Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

Befejezte tevékenységét a Nógrád Megyei NEB Amint az köztudott év közben a palament döntése nyomán ismét életre hívták a Legfőbb Állami Számvevőszék intézményét, s ezzel együtt december 31-ével megszüntették a népi ellenőrzési ibizottságok rendszerét, melyet még 1957-ben alapítottak és 32 éven át működött. Tegnap délután Salgótarjában a megyei tanács épületében került sor a Nógrád Megyei NEB zárórendezvényére, amelyen összefoglalták és mérlegre tették az elmúlt több mint három évtized munkájának eredményeit. Helmut Kohl Budapestre látogat Németh Miklósnak, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására december 16-án, szombaton hivatalos láto­gatássá hazánkba érkezik Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság kan­cellárja. Németh Miklós fogadta a Szentszék küldöttségét Németh Miklós miniszter- elnök pénteken a Parla­mentben fogadta a Szent­szék küldöttségét amely Francesco Colasuonno, érsek, rendkívüli felhatalmazású nuncius vezetésével tartóz­kodik Magyarországon. A szívélyes légkörű megbe­szélésen . áttekintették ha­zánk és a Szentszék fejlődő kapcsolatait, s a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállí­tásának közeli lehetőségeit. A találkozón részt vett Paskai László bíboros, prí­más. esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Sar- kadi Nagy Barna miniszter- helyettes, a kormány egy­házpolitikai titkárságának vezetője. (MTI) Figyelmeztető sztrájkot tartanak a mozdonyvezetők Öecember 20-án, reggel 5 és 6 óra között egyórás fi­gyelmeztető sztrájkot tarta­nak a mozdonyvezetők — jelentette be pénteken a mozdonyvezetők országos ta­gozata a Vasutasok Szak- szervezetének székházában. Elmondták : a munkabe­szüntetés oka a vasutasok­nak a más ipari ágazatok­ban dolgozók átlagához vi­szonyított meglehetősen ala­csony bére. A mozdonyve­zetők bérköveteléseik mel­lett egyéb foglalkoztatási problémáik megoldását is sürgetik. így például el kí­vánják érni 5 havi kötelező túlórák megszüntetését. A meghirdetett egyórás sztrájk nem a lakossági szolgáltatás ellen irányul, mindössze ily módon sze­retnék felhívni a kormány figyelmét a már öt éve hú­zódó. és máig is megoldat­lan bérrendezésre. (MTI) Németh Péterné, a megyei NEB elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy a szervezet fennállása a latit betöltötte hivatását, harcolt a közélet tisKtaságaért, a korrupció megakadályozásáért, fellé­pett a pazarlás és a lélekte­len ügyintézés ellen. A szer­vezetben dolgozók lelkiis­meretesen végezték felada­taikat, jól képviselték a társadalom érdekeit, ,s kö­szönetét fejezte kii mind­azoknak, akik akár főfog­lalkozásban, akár 'társadal­mi munkában részt vállal­tak ebben a tevékenység­ben. A továbbiakban hangsú­lyozta: az Országgyűlés is elismerte tevékenységüket, amit közfelkiáltással jutta­tott kifejezésre október 30- án. November közepén a kormány ugyancsak jónak értékelte munkájúkat. Re­ményét fejezte ki, hogy a Legfőbb Állami Számvevő- szék képes lesz túllépni azon korlátokon is, melyen a NEB nem tudott. Bizonyára hallottak már arról a furcsa Iskoláról, ahol az óravezető (tanár?) nem ítélgetii meg a gyere­keket különféle osztályza­tok segítségével. Az .alap­fokú nyolc osztály befeje­zéséig emberi szóiban és írásban tudatja szülővel és diákkai, hogy hol tart, mi­re van szüksége az ember­palántának: könyvtárra, több olvasásra, vagy pihe­nésre a további fejlődés­hez. Mindezt ajánlatként, nem parancs gyanánt. Értékelés nélkül nincs ugyanis fejlődés. Az egyik