Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-24 / 279. szám
1989. NOVEMBER 24., PÉNTEK NOGRAD 3 „ügy ereztem, itt a helyem” — Az elmúlt negyven év alatt a becsületes, eredményes munka huszadrangú kérdés volt. A dolgozó emberek nagy többségét ez tette fásulttá, érdektelenné, elkeseredetté. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus is sok tekintetben hasonló gazdasági retormcélkitűzéseket fogalmazott meg, mint jelen törekvéseink, csak akkor gyorsan visszarendeződött minden, mert a politikai reform nem volt szinkronban a gazdaságival. A másik nagyon lényeges különbség, hogy akkor még hittek az emberek a pártban, annak politikájában és a gazdasági helyzet nem volt ilyen mélyponton. Most ,a politikai reformok hihetetlen változásokat .mutatnak pozitív értelemben — kivéve a szélsőségeket —, ugyanakkor a gazdasági reformok messze elmaradnak a politikai fejlődés mellett. Az MSZP-kongresszus állásfoglalásával teljesen egyetértek, bízom a célkitűzései megvalósításában, mert maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszteiét, megbecsülését. Az MSZP programja egy keret, lehetőség a stabilizáció megteremtésére, a békés átmenet biztosítására, amit a párt tagjai tölthetnek ki, valóságos szocialista tartalommal. Az MSZP vezetőségi tagjai — többek között Nyers Rezső, Po'zsgay Imre, Horn Gyula, Kosa Ferenc, Németh Miklós — letéteményesei annak, hogy egy diktatórikus rendszerből, a demokratikus rendszer céljait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, valameny- nyi együttműködésre vállalkozó erővel összefog, hogy az ország békésen kijusson a jelenlegi válságból. Ez nem könnyű feladat, cselekvő követők nélkül nem megy. Az MSZP várja a reformokért tenni kész embereket. Én úgy éreztem itt a helyem. A jelenlegi kormány tiszteletben tartja a jogállam törvényeit, de vannak, akik ezt kihasználják. Gondolok itt a november 26-i népszavazásra,- milliók, fölösleges kidobására és az emberek félrevezetésére. Az első pontnak van igazi jelentősége. Ugyanis, ha a propagandára hallgatok, akkor igenre szavazok, s megszavazom azt, hogy nem én. az állampolgár választok köztársasági elnököt, hanem majd a képviselők helyettem. Elég felnőtt a magyar ember ahhoz, hogy tudja kire akar szavazni, ne fosszuk meg ettől a jogától. Az alkotmány szerint a következő köztársasági elnököt már úgyis a képviselőik választják. A másik három- pontot a parlament megnyugtató módon lerendezte, nincs szükség az ismételgetésre. Minél előbb meg kell választani a köztársasági elnököt. a képviselőket- Minden erőt összpontosítani kell a gazdasági élet fellendítésére. ez minden magyar ember érdeke. Bízom abban, hogy az MSZP egyik célkitűzése, az értékteremtő munka becsületének helyreállítása, mind anyagi, mind erkölcsi elismerése. visszaadja az emberek bizalmát, munkakedvét. Fellendül a gazdasági élet. Bízom abban, hogy összefogva elérjük, hogy gyermekeink. unokáink szabadabb légkörben nőjjenek fel és élvezhessék a jóléti társadalom előnyeit. Megyeri Gyuláné ny. gazdasági igazgató h. MSZP-tagALLA NÉPSZAVAZÁS 1989. november 26. r SZAVAZÓLAP 1. CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK UTÁN KERÜUÖN-E SOR A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGVÁLASZTÁSÁRA? (Amennyiben Ön igennel szavaz, azt támogatja, két ne a lakosság, hanem majd az mel szavaz, akkor azt támogatja, hogy a közvetlenül a lakosság válassza meg.) ...hogy On választhasson köztársasági elnököt *50 MSZP Milyen az Ön közérzete, mi foglalkoztatja ? A Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az előzetes számítások szerint, az idén is elfogadható esztendőt zár, amennyiben a közösen kialakított elképzeléseket nem torpedezza meg, valamilyen külső, elháríthatatlan- körülmény. A sikerhez még nagyon fontos, hogy milyen az alkotó munkát