Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

CnADT SPORT S POISE ■Sa SPORT 4 ■■■nnMü Megyénk sportélete az esztendő eredményeinek, gondjainak tükrében Beszélgetés Répássy Lászlóval, a Nógrád Hegyei Tanács művelődési, ifjúsági és sportfőosztályának osztályvezetőjével 1989. jelentős változásokat hozott a honi sportirányításban. Megváltoztak a régi szervezeti keretek: megszűnt az ÁISH, ezzel párhuzamosan létrejött az OSH. Meg- ' erősödött és újszerű feladatokat is ellát aMagyar Olimpiai Bizottság és már szervező­dik a Magyar Szabadidősport Szövetség. Megtartották közgyűléseiket az országos szak- szövetségek, viharos, a késő esti órákba nyúló értekezleteiken [mondták ki önálló­ságukat. A változtatásokkal egyidejűleg megyei szinten, így Nógrádban is módosult a sport­irányítás. Ennek kapcsán kerestük meg Répássy Lászlót, a Nógrád Megyei Tanács művelődési, ifjúsági és sportfőosztályának osztályvezetőjét, hogy a végbement vál­tozásokról, a megye sportéletéről beszélgessünk. — A sportirányításban be­következett országos válto­zások miként jelentkeztek szűkebb pátriánkban? — 1989 közepén éppen az országos változásokhoz kapcsolódva a megyei taná­cson is új szakigazgatási szerv alakult. Ebben a fel­állásban került a megyei sportirányítás a művelődé­si ifjúsági és sportfőosz­tályhoz. Ám nemcsak a „gyerek” kapott új nevet: csökkent létszámunk, kis­mértékben csökkentek fela­dataink. —1 Míg az önök munka- terhei csökkentek, addig a városi sportfelügyelöségek, valamint a községi tanácsok ez irányú feladatai nőttek. — Egészében nem helytálló é fenti megállapítás. Mivel az egyesületek nyilvántartá­sa a cégbíróságokhoz, törvé_ nyességi felügyeletük pedig az ügyészségekhez került, a városi miso-k feladatköre is csökkent, bár még min­dig sok körzeti feladatot el­látnak. Egyértelműen a községi tanácsok sportirá­nyítási munkája nőtt, de mivel ők nincsenek felké­szülve, a mostani egy olyan átmeneti időszak, melyben a városi sportfel­ügyelőségek még mindig so­kat segítenek nekik. Sportdiplomáciai sikerek — Országos szinten önál­lóvá váltak á sportági szak- szövetségek. Ez az önállóság jelentkezik-e megyei szin­ten? — Elöljáróban elmonda­nám, hogy az országos szö­vetségek a jövőben önálló jogi személyként, önálló gazdálkodással és apparátus­sal dolgoznak. A megyei szakszövetségek társadalmi alapon működő, sportosztá­lyunk anyagi és erkölcsi támogatását élvező testüle­tek. Bár önállóan tevékeny­kednek, gazdálkodnak, de nem önálló jogi személyek. Költségeik nagy részét, mi­ként működési feltételeiket is — épület,! utazás, levele­zés stb. — osztályunk fede­zi. — Az elmúlt négy esz­tendőre visszatekintve ho­gyan értékeli a megyei szak- szövetségek munkáját? — Húsz szövetségünk, öt­száznál több aktívával vál­lalt részt a szervező- és irányítómunkában. El kell, hogy mondjam: nagy volt a fluktuáció, s ennek dön­Angyal János — Magyar At­létikai Szövetség tő oka, hogy egyre keve­sebben vállalnak! társadalmi munkát. Gondot jelentett az is, hogy elöregedett a több­ség. Mindezek ellenére ösz- szességében lelkes és| áldo­zatos munkát végeztek szö­vetségeink. Nélkülük az osz­tály tevékenysége elképzel­hetetlen. — Folyamatosak a szak- szövetségek, megyei közgyű­lései. Megtörtént-e minde­nütt a tisztújítás, illetve mi­lyen változásokról számol­hat be? — A szövetségek 80 szá­zalékánál sor került a köz­gyűlésre. Újdonságként mondhatom, hogy megszűnt a nehézatlétikai szövetség, helyette a jövőben önállóan tevékenykedik a birkózó, és Bató András — Magyar Rá­dióamatőr Szövetség az ökölvívó-szövetség.. A to­vábbiakban karate- és a csel­gáncsügyeit • sportági meg­bízott irányítja megyénk­ben. Ugyanakkor örömmel mondhatom, hogy megala­kult a megyei triatlonszö- vetség is, mely balassagyar­mati székhellyel irányítja a sportág szakmai munkáját. — Ahogy