Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
4 NOGRAD 1989. NOVEMBER 11.. SZOMBAT Nyirkos, esős novemberi kora estén a zagyvapálfalvai művelődési házban (Salgótarján déli kerülete a szerk.) kerestem föl a karizmatikusokat, akik hetenként két estén át bérlik az épületet. Első meglepetés az volt szzámomra, hogy egy vallásos gyülekezet éppen ebben az intézményben tart összejövetelt. A másik meglepetés az ajtónál ért. Egy pirosán virító plakát hirdette, hogy a pálfalvai fiatalok a Pokolgép együttest üdvözölhetik ugyanitt pár nap múlva. A ház vezetőjének különös felfogása lehet arról, mi a köz- művelődés... Egy vallásos összejövetelnek semmi köze sines a közművelődéshez, mint ahogy a Pokolgép együttes vad, szélsőséges muzsikája sem a művelődést szolgálja. Mindenesetre a karizmatikusokat nem kárhoztatom, ők odamennek, ahol helyet kapnak. Tisztességgel megfizetik a bérleti díjai, és a szeretet nevében gyűlnek össze mindannyiszor. Mindjárt belépésemkor ez a szeretet ölel át láthatatlanul, és öröm vibrál a levegőben, mely telítve van mély hittel. A zártkörű rendezvényre könnyen bejutok. Egy ismerős lányt fedezek föl, aki bemutat vezetőjüknek, P. Attilának. Miután közlöm velük, hogy tisztességes szán. dékkal jöttem, szeretném őket kicsit megismerni, helyivel kínálnak- Ismerősöm mellém telepszik, és kicsit •szabadkozva, de mosolyogva vall hitéről: — Minket Isten Szent Szelleme tölt be nemcsak a gyülekezetben. hanem a hétköznapjainkban is. Hí. tünk örömet ad. Nem siránkozunk, nem nyalogatjuk sebeinket az életben, inkább örülünk. .Igyekszünk észrevenni az életben mindazt, ami szép és jó. Kerüljük a bűnöket, a káros élvezeteket, a dohányzást, az alkohol mértéktelen fogyasztását. Ugyanakkor nem rugaszkodunk el a földi valóságtól, nem járunk a fellegekben. Még politizálunk is. például határozottan kiállunk az emberi jogok mellett. Összejöveteleinken bizonyságot szerzünk a Szentlélek jelenlétéről, mely csodákat művel velünk: gyógyulások történnek, különböző nyelveken kezdünk imádkozni, melyet mi sem értünk de Isten minden bizonnyal érti. Beszélgetésünk félbeszakad, mert megjelenik a szín. pádon Sz. Dániel gitárosénekes és mellette V. Edit énekes. Remek felkészültségük, beates hangvételű finom muzsikájuk, kitűnő hangjuk, énekeik derűje en. gem is magáva] ragadott, mint az összejövetel főleg fiatalokból álló hallgatóságát. Az éneklésbe egyre töb. ben kapcsolódtak bele. Először Jimmy, egy néger fiú lép a színpadra, igét olvas fel a bibliából, majd elmond egv történetet arról, hogyan segítette meg egy alkalommal az Isten. Utána P. Attila, a gyülekezet vezetője beszél hosszan, egy ige felolvasása után rendkívüli erővel szuggesztiVitással, magávalragadóan. A hívő fiatalok között hangos he. lyeslések hangzanak innen- onnan. jelezve a nagyfokú érdeklődést. Aztán ismét megszólal a zene, majd P. Attila, szinte extatikus álapotban hangos imába kezd. Sorra járja a hívőket, mindannyiukért imádkozik, miközben egy- egy hívő fejére teszj a kezét. A gyülekezet tagjai azt érzik, hogy a Szentlélek ott van köztük, Jézus Krisztus és Isten velük van, mellettük. A legtöbben szintén imádkozni kezdenek félig önkívületi állapotban, jó né- hányan időnként megmere- vülnek és a székre dőlnek. Csupán azért nem zuhannak el, mert szomszédaik átfogják őket. A kétórás összejövetel végén oldottá, természetessé válnak. De nem sietnek ha za, egymással fesztelenül beszélgetnek. Ismerősöm is mosolyogva beszél hozzám. Kér, hogy járjak el a jövő. ben