Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
CDODT .f t CODDT 4\ OKUK 1 DrUn 1 SPURT Fociforduló... Fociforduló... Fociforduló... BÚCSÚ az őszi szezontól Háromezerötszáz forint a bajnoki címért Mondd Józsi, hogy is volt Montevideóban? M lesélik a régi, idősebb Stécé-szukolók, hogy alaposan fel kellett kötniük a naarágot az ellenfél balhátvédjeinek, ha utói akarták érni a villámgyors Kökény Józsit! Szó se róla, a fürge léptű jobbszélső pályafutása során megkeserítette számtalanszor a védők életét. Mondhatnánk azt, sokra így nem »itte, csakhogy ez valótlanság lenne. Mert Kökény 220 NB I-es mérkőzésen szerepelt a Ferencváros és az SBTC színeiben, kétszeres magyar bajnok a fővárosi zöld-fehérekkel, valamint kétszeres ifjúsági és hatszoros utánpótlás-válogatott. És mégis: valahogy elfeledkeztünk róla. Cikket — kis túlzással — emberemlékezet óta nem írtak Józsiról. Szombaton és vasárnap még szoríthatnak kedven- ceilkinek a szurkolók, ám a hét végi fordulót követően elcsendesednek a pályák. Befejeződik az NB II. az NB III. és a megyei első osztályú bajnokság őszi idénye. •Az NB II. Keleti-csoportjában szereplő Síküveggyár SE Diósgyőrben, az egykor szebb napokat látott DVTK ellen lép pályára. A múlt heti hazai fiaskó után érthető, hogy nem volt valami rózsás hangulatban Szalay Miklós, az üvegesek szakvezetője, amikor a vasárnapi találkozó előtt információt kértünk tődé. — Szerdán Apcon játszottunk edzőmeccset és 4—1-re kikaptunk —mondta. — Ezen a tét nélküli 90 Jaszik (SBTC) gyorsan be épült új csapatába. percen is kiütközött csapatom hibája: a gólvonalról sem találták a kapuba játékosaim. — Vajén ,a DVTK elleni sikerül-e a góllövés? — Bízom benne, mert korábbi meccseinken hasonló képességű együttesekkel szemben mindig eredményesek voltunk. Jó lenne tehát, ha most is szereznénk gólt, vagy gólokat, s legalább döntetlent érnénk el. Október végén, november elején nagyon sok szó esett az atlétikáról a közgyűlés, majd Kaszás Ferenc lemondása, illetve lemondási szándékának későbbi megmásí- tása kapcsán, aztán elültek a viharok, és csendesebb időszak következett. Olyannyira, hogy többen már úgy vélték, talán meg is állt a munka a Magyar Atlétikai Szövetségben-.. Valójában mi is a jelenlegi helyzet? — kérdezte dr. Spiegl Józsefet — aki az újjáalakult elnökség első ülésén egy hónapra társadalmi munkában elvállalta a főtitkárságot — az MTI munkatársa. — Átmeneti helyzetben vagyunk, de a munka folyik — hangzott a válasz. — Elkészítettem, amit vállaltam, azaz kidolgoztam a szövetség jövő évi működési programját, és azt már postáztuk is az elnökségi tagoknak. Mikor vitatja meg az elnökség? — A december 4-i ülésen. — A kezdőcsapat? — A Hiesz — Paumann, Babcsán, Králiik, Stark — Zsély, Hodur, Juhász, Kölln — Garai, Balogh — 11 kezd. A cserepadon Szászi, Szalar, Balga, Bódi és Mohácsi ül majd. ☆ Az NB III. utolsó őszi fordu'ójában, minden megyei csapatunk szombaton lép pályára. Külön érdekesség, hogy újra lesz egy megyei presztízscsata, ezúttal a Nagybátony és az SKSE között. Volán Rákóczi—Romhá- nyi Kerámia SE: Mindkét