Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-15 / 297. szám

Gyertyák melegében — 0 először emlékeztünk! Egy hete történt. Idősek és fiatalok együtt emlé­keztek meg az 1956. december 8-i gyilkos salgótar­jáni sortűz több mint száz halálos áldozatáról, a megyei tanács épülete és a József Attila Művelődési Központ előtt. Vétlenek voltak, ártatlanok. A földi megváltás apostolai, önállóan gondolkodni restek (vagy talán nem is tudók), téves hitük igazában, mégis kíméletlenül végeztek velük. Harminchárom év múltán emlékezhettünk először rájuk szabadon, félelem nélkül. S nagyon reméljük, hogy nem utoljára, és az elkövetkezendőkben még többen, még méltóbban. Most még sok-sok érzelem tapad az eseményekhez, de a lényeg már most látszik. A történelemtudomány is elkezdte pontos és részletes feltárását. Neki az a dolga. Nekünk, hogy emlékezzünk — és ne felejt­sünk. Senkit nem lehet — a népet sem — akarata ellenére boldogítani! (ok) ° (Kulcsár József felvételei) * NYUGDÍJASOKRÓL — NYUGDÍJASOKNAK * Öltözködjünk egészségesen! A hideg elleni védekezés­ben a ruházat megválasz­tása alapvető fontosságú. Testünk felülete általában 30—32 Celsius-fokos. Mi­vel a környezet télen (még fűtött szobában is) jóval alacsonyabb hőmérsékletű, állandóan hőt adunk le. A megfelelő ruházat szabja meg, hogy mennyi a hövesz- teségünk. Tulajdonképpen nem maga a ruházat, ha­nem a benne lévő levegöré- teg a hatékony hőszigete­lő. Ha növeljük ruhánk ré­tegeinek számát, ezzel fo­kozzuk a levegőrétegeket is. Az alsóruházatnak más feladata is van: miközben biztosítania kell a verejték elpárologtatósát, a felesle­get pedig felszívja. Nyuga­lomban is napi egyliternyi verejtéket párologtat el bő­rünk felszíne; terhelésnél, vagy idegi izgalom esetén a többszörösét. Ezért egész­séges a pamut, és ezért nem az a műszál. A mű- szálas fehérneműt viselők bőrpanaszait nem a mű­szál okozza, hanem az, hogy a bőrük gyakran és hu­zamos ideig nedves: emiatt könnyen gombásodik. A műanyagok előnye, hogy könnyen moshatók, viszont nem tűrik a magas hőmér­sékletet. Emiatt elmarad a mosásnál szokásos, a maga­sabb hőmérséklet által ki­váltott fertőtlenítő hatás, hiszen a vászon és a pa­mut jól bírja a főzést is. Sőt: elmarad az ugyancsak fertőtlenítő hatású vasa­lás is. Ezért bőrbetegségek­nél kerüljük a műszálas fe­hérneműt; egyébként sem árt azt — hőhatás hiányá­ban — vegyileg fertőtlení­teni (például a fehér színű anyagokat Hypóval). Felsőruházatunkat ugyan­úgy váltsuk, mint az alsót. Ez elsősorban a férfiakra vonatkozik. A naponta cse­rélt felsőruházatnak van ideje kiszellőzni. Ma már nemcsak a férfiak visel­nek nadrágot, hanem a nők is. Valóban előnyösen növe­li a hideg elleni védelmet. A télen viselt cipőknél elsőrendű követelmény, hogy átázás ellen is nyújtsanak védelmet. Erre a bőrtalpú lábbelik szinte sohasem al­kalmasak. A gumitalpúak pedig — amelyek inkább vízállók — túlságosan me­legek ahhoz, hogy 8—9 órán keresztül fűtött szobá­ban viseljék. Fokozott mér­tékben vonatkozik ez a női csizmákra. Így csak egyetlen egészségügyileg megfelelő megoldás van: más lábbelit kell hordani az utcán, a szabadban, és le kell azt cserélni például a munkahelyen. A lábra még fokozottabban vonat­kozik mindaz, amit a mű­szálból készült fehérnemű­nél a gombásodásról mond­tunk. Tévhit az, hogy a diva­tosat nem lehet az egész- seaessel párosítani. E tév­hit eloszlatásához azonban arra is szükség van. hogy a vásárlók is tudják: mi­lyen az egészséges öltöz­ködés. Valamikor a kesztyű any- nyira hozzátartozott az öl­tözködéshez, hogy az urak