Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-18 / 299. szám

A tettes köztünk van

o

Nem volt találkája a száké idegennek

Akkor föl som tételezték róla...

Balassagyarmat egyik vállalatának irodájába lé* pfink be a megbeszélt időben. Kovács Istvánt keressük, a telepvezetőt. Kissé nehezen áll fel a kézfogáshoz, ekkor veszem észre, hogy mozgássérült. Stefán György rendőr őrnaggyal régi jó ismerősként üdvözlik egymást Még a formális kérdéseket, válaszokat is megelőzi egy reményteljes mondat: Kovács István: — Csak nem merült fel valami új nyom?

Stefán György: — Sajnos, nem. De abban biztos lehet, hogy nem lefutott az ügy, még az elmúlt napokban is kérdezősködtem felőle.

Kérdező: — Talán kezdjük az elején. Mikor és, hogyan történt a betörés?

S. Gy.: — Egy téli napon, 1986. december 17_én reggel 7 és 10 óra között ismeretlen tettes befeszítette az ajtót és béhatolt a családi ikerházba, Kovácsék lakásába. A másik lakrész üresen állt.

K.: — Előtte semmi feltűnőt nem tapasztalt?

K. I.: — De bizony, észrevettem a betörés előtt két nappal, hogy nem messze a házunktól, egy középület előtt idegen, szőke hajú férfi álldogál és errefelé néz Másnap a feleségem hívta fel’ a figyelmemet ugyanarra az alakra, de akkor nem tulajdonítottunk semmi jelentőséget a dolognak. Még vicceltem is „lehet, hogy találkája van.” így utólag azonban azt 'mondom, nem lehetett véletlen.

K.: — Ezek a szembetűnő dolgok jobban megragadnak. Mit gondol, ha ön elé tennék ma annak a férfinak a fényképét, felismerné?

K. I.: 90 százalékig igen!

K.: — Ki fedezte fel a betörtest?

K. I.: — A feleségem nyitotta volna 5 óra körül az ajtót. Mivel én napközben gyakran hazajövök, vagy megkérem egyik-másik kollégámat, hozzanak egy kis olajat, ezt-azt, (ők könnyebben mozognak), a nejem azt hitte, úgy felejtették az ajtót. Meg is kérdezte, te voltál itthon? Nemleges válaszomra együtt mentünk be és egyszerre fagyott meg bennünk a szó.

K.: — Mi volta lakásban, maradt értékelhető nyom?

S. Gy.: — Szerencsére, semmihez nem nyúlt a házaspár, rögtön értesítették bennünket. így tudtunk ujj- és cipőnyomokat rögzíteni.

K. I.: — Igen, erre vigyáztunk. Ma is előttem van, ahogy kétségbeesésében és elkeseredettségében sírva fakadt a feleségem. Ugye megérti? Én nem úgy jutottam azokhoz az értékekhez, hogy „hozzáragadt” a kezemhez. Sőt, azt hiszem én tulajdonképpen nyugdíjas lennék.

peizere, »scMcw hamoLót>oTr ow ix tövei aiawm

PeciéTGYőí-ú At.4«i> t-èszè\j

lePebT. A PeciérAéíi alMba ^so'xza'H Beütve èO-T: Ici Soo

U£Vé LHIIUTAÍV/AL " li.C>afcecX|i*OL.T A"? v.JJ űrt AÍXC'l gAAJU.Aú'fóí.ó lOLhlt. GIH-Tvn**/ étT tx. Sooo •** Tfc

V'LA'SCíÖló ,AUvAMAAUj- Kcves AÎAWYGYÔ5.J ló'öt. /a.aGvaí frVA&r.MAMY/

éfcr.kS.. 8000Ä

Mégis vállaltam a vezetőbeosztást, mert nem szeretek tétlenkedni, nyűg lenni más nyakán. Annyi segítséget kaptam a betegségem kezdetén (15 éves koromban bénult meg mindkét lábam), hogy viszonozni akartam mindenkinek, az embereknek. Szinte határtalanul megbíztam mindenkiben.

