Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-08 / 265. szám

1989. NOVEMBER 8., SZERDA NO(iKAI) 3 Vita a terjesztési díjak körül A jövő évi terjesztési ta­rifákról vitatkoztak kedden a Magyar Posta központjá­ban a posta képviselői, va­lamint a lap- és könyvki­adók szakemberei. A ta­nácskozáson — amelyen mintegy 40 kiadó képvisel­tette magát — Kertész Pál, a Magyar Posta elnökhe­lyettese ismertette az intéz­mény elképzeléseit az új ta­rifákról. Jelenleg a napilapokat da­rabonként 1,70 forintért ter­jeszti a posta, ez az összeg azonban nem elegendő a költségek fedezésére. A szá­mítások szerint 33 fillér az egy napilapra jutó veszte­ség. A posta szerint ez az állapot nem tartható, így azt javasolja, hogy 1990. ja­nuár 1-jétől a helyben ter­jesztett napilapok darabjá­ért 2,30 forintot, a vidéken árusított napilapok után pedig 2,60 forintot kapjon. Ezzel lehetővé válna, hogy az önköltség megtérüljön és egy szerénynek mondható, átlagosan 10 százalékos nye­reségre is szert tegyenek. A színes lapok terjesztését eddig és a továbbiakban is az ár meghatározott száza­lékáért terjesztette a posta, a mostani javaslat 3—4 szá­zalékos tarifanövelést tar­talmaz. Igaz ugyan, hogy a színes lapok terjesztése nem tekinthető veszteségesnek, ám a posta úgy véli, hogy ez a minimális tarifaemelés szükséges a begyűrűző in­fláció hatásainak ellensú­lyozására. A vitában főképpen a na­pilapok terjesztésére vonat­kozó elképzeléseket érte tá­madás. A lapkiadók véle­ménye szerint a postának a tavalyi tarifáért kellene továbbra is árusítania, illet­ve terjesztenie a lapokat. A posta ezt at, álláspontot el­fogadhatatlannak tartotta, már csak azért is, mert a postai dolgozók bére leg­alább. 20 százalékkal elma­rad az átlagostól. Ha to­vábbra is a régi tarifáért végeznék a lapterjesztést, nem lenne mód a szükséges 30 százalékos béremelés ki­gazdálkodására. Erre a bér­emelésre pedig feltétlenül szükség van, ugyanis a lap- terjesztők már jelezték elé­gedetlenségüket, és szándé­kukban áll sztrájkolni, ha nem elégítik ki bérkövete­lésüket. A vitában az is szó­ba került, hogy az eddigi­nél differenciáltabban kel­lene megállapítani a tarifá­kat, figyelembe kellene ven­ni a terjesztési távolságo­kat, a helyi sajátosságokat, sőt még a küldemények sú­lyát, valamint a visszama­radó lapok, azaz a remit­tenda mennyiségét is. A ki­adók számokkal próbálták bizonyítani, hogy megold­hatatlan a posta javaslata, hiszen például egy 3,80 fo­rintba kerülő Esti Hírlap árából 2,30 forint lenne a postáé. A posta elnökhelyettese végül kompromisszumos ja­vaslatként elfogadta, hogy ne most döntsenek a tarifa­kérdésben, hanem arra no­vember 15-ig írásban tegye­nek javaslatot a kiadóválla­latok. Azt is elmondta: a posta hajlandó arra, hogy akár egyedi megállapodáso­kat kössön az adott sajá­tosságoknak megfelelően. Végül leszögezte, amennyi­ben nem sikerül néhány ki­adóvállalattal az év végéig az új tarifában megállapod­ni, úgy a posta a további­akban nem foglalkozik ezen kiadók lapjainak terjeszté­sével. Mikor hiteles a történelemtanár? Csak a fürdővizet, a gyereket ne! Sóvári László 32 éves ta. nár a salgótarjáni Petőfi Általános Iskolában. Felesé­ge is pedagógus, két gyer­mekük van. Sóvári László éppen most. amikor sokan felhasználják az alkalmat párttagságuk megszüntetésé, re, belépett a Magyar Szo­cialista Pártba. — Még csak nem is jog­folytonossági alapon, hiszen az elődpártnak nem volt tagja. — Háromszor is közel ke. rültem ahhoz, hogy belép­jek az MSZMP-be, de min. dig meggondoltam magam. Pedig már középiskolás ko­romban „megszólítottak”. A belépéstől azonban elriasz. tott a gondolkodást béklyó­ba verő pártfegyelem, a de­mokratikus