gárda felszabadultan futballozhat, hisz’ ott állnak stabilan a középmezőnyben. A Kerámia idegenbeli teljéit a! Filiczki (Kerámia SE) megbízható pont gárdájában. sítményét ismerve, pontszerzése nem lenne meglepetés. Tipp: X. SBTC—Apc: A szintén, a középmezőnyhöz tartozó két csapat küzdelmében, a hazai pálya előnye, a tabániakat teszi esélyessé. Tipp: 1. Bgy. HVSE—Szolnoki VSE: Amolyan hatpontos összecsapás! A gyarmatiaknak feltétlenül győzniük 'kell, hogy nyugodtan térhessenek téli pihenőre. Tipp: 1. H. Gáspár SE—Nézsa: Érdekes módon, az előző mérAkkor véglegesen eldől az is, hogy ki lesz a főtitkár? — Remélhetőleg igen, hiszen, mint mondtam, most csak átmeneti helyzetben vagyunkÉs mikorra várható, hogy „rendes kerékvágásba” kerül a MASZ-iroda működése? — Január 1-től már végleges formában kell dolgoznia az apparátusnak. Közeleg a fedettpályás versenyidény■ Milyen szakmai intézkedéseket tettek az elmúlt néhány héten? — Az elnökség által megbízott ad hoc bizottság elkészített egy felkészülési programot, amit az edzőbizottság is megvitatott, némi módosítással jóváhagyott, és az elnökség felé elfogadásra javasolt. Ezen kívül elkezdődött a Tricotex Kupa előkészítése is. Szorít az idő, hiszen a fedettpályás „Big Ten”-sorozatban bekőzéshez hasonlóan, itt i-s nagy a tét. Vereségével, a vendégek az utolsó előtti helyre csúszhatnak vissza, sikerük esetén viszont fellélegezve várhatnák a tavaszi folytatást. Tipp: 1, 2. Nagybátqny—SKSE: A vendégek kissé tartanak a találkozótól, mert tudják, hogy a bátonyiak többre képesek annál, amit a tabellán elfoglalt dicstelen helyük mutat. A papírforma alapján, azonban, a vendégek az esélyesebbek. Tipp: x, 2. •ír Az őszi szezon utolsó fordulójára kerül sor a fne- gyei első osztályban is. A nyolc összecsapás közül kiemelkedik a Kisterenve— Pásztó rangadó, mely egyben az őszi elsőségről is Gáspár (Bgy. IIVSE), a leg-, többször csereként jut szóhoz. dönt. Bármelyik csapat győz, az az őszi bajnok, döntetlen esetén, pedig — jobb gólkülönbsége révén — a Pásztó fordulhatna az első helyről. Izgalmasnak ígérkezik még a Karamcslapujtő mát- ranováká fellépése, valamint a két szomszédvár: Szécsény és örhalom találkozója. A mérkőzések minden osztályban, 13 órakör kezdődnek. (vi) került versenyig már csak alig három hónapunk van. A munka tehát nem állt meg■.. — Erről, szó sincs! Ezért is ültünk le, hogy élményekben, sikerekben gazdag pályafutásáról dis- kuráljunk, a ma 49 esztendős volt labdarúgóval. Mivel is kezdhetnénk, mint a családi gyökerekkel, az első élményekkel és a Fradival. . . Kökény Józsi pályafutása Cegléden kezdődött. A család három fiú gyermeke közül mindegyik a focihoz vonzódott. A legfiatalabb, József, valamint egyik testvérbátyja egészen az NB I- ig vitte. Az idősebbik Kökény útja a Szeged NB I-es csapatába vezetett, míg beszélgetőpartnerem a BKV Előre gárdájától került húsz- esgtendősen a Fradiba. Nagy csapat volt akkor az Üllői úton. Kökény szívesen is emlékezik az FTC- ben töltött három bajnoki szezonra, a megszerzett két bajnoki aranyéremre, a sok-sok túrára, a társakra, a