Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON telexen Érkezett... OLVASÓK FÓRUMA Miért kerestek jól a Darázs testvérek? A közelmúltban részt vettem egy ..fórumon", ahol az előadó azt fejtegette, mindenki azt a munkabért kapja meg. amennyit a végzett munkája után megérdemel. Előadásához többen hozzászóltak. Az egyik felszólaló elmondta, hogy a múltban már volt erre példa, mert. mint mondotta, az acélgyárban a Darázs gyerekek több pénzt kerestek. mint Karattur Antal, a gyár akkori igazgatója. Ennél a mondatnál egy résztvevő közbekiáltott: „Azért kerestek többet, mint az. igazgató, mert pufajká- sck voltak!'’ Ez késztetett arra, hogy írjak, mivel az utóbbi időben gyakran találkozom a sajtóban olyan írásokkal, amelvben egvéni sérelem inspirálja a levél, vagy a cikk íróját, a valóság eltorzítására. Ez pedig a iövő nemzedékére nézve nem kívánatos. Az olcsó „'népszerűségre’’ törekvő felszólalónak (kiabálónak) nincs igaza. Abban az időben, amikor a Darázs gverekek „többet kerestek" mint az igazgató — ami egyébként nem igaz, ez bérjegyzéken is kimutatható —. még az 1930-as éveket írtuk. Tehát „pufajkásoknak” még akkor hírük sem volt! Darázsék: József, akit 1937- ben a Ferenc-telepi házuknál végzett pinceásás közben halálos baleset ért, és Sándor kapakovács-előmun- kások voltak. Ezt onnan tudom, mert én is ott dolgoztam 15 éves koromban, mint melegítő, két műszakban napi 12 órát. Még ma is köztudott, hogy a kapa- kovácsok jól kerestek, és a jól keresők között is élen jártak a Darázs testvérek, akik nem csupán a teljesítményük növelésére törekedtek — ugyanis darab- bérezés volt —, hanem a termékeiket is kiváló minőségben készítették el. Az akkori mesterek — Kosztel- nik, Fridrich és a többiek — könyörtelenül kiselejtezték a hibás, vagy a szabványtól eltérő készárut. Nem volt protekció és szesz- barátság. csupán egy számított. a legyártott áru minősége. Tehát ezért kerestek többet az átlagosnál a Darázs gyerekek, nem pedig azért, amit a már említett közbekiabáló állított. Sturmann Béla \ Hevesi kenyér a lakosság jobb ellátásáért A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat hatvani 29-es számú sütőüzeme Pásztó több üzletébe, kórházába és számos környékbeli községbe már hosszabb ideje szállít kenyeret és péksütemény-féleségeket. A hatvani sütőipari termékekkel a megrendelők és a vásárlók is elégedettek. Kovács István, a sütőüzem vezetője arról nyilatkozott — rendszeres levelezőnknek —, hogy megyénk déli peremén a továbbiakban is vállalják a szállítást, és a minőség további javítására törekednek. Az üzem vezetője éppen ezért várja a vásárlói jelentkezéseket is... Kovács István ecetenként a szállítmányt is elkíséri és a helyszínen kéri ki a megrendelők és a fogyasztók véleményét a hatvani kenyér minőségével kapcsolatosan. Szűcs Ferenc, Hatvan Á sziráki babák sírása nem hallatszik Pásztóig Nemcsak a mi kicsi gyermekünket. hanem Szilák község lakóit is kellemetlenül érintő tapasztalatról írok, nevezetesen arról, hogy Pásztóról soha nem szállítják időben a tejet. Az ABC-üzlet reggel 7- kor nyit. az eladók már egy órával korábban várják a tejet, meg a kenyeret, hogy nyitásra minden kész legyen a boltban. A mai napon — november 14-én — például 13 óra volt mire hozták a tejet. Ez a probléma hasonlóan jelentkezik Bér falucskánál is. A tej alapvető élelmiszer, arról nem is írok, hogy milyen itt a húsellátás. Én megértem, hogy nincs tej. mert már felnőtt vagyok, de Bence fiam, aki most lesz négy hónapos, nem érti, hogy miért nem kap reggel tejet, mert a tápszert nem szereti. Sír és sír. Ö sem különb, mint a többi községbeli kisbaba, csakhát ők nem tudnak szólni a pásztói szállítóknak, akik reggelente hallhatnák a babák kérő sírását. Az üzlet vezetője hiába reklamált ez ügyben, nincs változás. Mi Komárom megyéből jöttünk ide lakni, két és fél hónapja. Ott hajnalban hozták a tejet az üzletbe. A kérdésem, vajon meddig sírnak még a tej után a sziráki babák? * Madari Gyula Szilák Petőfi út 31. ☆ Levélírónk kéréséhez kapcsolódunk mi is. Várjuk a tejipari vállalat pásztói központjának a válaszát, melyet szívesen közzéte- szünk a Fórumban. összeállította: RÄCZ ANDRÁS Ötvenhat viharában I. Hajnali riasztás a „kiég."