centralizmusra épülő működési rend. Azon. kívül korán észrevettem, hogy nálunk a szocializmus­sal valami nincs rendben. Mint történelemtanárt élén­ken foglalkoztattak a XX. század mozgalmai. Felmerült kételyeimre, problémáimra sokáig nem találtam meg a választ. Sokat vitatkoztam pártról, politikáról MSZMP, tagokkal. Gondolkodásom­ban a döntő fordulat tavaly következett be, ekkor kezd. tem mélyebben tanulmá. nyozni a sztálinizmust. Gasztronómiai hét a Hotel Karancsban Kereskedői szemlélettel és javuló minőséggel A HungarHotels szállodalánc Magyarország egyik leg. nagyobb és legmodernebb vondéglátóipari komplexumát Tagjai sorába tartozik a 25-ik jubileumát ünneplő Karancs Szálló. Egy évforduló mindig ok arra, hogy visszatekint­sünk. Karácsonyné Sándor Gabriella igazgatónővel azon­ban mi inkább a jelenről és a jövőről beszélgettünk. — Szállodánkat 1964. áp­rilis 4-én nyitották meg. Ak­koriban ez volt Magyaror­szág legmodernebb szállo­dája, s egyben Salgótarján legmagasabb épülete. Ma már sajnos, tudjuk, hogy az épületnek sok hibája van. Igyekszünk azonban, hogy évről évre javítsuk a vendéglátás feltételeit s a felmerülő problémákat a lehető legrövidebb idő alatt megoldjuk. Nemrég fejez­tük be a szállodai szobák felújítását, tapétáztunk és új szőnyegpadlókat raktunk le. A bútorokat is cserél­jük, természetesen csak ab­ban az ütemben, ahogy ezt anyagi lehetőségeink enge­dik. Az 1987-ben végzett teljes rekonstrukció huszon- kétmillió forintba került. Szeretnénk minőségi javu­lást produkálni, s ez minden tevékenységünkre jellemző. Nyolcvannégy szobánkból, csupán háromhoz nem tudunk fürdőszobát ajánla­ni, de szükség szerint négy lakosztályt is kialakíthatunk. Szobáink általában kétágya­sak s a minőségi különb­séget' csak azok földrajzi fekvése határozza meg. A térre néző szobák természe­tesei} közkedveltebbek. — Említette, hogy minden téren a minőségét kívánják javítani. Hogyan mutatko­zik ez meg a szolgáltatása­ikban? — A vendéglátás manap­ság nem él könnyű időket. Nálunk is érezhető, hogy kevesebb, az emberek pén­ze. Mégis elmondhatom, hogy jó szervezéssel és gondos munkával sikerült év eleji terveinket is túl­szárnyalni. Az igazság­hoz tartozik, hogy elsősor­ban az idegenforgalomból élünk meg, és nem a bel­földi vendégkörből. Ebbe a helyzetbe azonban mint ke­reskedők nem nyugodhatunk bele! Ezért olyasmikkel próbálkozunk, ami szerin­tünk mégis behozhatja a vendéget. Ilyen például a most folyó nemzetközi gasztronómiai hét — novem­ber 6—12-ig — amelynek keretében olyasmit aján­lunk a salgótarjániaknak, amit máskor nem nagyon kapnak meg. Kiemelném a november 11-i kínai vacso­raestünket itt a Karancsban, amelyen a budapesti Sze- csuán étterem mestersza­kácsa Benkó Sándor vará­zsolja a vendégek asztalára a kelet ízeit. De érdeklődés­re tarthat számot a Salgótar­jánban először megrende­zésre kerülő stájer napok november 10—12. között, amelyen három napon ke­resztül a gráci Krepsen Kel­ler étterem szakemberei készítik az ételeket. Vala­mennyi estén eredeti csa­polt Gösser sört szolgálnak fél. és a teremben sramli­zene szól. November 12-én törzsvendégeinket egy fo­gadásra hívjuk — 12 órától — az étterembe, ahol 200 forint ellenében a svédasz­talról mindenki annyit vehet, amennyit a gyomra elbír. — Ügy tudom, hogy a napokban nyitottak meg egy új cukrászdát is. — Igen, november 6"án, volt a Frézia nevű cukrász­dánk ünnepélyes átadása, mely az éjszakai bár helyén található. Ezzel az új üzle­tünkkel hiányt szeretnénk pótolni a városban. Elkép­zelésünk szerint olyan hely lenne, ahol a gyerekek és felnőttek jól érezhetik ma­gukat egy szelet sütemény, egy üdítő, egy kávé mel­lett. Minőségi garanciát je­lent, hogy