nyáron is kesztyűt visel­tek. Mostanában — különö­sen fiataloknál — nem di­vat. Pedig a kesztyű vise­lése — különösen a téli járványos megbetegedések fokozódásakor — egészség- ügyi szempontból is elő­nyös. Dr. Kempler Kurt Ahogy a mondás szól: öreg ember, nem vén ember. S van, aki még a téli zimankóban is bátran felül a kétke­rekűre. Persze nem árt kellően felöltözni hoz*- zá. (Fotó: —kj—) — A te dolgod ha nem viszed, én' másodvájár va­gyok, nem vihetem, nem vizsgáztam rá. Nem vittük egyiken sem. Három fiatal dolgozott ve­lünk. Az: egyiket elküldtem a műhelybe szerszámért, a másikat lövésért, a harmadi­kat meg, hogy hozzon a cso- bolyóban vizet. Mi meg ket­ten indultunk a bányába a csapatvezetővel. Láttuk, hogy az ácsolat nincs bebordázva. Odavit­tünk egy nyaláb bordafát. Elkezdtem bordázni az egyik oldalt, ő a másikat. Elkezd­tük veregetni baltával, hogy bemenjen az ácsolat mögé. Meghajtottuk a levegőt. A lámpa meg ott lógott a fe­jünk fölött. Belobbantotta a metánt. Lángot vetett az egész őrt. Akár a köd. úgy nézett ki. és jobban égetett, mint a' tűz. Hasra vágtam magam, sütötte a hátam, de hason csúszva arrább mász­tam. Az új csapatvezetőm meg, ott maradt állva a tűz­ben. Elkezdett ordítani: — Megégek! Megégek! — Hasalj le, mássz ki on­nan! — kiáltottam vissza. Ő is életben maradt, de a nagy ha in összesült egybe. Rövid uiiú ing volt rajta, hát a keze szára. BJeg az arca olyan piros volt, mint a pi­ros rózsa. A csapatvezetőt vitték a kórházba, engem meg az irodára. Egy kis fekete em­ber volt a bánvakapitánv. Akár egy kis cigánygyerek, úgy nézett ki. — Én magát becsukatom, am'ért megégett a társa! Verte az asztalt a két ök­lével, hogy a tintásüveg csak úgy táncolt. Nem voltam bűnös, nem csinálhatott velem semmit, de a lámpa használatát meg­ismertem. levizsgáztam be­lőle Mindig szerencsésen meg­menekültem a baitól. nem panaszkodhatok. Most már régóta n vu-.'díjas vaavok, öt­ezer forintot kapok havonta, a legkevesebbet, amit mun­kások kaphatnak. Ezért tet­tem kockára az életem 32 évig, ennvit ért a munkám, a becsületem. Nagy Zoltán Fusd a halált! (Szűcs József bányász beszél életéről) Harminckét évig dolgoz­tam szénbányában itt, Ma- conka környékén. Mindig tudtam, hogy megölhet a bánya, és nem látom többet a szép fényes napvilágot. Mikor munkába mentem, gyakran mondtam a felesé­gemnek : — Elmegyek, de hogy visz- szajövök-e még többet, azt nem tudom. Ha Isten velem lesz, és megsegít, akkor még látjuk egymást. A halálnak háromszor is megcsapott a szele. Elmondom az első esetem. Hárman dolgoztunk együtt: Bajczár József, Sulyok György, meg én. Egy kereszt­vágatot hajtottunk. Először ment a murika rendesen. Egyszer csak a lövés után összedőlt az ácsolat egy szo- banagvságú területen. Első­nek álltam be, hogy szétvá­logassam a fát, visszarak­hassuk az ácso’atot. Alig tettem néhány mozdulatot, mikor rámszakadt egy mé­ter vastag hatalmas kő, le­nyomott engem a nagv üres­ségbe Nem lapított agyon, megőrzött a fák közötti üresség. Vártam, hogy ki­szabadítanak. — Szaladj, Józsi, hívjál valakit, ezt a követ vala­hogy tegyük félre! — Minek szaladjak, neki már úgyis vége van. ráérek lassan is menni. Bentről mindent rendesen hallottam. Mikor visszajött is. — Nem találom a másik csapatot. — No- akkor próbálkoz­zunk ketten. Egy vastag talpfát tettek a földre, aztán kerestek egy kétméteres fát. Az egvik vé­get bedugták a kő széle alá, a másikra meg rácsimpasz­kodtak, mind a ketten. N'-omták lefelé. Ahogy a kő kicsit emelkedett, lestem, mikor lesz akkora hely. hogy kicsúszhatok