Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. DECEMBER 2., SZOMBAT NO(ÏRAI) 3 Lemondott a MTESZ főtitkárhelyettese Lemondott Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyette­se: döntésének okairól az MTI munkatársának el­mondta: A Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetségében az utóbbi időben megújulási folyamat indult el a társadalomban tapasztalható változások ha­tásaként. Ez főként abban öltött lestet, hogy a szövet­ségbe tömörült tagegyesüle- íteki egyre inkább önállóan kívánják intézni ügyeiket, s egyre kevésbé tartanak igényt a MTESZ gyámkodá­sára. E megújulásnak azon­ban a MTESZ országos el­nöksége és végrehajtó bi­zottsága már nem tudott motorja lenni, inkább fé­kezte az önállósodási törek­véseket. A MTESZ — a je­lenlegi. struktúrában — nem működhet tovább, vezető testületéinek küldetése le­járt. Szervezetét ugyanis még akkor hozták létre, amikor a központi irányítás volt az elfogadott gyakor­lat, s a társadalmi szerveze­tek — mint, amilyen a- MTESZ is — jórészt közve­títő szerepet töltöttek be a központi akarat végrehajtá­sában. E gyakorlat felett azonban eljárt az idő: úgy kell átalakítani a szövetsé­get, hogy az megfeleljen a tagegyesületek érdekeinek, tegye lehetővé számukra az önállóságot, s a központi ap­parátus csak szolgáltatóte­vékenységet végezzen ré­szükre —, ha erre igényt tartanak. A műszaki és ter­mészettudományi értelmiség soraiból, több hozzáértő fia­talt és gyakorlati szakem­bert kell bevonni a szövet­ség munkájának irányításá­ba, mivel eddig jórészt gaz­dasági vezető állásúak és a viszonylag idősebb generá­cióhoz tartozó emberek al­kották a MTESZ vezető tes­tületéit. Ügy gondolom — summáz­ta véleményét Henczi Lajos —, hogy a szövetséget alul­ról építkező szervezetté kell tenni* amelyben az eddigi­nél nagyobb, meghatározó szerepet kapnak a társadal­mi tisztségviselők. S, e vál­tozásokat nem tudom hite­lesen szorgalmazni, há köz­ben függetlenített főtitkár­helyettesi beosztásban dolgo­zom tovább. Lényegében a régi struktúrára, a négy év­tizedes beidegződésre mond­tam nemet. Egy megújult és megváltozott egyesületi tag­ság akarata szerint felépülő szervezetben viszont —, ha Igény van rá — szívesen vállalnék — társadalmi mun­kában — közéleti feladatot. .(MTI) Csak világszínvonalú technikát Zártkörű részvénytársasággá alakul a síküveggyár A miértekre és az elképzelésekre dr. Juhász Gyula vezérigazgató válaszol Mondták már a gyár ve­zetőit álmodozóknak, ke­vésbé megalapozott, de gaz­dag fantáziával rendelke­zőiknek, a valóságtól elru- gaszikodóknak, de nagyon sokan voltak, akik az első pillanatban is drukkoltak a sikerért, míg mások csak az átmeneti kudarcokat vették e-/.re. Egy biztos: a Salgó­tarjáni Síküveggyárban, ha nem is zavartalanul, de mindig történt valami, ami felkeltette mások figyelmét. Most is így van! Dr. Ju­hász Gyula vezérigazgató közreműködésével ezt kívá­nom most a közvélemény elé tárni. Részvény — külföldi töke — Ha jól emlékszem, az önállóság megadásakor &z akkori Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium ve­zetői kötelezték önöket, hogy 1990 elejére dolgozzák ki, milyen új gazdasági formá­ban kívánják tovább működ­tetni a gyárat. — Igen, erről volt szó, mert közvetlen minisztériumi irá­nyítás alá tartozunk. .Terve­inkben — melyet november 27-én adtunk le az Ipari Minisztériumnak —, azt kérjük, hogy december 28-án zártkörű részvénytársaság­gá alakulhassunk. Kívánsá­gunk még, hogy a vállalati vagyon kezelője az Állami „Hölgyeim és uraim, a 47-es számú tétel követke­zik. Rubinokkal és gyémán­tokkal ékesített aranygyű­rű. A licit 3 millió dollárral indul.” A nem mindennapos ajánlat a Sotheby's legutób­bi ékszerárverésén, New Yorkban hangzott el. A cég észak-amerikai elnöke sze­rint világrekordot felál­lítva kelt el, 4 és fél mil­lió dollárt fizettek érte. A vevő ismeretlen. A műértö és gazdag közönség sorában valaki felsóhajtott: — Ho­gyan fizethet valaki eny- nyit egy gyűrűért, melyet az értéke miatt sohasem vi­selhet, hanem hazaviszi, és licit bezárja a