K. : — Milyen értékeket vittek el?

K. I.: — Egy bemutatóra szóló betétkönyvet, 370 000 Ft-tal, aminek egy részét néhány héttel azelőtt örökölte a feleségem, 56 000 Ft körüli készpénzt. Ez az ösz- szegyűjtögetett jutalmam, valamint az összes ékszerünket. Ehhez hozzátartozik, hogy egyetlen szenvedélyünk az utazás. Minden harmadik évben, körutat teszünk, és általában meglepjük egymást szuvenírként egy-egy arany ékszerrel. Nos, ezek mind eltűntek, az épp rajtunk lévőket kivéve. Ezen kívül a nejem 35 000 Ft-os nutria- bundáj'a, amiről fényképet is mutattok. Az akozott kár összesen 534 000 Ft.

K.: — Hogy szokás ilyenkor elindulni?

K. I.: — Mindig a helyszíni szemle ' az első. Aztán itt kikérdeztük a szomszédokat, még iskolásókat is, kit láttak aznap déléllőtt. Bizony, volt olyan szomszéd, aki jóbarátság ide, vagy oda, 'bezárta előttünk az ajtót: „tanúskodni olyan kellemetlen.”... Mivel a betörőik első dolga volt a betétkönyvben lévő pénzt kivenni, azt letiltani már nem tudtuk. A pénztárosnő elmondása és egy mozialikfkép alapján körözést adtunk ki az ismeretlen személy ellen, sajnos sikertelenül.

K.: — Kik kerülhettek

még szóba elkövetőiként?

S. Gy.: — A lakást felújító kőművesek, illetve szeg- ről-végről rokonok, költözködésben résztvevők, vagy akkoriban feltűnően költekezők stb. Ha bármelyik tanú azt mondta, kérem X lehetett, azonnal nyomába eredtünk.

K.: — Mégis, hány emberről lehetett szó, akit ellenőriztek?

OUA.IZ. tí-AkJtCA- „VpiszirtiXCL éftT- Fi 4500 — ft

\1i97 frú)

SZÉLB.Í, AtAA/T KAtüXA 6Yüjlú secevíftr f&QT- DA'toh éX(1TÇ<U" Fd_ia»TftL éP-r-úi-; 5000

édblíis Üöver TftiTPí.MH2Ô (tA lo-t

C-iWTK AáPUVGYÓKU é-iur. Çcoo'Tt

S. Gy.: — Kb. 60 személyről.

K.: — Ahogy szűkült a kör a nyomozás során, maradtak-e gyanúsítottak?

S. Gy.: — Két személy volt az leginkább, de terhelő adatot nem sikerült beszerezni róluk.

K. I.: — Közbeszólhatok? Ha nem a saját bőrömön tapasztalom, el sem hittem volna, milyen áldozatkész, fanatikus, precíz és sokoldalú munka a nyomozóké. Csak köszönettel tartozom nekik. ’87-ben például megtalálták az egyik medálomat. Akkor azt hittem, minden meglesz... Azóta újra azt gondoltam, vége és most mégis itt ülök önökkel.

K.: — Ha tegnap történt volna az eset, mindent ugyanúgy esi n á I nának ?

K. I.:—Én nem. Álmatlan éjszakáimon azon töprengek, érdemes volt-e hallgatnom arról a hozzánk igen közel álló személyről, akiről akkor a betörés utáni napokban fel sem tételeztem volna, hogy... Azóta máskép látom, almit az utólagos körülmények is megerősítettek. .

S. Gy.: — Igen, ez nagyon jellemző. Hiába-mondjuk el minden sértettnek, szinte frázi-sszerűen : minden szónak, minden körülménynek, minden gyanús jelnek jelentősége lehet... Félnek, vagy nem akarnak másokat kellemetlen helyzetbe hozni.

K.: — Kár. Utólag még

mindig könnyebb elnézést kérni, mint 600 000-et elszalasztani.

S. Gy.: — Ezért is szeretnék megkérni a sajtó nyilvánosságán keresztül mindenkit, hogyha akár hónapokkal, évekkel később megszűnne a félelemre okot adó körülmény, ami miatt nem tett tanúvallomást, ha lazulnak a szálak, jöjjön el bátran, mi meghallgatjuk, rendelkezésére állunk.