telt házas Üllői úti mécsesekre. Kapásból mondja az akkori zöld-fehér „aranycsapatot”: Horváth — Nórák,, Mátrai, Dalnoki —Vi'le- zsál, Kocsis — Kökény, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi Hát szó, mi szó, nem akármilyen tizenegy volt! Kökény émlékei a szép múltat idézik. Ami a legfe- lejthetetlen számára, az a '61. novemberétől ’62. januárjáig tartó dél-amerikai tú- ía! A szobatárs, az egykori jóbarát és csapattag, az azóta külföldre távozott Varga Zoltán, a kiváló ellenfelek: a Shantos, a Colo-Cölo, a Botafogó, a sok sztár, akik ellen pályára lépett: Garrincha, D. Santos, Didi, Gilmar és társaik. A Fradi bejárta Chilét, Uruguayi, Argentínát. Hogy is volt Montevideóban? — kérdezem Kökényt, mire ő mosolyogva válaszol. Azért is teszi, mert tudja, hogy néhány hónapja tanúja voltam Albert és az ő beszélgetésének, amikor a Császár büszkén mesélte, milyen jó volt neki, hisz’ Montevildeóból „átugrott’’ Buenos Airesbe, a magyar válogatott mécsesére. De Montevideóból mást is mesél Kökény. Nevezetesen: olyan fanatikus, százezres közönség előtt, mint ott, sohasem játszott. S ha más nem, csupán e tény, óriási élmény maradt számára. •ír És folytatjuk azzal, hogy akkori Fradi bizony hozta a pénzt a klubnak, az országnak. Dél-Amerikából például 25 ezer dollárt „szállítottak” haza vendégszereplésükért. S ha már a pénzről esiik szó, Kökény sietve megjegyzi: képzeljem el, menynyit kerestek akkor, bajnokcsapat tagjaként? Ö például mindkét első helyük után, három és fél ezer forintot kapott, a sztárok pedig — Albert, Rákosa, Fenyvesi — hetet-hetet. Ennyi pénzért lassan- az NB III-as focisták — még ha romlott is forintunk — a pályára sem mennék ki. .. Rossz időben születtem, rossz időszakban voltam focista — mesél tovább. — És mondja, neki bizony egy lakáson kívül semmi előnye nem származott a sportból. És említi Szojkát, a tarjáni labdarúgás legendás alakját, aki az aranycsapat tagjaként sem lett milliomos. Az sem marad kii eszmefuttatásából, hogy az ő korosztályának a profiélet sem adatott meg. Bár — és újra mosolyra derül — egy Sampdoria elleni kupa- meccsen, amikor a Fradi 6—1-re győzött az Üllői úton és ő három gólit lőtt, valamint élete legemlékezetesebb játékát nyújtotta, Otzwirk, az olaszok osztrák edzője megkérdezte az FTC szakvezetését: „Nem adjátok el nekünk ezt a gyereket?” Nem açitâk. Ám, ha ma ilyet mond egy nyugati klub, jó pénzért már mehet is a játékos. ☆ Aztán, a Fraditól elbúcsúzva, beszélgetésünket már a salgótarjáni emlékekkel folytatjuk. 1964-ben, első házasságkötésekor került a nógrádi megyeszékhelyre, s bár sérülésekkel bajlódott, 3 éven át játszott az SBTC akkori elsőosztályú együttesében. Mondja is kapásból az akkori ösz- szeál,látásit : Cserháti —Sándor, Ferenc, Oláh D. — Szojka, Toldi — Kökény, Básti, Horváth. Taliga, Jeck. És nyomban megemlíti, hogy nem volt állandó csapattag, miként azt is, hogy a S'técé után, amolyan levezetésként a Nagy- bátony következett. Pályafutása után aztán — edző-szakképesítéssel a zsebében — a Síküveggyár SE íeimőtltcsapatánál, rrrçajd az SBTC utánpótlásánál