páncélszekrényé­be?! És egyáltalán miért adták el? Minthogy az árverés tel­jes kollekcióját a bolíviai Patino család szolgáltatta, a válasz a Sotheby’s további információjával lehet tel­jes. A gróf és a grófnő New Yorkban éltek a Man­hattan ötödik utcájában. Kevés emberrel érintkez­tek. Ám minden este az úr szmokingba, az úrnő pedig hosszú ruhába öltözött. Fel­vették gyűrűiket, az arany kézelőgombokat, a karpere­ceket, a gyémánttal kirakott nyakéket, és így költötték el a vacsorát, gyertyafény mel­lett­1986-ban, a Párizs—Dakar autóversenyen, 24 éves korá­ban meghalt a vagyon — közte az ékszerkollekció — egyetlen örököse. A gróf és a grófnő úgy döntött, föladja a díszes va­csorát; az ékszerek ára job­ban szolgálja a halott fiú emlékét, a pénzen létesített tudományos alapítvánnyal. Szuperexpressz sebességi csúcsa A Párizs és Lyon között közlekedő rrancia szuperexpressz, a TGV, amelyről a francia államvasutak, az SNCF képviselői bejelentették, hogy ,406,9 fcm/órás se­bességet ért el, „valószínűleg” megdöntve ezzel a nyugatnémetek 400 km/órás csúcsát. sebben tárgyalhatunk a ha­zai és külföldi , autógyártó partnereinkkel. Kiemelkedő munka — jelentős mnzgőbír Fejlesztési Intézet legyen. Terveinkben az is szerepel, hogy a dolgozók egymillió forint értékű részvényt je­gyezzenek. Az ebhez szük­séges megoldást 'keresem. Meggyőződésem, hogy egy hónapon belül a ma még meglevő buktatókon is túl­jutunk. Fejlesztési koncep­ciónk megvalósítására emel­jük az alaptőkét. Tárgyalá­sokat folytatunk 50 százalé­kos külföldi tőke bevonásá­ról, angol, USA-, japán, NSZK-cégekkel, akik régi, megbízható és jelenleg is üzleti partnereink. — Mostanában gyakran esik szó, hogy a korábban felvett külföldi tőkét elher­dáltuk, a kapott hiteleket nem a gazdaság technikai, technológiai megújulására használtuk fel. Érdekelne, hogy önök miként képzelik el a külföldi tőkq bevonását. — 'A jelennel alapozzuk meg a jövőnket, s ily módon tesszük vonzóbbá magunkat a külföldiek számára. Ezért meglevő külpiacainkat egy igen megalapozott, széles körű fejlesztéssel, technikái megújulással stabilizáltuk, amely az -európai piacgaz­daság koncepciójára épülit. Életképességét 1990-ben, de főleg ’91 és ’92-foen mutatja meg igazán. Ugyanis szá­munkra belső kényszer a tőkés piacok erőteljesebb nö­velése. Eddig a-z .exportpá­lyázat elnyerésével és hitel felvételével 1989-ben, hat­millió dollárért vásároltunk világszínvonalat meg teste­sítő technikai berendezése­ket. Már beérkeztek és ter­melnek azok a vékony üve­get csiszolni tudó gépsorok is, amelyekkel jövőre kettő- három millió dollárral tud­juk emelni az idei árualap­jainkat. A Glaste kiktől olyan edző-hajlító kemencét vá­sároltunk, amelyről egyik külföldi vevőnk, amikor meg- láttia, azt mondta: — Ura­im, önök a legkorszerűbb berendezést tudhatják ma­gukénak. E világszínvonalat képviselő technika, technoló­gia fogadására az előkészü­leteket megtettük, beleért­ve a kiszolgáláshoz szüksé­ges berendezéseket. Alkal­mazásuk révén 1990-ben már több százezer gépkocsihoz tudunk komplett üveget biz­tosítani. Ezáltal olyan po­zícióba kerülünk, hogy az eddiginél még eredménye­— Több keserű tapaszta­lat bizonyítja, hagy másutt sem a vezetők, sem a dolgo­zók nem készültek fel idő­ben a világszínvonalú tech­nika fogadására. E tekintet­ben most mi a helyzet? — Jelenlegi gazdasági po­zíciónk lehetővé teszi, hogy bértömegünket olyan szintre emeljük, amely az elkövet­kezendő években is garan­tálja a legmagasabb szakmai összetételt. Szeptember 1-jé- vel olyan bérfejlesztést haj­tottunk végre, aminek ered­ményeként a gépészek brut­tó átlagkeresete eléri a havi 30 ezer forintot, a főigépé­szek között pedig van olyan ils, amelyiknek fizetési cé­duláján több mint 50 ezer forint olvasható. Ebben ben­ne van a kiemelkedő mun­ka után járó. jelentős moz­góbér is. Ez ultóbbdi összeg meghaladja a gyár első szá­mú vezetőinek havi alapdí­jazását. Az anyagi ösztönzés hatására, az előző hónapokhoz képest, emelkedett az export­képes, világszínvonalat kép­viselő vékony üveg-,termelé­sünk, megindult