Serkentő közérzet. Ez utóbbiról érdeklődtem, a kovácsoló gyár- í észlegben. ☆ Az első pillanatokban is kituiúlkcdó, és kellemes fiatalember Bodó György sajtoló előmunkás, aki birtokosa a kiváló dolgozó és kiváló ifjúmunkás kitüntetésnek és 1 !)79-tői dolgozik itt. — Azt csinálom ami a kedvemre való. Azt viszont nem állítom, hogy meg va- gvunk fizetve. A két keresetből eddig még tudtunk építkezni is. Van egy tízéves ■ autóm. Pénzünk viszont most sohasincs. A legközelebbi fizetésig — egykét r.ap van hátra — háromszáz forintból kell kijönnünk. Bruttóban számítva nekem a fizetési cédulámon 12 ezer forint ran, a valóságban viszont 8—9 ezer forintot kapok. Ehhez jön még a feleségem keresete a két gyerek utáni családi pótlék. Azt kérdezhetné, miért vállalkozom 20—22 százalékos kamat mellett házépítésre. Mindig arra tülekedtem, — így most is —, hogy munkám után jobb legyen a családnak. A két iskolás gyermekem nincs el- k ényezte tve, megtanít j u k éket spórolni, mert annak idején mi sem kaptunk sokat szüléinktől. Megtanultuk; ha a pénzt nem őszijükbe, akkor hamar elúszik. A fogyasztói árak pedig követhetetlenül emelkednek. Ehhez még csak anfnvit: — jól kitolt velünk az állam, amikor bevezette a személyi jövedelemadót. Hogy van-e plusz lehetőségem — ismétli a kérdésit, majd így válaszol; — amíg nem építkeztem addig nyulakait tenyésztettem, s ezzel egészítettem ki a havi megélhetési költséget. Útra valóul még a következőkét mondja: — a vezetők bezzeg jó pénzt markolnak fel, a tévé is bemondta. (— Bábel Gusztávnak, az üzemvezetője. havi díja, bruttóban 15 800 forint, ebből 11 800 forintot kap kézhez. Kötelessége az irányítása alatt dolgozó 140» munkatársát. feladatokkal ellátni, a folyamatosságot megszervezni. Ő felel az itteniek testi épségéért, a határidők betartásáért. Az ő hátán csattan az ostor, ha nem jó a miinőiség, ha a selejtért levon a vevő. Neki a feladata, a gyárrészleg kapacitásának lekötése. Ha a felsoroltakon kívül az egyéb követelményeket is teljesíti, akkor prémiumban részesül.) t5t — Tizenhat éves koromban kerültem ide dolgozni — kezdi a beszélgetést, á jó kiállású, szavait megfontoltan közreadó Zat'rok Károly, sajtoló előmunlkás. — Egyelőre mindenütt csak a bizonytalanságról hallok. Üzemeket számolnak fel, szüntetnek meg. Nálunk is sok a legenda. Állítólag mi is rajta vagyunk azon a listán, ahol azok a gyárak szerepeinek, amelyeket a kormány a külföldieknek akar elad-ni. — Tényleg mi lenne, ha egyik naplói a másikra munkahelyet kellene változtatnia? — Fuícsa lenne, mert a jelenlegit nagyon megszoktam. Bizonyáia találnák más munkát is. Olyat, amivel el tudnám érni a mostani pénzem. Csakhogy ami most történik országunkban, abban nem sok jót látok. Mi nem sztrájkolni, hanem dolgozni akarunk. Ékkor élezzük jól magunkat, ez kell ahhoz, hogy a vállalat segítségével, a 350 ezer forintéit, 35 évre szóló öröklakásom részleteit tisztességesen fizetni tudjam. (Dr. Szabó István vezér- igazgató szerint, az Ipari Minisztérium álltat összeállított listán ugyan szerepel a vá.llaiat, de nem eladják, hanem alkalmasnak tartják külföldi tőke fogadására. A bizonytalanság érzését az is fokozza, hogy a gyárrészleg megrendelés hiányában na- perta csak 17 tonna terméket állít elő, holott kapacitása 30—35 tonnára szól.) ☆ A jól megtermett, barátságos, beszélgetésre kész Bánvik József, daraboló- csopoi tvezető, 1953 óta tagja a kollektívának, — Nem jó a hangulat. Idegesebbek. ingerlékenyebbek a dolgozók, mint korábban,, mert kevés a megrendelés, nincsenek úgy foglalkoztatva, ahogy szeretnék. Emiatt kevesebb a pénz is. Máskor pedig anyaghiány zavarja a folyamatos munkát. Dolgozó társaimmal együtt vallom: — nem vagyunk íendesen megfizetve. Az állam, a személyi jőve-, deiemadó bevezetésével pedig tovább csökkentette