alóla. Mikor elég nagv lett a nvílás, las­san csúsztam kifelé. Ahogy megláttak, azt hit­tek, kísértet vagyok. El akarták eriszteni a fát. el akartak szaladni ijedtükben. — Hű, el ne erisszétek, mert rögtön agyonnyom a kő! Aztán sikerült kijutnom. Általában lebecsült prob­léma a férfiak oszteoporó- zisa. A 80 év fölötti férfiak közül minden harmadiknak törékenyek a csontjai. és minden hatodik combnyak­törést szenved, mely eset­ben a halandóság eléri a 20 százalékot, és a legtöbb életben maradó mozgáskor­látozottá válik. „A nőkkel szemben a férfiak általá­ban kevésbé törődnek a táplálkozással; sok középko­rú kortársunk éppenséggel a gyengeség jelének tekin­ti ilyen dolgokkal foglal­kozni” — mondja Richard Riviiin professzor (Cornell Medical Center, New York). „A férfiak ugyan minden korban több kalciumot fo­gyasztanak, mint a nők, ez a fogyasztás azonban a korral csökken”. A hiányos táplálkozás, az ülő élet­mód, az alkoholfogyasztás, olyan gyógyszerek szedése, melyek gátolják a kalcium­felszívódást (a zsír, a hor­gany és a konyhasó), meg­növeli az oszteoporózis ve­szélyét a férfiaknál. Az egyes családon belül jelentkező betegségek, és a' kis csonttömeg szintén olyan — Te élsz? — Láthatjátok, itt vagyok. — No, ezt sem hittük vol­na. Utána hozzáfogtunk szét­darabolni a hatalmas követ, hogy dolgozhassunk tovább. Második alkalommal me­gint a kő akart végezni ve­lem. Akkoriban fővágaton dolgoztam. Tizennégyen-ti- zenhatan voltunk egy csa­patban. Végig sorba lövöl­döztük a szénfalat, aztán mindenki elfoglalta a maga helyét. Két métert halad­tunk be előre, aztán követ­kezett volna az ácsolás. Kö­zéptájon fejtettem a szenet. Egyszerre csak zuhogni kez­dett rám felülről a sok kő. Csak jött-jött lefelé, hogy mozdulni sem tudtam tőle, ott maradtam közte, állva. Tizenöt-húsz kilósak hullot­tak rám. míg be nem takar­tak teljesen. A tariak elkezdtek kibon­tani. de a kő újra megin­dult. Az emberek szétugrot- tak, én meg maradtam egye­dül. Hullott rám a kő, mint­ha soha nem akarná abba­hagyni. — Itt hagvtok engem, hadd üssön agyon? — Odamenjünk, hogy min­ket is agyonüssön? Ahogy a hullás alábbha­gyott, kiszabadítottak. Nagy vágás éktelenkedett, a feje­men. Kivittek az irodára, ott bekötöztek. — No, akkor visszame­gyek a bányába. — Ne menjen maga a bá­nyába, orvoshoz visszük, mert nagy vágás van a fe­jén. Az orvos három kapcsot tett a fejembe, és szerencsé­sen meggyógyultam. Harmadszorra hadd mond­jam el. hogy találkoztam a metángázzal. Minden csapatvezetőnek benzini^mpát kellett bevonni a bányába. Azzal ellenőriz­ték. van-e, vagy nincs me­tán. A többiek karbidlám­pát vittek. Oj csapatvezetőt kaptunk, aki a ferozolóban karbidlámpát vett a kezébe. — Sándor, neked benzin- lámnát kell hoznod! — fi­gyelmeztettem. — Én azt nem viszem, mert azzal nem látok. kockázati tényezők, melye­ket a kezelőorvosnak figye­lembe kell vennie. A vizs­gálatok azt mutatják, hogy a csontanyag vesztesége és az oszteoporózis a férfiaknál kb. 10 évvel később, mint a nőknél, azaz kb. 60 éves korban jelentkezik. Férfiak­nál is előfordul combnyak-, csigolya-, és csuklótörés, va­lamint roskadt testtartás. Megelőzés céljából a szak­értő azt ajánlja, hogy sür­gősen, mindennap gyalogol­junk legalább másfél kilo­métert (a saját testsúly vi­selésének gyakorlása), ko­cogjunk vagy kerékpároz­zunk és naponta igyunk meg egy liter tejet (1000— 1200 mg kalciumot tartal­maz). Tejtermék helyett ehetünk brokkolit vagy más, kalciumban gazdag főzelé­ket is. Az oldalt összeállította: Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents