Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-18 / 299. szám
Kronvald lámát, a tájfulótehetség Aranyjelvényről álmodik lékezel vissza legszívesebben? — 1988-ban 8 ország 600 sportolójának részvételével Tatabányán az Eötvös Lo- ránd rangsoroló emlékversenyre. Még úttörő korú létemre a serdülők között, a későbbi válogatott Kiffer mögött a másodi.k helyen végeztem. De annak is nagyon örültem mindig, hogy az eddigi korcsoportos megyei egyéni bajnokságokat tízperces előnyökkel nyertem. Az idén az ifjúságiak között háromszor sikerült aranyjelvényes szinten futnom. — Mit tartasz erősségednek: a futást, vagy a technikai tájékozódást? — A futást. A térképes és elméleti-memória edzésekkel hátrányban vagyok. Az őszi felmérő futóedzésen 10 kilométeren 35.16-ot futottam. Ebben a sportágban edzőm szerint ez bőven elég. — Mennyi a heti edzésadagod? — Általában heti négy edzéssel készülök változó mennyiségű kilométerek lefutásával. Nem a távolságra, hanem az intenzitásra helyezzük a hangsúlyt. Igaz, előfordulnak már „hegyifu- tások” is Mátrakeresztes— Muzsla-csúcs—Gyöngyöspata—Gyöngyös 25 kilométeres távolságon. Ezek bizony, Botos és Szikora helytállása Az egyik szemem sír, a másik meg nevet Nem akarok ünneprontó lenni. Azért bocsátom előre mindezt, mert egy országos bajnokságon! szerzett két nógrádi dobogós helyezésnek — bármely sportágban — illik önfeledten örülni. Am én nem ezt teszem. Az egyik szemem ugyanis sír, a másik meg nevet. Lehangolt vagyok, ugyanakkor elismerően csettintek, hisz Szikora István aranyérme és Botos Tibor ezüstérme a 66. egyéni ökölvívó országos bajnokságon semmiképp sem közömbös számomra. Az elmúlt néhány hónapban lapunk sportrovata sokat foglalkozott a sportág megyei helyzetével. Hol dicsértünk, hol korholtunk, hol meg csodálkozva álltunk egy-egy ügy előtt. Sajnos, a közelmúltban, mindig az aggódás vezetett oda, hogy kényes témákban tollat fogjunk, és megkérdezzük az érintetteket. Ettől persze n\ent minden -a maga rendjén. Megyénk két szakosztálya, az SBTC és a Balassagyarmati HVSE a számukra biztosított feltételek mellett él és dolgozik. Mond_ hatjuk nyugodt szívvel, hogy eredményesen, mert a korosztályos magyar bajnokságokon és most a felnőtteknél is értek el sikereket. Igen ám — s itt az örömön túl — ökölvívásunk, a sportág megyei helyzetét vizsgálva és figyelve az a tisztességes, hogÿ a szépséghibákkal is foglalkozzunk. Mert van belőlük elég, még ha erről nem is sokat beszéltünk manapság. Ezért sem tudok önfeledten ünnepelni két kiválóságunk sikere láttán, bár minden elismerésem kettőjüké... Tehát az egyik szemem sír. Igen. Mert évek óta figyelem a tarjáni boksz történéseit, régvolt sikereit és rá kelt döbbenjek: a már sokszor emlegetett zuhanórepülés talán már megállíthatatlan. Jó, hogy van egy Botos Tibi, de tőle, mint sokszoros magyar bajnoktól vajon dicsőségnek számít-e ez a második hely? Szerintem inkább kudarcnak. Arról most nem is szólok, hogy a 29 esztendős fiatalember alig másfél hónapja profinak szerződött és most — az én nagy meglepetésemre is — a magyar amatőrök között húzott kesztyűt... Vajon mindez hogyan történhetett? Az viszont megtörtént, amire évek, talán már egy évtizedei nem volt példa: aranyérem nélkül maradt az SBTC a felnőtt ob-n. Sajnálom. Am látom azt is, hogy a tarjáni boksznak nincsen jövője. Pesszimista! vagyok, mert jól tudom, hogy egy minimális létszámot foglalkoztató, nehéz anyagi körülmények között működő szakosztályról kell mindezt lejegyeznem. De hát: ez a jelen, a régi dicsőség’ pedig késik az éji homályban... Szikora érdemeit nem lehet kissebbíteni. Esztendők óta készült a magyar bajnoki! cím megszerzésére, s céltudatos, áldozatos munkája végre beérett. De most legyek ünneprontó? Mi történik, ha súlycsoportjában mondjuk elindul Lévai, Alvics, vagy Somodi? Megvan-e ekkor az arany? Ám a további felesleges) meditáció helyett a tényéknél maradok: a tehetséges Szikora most nyert, mintegy megmentve megyénk ökölvívásánál^ becsületét öregbítve a sportág nógrádi hírét. S talán megérjük azt az időt' is, amikor jelentős világversenyen tapsolhatunk majd a szuper nehézsúlyú fiúnak! Ma tehát Botos Tibor és Szikora István jelenti szűkebb pátriánk ökölvívásának elitjét. A mögöttük sorakozó feltörekvő öklözöket, az eredményeikkel bizonyítókat ellenben hiányolom: És ezért sír a másik szemem. Mert mi lesz, ha két bajnoki érmesünk csillaga majd leáldozik? Érkeznek-e a nyomukban a nógrádi boksz országos, netán nemzetközileg is jegyzett hírvivői? Nem tudom. S lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de ebben nem is bízom. Vagy fordul majd a világ? Vaskóit István Három esztendeje ismer_ kedett meg a tájfutás alapjaival a 15 esztendős Kronvald Tamás. Az elmúlt év során több országos és nemzetközi magyar verseny helyezettje volt, jelenleg a serdülő fiúk országos ranglistájának a 14. helyét foglalja el. Érdekesség, hogy 1989-ben 17 verseny közül csupán négyezer indult korosztályának megfelelő versenyszámban, a többit idősebbek között harcolta végig. A 17—18 éves ifjúságiak között — eredményei alapján — az év végi értékelés előtt ezüstjelvényes minősítést ért el. Ma, hazánkban ebben a korosztályban csupán öt aranyjelvényes tájfutót találunk. — Hol ismerkedtél meg a sportág alapjaival? — kérdeztük a MÁG SE sportolóját. — 1987 februárjában Nagy Miklósné testnevelőtanárom invitálására mentem el Mátraszőlősön, az iskolában tartott sportági bemutatóra. Eleinte nem tudtam választani az atlétika és a tájfutás között, de alig két hónap múlva egy kisebb jelentőségű tájfutóversenyen harmadik lettem. Akkor döntöttem e sportág mellett és nem bántam meg. — Hároméves pályafutásodból mely versenyre emsokat kivesznek belőlem. — A Heves megyei „Vörösmajori” Szakmunkásképző Iskolának elsős, szer- kezetlakatos-tanulója vagy A MÁG Pásztó színeiben sportolsz. Mátraszölős legtávolabbi részén laktok. Az utazás, tanulás, edzés mellett marad-e időd más hobbira? — Rendkívül kevés. Szabad időmben olvasni szeretek. Eleinte ezt a szép sportágat is hobbiként kezeltem, de az ősztől edzőnk hármunkat — Revicziki Zsoltot, Fedelin Tibort és engem — kiemelt és azóta együtt keményen edzünk. — Milyen terveid vannak a jövőre nézve? — Mindenképpen szeretnék aranyjelvényes szintet elérni. Az idén óriásit hibáztam. ILletve rutintalanságom miatt az országos bajnokság egyéni döntőjében szinte elbuktam. A 14. helyezéstől, sérülésem ellenére jobbat vártam. Állandósítani kell a formámat, kiegészítve a pontosabb, finomabb tájékozódással. Ha ez sikerül, elérhetem az aranyjelvényes minősítést — mondta szerényen — a tehetséges 15 éves, Kronvald Tamás. Zçntai József A Miláné a Világ-kupa A BEK-győztes olasz AC Milan és Dél-Amerika bajnoka, a kolumbiai Atletico Nációnál Medellin labdarúgó- csapata magyar idő szerint vasárnapra virradóra játszotta le Tokióban a Világkupa-döntőt. À mérkőzésen —, amelyre telt ház, 62 ezer néző volt kíváncsi — a rendes játékidőben nem született gól, hosszabbítás következett. Már-már úgy tűnt, tizenegyes-párbaj dönti el a kupa sorsát, amikor a ‘118. percben Evani megszerezte a milánói együttes győztes gólját. Totóeredmények A totó 50. heti mérkőzéseinek eredményei : 1. St. Pauli—Mönchengl. 2-X 1 2. Uerdingen—Mannheim 0-2 2 3. Kaisersl.—1. FC Köln 1-2 2 4. Essen—Blau-W. 90 2-1 1 5. Hertha BSC—Stuttg. K. 0-0 x 6. Münster—Bayreuth 2-1 1 7. Osnabrück—Freiburg 3-1 1 8. Cesena—Sampdoria 1-2 2 9. Fiorent.—Inter. 2-2 x 10. Genoa—Atalanta 2-2 x 11. Cagliari—Pisa 1-0 1 12. Cosenza—Brescia 2-0 1 13. Pescara—Beggiana 4-0 1 Pótmérkőzés : 14. Roma—Juventus 1-0 1 Gáspár László-serdülőteremtorna Nemcsak szeretnek, tudnak is focizni a gyerekek Ne vegye holmi idétlen tréfálkozásnak az olvasó a következőket, mert a lehető legkomolyabban mondom, hogy olyan futballlesemény- nek lehettem részese szombaton délelőtt, amelyet a többi szépszámú szemlélő- dővel együtt önfeledten élvezni tudtam elejétől a végéig, s mi több, szinte bántam, amikor vége lett, mert elnéztem volna ezt a focit még egy félnapon keresztül. Régen fordult elő, valóban ilyesmi, ám ezúttal nem is valamelyik sokadosztáiy- ban kínlódó felnőtt csapatunk találkozóját voltam kénytelen „hivatalból” végigszenvedni : tíz-tizenegy éves gyerekek játszottak, és öröm volt nézni őket. — Mielőtt túl messzire mennék a lelkendezésben, lássuk először a puszta tényeket: harmadik alkalommal rendezte meg a Salgótarjáni Síküveggyár SE a zagyvapálfalvai Petőfalvi Lajos Általános Iskolával karöltve az egyesület egykori kiváló labdarúgójának és sportvezetőjének tiszteletére a Gáspár Lászlóserdülőteremfoci-emlék- tornát. Az iskola tornatermében meghívott viadalon a rendező Síküveggyár SE mellett a Mátranovák, az SBTC és a Ferencvárosi TC ifjú különítményei az 1978. augusztus 1-je után született focistapalánták küzdöttek meg egymással a győzelemért. Kérdezem Serli Sándort, az országszerte ismert utánipótlásnevelő szakembert, hogy náluk, a Fradinál milyen szempontok szerint válogatják ki a bizonyára számos jelentkező közül a legalkalmasabbakat? „Legyen a gyerek küzdőképes — válaszolja Serli —, ákaratos, gyors, mozgékony, és nem utolsósorban — szemtelen! Persze nem a rossz értelemben véve”. Megtudtuk még, hogy mindmáig hetente háromszor edzettek ezek a fiatalok, de januártól már mindennap tartanak foglalkozást. Serliiniek egyébként dédelgetett terve, hogy megvásárol (!) egy pályát, ahol kizárólag 5—10 