figyelemmel kí­sértük az egyes sportágak országos közgyűléseit, a meg­választott elnökségekben szép számmal olvashattuk megyénk képviselőinek ne­veit. — Míg az elmúlt négy­éves ciklusban csupán két országos elnökségi taggal dicsekedhettünk — Ferencz Gyula — MLSZ, dr. Halmos Péter — MÚSZ —, addig az ősszel lezajlott választások során megyénk hét „sport­diplomatája” került az or­szágos elnökségekbe. Külön öröm számunkra, hogyi dr. Halmos Péter a Magyar Vízilabda Szövetség alelnö- ke, míg Bató András a Ma­gyar Rádióamatőr Szövetség főtitkára lett. — A sportirányításról, an­nak változásairól elmondot­tak után térjünk-át megyénk sportéletének eredményeire, gondjaira! Kezdjük, talán a diáksporttal, melyről az el­múlt három esztendőben oly Dormán József — Magyar Sportlövők Szövetsége sokat írtunk és beszéltünk, s úgy tűnik, hogÿ az új tí­pusú rendszernek lerakták az alapjait. — A magyar diáksport­mozgalom 1986-ban meg­kezdett „felújítása” óta há­rom esztendő telt el. Ez a három év kemény, sokrétű, többirányú feladatokkal fű­szerezett munka! volt. Má­ra kialakultak a szervezeti keretek, létrejöttek az irá­nyító szervek és megalakult a Magyar Diáksport Szövet­ség is. Megyénk az újjászer­veződés első perceitől a legaktívabbak, legjobbak között szerepelt. Nógrádban ma 84 diáksportkör illetve diáksport-egyesület tevé­kenykedik. Mintegy 11—12 ezer tanuló ötszáz sportcso­portban mozog rendszeresen. Alig van ma olyan, iskola szűkebb pátriánkban, ahol ne működne DSK vagy DSE. Juhász Imre — Magyar Asz­talitenisz Szövetség rendszerben tartjuk a koráb­bi évek szintjét, mely első­sorban sífutóinknak, atlé­táinknak sportlövőknek kö­szönhető. Néhány sportág­ban nagy a visszaesés. A vártnál jóval gyengébben muzsikálnak például a tar­jám birkózók, ökölvívó-szak­osztályaink eredményessége is csökkent. Egyetlen vívó- szakosztályunk, az SKSE túlzottan elfoglalja magát két első osztályú csapatával, s ugyanakkor nem fordíta­nak megfelelő hangsúlyt az utánpótláskorúak verse­nyeztetésére. Legnépszerűbb sportágainkban, a labdajáté­kokban változatlan helyze­tünk. Csapataink a magyar bajnokságok középmezőnyé­ben, osztályaiban vegetál­nak. Ám ehhez tartozik, hogy az előrelépéshez sem pénzügyileg. sem szakmailag nincsenek biztosítva a felté­telek. r f ■ - Szűkülő pénztárcák Ötmillió forint a diáksportra. — Pénzügyileg stabilak-e ezek a szervezetek? — Megyénk a Magyar Di­áksport Szövetségtől 3,1 millió forint támogatást kap évente, ezt toldja meg sPort- osztályunk 1,9 millióval. Az így rendelkezésünkre álló 5 millió forint sok minden­re elég.1 Ezt egyrészt támo­gatásokra, pályázatokra és különböző sportversenyek lebonyolítására használjuk fel. — Említette a versenye­ket. Az eredményesség a diáksportban is mérce. E tekintetben hogyan áll me­gyénk? — A felmenő rendszerű diákolimpiákon öt aranyér­met nyertek az idén a fia­taljaink. Balázs Dénes az 1500 és a 3000 méteres sík­futásban, Kovács1 Dusán tá­volugrásban, Balogh Géza 50 méteres hátúszásban, míg a Madách Gimnázium váltója a 4x50 méteres gyorsúszásban bizonyult kor­osztálya legjobbjának. A felsorolásból is kitűnik, hogy azokban a sportágakban sze­repeltünk a legjobban, me­lyekben a diáksportszerve­zet kiváló egyesületi háttér­rel rendelkezik. — A diáksport mellett, az­zal párhuzamosan szokás Dr. Halmos Péter — Magyar Vízilabda Szövetség manapság emlegetni a sza­badidősportot. Ám én úgy érzem, hogy ebben az esz­tendőben mintha nem tö­rődtek, törődtünk sokat a Szert Sándorné — Magyar Kosárlabda Szövetség lakosság rendszeres test­edzésével, versenyeivel. Oszt­ja-e ezt a véleményét? — Talán azért érezhető így, mert 1989-ben a korábbi esztendőktől jóval kevesebb nagy megyei rendezvényünk volt. Arra törekedtünk ellen­ben, hogy a városokban és községekben Vegyen minél több alkalom a sportolásra, s