Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... OLVASÓK FÓRUMA Hollai Kálmán, avagy Nóti Károly tollának színpadra alkalmazója őszintén szólva eléggé kö­zeli ismerősöm Hollai Kál­mán. kinek november 20- án, hétfőn mutatták be el­söprő sikerű zenés bohóza­tát, központi kultúrházunk- ban. Mégis el tudta titkol­ni az előadás előtti pár na­pig, hogy a főszereplőjá­ték mellett a darab rende­zője is ő. Ezt is csak a né­hány napja kirakott plaká­tok hirdették, más alig tudhatott a kétszeres meg­lepetésről. A november 14-én, ked­den megjelent írásból már önök is rájöhettek, hogy igen szerény s fukarkodó a szavakkal a kiváló művész. Sajnos, ..harapófogóval'' most sem rendelkeztem. Ö viszont hozott magáról, csa­ládjáról s a korábbi elő­adásairól egv-két fotót. Ez­zel tette hangulatossá a né­hány mondatos interjút. Első szavai a sikert ün­nepelték. Ügv látszik ekko­ra és ilyen telt házas néző­téri ovációra nem számí­tott, Pedig a salgótarjáni közönségen nem az elfo­gultság. hanem a szabad és kirobbanó humorérzék lát- szódott inkább. A fotósok kezéből majd kiesett a fény­képezőgép, hogy a hasu­kat foghassák a nevetéstől. Közben .lejelentkeztek” sorban a színésztársak is, hiszen hamarosan indulniuk kellett tovább. A szerény­ség korábbi megnyilvánu­lása. hogy a művész az édesanyja által sütött pala­csintából is mindössze ket­tőt fogyasztott el (a majd’ százból). Ugyan mi lesz a többi sorsa? De hát ilyen a színészi élet, menni kell to­vább. Még mesélt röviden a . . . Elég hosszú ideig gon­dolkodtunk férjemmel azon, hogy mikor is induljunk szavazni, reggelre esett a a hó, egész nap hideg volt, úgy délután öt óra felé a lelkiismeretünk sem ha­gyott nyugton és elindul­tunk a szavazóhelyiségbe. Itt örömmel fogadtak, kö­szöntöttek minket. Férjem nevét gyorsan, de az enyé­met nehezen találták meg a névjegyzéken. Már ekkor Manapság gyakran olva­dunk emberi gyarlóságok­ról, Ezért is jó érzés, ha emberiességről és önzetlen segítségnyújtásról adnak jelzést olvasóink: ☆ Családommal november 21-én, kedden Csehszlová­kiában voltam. Hazafelé jö­vet Fülekpüspöki határában autónk felmondta a szolgá­latot. A sötétben tanácsta­lanok voltunk. Sikertelenül próbálkoztunk — a magyar rendszámra mutogatva a határ felé tartó — autók leintéséveL. Már-már re­ményt vesztve dideregtünk fiammal az esti sötétségben, amikor egy magyar rend­számú Skoda vezetője mel­lettem elhaladva, visszafor­dult és segítségemre sietett. A metsző hidegben kicserél­te az elszakadd ékszíjat, majd jó utat kívánva eltá­vozott. lengyelországi turnéról, ahol bár keveset értettek a ma­gyar szavakból, de a da­lok, s az öltözék is segített sejtetni, miről van szó. A zene pedig mint tudjuk minden nyelven beszél. A fényképek, melyek köz­pontjában most is a fel­növekvő korosztály volt fellelhető leginkább, átsza­ladtak a rokonság kezein. Majd a művész a megje­lent cikkért mondott köszö­net után — saját bevallá­sa szerint 2—3 kilót fogyva az előadás kezdetétől szá­mítva — távozott. A vidé­ki turné folytatása várt rájuk. — Hát nem lennék szí­nész semmilyen summáért sem — gondoltam magam­ban. Eléggé nagy mozgás­sal zajlik az életük. A zenés játékról: A hétköznapi, már szin­te szürke és sokszor jelleg­telenül előadott fő témát, a szerelmi kavarodást ennél változatosabban talán kép­telenség tovább színezni, mint ahogy azt a kecske­méti-Katona József Színház vendégművészei tették. A világon mindenféle, de leg­inkább helyzetkomikumra építkező darab bombasi­kert aratott. Az, hogy ilyen nagy sikerű előadás tanúi lehettünk, nem kizárólag a „rendezőn” múlott, hanem a „főszereplőn'' is. Érett, kiforrottan játszó művészt kísértek társai is a szín­padi győzelem felé. Nóti Károly író tolla ígv vált Hollai Kálmán ..tol - lá”-vá, s a közönség elra­gadtatással üdvözölte ezt a művészi tolmácsolást. Szabó Gábor Dezső egy különös érzés hatott át. Elköszöntünk. Kifelé jövet beléptem az egyik csatorna­lefolyóba és ráesett a láb­fejemre egy vas, puff el­tört a lábfejem, a férjem cipelt haza... Most itt ülök itthon, gipszelt lábammal és gondolataimat rakom sorba. . . fíát lehet, az Isten sem akarta, hogy szavaz­zak!? B. G.-né Bátonyterenye A mivel tartozom? kér­désre valami olyasmit mon­dott: „Ugyan kérem! örülök, hogy tudtam segíteni” —, rmajd feleségével és 3—4 éves korú Lacika nevű gyer­mekével hazaindiulit. A ne­vét sem mondta meg. A pi­ros kocsi rendszámából is csak egy „K” betűre em­lékszem. Szeretném a NÓGRÁD- ban megköszönni önzetlen segítségét és nagyon sze- reKném megtudni, hogy ki is volt, aki „felénk nyúj­totta” segítő kezét! Szilágyi Dezsőidé Salgótarján, Pécskő út 12/B. összeállította: RÄCZ ANDRÁS Évkör Nem tudni, a legendát szül* te_é névünnepe, vagy legendája miatt lett a hónap apostola, mindenesetre senki sem illik a tizenkettőből nála jobban Nyilas havának első dekádjá" ba. Eleink a hónapot is róla nevezték el. András (nov. 30.), a halász Péter apostol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apok­rif „András cselekedetei" tar­talmazza, és az „Arany lé>- genda” szerzője költi újra. Eszerint térítőútján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt te­kintik a „szkíták térítőjének"- A „szittyák” — bármilyen nép­csoportot is fedjen e név — már az ókorban hírhedt nyilazó nép voltak, magukat a „Szarvas népének” nevezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, a görögök Artemisszel azonosí­tották, ősanyjuknak pedig egy A tél kapujában... Mező Sándor, a honvédel­mi kiegészítőparancsnokság hajdani gépkocsivezetője a múltba révedve folytatja: — Én nem ismertem, de tudtommal a tisztek az ak­kori katonai előírások sze­rint jártak el. Borsos Pál letartóztatott parancsnokot ennivalóval a feleségem és az egyik takarítónő látta el. A két asszony sírt, nagyon sajnálta az alezredest, mert mind a kettő szerette őt. Sosem bántotta meg őket. Emlékszem, hogy délben, amikor késre lett volna az evéshez szüksége, és a tisz­tek tőle megtagadták, a fe­leségem nagyon dühösen ki­kelt magából. Úgyhogy a itisztek nem is tudták meg­akadályozni, hogy a kés be­kerüljön a letartóztatott pa­rancsnokhoz. — Meddig volt (Borsos Pál fogságban? — Másnap közölte a tisz­tekkel, hogy a katonai tör­vények értelmében csak 24 óráig tarthatják fogva, utá­na fel kell kísérniük a had­bíróságra. Közölte azt is, ha a következő nap reggel nyolc órájáig nem intézkednek, úgy ő tovább nem marad, kisétál az épületből, mégha le is lövik, ugyanakkor a várost nem hagyja el, hanem a tiszti épületben lévő szo­bájában várja a fejleménye­ket. És ezt most nagyon ne­héz elmondani. Borsos Pál másnap reggel kisétált a pa­rancsnokságról, hátra sem nézve az utcán, a lakásáig. Mert egyébként Budapesten lakott a Nefelejcs utcában... Az ablakból a két asszony meg vagy öt-hat tiszt csák nézte, némán. Ügy emlék­r © j jEi görög rege szerint kígyófarka volt (a Kígyófarok a Nyilas csillagkép felett látható). András csodái: a kis-ázsiai Nikaia lakosait megszaba­dította hét kutyadémontól. (Ta­lán a halál vadászebei, vagy Artemisz kutyái lehettek. Nikaia nem messze esett Artemisz kis-ázsiai kultuszhelyeitől.) Thesszalonikiben egy ifjút megtérített, mire annak szülei az apostolra és saját fiukra gyújtották a házat. Az ifjú eloltotta a lángokat néhány csepp vízzel (a Nyilas tüzes jegy, védnöke, Jupiter viszont esőisten). András a pelopon- nészoszi Patraszban halt vér tanúhalált, X formájú, róla andráskeresztnek nevezett ke­reszten. Ez attribútuma is, eset­leg kötéllel, mivel azzal erő­sítették föl testét a keresztre. ☆ András-nap újabb fordulat a naptárban. A rákövetkező na­pon jő a meteorológiai tél; a néphagyomány Márton mellett Andrást is a „fehér lovon já­rók", havat hozók közé sorol­ja. Andrással kezdődik az egyházi év, pontosabban szól­va adventtel, a karácsonyt megelőző négyhetes várakozás idejével. (Advent - „Ürjövet" a latin adventusból, annyi, mint „eljövetel, megérkezés, bekövetkezés".) Advent az András-naphoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik (nov. 27. és dec. 3. között) és karácsonyestig tart. A megemlékezés első nyoma az V. századból való, VII. Gergely pápa emeli hi­vatalos ünnepi időszakká. Az ótestamentumi messiásvárás hangulatát idéző periódus a bűnbánat, böjt, csendes vá­rakozás és a nagyböjthöz ha­sonlatosan a templomi viola­szín jegyében zajlott régente szem, talán ketten szegezték rá a géppisztolyukat, de egyiken sem lőttek. Aztán, mint a munkában agyon­fáradt emberek, magunkba roskadtunik, szanaszét fröcs- cserttünk, szégyellve magun­kat. Jellemző Borsos Pálra, hogy az események után nem restellte bevallani : ami­kor végigment az úton, könnye és izzadsága egybe­folyt, leszámolt az életével... De, ahogyan én tudom, so­hasem állt bosszút. A me­gyei kiegészítőparancsnok­ság tisztjei közül csak az a három tiszt kapott börtön- büntetést, aki tagja volt a nemzeti bizottságnak. A töb­bi tiszt kisebb büntetésekkel úszta meg, az egymás közti elárulások és Szabó Jenő százados „jóvoltából''. — Hogyan teltek a forra­dalom további napjai? — A parancsnokság éle­tében meglehetős nyugalom­ban. Az eseményeik már ki­sebb jelentőségűek. Nekem ekkor lényegében már senki nem parancsolt, egészen az év végéig, oda mentem, ahová kedvem tartotta. Egyszer megjelent tíz-egy- néhány páncélos tiszt, mond­ván, hogy a nemzeti tanács erősítésére, a város békéjé­nek őrzésére és a posta vé­delmére jöttek. Egy ízben három páncélos tiszt ült be a kocsimba, a postára haj­tottunk, és fegyvereket, lő- szeres ládákat raktunk fel. Ketten eljöttek velem a me­gyei pártbizottsággal szem­beni fiúkollégiumba, és ott kirakodtunk. Egy tanár és talán a gondnok, meg három­négy diák vette át a fegy­vereket, lőszereket. Aztán (..András zárja a hegedűt" - szólt a tilalom a mulatozni vágyókkal szemben.) Mária közelgő születésének tiszteletére ez a hónap is kü- lönleges Mária-kultusz ideje. Erre utal a december 8-i szeplőtelen fogantatás ünnepe, és az ő tiszteletére hajnalon­ként elmondott Roratevnise (neve a mise szövegében el­hangzó rorate coeli „harma- tozzatok egek" nyomán kelet­kezett). Az adventi szokások egyike, az „adventi koszorú" a virág- kereskedők és koszorúkötők nagyobb örömére újabban me­gint divatba jött. Az adventi koszorút fenyőágakból vagy más örökzöldből fonják. Négy szalagon függesztik fel, és négy „sarkára" egy-egy gyer­tyát tesznek. Ezek közül advent első vasárnapján egyet, a má­sodikon kettőt, a harmadikon hármat, a negyediken, illetve ha úgy jön ki a lépés, karácsonyeste négyet gyújta­nak meg, hogy miként az ott­honokban felragyog a fény, a bekövetkező téli napfordulat­tal a világ kereke is újra vi- lágoljék. (Részlet Jankovics M. Jel­kép-kalendáriumából) Szent András az andráskereszt- tel jóval később, november 4-e után, amikor már újra Bor­sos Páll volt a kieg.-parancs- nok, utasított három tisztet, hogy felfegyverkezve men­jenek a kollégiumba, és fegy­verezzék le a diákokat. Kí­váncsiságból sofőrnek ajánl­koztam. Mire odaértünk, az épületet a pufajkások már teljesen körbefogták, még géppuskát is felállítottak. Majd parancsszóra egyszerre gyulladtak ki a gépkocsik fényszórói, többen a főbejá­rathoz rohantak, és meg­adásra szólították fel a bent- lévőket. A gondnak nagy álmosan botorkált elő, és mondta, nincs az épületben senki sem. Ennek ellenére a pufajkások feldúltak min­dent, a fegyverek és a lő­szerek pedig ugyanott voltak, ahová azt korábban lerak­tuk, teljesen érintetlenül. Felháborító, milyen hősiesek voltak ezek a kissé ittas pufajkások. Később olvastam a Nógrád megyei fehér könyvben, hogy a pufajkások mekkora elszántsággal fegy­verezték le az ellenforradal­mi diákokat és tanárukat. A tanár és a gondnok —, ahogyan tudom — börtön- büntetést kapott, s elővet­tek egy-két diákot is. Ezt is csak évek múlva tudtam meg. Persze a lényegen ez mit sem változtat. Ha mind­járt tudom, akkor sem me­rek egy szót sem szólni el­lene. . . — Vagyis kezdett helyre­állni a „rend”. — Hát, így is mondhat­juk. .. November 4-e után kezdtek visszaszállingózni a Szlovákiába és máshová el- bújdosott „hősök”. Borsos A japán tudományos eredmények bármikor lehívhatók lesznek A japán kutatók legújabb felismerései a jövőben bár­mikor hozzáférhetők lesz­nek az európai és amerikai tudósok számára. A tokiói tudományos és technikai tájékoztatási központ adat­bankot létesített, mely az Online tudományos és tech­nikai információs hálóza­ton kereszfül állandóan ösz- szeköttetésben fog állni egy karlsruhei, illetve egy Ohió állambeli, columbusi szá­mítógéppel. Az előbbi Euró­pát, az utóbbi Észak-Ame- rikát látja el információk­kal. így mindkét kontinens tudósai nyomon követhe­tik és lehívhatják a felkelő nap országának tudomá­nyos és technikai eredrné- nveit. Köhögés ellen — borostyán Jóllehet már az ókori rómaiak is gyógyítottak bo­rostyánnal. azt napjainkig csak a népi gyógyászatban alkalmazták. Egy darmstadti (NSZK) orvos rnost nyolc­vannégy heveny, illetőleg idült köhögésben szenvedő embert kezelt vele. s közülük a borostyán csak egyetlen személynek a kö­högését nem csillapította. Pál is megjelent, mintha mi sem történt volna, kérte vigyem el a pártbizottságra. Melyik kocsival? — kérdez­tem. Azt hitte viccelek, mert csak Pobjedánk és egy Csepel teherautónk volt. No, de a széthagyott kocsik kö­zül ott állt az udvarunkon hat teherkocsi és egy Tat­raplan személyautó, mint később kiderült, a diósjenői parancsnok kocsija. . . A me­gyei pártbizottságon az „új” vezérek fogadták. Nevetsé­ges és megvető: egy előre megfogalmazott plakátszö­veggel mentünk a nyomdába, csak a nevét írta rá, kéri, mindenki szolgáltassa be a fegyvereket a megyei had­kiegészítő parancsnokságra. Ezután a lakosság kezén komoly fegyver már nem maradt. Kivéve az acélgyári csoportot, amely december közepén adta le a fegyvere­ket, és azokat a pufajkáso- kat, akik az említett éjsza­kán a fiúkollégiumból vitték el a fegyvereket. — Csak ennyi fegyverük volt a karhatalmistáknak? — Nem. Az egyik este két civil jött a parancsnokunk­hoz, aki utasította Danyi István gépkocsivezető kollé­gámat, hogy a teherautónk­kal álljon szorosan a belső bejárathoz. Leoltották az első villanyt, és a tisztek segítségével az összes ná­lunk lévő fegyvert felpa­kolták. Nekünk csak egy-egy pisztoly, géppisztoly maradt. Danvi István nem sokkal később falfehéren tért vissza. Megfenyegették, az egyik civil által az oldalá­hoz nyomott pisztollyal, hogy agyonlövik, ha szólni mer a dologról. A fegyvereket és a lőszereket a megyei párt- bizottságon rakták le. Danyi ezután közölte a parancsno­kunkkal, hogy egykori po­litikai tisztjeként csalódott benne, és bejelentette, hogy ismeretlen helyre távozik, mert fél a bosszútól. (Folytatjuk.) Sulyok László * Az Isten sem akarta? Ötvenhat viharában III. r Éjjeli fegyverszerzés Köszönet a gépkocsivezetőnek

Next

/
Thumbnails
Contents