éves ifjoncok kiválasztásával foglalkozna. De közben már javában tartott a program. A kétszer tizenöt perces találkozón sokáig papírforma-eredmények születtek, mígnem az utolsó előtti meccsen az előzőleg alapos verést átélt novak iák pontot raboltak a házigazdáktól. Az irányított sorsolás „szeszélye” folytán a végére maradt a mindent eldöntő Stécé— újólag meggyőződhetett róla, hogy már ezek a pöttömnyi legénykék is tudnak izgalmas, drámai fordulatokban gazdag, helyenként szemre is tetszetős játékot produkálni. A nagy rohanás és a szellemes, szép foci közepette a második félidő derekán már két góllal vezettek a tarján,iák, amikor a fővárosi gárda ritmust váltott, s rövid idő alatt megfordította a mérkőzést. Ahogy elnéztem, némelyik kissrácnak csaknem a térdéig ért a labda, ám ez egy csöppet sem zavarta őket foglalatosságukban. Tették-vették a „bogyót”, fejjel, sarokkal, vagy ahogy éppenséggel alkaródzott; élvezet volt nézni a sok jómozgású gyereket. Mi pedig, felnőttek, újólag megbizonyosodtunk afelől, hogy nem ebben a korban rontják el a magyar futballistákat... Eredmények : FTC—Síküveg 4—0 (3—0), g.: Korolovszki, Hudics, Balázs, Mogyorósi, SBTC—Mátrano- vák 5—0 (1—0), g.: Horváth, Bíró, Szabó, Jsnei, Molnár. SBTC—Síküveg 3—1 (2—1), g, : Bíró 2, Molnár ill. Berki. FTC—Mátna- novák 13—0 (6—0), g.: Hidi, 4, Nagy 2, Felföldi, Mogyorósi, Zelenák, Fehér, Szöllősi, Balázs, Macskási. Síküveg—Mátranovák 1—I (1—1), g.: Berki, Vári. FTC— SBTC 4—3 (1—2), g.: Korolovszki 2, Hudics, Nagy ill. Jenei 2. Csatlós. A végeredmény: 1. FTC 6, 2. SBTC 4, 3. Síküveg 1, 4. Mátranovák 1 p. Különdíják: legjobb kapus: Sípos (SBTC), a legjobb mezőnyjátékos: Korolovszki (FTC), gólkirály: Hidi (FTC), 4 gól, legjobb Síküveg- játékos : Berki, legsportszerűbb csapat: Mátranovák. (balás) A mozdulat már „szakszerű”. — képek: Kulcsár — , « Jelenet a Fradi—Síküveg mérkőzésről. F nádi - ta lá likozó, s aki látta, Asztalitenisz NB I. „Bátran, csak bátran” — mondhatja Kövendl edző Salamonnak. A fiú (megfogadta edzője intelmeit és 6t meccset nyert. Válasz a kételkedőknek... Nagybátonyi Bányász—BVSC II. 21—4 Bátonyterenye, 70 néző, v.: Juhász, Varga, Reviczki. Győztek: Gulyás 5, Salamon 5, Makiári 4, Pávelkó 4, Iva- nics 3, ill. Daru 2, Lindner 1, Heim 1. A többszörös BEK-győztes fővárosi vasutascsapat második „garnitúrája” kemény diónak ígérkezett a vendéglátóknak. A tét a BVSC számára volt nagyobb, hisz győzelmük esetén dobogós helyről, vereségnél viszont csak ötödikként várhatták volna a tavaszi folytatást. A hazaiaknak sem volt közömbös a mérkőzés, mert második helyük megtartásához csak a győzelem volt az elfogadható. Gyorsan beindult a báto- nyi henger: a Kövendi-tanít- ványok 5—0-ra elhúztak. Ezután kissé megtorpantak, de 7—3 arányú vezetésük már a végső sikert sejtette. Salamon és Gulyás ezúttal ellenállhatatlanul ütötte a kaucsuklabdát, és ehhez méltón, veretlenül fejezték be mindketten a csapatmérkőzést. Ám a többieket sem érheti szemrehányás, mert megtették a magukét... Kövendi József: — őszi szereplésünk minden kételkedőnek választ adott az asztalitenisszel kapcsolatos kérdésekre...