süteményeink helyben készülnek, sőt akár egyórás határidővel is felveszünk rendeléseket, az árlapon található bármely készítményünkre. Kívánság szerint díszcsomagolásban ajduk át megrendelőinknek. — Apropó árak. Azt hi­szem a népszerűséget iga­zán ezek alacsonyan tartá­sával lehet megszerezni. — A cukrászda minőségi követelmények szerint az első osztályba sorolandó. Ám árainkat megpróbáltuk úgy alakítani, hogy azok valóban legtöbbünk számára elérhe­tőek legyenek. Egy fekete­kávé például 15 forintba kerül, a tortaszeleik tizen­három, illetve húsz forin­tos árak között találhatók. Különféle krémeket és frissen készülő krémes, tej­színhabos készítményeket tudunk ajánlani a környe­zetünkhöz képest is olcsó áron. Hangsúlyozni kívá­nom azonban, hogy ezek a sütemények a lehető leg­frissebbek, és kultúrált, tiszta, ízléses környeztben fogyaszthatok. November 6—12-ig egyébként rendkí­vüli süteménybemutatót és -vásárt tartunk ahol húsz- százalékos árengedményt adunk. Igaz, hogy az ége­tett szeszesitalok, meglehe­tősen drágák — megfelel­nek az első osztályú kategó­riáknak — ám ezzel is azt kívánjuk szolgálni, hogy megmaradjon az üzlet cuk­rászda jellege. — Azt hallottam, hogy mostanában mindenütt eme­lik vagy emelték az étter­mi árkát. Hogy van ez a Karancsban? — Sajnos, nekünk is változtatunk kellett az ára­inkon, ám megpróbáltuk valahogy mérsékelni ennek mértékét. Jól tudjuk, hogy egyes ételeknél az ár már nem igen emelhető, hiszen hiába szerepel az árlapon, ha azt senki sem rendeli.. De ajánlhatnám például a menűszolgál ta fásunkat. Kétféléből lehet választani, és mindössze 55 forintba kerül egy adag. A gyermek- menüt még ennél is olcsób­ban, 45 forintért kínáljuk. Ez a mai árak mellett azt hiszem kedvező. — Egy időben, vasárna­ponként további engedmé­nyeket adtak. — Vissza szeretnénk térni ehhez a gyakorlathoz, amit csupán egy időre függesz­tettük fel. — Hogyan ítéli meg a Karancs jövőjét? — Optimista vagyok, annak ellenére, hogy tudom a gazdasági körülmények nem kedveznek. Megfelelő üzletpolitikával, kereskedői szemlélettel azonban bizo­nyos, hogy további eredmé­nyeket érhetünk el. (X) ■ '— S milyen következteté­sekre jutott? — Megértettem, hogy a szocializmus eszmerendsze. rének gyakorlati megvalósí­tása már a kezdet kezdetén hibás politikai cselekvések, kel indult. A bolsevista po­litizálás, a szocializmus erő. szakos bevezetésének kon­cepciója nem a valós társa, dalmí igényeket fejezte ki- Megértettem, hogy a szo­cializmus felé vezető úton nem a hatalom megszerzése és megtartása a fő kérdés, hanem a nép jóléte. Sajnos a bolsevik politikusok máig hatóan nem tudtak meg­szabadulni a küldetéstudat­tól, az erőszakra épülő el­vektől. Megértettem, hogy 1956 után nálunk nem vál­toztak lényegesen a hatalom, gyakorlás, a politizálás módszerei. Nem tudtunk megszabadulni a legfőbb rossztól, a pártállam dikta­túrára épülő politikai in­tézményrendszertől. Most már látom, komoly hiba volt abban hinni, hogy a rendszer alapjaiban jó, csupán kisebb kiigazítások­ra van szükség, holott egyre mélyebbre zuhant a nemzet a szakadékba. Az MSZMP — noha sok vezetője tudta mindezt — mégis ragaszko. dott a hibás koncepcióhoz, a zsákutcába jutott modell­hez, a hatalomhoz. — Ma sokféle párt műkő. dik nálunk. Mégis az MSZP-t választotta. Miért? — Való igaz... csaknem mindegyik párt programjá­ban látok megvalósításra ér. demes elemet. Mégis, szá­momra a legszimpatikusabb az, amelyik a szocializmust, mint eszmerendszert nem veti el. Ugyanis én nem a szocializmusban csalódtam, mert amit nálunk annak ne­veztek, az lényegében nem volt szocializmus. Vállalom a szocialista értékeket, a szociális. emberközpontú gondolkodást, a