edzős- ködött. Ma, a Síküveggyár SE létesftménygondinoka. A fociltól azonban nem szakadt el, a Nógrádi Szénbányák kispályás csapatában szerepel és a Stéeé-öregfiúto együttese sem képzelhető el nélküle. •ír No és< a család. Nem utolsósorban, de utolsóként: beszélgetünk lányairól1, Beáról, Orsolyáról, Ernáról és Ivonnról. Bea, ma a magyar női kézilabda-válogatott és .klubcsapata, a Bp. Építők egyik erőssége, 20 éves. A 22 esztendős Orsó, az NB I-be.n játszó Lőrinci Fonóban kézilabdázik, míg Erna Mohácson tanul a kétnyelvű francia—magyar gimnáziumban, Ivonn, a legkisebb, a maga 14 évével szintén kétnyelvű gimnáziumba készül. Így, bár a gyerekek távol kerültek a fooipályától, a Kökény név, a sportban maradt. Az apa, Kölvgny József nagy örömére... Vaskor István Vidám gyászbeszéd egy születésnap ürügyén Harminchat év nagy idő. Na, persze attól függ, mihez képest — vetődik fel az emberben azonnal az ellenvélemény, s gondolkodásra késztet: Tényleg, mihez képest? Ahhoz képest, hogy e sorok írója még csak pajzán gondolatként létezett, amikor arcul ütöttük az imperializmust már futballban ugyebár. 1953. november 25-én, 105 ezer vérmes szigetországi szeme láttára húztuk ki a brit oroszlán összes fogát, szálanként. De hol van az már... Változnak az idők, s nem úgy, ahogy szeretnénk. Utolsó jelentős világbajnoki huszárvágásunk idején, 1966-ban is pasz- sziv szemlélő voltam még, lévén nyeretlen kétévesként a társadalomba való beilleszkedésem problémája foglalt el. Az elmúlt húsz esztendőben azonban nem sok babér termett hazánknak a foci nemzetközi porondján. Vagy ki sem jutottunk a vb-sorozatokra, vagy (ha mégis, ne adj Isten, sikerült) vegetáltunk, lásd: 1978, ’82, ’86..- Olimpiai szereplésről pedig már rég nem is álmodunk, hiszen magyar futballisták 1972 óta utoljára akkor láttak öt színes karikát, amikor éjfél elmúltával az asztalt verve késleltették a zárórát a Pipacsban. (Erre nem csak négyévenként van lehetőség..) Valahogy most az sem tud vigasztalni, hogy a labdazsonglőr brazilok is * majd’ két évtizede nyertek legutóbb világbajnokságot. Elég szembeötlő különbség van, mint látszik, haldoklás és haldoklás között is. A labdarúgásunk egén feltűnő (jobbára hulló) csillagok is pánikszerűen kapnak az első nyugati szerződés lehetősége után. A sokak által hőn áhított fogyasztói társadalom egyelőre csak focistáink profiként fizetett segédamatőr teljesítményeiben és szövetségi kapitányaink gyors ütemű „elfogyasztásában” mutatkozik meg. Mostanra odáig jutottunk, hogy már nem csak a csehszlovákok „jönnek”, hanem még a máltai „lovagrend” Busuttil által díszcsomagolt és gólvonalunkon túlra címzett .,ajándékait” sem tudjuk aktívummal viszonozni. Idei dicstelen ibériai szereplésünket hovatovább már csak egy szibériaival tudnánk kompenzálni. Mert nem arról van szó már régen, hogy a világ labdarúgásának lassan mozgó óriáskerekén most épp alul utaznánk, hanem arról, hogy le is kellett szállnunk. És ahogy most állunk, új jegyre sokáig nem lesz pénzünk... Ba/lázs József A MASZ-ban nem állt meg a munka — Fontos elnökségi ülés előtt