a külső, jól képzett, fiatal munkaerő be­áramlása, amely egyúttal utánpótilásgondjaiink&t is segít megoldani. Az idejö­vök egy éven belül képesek lesznek az érkező új tech­nika fogadására, kezelésére. Eddiigli eredményeinket fi­gyelembe véve, a szakszerve­zeti bizottság a vállalat ve­zetésével együtt nemrég úgy döntött, hogy november 15- ével, 20 százalékkal emeli a vállalat egész területén a bérekjet. A személyekre vo­natkozó differenciálásra a munkahelyeken kerül majd sor. — Korábban sem kerül­ték el az előnyös üzletkö­tésre vágyó külföldiek a gyárat. Mostanság úgy tű­nik, mintha nagyon felfe­dezték volna. Mi a magya­rázata ennek? — Valóban, hetenként egy-két külföldi cég kép­viselőjével tárgyalunk, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, kiválasszuk azokat a partnereket, akik nekünk és fordítva, nekiik a legjob­ban megfelel. Mindez a vál­lalkozás felgyorsulását je­lenti. Ez kell ahhoz, hogy kiviigyük az országot a mai, nehéz gazdásági helyzetéből. M.i hat és fél millió dollár értékű technikára kötöttünk Tárgyalásokat folytaltunk 50 százalékos külföldi töke be­vonásáról... — mondja dr. Juhász Gyula vezérigazgató. szerződést. Nem mindegy, hogy ezt az összeget milyen okosan és gazdaságosan használjuk fel. A FERRU- NION vezérigazgatójának, Máté Lajosnak a segítsé­gével korábbi elképzelése­inkkel szemben olyan vá­sárlásokat végeztünk, amely­nek révén 10 millió forint­tal olcsóbban jutottunk a kívánt és legkorszerűbb technikához. Ez szükséges ahhoz, hogy partiképessé- günket még vonzóbbá te­gyük, hogy árbevételünk 1990-ben meghaladja a két­milliárdot. Ennek nyeresé­ge biztosítja az ez évben végrehajtott jelentős bérfej­lesztések áthúzódó hatását. Kellemes intézkedés.. — Kérem, tegye konkré­tabbá az előbb mondotta­kat. — Amennyiben kereske­delmi politikánk eredmé­nyessége tovább nő, gazdál­kodásunk színvonala emel­kedik, akkor az értelmes munka jövőre ismét gyü­mölcsözik: többet lehet majd keresni. Amennyiben telje­sítjük 1990-ben az I. ne­gyedévi elképzeléseinket, akikor egy nagyon kellemes,, újabb intézkedésen, ismé­telt bérfejlesztésen kell gon­dolkodnom. Ez szükséges ahhoz, hogy gyárunk to­vábbra is vonzó legyen, ide­kívánkozzanak a legszak- képzettebb, magas tudással rendelkező fizikai, műszaki, közgazdasági stib. dolgozók. — Tudomásomra jutott, hogy az Ipari Minisztérium­ba megérkezett az első szán­déknyilatkozat, egy osztrák cégtől, hogy a salgótarjáni gyár részvénytársasággá való alakulásakor, akár többségi arányban is, haj­landó megvásárolni a gyár részvényeit. — Igaz. A gyár vezetesé- ’ nek, valamint a vagyonke­zelésre felkért Állami Fej­lesztési Intézetnek kell megvizsgálni, hogy a felté­telek mennyiben felelnek meg a követelményeknek, a gyár érdekeinek. Nem tart­juk feltétlenül szükséges­nek a többségi arányt, de jelentős összeg bevonásáról legyen szó. Nagyságát a gazdasági előnyök határoz­zák meg. Egyébként a rész­vénytársasággá való átala­kulás az Ipari Miniiiszitérium teljes egyetértésével tör­ténik — tájékoztat dir. Szűcs Endre miniszterhelyettes. Venesz Károly Cornwall (Nagy-Britannia) partjai előtt 1962-ben kihe­lyeztek a tengerbe egy olyan műszert, amely minden har* madik órában méri a hullá­mok magasságát. Az adatok arra vallanak, hogy az el­múlt huszonöt évben az Atlanti-óceán északi részén a hullámok átlagosan maga­sabbá váltak. Ez a magaso- dás azonban nem folyama­tos, hanem éveniként inga­dozik. Éves átlagban a leg­Magasodó hullámok kisebb (2,18 méteres) 1972 és 1973 júliusa között volt, míg a legnagyobb hullám- magasságot (2,9 métert) 1980-ban mérték. Hasonló irányzatot mutatnak az Atlanti-óceán északkeleti ré­szén működő hét meteoroló­giai állomás mérései is. Ha ez az éghajlati okok­kal magyarázható irányzat folytatódna, az alighanem a kikötői létesítményekre épp­úgy hatna, mint a tengerben működő berendezésekre, jelesül az olajfúró és -kiter­melő fedélzetekre. Végleges következtetés azonban ezek­ből az adatokból még nem vonható le; ahhoz azok túlságosan rövid időt fog­nak át.

Next

/
Thumbnails
Contents