közéjük. Bizonygatja, hogy a Szentelek valóban köztük van, ő maga is csodálatosan meggyógyult. Hosszú ideig kétdioptriás szemüveget viselt, és gyógyulása után szemüveg nélkül tudja olvasni az apró betűket is. Hogyan gyökeresedett meg a karizmatikus mozgalom Salgótarjánban? Honnan indult hódító útjára? < A karizmatikusok (kha- riszma = kegyelmi ajándék görög szóból) már az őskeresztényeknél is jelentős szerepet játszottak. Pál apostol is szólt róluk, aki többre értékelt a gyülekezetben elmondott öt érthető szót, mint tízezer szót nyelveken. Újkori történetük 1091-ben az USA-ban kezdődött, ahol 1906-ban, T. B. Barrat norvég prédikátor találkozott a mozgalommal „hatalmas szellemikereszts égben” részesülve. Barrat által jutott el a mozgalom Skandináviába, majd Közép-Európába. Érdemes megismerni Barrat 1906-os novemberi élményét, hogyan írja le találkozását a Szent Szellemmel- „Világosság és olyan erő töltött el. hogy elkezdtem hangosan egy idegen nyelven kiáltozni. A különböző hangokból és nyelvi formákból következtetve hét vagy nyolc nyelven beszélhettem. Időnként egyenesen álltam, egyik idegen nyelven prédikáltam a másik után, s tudom, hangom olyan erős volt, hogy 10 ezer ember mindazt, amit mondtam, könnyen megérthette volna... Az erő olyan hirtelen és hatalmasan jött, hogy egy ideig a földön feküdtem és szüntelenül nyelveken szóltam, énekeltem és imádkoztam, szinte megszakítás nélkül egészen hajnalig. Ügy túrit, mintha egy vasmarok szorította volna az államat. Állkapcsomat és nyelvemet ez a láthatatlan erő mozgatta.” A mozgalom legújabban 1967 óta indult ismételt hódító útjára az ÜSÁ-ból. Különösen az 500 millió katolikus között vetette meg lábát. A hivatalos egyház a ’egkeményebben harcol ellene, első számú közellenségének tartja. Az egyházi kritikusok jól látják azt is. hogy a mozgalom elterjedésében része van az istentiszteletek ella- posodásának. ,,E1 kell ismernünk, hogy evangéliumi köreinkben sokféle valami döntő dolog hiányzik. Összejöveteleink általában igen egyhangúak. Arcunk az istentiszteletek alatt meglehetősen komor, szigorú. Imádságaink eléggé laposok. Isten jelenlétének és ígéretei érvényességének bizonyossága sokszor gyönge. A bizonyságtétel nem mindig hatékony. Amellett alig merjük azt várni, hogy beteljesedjünk Szerit Szellemmel ” És mit mond a karizmatikus mozealomról a pszichológus? „Adjanak nekem egy csoport embert, akik azt teszik, amit mondok, akik készséggel követnek engem, akik az előírt szertartást engedelmesen, bírálat nélkül végrehajtják — s az ehhez szükséges idő alatt mind_ nyájuknál el fogom érni. hogy nyelveken szóljanak... Hogy ezt átélje, az érdekelt jelöltnek föl kell adnia ítélőképességét. éber, vizsgálódó értelmét, mert senki sem fog nyelveken szólni, aki nincs közvetlenül kitéve ennek a jelenségnek, vagy nem nyert oktatást felőle..., aki nem rendelte magát egy személyiség vagy csoport alá. Ez azonban azt jelenti hogy megnyitotta lelkértek és szellemének olyan bejárati kapuit, amelyeket Isten sohasem kíván nyitva tudni.” (Gardiner.) Befejezésül mit mondhat a sorok írója?... A fiatalok éhezve keresik a szeretetek meg akarnak kapaszkodni egy biztonságos hitben. Kívánom, hogy ugyanilyen szenvedéllyel keressék az igazságot is, mely rejtettebb a szeretetnél és a hitnél. Nagy Zoltán Bemutatják az Ujjgyakorlatot Királyi házasság Hódító Vilmos angol királyról feljegyezték, hogy még normandiai herceg korában feleségül akarta venni Matild flandriai grófnőt, de annak semmiképp sem kellett. Egy alkalommal Brugesben Matild éppen a miséről jött ki, és az utcán összetalálkozott a herceggel. A szemtanúk nem hallották, hogy mit beszéltek, csak azt látták, hogy Vilmos megragadta a lányt, földhöz vágta, és megrugdosta. Feltételezhető, hogy Matild megbocsátott a goromba Vilmosnak, mert néhány év múlva feleségül ment hozzá. A boldog házasságban tizenegy gyerek született. Lőrinczy István Ujjgyakorlat című színjátékát a Hevesi Szemle és az Egri Művelődési Központ támogatásában bemutatja az egri színház. A sikeresnek ígérkező darab próbái november 15-én kezdődnek meg a hevesi megyeszékhelyen. A nyilvános főpróbára január 11-én kerül sor, a premier pedig január 12-én lesz. A próbákat január 2—11. között tartják. Az Ujjgyakorlatot György Agnes rendező, dramaturg állítja színpadra. Szó van árról is, hogy január közepén a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban is bemutatják Lőrinczy István színjátékát. Várhatóan valamelyik előadást a televízió is felveszi. Űj kötete van egyébként kiadás alatt Lőrinczy Istvánnak. A Garabonciás Kiadó jelenteti meg A skótszoknyás felügyelő című krimijét. „HOLMI”, avagy egy kedves képzőművész éli kiállítás A Bottyán János Honvédkollégiumba invitált a meghívó november 7-én- Ügy osztottam be az időmet, hogy biztosan ott lehessek a megnyitón, mert minálunk az ilyesmi — bárhol is rendezik meg Balassagyarmaton: zeneiskolában, művelődési központban, (korábban a szerb templomban) vagy éppen a honvédkollégiumban a patinás, volt vármegyeházán — mindig esemény! A meghívó michelangelói mottójának megfelelően, mi. szerint „A jó festészet zene, melódia” — már azonnal kedves, stilszerű hangulatot varázsolt az ünnepségen közreműködő Fogarasi Béla gitárművész. Az F. Tarréga: Emlékezés az Alhambrára című zenei miniatűr szinte az ember legbensőbb húrjait pengette meg-.. A házigazdák nevében Kovács Miklós őrnagy-igazgató köszöntötte a szép számmal egybegyűlt lelkesen érdeklődő diák- és felnőttközönséget. Nem kis büszkeséggel említette, hogy ez a kiállítás, már a harmadik, amelynek jó szívvel adott otthont a kollégium. A kiállítást T. Pataki László újságíró, a Gyarmati Napló felelős szerkesztője nyitotta meg. Nem úgy, mint „műítész’’ hanem mint a művészetek tisztelője, kedvelője és a kiállítóművész jó barátja. Megnyitó beszéde nem volt „hivatalos, komolykodó” (a tárlat maga is kicsi és kedves, amolyan intim kiállítás) T. Pataki László inkább csak elmesélte nekünk, hogy őrá milyen hatással volt ez a mostani kiállítás, amikor először szembesült vele. ö is. mint nagyon sokan mások. Nagy Mártát akvarellistaként tartotta és tartja (még mindig!) számon. Kétségtelen, harmóniát, hangulatot, szépséget árasztó akvarelljeinek hatása alól nehéz szabadulni. De, ahogy „bevallotta”, mi. vei hogy nem a Nagy Mártától megszokott akvarellek- kel találkozott, meglepetésé- sében találta ki, a különben szellemes, kedves címet: HOLMI. — Azért, mert nem akva- rell, de mégis az ő (Nagy Márta) holmija, az ő egyebe..., amit komolyan azért érdemes venni, mert szívből jövő valamennyi. Én még azt is hozzáteszem, miután végignézeget, tem az olajportrékat és apró tűzzománc képeket —, hogy komolyan kell fogad, nunk ezeket a „másféle” alkotásokat azért is, mert a valóságot és a hangulatot, ezeken a képeken is tisztult szépséggel, megragadóan biz. tos kézzel komponálta Nagy Márta. A kisvárosi utca, a Domb, az Udvar, valamint a zománcvirágok kedves, míves művek, művecskék (a kis méretűek