ennek az elvárásunknak mindenütt eleget is tettek. Tehát nagy hangsúlyt fek­tettünk az emberek sportol- tatására, nem mondhatjuk, hogy háttérbe szorítottuk a szabadidős-rendezvény eket. Ugyanakkor sajnálattal vet­tük tudomásul a falusi spartakiád megszüntetését. Idén volt az utolsó sorozat, de mi úgy döntöttünk, hogy ápoljuk a hagyományokat és 1990-től minden esztendő­ben megszervezzük a közsé­gi sportfesztivált megyénk­ben. — Ha a sportról beszélünk, óhatatlan hogy ne ejtsünk szót sportági eredményes­ségünkről, megyénk verseny- sportjának helyzetéről. — Általánosságiban el kell mondanom, hogy nemzetkö­zi pontok tekintetében ve­szítettünk korábbi pozí­cióinkból. A hazai pont­— Megannyi elmarasztalás. Es hol-- vannak.-a . dicsérő­szavak? — Az atlétákat és a sífu­tókat, a fiatal sportlövőket, az imént elismerően emlí­tettem. De ha már dicsérni kell, okvetlenül a sorba kí­vánkozik a Síküveggyár SE labdarúgócsapata, amely né- mit javítva a tarjám lab­darúgás nimbuszán, beju­tott az NB II-be. Elismerően beszélhetünk a nehéz gaz­dasági körülmények kö­zött működő, a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezőtről, akik jelenleg az NB I. ,,B” csoportjában feljutást jelen­tő helyen állnak. — A bátonyi pingpongo- soknál említette, a gazdasági körülményeket. Tény, hogy egyesületeink, szakosztá­lyaink működésének alfá­ja és ómegája a pénz. Ho­gyan, miként gazdálkodnak ma megyénk sportkörei? — Sok gonddal nehezen. A bázisvállalatok és a kü­lönböző gazdasági egységek problémái kihatnak a sport finanszírozására is. Csök­kennek a támogatások, ez­zel párhuzamosan sportkö­rök, szakosztályok szűnnek meg. Míg néhány évvel ez­előtt 160-nál is több egye­sülete volt a megyénknek, addig ma csupán 124 műkö­dik. Ez a szám várhatóan tovább csökken. Ám ha sportágainkat tekintjük, ak­kor sincs örömre okunk, hiszen például az atlétiká­ban, mindössze hat szak­osztályunk tevékenykedik. Az is szomorú, hogy még lab­darúgócsapatai,nk száma is csökkent. — Mi a kiút? Egyáltalán van-e? — A csökkenő mértékű tá­mogatás mellett óriási sze­repe van az egyesületi vál­lalkozásoknak. Ez a talpon maradás egyetlen lehetséges útja. Kezdeményezések, jó példáik vannak megyénkben. Az SKSE és SBTC. a Sík­üveggyár SE, a Romhányi Kerámia SE, a Nézsai Tsz SE és a Balassagyarmati HVSE már ezen az úton jár. — Ügy vélem beszélgeté­sünkben átfogó képet nyúj­tott megyénk sportjának, sportszakmai irányításának helyzetéről. Annyit még megkérdeznék, milyen prog­ramok yárhat-ók, Jß&fp-pen? — Osztályunk és szövet­ségeink- elkészítették „ ver­senynaptárukat. Lesz sok rendezvényünk, de a nem­zetközi és országos verse­nyek száma csökken, tudni­illik a rendezési jogot úgy adják oda egy-egy telepü­lésnek, megyének, hogy azok pénzügyileg is hozzá­járulnak az esemény lebo­nyolításához. Pénzből pedig nekünk is kevés van, ezért a korábbi évekhez képest kevesebb ilyen versenyt ren­dezünk. Igyekszünk azért megtartani a már hagyomá­nyos, az évek óta megyénk­ben rendezett viadalokat. Salgótarján ad otthont az országos ifjúsági ököivívó- bajnokságnak. a Salgó-kupa leány-kosár) abdatornának és egy nemzetközi junior­vívóversenynek. Szeretnénk, ha a Magyarországon sorra kerülő labdarúgó ifjúsági EB Répássy László — Magyar Sí Szövetség csoportmérkőzéseiből leg­alább kettőt megrendezhet­nénk. — Sok nehézségről, gond­ról beszélt. Ezek után opti­mistán tekint a jövőbe? — Igen.1 Ha hittel, sport­szeretettel, egymással össze­fogva végezzük munkánkat, akkor problémáink ellenére is tarthatjuk az idei eszten­dő színvonalát. Végezetül en­gedje meg, hogy a magam és kollégáim nevében ezúton kívánjak kellemes karácso­nyi ünnepeket és boldog új esztendőt megyénk sportsze­rető közvéleményének, sport­aktíváinak, szakembereinek és minden sportolónknak. Vaskor István

Next

/
Thumbnails
Contents