K. : — V-an-e most olyan nyom, amely ehhez a betöréshez nyúlik vissza?

S. Gy.: — Van bizony! De erről hadd ne áruljak el többet.

K.: — Remélem, a bűnöző és a mindenkori áldozat is azt a tanulságot szűrte le a beszélgetés alapján, amit én. A nyomozás megszűnik ugyan, de az ügy az elévülésig napirenden marad.

(Közzétesszük a jellegzetesebb arany ékszerek rajzát, az ellopott bunda képét, valamint a RICOH AF—5 típusú japán gyártmányú fényképezőgép gyártási számát: 77355090.)

Nagyné Hajdú Györgyi

Minden régi történet ilyen hallgatóságot vonzott.

Az 50 éves Táncsics rangot vívott ki magának

Ha élet zengi be az iskolát,

az élet is derűs

iskola lesz!

Dr. Ür Lajos egykori növendékei körébep.

Szombaton az egész napot betöltő jubileumi emlékünnepéllyel és az iskola 50 éves fennállása alatt a falai közül kikerülő volt diákok sokaságának részvételével megtartott baráti találkozókkal ért véget a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola közel egyhetes ünnepségsorozata.

A József Attila Megyei Művelődési Központban tartott záróünnepségen dr. Roz- gonyi József igazgató méltatta az esemény rangját, tekintett vissza az égy fié^'ÍOT- ténéseire és vázolta az iskola helyét a megye középfokú oktatási rendszerében. Mint hangsúlyozta: az iskola soha nem volt az elit iskolája és nem is szeretett volna az lenni a szó mai értelmében. Az intézményben tanulók nagy része vidékről jött diák, akik sokat hoztak magukkal a falun élő emberek nyíltságából.

Dr. Boros Sándor, a Nóg- rád Megyei Tanács elnökihelyettese, aki 1956—1957-ben maga is az intézmény tanára volt, kiemelte, hogy bár Salgótarján nem rendelkezik évszázados hagyományokkal bíró iskolákkal, a Táncsics rangot, elismerési vívott ki magának a megye középiskolái között. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az általános értékek megbecsülése mellett az iskolavezetés mindig elébe ment a megújulásoknak.

Érdekes színfoltja volt a műsornak Décsei Ferenc 1941—1945. között itt tanult diák és dr. Gajzágó Aladár, az iskola legrégebben, 1947 ősze óta e helyen oktató tanárának visszaemlékezése. A néhol könnyekig megható, néhol mosolyt fakasztó meghitt hangulatú múltidézést követően. Csákvári László, az első évfolyamon végzett egykori diák szavalata ragadtatta tapsra a közönséget.

Az iskola énekkara és irodalmi színpada rendkívül színvonalas műsorral kedveskedett a jelenlevőknek, melyből külön kiemelkedett felkészítőjük, 'Sándor Mária magyar—orosz szakos tanárnő könnyedséget sugárzó, profi műsor-vezetése.

A város középiskolái és kollégiumai a fél évszázados jubileum tiszteletére szalagot helyeztek el az iskola zászlaján.

Táncsics-emttékplakettel kedveskedett az iskola életében meghatározó jelentőségű munkássága elismeréseként dr. Rozgonyi József a következőknek: dr. Űr Lajos

tanárnak. nyugalmazott szakfelügyelőnek, az 1939— 43 közötti első évfolyamnak, Hajas Tibor egykori magyar —francia szakos nevelőnek,

valamint az iskolában még ma is aktív kollégáknak, Borbényi Lászlónénak, Bo- dócs lstvánnénak és dr. Gajzágó Aladárnénak és dr. Gajzágó Aladárnak. Ök valamennyien elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy ez az intézmény arra a szintre jusson el. amelyen most áll.

Az ünnepség után a Salgótarjáni Városi Televízióval közösen beszélgettünk dr. Űr Lajos, egykori osztályfőnökkel és Csákvári Lászlóval, az 1939-ben indult első évfolyam tagjával.

— Milyen volt a kezdet tanári szernppnthól?