jelzője az utóbbi) A Világörökség című holló, kői zománcsorozatot, — ha lenne pénzem — azonnal megvásárolnám és elküldeném Firenzébe, annak az olasz tanárnak, akii útitársarri volt a Dráva-expressen és akinek annyit meséltem, szű. kebb hazámról: Nógrád megyéről és benne Hollókőről! Ézeken a kis méretű képeken, nemcsak a felület szép. sége, a színek játékossága, hanem a téma maga a cso- dálnivaló- A hollókői táj szinte testközelbe jön: ma. gyár természet — falusi táj, zománcba égetve! Érdemes elidőzni az olajfestéssel létre hozott port. rék, az önarckép előtt is. Még a főiskoláról vett. mo- dell: öregember arcmása re. meklés. a gyarmati ismerősök: Fogarasi és Vass taná. rok a „bella musica” bűvöletében igazán szívet-szemet melengető „opusa” a képzőművésznek, akárcsak a töb. bi kisebb méretű festmény. (Lakás, helyszűke, no meg pénzszűke is meghatározói alkotásainak, azok méreteinek, sőt esetenként műfajának is!) Nagy Márta művésztanár. A Balassi gimnáziumban tanít — és aki rajzol, fest, alkot, az jó mester és ami idevág jó tanár is — mondta róla T. Pataki László. Kétségtelen. Nagy Márta többször bizonyította már pedagógusi vonalon is... (Kovács Ferenc gimnáziumigazgató talán éppen elismerése jeléül jelent meg a kö. zönség soraiban). Ezzel a mostani kiállításával viszont arról győzött meg bennünket ez a törékeny alkatú művésznő, hogy képzőművészeti munkásságában kísérletező kedvvel, többféle kifejezési erővel és sokoldalú képességgel ren. delkezik főleg, ami a színe, két illeti. Olvastam valahol, hogy a színérzékkel úgy van az ember, mint a hallással. Vagy van neki. vagy nincs. Hát neki van! És kedves, finom, szerény egyénisége, határozott festői szemlélete. Senkivel össze nem téveszt, hetően. Elekes Éva A kígyók és az ewnber A kígyók az emberiség számára ősidők óta nemcsak a természettörténet egyik fejezete — a „mérges kígyók" következtében orvos- tudományi függelékkel —, hanem egyúttal lélektani probléma is. Sokan nem szeretik őket, sőt határozottan undorodnak vagy legalábbis félnek tőlük. A népek monda- és mesevilágában a rossznak, az ármánynak és a veszedelemnek a szimbóldmai. Nehéz ezektől a gyermekkorunkban be- idegződött elképzelésektől később megszabadulni, még akkor is, ha megértettük és magunk is tapasztaltuk, hogy a kígyó éppen olyan kevéssé gonosz vagy „álnok”, mint bármely más állat, s hogy igen kevés köztük a veszélyes. Értelmetlen lenne azt állítani, hogy a kígyóktól való undor és félelem az emberrel vele született, bár ezzel kapcsolatban sokan utalnak rá, hogy egyes majmok a kígyók megpillantásakor szintén páni félelembe esnek. Természetesen sem a majmok, sem az ember esetében nincs szó arról, hogy az ilyesfajta érzelmek velünk születtek volna, hanem a keserű tapasztalatok, az ember helytelen nevelése, illetve a nevelők hiányos műveltsége következtében szerzett tulajdonságokról van szó. Egyébként a kígyók iránti elterjedt elutasító magatartás csak kis részben vezethető vissza a mérges kígyókra. Erre vonatkozó bizonyítékok idézhetők különböző népek szokásaiból, és a régi orvostudományból is. Közvetett bizonyíték azonban erre az, hogy a kígyófajoknak csak 10—13 százaléka van ellátva méregmiriggyel és mérget vezető fogakkal, s csak kis részük képes arra, hogy egészséges embernek komolyan ártson, sőt megölje. Tizennégy kisgyermek jár az ősagárdi óvodába, akiket Babka Zsuzsanna szakképzet óvónő nevel. Képünkön Szegedi Eszter és Policza Ildikó naposok segítkeznefc az ebéd tálalásában. —RT—