Kitüntetések átadására is sor került. Kiváló munká­jáért Csordás Pál, a balas­sagyarmati NEB elnöke ré­szesült külön elismerésben, kiemelkedő tevékenységé­ért Bihary Lajos, megyei NEB-tag, Váradi Lászlóné, az ipari szakcsoport tagja és Kovács István népi el­lenőr érdemelt különjutal- ma't, emlékplakettel Hor­váth Sándor, Gazsi Ferenc, Fodor Emil és Molnár Ti­bor munkáját köszönték meg. Dr. Anitalóczy Albert, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese hiányérzetről beszélt, azzal kapcsolatban, hogy sokszor nem használták ki mara­déktalanul a népi ellenőrök által feltártakat. Ez a szervezet mindenképpen nagy előrelépés volt, előd­jéhez, a nem túl jó emlé­kű Állami Ellenőrzési Köz­ponthoz képest. Szomorúan állapította meg azonban, hogy amíg a kb. 650 függet­len NEB-szakemherre 172,5 legjobb mód pedig — ta­pasztalatok bizonyítják, és az a jó érzés, amellyel tu­domásul veszi mindenki, hogy ez is létezik — az itt említett svéd példa. Magyarországon is törek­szünk az emberarcú okta­tásra, de eddig a reformok hada inkább csatatérré tet­te a jövő nemzedékek böl­csőjét. Ma is vannak még a paternalizmus (atyásiko- dás) korából itt maradt pá­terek, akik biztosak saját tudásuk mindenhatóságában. (Folytatás a 2- oldalon.) milliót juttatott a költség­vetés, addig az utód 300 fős szervezetének 374 mil­liót szándékoznak megsza­vaztatni a jövő héten, 1990- re. Ilyen megközelítésbői nem nehéz elhiivatottabb, minden szinten felkészült abszolút etikus, hozzáértő számvevőszékről beszélni. Ezjt a feladatot eddig jóval kisebb anyagi megbecsülés mellett, jó társadalmi hát­térrel megoldották. A megyei tanács vezeté­se nevében Havas Ferenc köszönte meg a m.ost meg­szűnésre ítélt szervezet munkáját. Azoknak a vizs­gálatoknak, elemzéseknek, melyeket a gazdasági szer­vek, tanácsi vállalatok és szövetkezetek tevékenysé­gének vizsgálatakor készí­tettek, nagy hasznát vette a tanácsi apparátus. A me­gye kereskedelmében, gaz­daságában a népi ellenőrök tevékenysége révén, kisebb válsághelyzetek alakultak ki, mint amelyek munkájuk nélkül adódtak volna. Valamennyi felszólaló méltatta külön is azok te­vékenységét, akik munká­juk mellett vállaltak részt ebben la felelősségteljes, nem mindig rokonszenvvel kísért ellenőrzésben. A jö­vő héten kerüli sor a KNEB zárórendezvényére Buda­pesten, ahoi várhatóan Né­meth Miklós miniszterelnök is elismerését fejezi ki. Balázs József Meghalt Andrej Szaharov Meghalt Andrej Dmitri- ievics Szaharov fizikus, No- bel-békedíjas szovjet parla­menti képviselő. 68 éves volt. Halálának hírét a szov­jet főváros sajtókörei­ben nyugati újságírók tet­ték először közzé, a csa­lád különböző tagjaitól nyert értesülések alapján. Ezek szerint Szaharov csütörtök este — a radikális reform­párti parlamenti képvise­lőket tömörítő régióközi csoport ülése után — laká­sán szívrohamban hunyt el. Egyi'ke volt azoknak, akik a reformok, az átalakítás ütemével elégedetlenek vol­tak, a lassúságtól a megkez­dett politika visszafordít­hatatlanságát féltették. Számolni több diák tud, mint olvasni „Páterek ugyan még ma is vannak..." Nem a régi dolgok folytatásáról van szó — Hogy ki lesz az új főtitkár, sokféle elképzelés van, a 800 küldött bizonyára bölcs döntést hoz majd. — Állítanak-e köztársaságielnök-jelöltet? — Szívből remélem, hogy igen. Képtelenségnek tar­tom, hogy az MSZMP kimaradjon ebből a kemény po­litikai küzdelemből, amely ugyancsak megmérettetés. A jelöltünk akár nyerhet is, mert addigra a többi kifá­radt. Korán indultak a finisben. Aki ilyen finist végig­csinál, az