valódi szoli. daritást. az autonóm közös­ségek működését, az ügyeink intézésében való részvételt- Én olyan MSZP-ben hi­szek, amelyik a hatalmat megosztja, és ha netán úgy adódik, békésen ellenzékbe vonul. — A békés megoldást eszerint nagyon fontosnak tartja. — Mindenféle erőszakot elítélek. Nagyon szeretném, ha az átalakulás békesség­gel zajlana, és országunk helyzete mielőbb stabilizá. lódna. Véleményem szerint ehhez az szükséges, hogy egy európai szintű, baloldali esz­meiséget hordozó párt se­gítségével át tudjuk menteni maradandó értékeinket, hogy „ne öntsük ki a für. dővízzel a gyereket is”. — Ehhez manapság a hi­teles vezetőket hiányolják. — Vannak és lesznek ilyenek. A pártelnökségből többen nemzetközileg is el­ismert személyiségek, akik komolyan vészik a nemzet kivezetését a jelenlegi sú. lyos helyzetből. A helyi ve­zetők között sajnos vannak olyanok is. akik nem tettek túl sokat az átalakulásért. De ne legyünk türelmetle­nek. Ebben a pártban nem lesz helye az egyéni érde­keket hajszoloknak! — Mi lesz, ha az MSZP a választások után teljesen kiszorul a hatalomból? — Én bízom az emberek és a demokratikus pártok ítélőképességében. Szerintem valamelyik párttal, vagy többel koalícióra lép az MSZP. De jós nem vagyok. A hatalomból való kiszoru­lás is elképzelhető. — Egy ellenzéki MSZP- nek is tagja maradna? — Természetesen. Én programra szavaztam, ami­kor beléptem. A programot akkor is képviselni fogom, ha megvalósítása esetleg késik. Egyébként lehet, hogy ez valódi megújulást ered­ményezne a politizálásban. Az egypártrendszerben nem lehetett megtanulni, hogy kisebbségi pozícióban hogyan lehet, hogyan kell politizálni. Én bízom a párt eredményes szereplésében a választásokon­— Melyik áramlathoz, platformhoz csatlakozik? — Természetesen a válto­zásokat erjesztő, mozgató reformszövetséghez -de elfo­gadom és megértem a töb­bi áramlatot is. — Milyen egyéni politikai ambíciói vannak? — Nincsenek egyéni kar­rierelképzeléseim, de a leg­különbözőbb helyi és orszá­gos kérdésekről véleményt óhajtok mondani. Mint pe­dagógus, elsősorban az ok­tatásügy problémáival kap­csolatban fejtem ki reform­gondolataimat. — Mi a véleménye arról, hogy a pedagógusok közül kevesen vállalják az MSZP- tagságot? ' — Remélem, hogy csak egyelőre. Hiszem, mind töb­ben belátják majd, hogy a progresszió mellé kell áll­niuk. Én úgy érzem, hogy mint történelemtanár, akkor vagvok hiteles, ha van önálló politikai véleményem és azt képviselni is merem, ugyanakkor toleránsán vi­szonyulok mások véleményé­hez. Felemelő érzés most békés körülmények között forradalmat csinálni. gver mekeim jövőjéért munkál­kodni. M. K. D pártok bejegyzéséről A Magyar Közlöny 77. számában megjelent a pár­tok működéséről és gazdál­kodásáról szóló törvény. Ez a már működő pártoknak is kötelezővé teszi a pártként való bejegyeztetését, ami azonban nem érinti jog­folytonosságukat. A be­jegyeztetésre azért van szükség, hogy a választások idején egyértelműen megál­lapítható legyen: mely tár­sadalmi szervezetek mű­ködnek pártként. A pártok­nak e törvény hatálybalépé­sétől számított három hó­napon belül kell kérniük nyilvántartásba vételüket. A törvény lehetővé teszi. a már bejegyzett társadal­mi szervezetek kinyilvánít­sák, hogy pártként kíván­nak működni. Kizárólag a tagok akara­tától függ, hogy egy, az egyesülési jog alapján lét­rejövő vagy már létrejött szervezet pártként kíván-e működni. Ha ugyanis ezt kinyilvánítják, akkor e tör­vény rendelkezéseinek és az egyesülési jogban foglaltak­nak megtartásán kívül más ismérvnek nem kell megfe­lelniük. A törvény a pártként való működés előféltételeként előírja a vagyonmérleg be­nyújtását.

Next

/
Thumbnails
Contents