-en Svájc és az idegenforgalom Európa és a világ országai már a XVIII. században csodálták a svájci táj sokszínűségét és az Alpok vad, romantikus szépségét. A múlt században mindenekelőtt a nagy-bri- tanniai utazók voltak azok, akik a szabad idő eltöltésének országaként is felfedezték Svájcot, és először mászták meg az Alpok számos csúcsát. A századfordulótól kezdve egészén az első világháborúig a külföldi vendégek aránya a svájci idegenforgalomból mintegy 75 százalékot tett ki, 1988-ban pedig a szállodákban, motelekben, panziókban és gyógyházakban 35,2 millió vendégéjszakát regisztrálhattak, ebből 19,5 milliót képviseltek a külföldi vendégek, 15,7 millió a svájci turisták javára írható. Ehhez még hozzá kell venni éppen 40 millió éjszakázást a hétvégi házakban, lakásokban, turistatáborokban, ifjúsági szállásokon, valamint sátor- és lakókocsitáborokban. Ez összesen 74,5 millió éjszakát tesz ki. Az idegenforgalom a svájci gazdaság jelentős részét képezi. Mintegy 220 ezer sze'mély közvetlenül a turizmusban, illetve a vendégfogadási ágazatban dolgozik, további 130 ezren dolgoznak a turizmussal erősen összefüggésben lévő ágazatokban (építészet, élelmiszeripar, autó- és közlekedési ágazat). A bruttó bevétel évi 16,9 milliárd frankot tesz ki, másképpen kifejezve, ez Svájc bruttó nemzeti össztermékének 6,5 százaléka. Svájc turisztikai lehetőségeinek magyarországi terjesztéséért a svájci idegenforgalmi iroda bécsi képviselete (Schweizer Verkehrsbüro, Kartnerstrasse 20, A-1016 Wien) felelős, ahol az érdeklődők a teljes svájci információs anyagot beszerezhetik, így a többi között, a téli- sport-lehetőségek kínálatáról is szívesen állítanak össze komplett információs csomagokat. Képünkön: Bern, a svájci főváros. Aki az alábbiakban 1956. év végi eseményeire emlékezik, egyik a szegény származású, ám fényes és gazdag jövővel kecsegtetett millióknak. Nem a keserűség beszélteti, hanem a valóság pontosabb képének, az igazság megtalálásának az elszántsága. Mező Sándor 1946-ban, éppen tizenhatodik születésnapján kapta meg a Magyar Kommunista Párt tagkönyvét. Ezután a kiválasztottak — az úgynevezett Rákosi-fiak - — közé tartozott. Budapesten kultúrve- zetői tanfolyamot és úftörő- titkári iskolát végzett, majd 18 éves korától tűzoltónak képezték ki. Rákosi Mátyás odaadó híve. A Nógrád Megyei Tűzoltóparancsnokság műszaki előadói beosztásába 1953-ban került, de az 1956-os októberi események idején már gépkocsi- vezető, a megyei hadkiegészítő parancsnokságion. — Küldött volt a Budapesti Világit' júsági Találkozón, pályafutása egyenesen ívelt felfelé, mint jó eszű, egykori munkásgyereknek. Mi történt az ötvenes évek közepén? — Talán életem legna- gvobb pofonját kaptam — feleli Mező Sándor — » 1954-ben. Ünnepségen vettem részt a Salgótarjáni Városi Rendőrkapitányságon. A városi és a , megyei vezetőkén kívül rendőr- és ávós tisztek, tűzoltók vették részt. Már 'jócskán1' volt bennünk, amikor az egyik ávós főhadnagy, Angyal közölte velem, hogy pártvezérünk, Rákosi 1946-ban úgy indított el a pályán, hogy 24 éves koromra legalább alezredes leszek. A tudásom és a párthűségem megvan hozzá. Alezredes 4 is lehettem volna, ha felismertem volna körülöttem az ellenséget, és a hatóság kezére adom. Ehelyett azonban én a környezetemről mindig csak jót mondtam. Ez a közlés nagyon felkavart. Újragondoltam addigi sorsomat. Hát minek néznek ezek engem?! Beépített emberüknek? Ezután azonnal- mindent elkövettem. hogy leszereljenek.. . — Gépkocsivezető lett, nem is akármilyen helyen. Erről ön már írt is, pédául azt. hogy a főnökétől sok mindent megtudott az októberi, novemberi zavaros időkben. Ezt vannak, akik nem hiszik el. Hogyan lehetett olyan bizalmas viszony egy polgári alkalmazott és a megyei honvédkiegészítő parancsnok között? — -Bizonyára azért, mert ismerte a múltamat, és akkor még párttag voltam. Végül a munkahely és a munka is egymásra utalt bennünket. Sók esemény szem- és fültanúja voltam. — Milyen embernek ismerte Borsos Pál alezredest, a Nógrád Megyei Honvédkiegészítő Parancsnokság vezetőjét? — Lelkiismeretes, tisztességes embernek. Életéről csak annyit tudok, hogy a felszabadítás előtt vasasmozgalmi munkás volt, a háborúban megszökött a munkaszolgálatból. A párt 1945 után több gyár élére nevezte ki, végül a ftadse- regbeni csapattíszti szolgálat után* Nógrád megyébe küldte. Taggyűléseken mesélte, hogy kinevezésekor mindig tiltakozott, de végül is mindig odament, ahová a párt küldte. Beosztottait nem üldözte, ezért szerették, de legalábbis tisztelték őt. Éjjel-nappal a katonai törvényeket bújta, és mint megyei parancsnok hivatása magaslatán állt. Rettenetesen erős, fanatikus hite volt, a pártutasításokat soha nem kérdőjélezte meg. Ha még él, neki 1956. most is ellenforradalom. .. Mi, néhányon már abban az időben vitába szálltunk vele, mégsem állt bosszút, egyikünkön sem. Szét tudta választani a személyes és a hivatalos ügyeket, és mindvégig kiállt az igazság mellett a későbbi felelősségre vonók előtt. — Hogyan érte a honvéd- kiegészítő parancsnokság állományát az október 23-i népfelkelés híre? — A megyei parancsnokság területén egy külön álló szoba-konyhág lakásban laktunk a feleségemmel, aki a parancsnokság gondnoka volt. Október 24-én, hajnali három óra körül felzörgetett az ügyeletes tiszt, menjek át. Az ügyeletes szobában már ott volt a parancsnok és szinte az egész tiszti kar, vagy nyolc-tíz ember. Közölték, hogy Pesten kitört a fegyveres ellenforradalom, és a Honvédelmi Minisztériumból telefonon azt közölték, hogy az érvényben lévő törvények szerint járjanak el. Emlékezetem szerint ez volt a HM-mel az utolsó telefon-# összeköttetés november eleje, közepe tájáig... Borsos Pál alezredes akkor nekem azt mondta, vigyem át gépkocsival a megyei pártbizottságra. Kint a parkolóban ott volt szinte a város ösz- szes autója — akkor még nem sok vöt. Bent az előcsarnokban alig lehetett férni. Mi, gépkocsivezetők itt pihentünk, vártuk vezetőinket a megfőzött boros tea mellett, míg ők az emeleti tárgyalóteremben tanácskoztak. Talán reggel hat óra körül jött le Borsos Pál, és visszaküldött a parancsnokságra, mondjam meg a tiszteknek, ő a pártbizottságon marad. A parancsnokságra érve. kocsimba mindjárt beült három tiszt, mondván, hogy az alezredes telefonon utasította őket, járjuk végig a járási kiegészítőparancsnokságokat, és jelentsük, a HM-mel megszűnt a kapcsolat. Meglepett, hogy a tisztek géppisztolyt is hoztak magukkal, ez nem volt szokás. Az alezredes azt is üzente, hogy a járásiak — Pásztón. Szécsényben, Balassagyarmaton — azonnal vegyék fel a kapcsolatot a pártbizottságokkal, és azok utasításai szerint járjanak el. Ez sehol sem tetszett a katonatiszteknek. kiváltképpen nem Balassagyarmaton; meg is tagadták ezt a parancsot. Ök katonák, és különben is a helyi határőrséggel már megvan a kapcsolatuk. — Nos. éppen ez az, amire már utaltam, hogy mindezeket önnek többen nem hiszUc el. Hiszen itt. fogalmazhatunk úgy Is, katonai titkokról van szó... — Aki átélte azt az időszakot, aligha kételkedik komolyan. A tisztek és köztem semmiféle titkolódzás nem létezett, pertuban voltam mindegyikőjükkel. Hazafelé jövet egy-két kocsmában még meg is álltunk, és megittunk egy-egv fröcs- csöt. Akkoriban a géDkocsi- vezetőknek sem tiltották méc a szeszes ital fogyasztását. (Folytatjuk) Sulyok László Dejtáron jártunk — Gyurkó-felv. \