világbajnok. Ahogy én ezeket elnézem, egyik sem világbajnok. (Ribánszki Róberttel készített interjúnk a 3. oldalon olvasható.) Ha szerda, akkor FOTÓKLUB! Fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepli a Nógrád megyei fotóklub, amely a szakmai elisme­rések sorát szerezte meg az elmúlt évtizedek alatt. A honi kiállítások mellett határainkon túli rendezvé­nyeken is rendszeresen szerepelnek képeikkel, díja- ; kát hoztak már számtalan nemzetközi bemutatóról. Mindemellett legfőbb érdemük, hogy a szakmai ér­deklődés találkozik a klubtagok közötti bensőséges, emberi kapcsolatokkal, s nemcsak a film, az alkotás, hanem egymás iránt érzett baráti viszony is erősíti a közösséget. Képünkön Homoga Józsefnek, a klub vezetőjének Téli falu című alkotása látható. (Képes beszámolónk lapunk 5. oldalán.) Parlament — kényszerpályán A szükség nagy úr, törvényt bont. Itt és most: törvényt tesz. Nem feltétlenül igazságot tesz az Országgyűlés hétfőn kezdődő ülésszaka, de a dolgát tennie kell. Akár most, akár később int búcsút a mai parlament, el­mondhatja: eleget tett egy olyan missziónak, amilyet ere­detileg nem is vállalt. A demokratikus átmenet sarkalatos törvényeinek szentesítése olyan érdeme e sok vihart meg­ért Országgyűlésnek, amit elvitatni nem lehet. Sok minden semmissé válhat viszont, ha gazdaságilag összeroppan az ország. Hiába lesz erős vállbán a demokrá­cia, ha térdre roskad a ránehezedő adósságteher alatt. Most olyan költségvetés felett kell vitatkozni — s ha lehet dön­teni —, amely áthághatatlan kényszerek között kínál szű­kös lehetőségeket. A honatyák természetesen megtehetik, hogy utódaikra hagyják a döntést. Ez azonban csak látszólag nagylelkű ajánlat, hiszen márciusban már valószínűleg nem marad tényleges eldöntenivaló. A Nemzetközi Valutaalap feltéte­leit még talán lehet jobbá alkudni, de biztosan nem lehet sutba vágni és még biztosabban nem lehet halogatni a vá­laszt. Minél később, annál rosszabb — ezt több tucat ország tapasztalta már az IMF-fel való, kétségkívül nem könnyű huzakodásban. Nyilvánvaló persze, hogy a gazdasági túlélés csak az egyik része a nemzeti létparancsnak. A másik fele ugyanilyen fon­tos: elviselhető mértékűvé kell tenni a lakossági áldozatvál­lalást, mert ha a nép nem érti, nem tűri, vagy nem így akarja, akkor nem lesz kilábalás. A belátáshoz viszont beláthatóság szükséges. Tisztázni kell, kinek, rpennyi és milyen „hosszú” áldozatot kell vál­lalnia és cserébe mennyit kap, s főleg mikor. E konkretizá­lás végre nyilvános, végre parlamenti. Nem lenne tartható tehát a „mi és ők” mesterséges szembeállítása, hiszen ma már tényleg igaz: kormány tervez, parlament végez. Kényszerpályán mozog a lakáspolitika vitája is. „Szak­mailag” nyilvánvaló, hogy jó megoldás nincs. Csakhogy a lakás sosem szakmai kérdés. Az is baj, ha kizárólag poli­tikai ügyként kezeljük, mert a valós lehetőségek itt is meg­álljt parancsolnak a puszta jó szándéknak. S noha az ülésszak előtt úgy látszik, hogy a kormány koncepciója nehezen állja az országgyűlési megméretést, azért az# se lenne irigylésre méltó helyzetben, akinek újat kell helyette kidolgoznia. Egy kényszerpályáról viszont nyugodtan letérhetnek, a képviselők. A márciusi szabad választások szempontjai alap­vetően különbözni fognakj az eddigiektől, a honatyáknak nem kell „arcukat” félteniük. Döntsenek bárhogy, felelőssé­güket nem nyomaszthatja a személyes jövő, s ez megköny- nyítheti annak tudatát, hogy a jövőnkért viszont személye­sen is felelősek. Füzes Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents