsor után elbúcsúztatták Hopko Tatjánát, aki 1982- től volt a kollégium igazgatónője, s most nyugdíjba vonult. Utódjának, Fábián Jánosnál nevezték ki. A városi tanács nevében dr. Antal József, a kollégium dolgozói nevében pedig Gondos Bertalanné köszönte meg hosszú, fáradságos munkáját Hopko Tatjánának. A meghitt ünnepség után beszélgettem vele. — Beregszászon születtem, majd Nyíregyházára kerültem még gyermekként. A ’60-as évektől élek Nógrád megyében, s 1968. szeptember 1-től tanítok a Balassi Bálint Gimnáziumban. Fő- szakom az orosz nyelv, „menet közben” pedig németet is tanítok. 1982-ben neveztek ki a Geisler Eta Leánykollégium igazgatónőjének. Soha nem akartam igazgatónő lenni ! Szinte sértve éreztem magam, amikor kineveztek, mert úgy éreztem, hogy elszakítanak a gyerekektől. Csak úgy vállaltam el ezt a kinevezést, ha megtarthattam a katedrát. — Ez a hosszú idő itt a kollégiumban bizonyára nem volt olyan békés, gondtalan, mint a mai este is a karácsonyfagyertya lángjai alatt... — Ezalatt a hét és fél év alatt sok vita volt köztem, s a lányok között. Mint minden kollégiumban, ök még- csak 14—18 évesek, de önállóak akarnak lenni! Nekünk, felnőtteknek, a feladatunk. hogy óvjuk őket s biztonságot teremtsünk nekik, hiszen még nincs kifejlődve a veszélyérzetük. A konfliktushelyzetet vállalni kell a felnőttnek, 9 sokszor kompromisszumot kellett kötnöm a lányokkal. Nemegyszer rajtam csattant az ostor. — Ennek ellenére sok szép emlékkel búcsúzik a kollégiumtól. — Valóban sok kedves emlék maradt meg bennen. Legnagyobb élményeim közé tartozik a kollégium udvarán, s a kollégium előtt lévő parkosítás, rózsák ültetése. Ezenkívül örömmel gondolok majd vissza a minden évben megrendezett' „öreg” kollégisták búcsúztatására, a ballagáskor. Min-' den év április utolsó hetében megrendeztük a Mákvirágok napjait. Ezeken a napokon diákönkormányzat uralkodott a kollégiumiban. — Most mit érez, hogy a valóságban végleg, s nemcsak pár napra kellett átadnia az irányítás jogát Fábián Jánosnénak, utódjának? — Ez az „átadás” belső harc is önmagával szemben az embernek, s meg kell győznie magát arról, hogy ez az élet rendje. Vallom, hogy legfeljebb 10 évig szabad egy embernek igazgatónak lenni! Mert minél tovább tölti be ezt a beosztást, annál jobban nő a beszűkülés veszélye. Egy intézmény vezetése komoly feladat. Egy ember kezében van a hatalom. Vigyázni kell, mert hosszú idő után fennállhat a veszély, hogy nem az ember irányítja a hatalmat, hanem a hatalom őt. . . — A továbbiakban mik a tervei nyugdíjasként? — Továbbra is tanítani fogok a gimnáziumban. Nem tudok elszakadni a gyerekektől. Kép, szöveg: SU—Balga Gabi Talán nem lenne haszontalan a nógrádiaknak beszélni — s még előbb, ha kínos is: egymás szemébe nézni. Az őszintétlenség, a szol- galelkűség, a kicsinyesség hosszú távra nagyon rossz ajánlólevél, a megbánás lehetőségét kizárja. Lesütött pillákkal nem járhatnak örökké, bár igaz: az. elbot- lástól ajánlatos jobban óvakodniuk. Nem vigasznak szánom, de szerényen szólva nem vet jó fényt a községre ez. a kegyetlen játszma, aminek senki nem nevethet a végén. . . S mielőtt fellélegezhetnének, hátra van még az utolsó próba: a hogyan tovább? Az ilyen kitérők, mint amit Hesz Mihály ellen kreáltak, boldogulásukat nem szolgálják. Mihalik Júlia