lét- bizonytalanságiunkat. Tetézi gondjainkat, hogy ilyen árak mellett, havi hét— "nyolcezer forintból megélni nagyon nehéz. Mint csoportvezető, tisztán 8—9 ezer forintot viszek haza. Akkor több ez. ha a szakszervezet által megengedett túlórát is felhasználom. Az érte kapott pénz egy részét ugyancsak elviszi az adó. De rá vagyunk kényszerülve! A fiam mosit szerel le a katonaságból. Az ő és feleségem keresetével együtt « biuttó kereset havonta, eléri a 18 ezret. Ennek fele elmegy a lakástörlesztésre, rezsire. Igaz, nekem és a feleségemnek már nem sok kell, de azért szeretnénk mi is jobban élni, a többiekkel együtt. Később azon meditál, hogy igaz-e amit egyesek mondanak: fizetési gondokkal küszködik a vállalat. (— Valóban, átmeneti gondjaink vannak, mert vevőink egy része nem tud időben fizetni. Nem csak mi kerültünk ilyen helyzetbe, hanem az ország sok más kifejezetten .jól dolgozó vállalata is. Az előbbiből fakadó problémákat eddig még sikerült megoldani — tájékoztat dr. Szabó István vezérigazgató.) Veinesz Károly H kis üzlet is lehet jo üzlet... Kábeldobot a bútorgyárban Szürke eminenciások va- gvu'nk — kezdi megállapítással Burda Sándor, az Ipoly Bútorgyár szécsényi Leány- vállalatának igazgatója. Nem tartozunk sem a jól- menő, sem a veszteséges vállalatok közé. Hogy ez a viszonylag elfogadható helyzet fennmaradjon, hitvallásunkká kellett váljon az a felismerés, hogy a piacon csak több lábon állva lehet megélni. Ezért már nemcsak a korábban megszokott közületi bútorokat gyártjuk, hanem a lakosságiakat is. Ezek mellett vállalkozásokba is belefogunk. Nemrég fejeztük be például a Budapest Bank rétsági fiókjának belső építési munkáit. Jelenleg pedig a balassagyarmati fiók hasonló alakítását végezzük. Ez a kettő már több mint tízmilliós vállalkozást jelent- Ebben az esztendőben harmincnégy milliós termelést céloztunk meg, negyvennyolc fővel. Ügy tűnik sikerül a tervünket teljesíteni. Valószínű, hogy a tervezett nyereség is meglesz. Négy-, ötmillió forint körül számítjuk... — Miben látja a fejlődés- lehetőségét? — Nem a mennyiségi, hanem a minőségi fejlődést kell ösztönöznünk. Ebben a gyárban már dolgoztak ki- Iencvenen is de kifizetődőbb az, ha csupán az optimális létszámmal működünk. A jövőt a rugalmasság jelenti. Most például azzal kísérletezünk, hogy kis átalakítással már ne csak bútort tudjunk gyártani. Tárgyalásokat folytatunk kis kábeldob előállítására. Ügy néz ki, hogy 4—5 főnyi létszám- bővítéssel és egy szinte jelentéktelen méretű beruházással újabb jövedelmező vállalkozásba kezdhetünk. Csak addig kívánjuk ezt a fajta kábeldobot gyártani, amíg a piac igényli. Hogy ez öt év, vagy három, esetleg tíz, még nem tudjuk, de az biztos hogy gyorsan kell reagálnunk a piaci kívánságokra. Csak ez lehet a jövőben a követendő magatartás. — Az ön által említett rugalmasság a kis vállalatok nagy előnye. — Igen, mindenképp. Ügy vélem az iparban többet lehet majd várni a kisvállalatoktól. (Persze ehhez a megfelelő gazdasági és pénzügyi feltételeket is meg kellene teremteni..) Vannak ugyan, akik még mindig a „monstrum" cégektől várnak csodát, ám egyre jobban belátható, hogy mint sok mindenben talán ebben is a kis lépések a célravezetőbbek. — Itt Szécsénvben azonban van már egy kábeldobüzem. Miért kell akkor egv bútorgyárnak hasonlóba belefogni? Nem lenne jobb. mondjuk, ha a keresett gyermekbútorokat gyártanák. — Nagyon kockázatos csupán a lakossági piacra támaszkodni. Igaz ugyan hogy most megnőtt a kereslet a gyermekbútorok iránt, de ez csupán időszakos és inkább az infláció miatt, az OTP-ből előszedett pénzeknek köszönhető. A kábeldobüzemnek egyébként nem érj meg gyártani azt a fajta dobot, amit mi kis ráfordítással megcsinálhatunk. Nekünk pedig a kis üzlet is jó üzlet. Ha tetszik, ez jellemzi egész üzletpolitikánkat... —cs—