— Jó kapcsolat alakult ki az akkori diákokkal. Személyes kontaktust könnyen alakítottunk ki, hiszen cserkész- parancsnokiként is együtt töltöttem velük időmet. Az azóta már sajnos ugyancsak nem fiatal, de nekem még mindig csak Csákvári Laci, helyettesem volt, sok iskolán kívüli program kötött össze kettőnket.

— Csínytevések előfordultak-e akkoriban?

— Csak szóbeli tréfák formájában. Oly közvetlen, baráti kapcsolat volt közöttünk, hogy néha még zsörtölődtem is ,micsoda maflák ezek, hogy még sörözés közben sem lehet őket rajtacsípni. Ezért, .ha szerét ejthettem, én csaltam el őket egy-egy sörre.

— Hogyan emlékszik erre Csákvári László diákszemmel?

— Ez valóban így volt, emlékszem, egyszer a lakására is elcsalt bennünket, úgymond .beszélgetésre. Csodálkoztunk. hogy az asztalon sör és poharak várnak bennünket. Nagy szóvolt ez akkor, amikor még a lányokkal való utcai beszélgetés is gyanúsításra adott okot. Ekkor lopta be magát Lajos bácsi a szívünkbe, nem is a sör miatt, hanem, mert egyedül volt a tantestületben, aki érett férfinak tekintett bennünket. Mi a még

élő egykori diákok egy korszak megindítóját tiszteljük benne, aki a tananyagot megkövetelve, de demokratikus szellemben nevelt bennünket, s keze alól számtalan jó szakember került ki.

— Mint a délelőtti színpadi műsor keretében elmondta, a vers mindig közel állt szívéhez. De ehhez kellemetlen élménye is fűződik. Mesélne erről?

— Igen én voltam az, aki 1956. október 27-én Salgótarjániban. az obeliszken elszavaltam a Nemzeti dalt. Noha akkor sikerem volt, a refrént a tömeg helyettem mondta, ez hátrányosan érintett további életemben.

— Végül, mit üzennek a mai nemzedéknek?

Dr. Űr Lajos: Ma nagyon sokoldalúak a diákok, rengeteg más irányú, egész embert követelő foglalatosságok kötik le őket. Szűkre szabott szabad idejükben sok idegen hatás éri őket. A fiataloknak önmagukra nem jut idejük, nincs meg az a pedagógiai, szülői háttér, amely segítene nekik a szelektálásban, a fegyelmezésben, hogy kialakuljon bennük egy helyes értékrend a nagybetűs életbe való lépés előtt.

Csákvári László: Azt

üzenem, ápolják azokat a hagyományokat, amelyet a régi iskola megkezdett és fejlesszék őket tovább. Elnézve a csillogó lányszemeket, akik tele hittel szinte szent borzadállyal hallgatták a „régi emlékeket, hagyományok felidézését, felmerült bennem. hogy itt lehet megfogni a diákságot valahol. Tudjuk újra értékelni azt a talán már elcsépelt mondást, hogy akinek múltja nincs, jövője sem lehet. Használják ki ezt, s a hagyományokat az iskola is vigye tovább. A diákoknak pedig még Adyval üzenek: maradjanak mindig szabadlelkű diákok!

Bailázs József Fotó: Kulcsár József

iirT várható sriCl eseményei

Hétfőn három városunkban is ülést tartanak tanácsi testületek. Szécsényben a városi tanács ülésén a városfejlesztési és gazdálkodási osztály munkájáról hallgatnak meg beszámolót, de tárgyalnak az 1990. évi munfcatervről is. A Pásztói Városi Tanács végrehajtó bizottsága a középfokú oktatási intézményekben működő önkormányzatokról hallgat meg tájékoztatót. A bátonyteremyei végrehajtó bizottság az állami tulajdonban lévő házingatlanok értékesítéséről tárgyal majd. Balassagyarmaton, úgyszintén a vá* rosfejlesztési és gazdálkodási osztály munkáját értékelik és intézményvezetők kinevezéséről is döntenek.

Szerdán a Hazafias Népfront salgótarjáni városi bizottsága tart ülést, amelyen -aktuális népfrontpolitikai kérdések kerülnek napirendre.