Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. NOVEMBER 22.. SZERDA NOGRAD 3 H szabadság szárnyakat ad az embereknek... Jfff.-s karrier A szervizben úgy kell dolgozni, hqgy a mjaszek legkö­zelebb is ide hoeza az autóját. Szonda A címzett hallgat, de vajon mit gondol? „Majd úgy szavazok, ahogy az uramV Nem túl nagy a csend a népszavazás körül. No nem politikai körökben, mert ot/t kétségkívül megy a hírverés. Felszólítások és ellenfelszólítások Hangzanak el (szavazz igennel, szavazz nemmel, ne is szavazz), pia. kátok, szórólapok, tv-reklámok hirdetnek és számítanak csatlakozásra. A címzett pedig hallgat. De vajon mit gondol? — A legnagyobb gondot mindmáig az elhasználódott géppark oikozza — mondja Paróczai Péter ügyvezető igazgató. Közel száz jármű­vel rendelkezünk, s ezek együttes értéke mindössze hárommillió forint. A tech­nikai hiányosságokat igyek­szünk szuperlelkesedéssel, szakértelemmel ellensúlyoz­ni. Eddigi eredményeink várakozáson felüliek, s bi­zonyosra vehető, hogy ele­get 'teszünk az idei célki­tűzésünknek1. Ez pedig a nulla szaldó... Ez év augusztus 3-án alakúit meg és szeptember elsejétől kezdte meg önálló életét a Tarján Transz Fu­varozási és Szolgáltató Kor­látolt Felelősségű Társaság. A Nógrádi Szénbányák fu­varozási üzeme és a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat hasonló részlege lé­pett „frigyre". Az induló törzstőke 16 millió, ebből a pénzbetét 4,8 millió forint volt, s a tagok fele-fele arányban részesedtek a va­gyonból. Hétfajta tevékenységet folytat a kft., ezek élén egy-egy cégvezető áll. Bel­földi fuvarozás, bel- és kül­földi személyszállítás, föld­munka, gépjárművek és épí­tőipari gépök javítása, gép­kölcsönzés. más cégeknek való anyagbeszerzés, személy- gépkocsik szervizelése és felújítása tartozik ■ a tevé­kenységek körébe. Egy 30 személy elhelyezésére alkal­mas szállodával is rendel­kezik a társaság, amelyet a szénbányavállalat salgótar­jáni volt vendégházában nyitottak meg. — A cégvezetők szabad kezet kaptak, teljesen ön­állóak a maguk területén — folytatja Paróczai Péter. — Ök szereznek munkát, biz­tosítják az elvégzéshez szük­séges személyi ' és tárgyi fel­tételeket, s ők osztják fel a bért is. A dolgozók hason­lóképpen nagyfokú önálló­ságot kaptak. Ez fokozott felelősség, de egyben lehető­ség is számukra. A szabad­ság és a bizalom szinte szárnyakat adott az embe­reknek, senkitnemikell ösz- tötkélmi. Lényeges szemlélet­beli válitozás tapasztalható, melynek jelei jól láthatók. Valóban, a lehetőségekhez mérten „megszépült” a volt fuvarüzem. Sehol egy eldobott szemét, festik, me­szelik az épületeket. A járművek tiszták, gondo­zottak. Teszik ezt a dolgo­zók önként, felszólítás nél­kül. No. és jól felfogott ér­dekükből! A gépkocsivezető­nek jó műszaki állapotban kell lennie a gondjaira bí­zott járműnek, különben nem indulhat fuvarba és nem kereshet. — Nálam egy gépkocsive­zető, aki 160—190 órát dol­gozik és 3500—4500 kilomé­tert vezet havonta, megke­resi a 18—22 ezer forintot — válaszolja érdeklődésem­re Kúti József, a teherszál­lítás és a salgótarjáni javító­műhely cégvezetője. — Vál­lalkozó szelleművé váltak az emberek, azon vannak, miként lehetne új fuvarokat szerezni. A cégvezető szerint, van fantázia a kft.-ban, s a le­hetőségek l^ésőbb csak ja­vulhatnak. — Miután megalakult a kft., azonnal tizenöt száza­lékkal felemeltük a fizikai beosztásúak bérét. Ám je­leztük: ezután többet is kell dolgozni! Az emberek értettek a szóból. Itt van­nak például a szervizelők Nekik elemi érdekük olyan körülményeket teremteni, hogy becsalogassák a kun­csaftokat. Ezen is fáradoz­nak. Olyan megbízhatóan kell elvégezniük a munkát, hogy a maszek legközelebb Is ide hozza a kocsiját. Ezen a téren is tapasztalha­tó előte'épés — közli az ügyvezető igazgató. Még megtudom tőle, hogy nálük megszűntek a vállala­toknál gyakori hosszú érte­kezletek. A cégvezetőkkel hetente egyszer, pénteken íreggel 9 órakor ültnek le és legkésőbb fél 11-re mindent meg kell beszélni. Mesélés, szószátyárkodás nincs, érde­mi a munka. Mert bár már korábban is mindenki tud­ta. hogy az idő pénz, ezt most már a saját bőrén is érzi. Végezetül a tervekről vál­tunk szót. Paróczai Péter készséggel beavat a nyilvá­nosságra tartozó elképzelé­sekbe : — A -szállodánkat ötven- személyesre akarjuk bővíte­ni. Éttermet, kis üzleteket is nyitunk, hogy a vendégek ellátása kifogástalan legyen, A jövő évtől „beszállunk” a nemzetközi teherfuvarozás­ba. A nagy lehetőséget vi­szont a nemzetközi turiz­musban látjuk, s tettünk már szerény lépéseket ez irányba. íme, így kezdődik egy kft. karrierje... Kolaj László Fotó: Bábel László Tóth Csaba: — Biztosan elmegyek szavazni. Sze­rintem az Országgyűlés megválasztása előtt kell egy biztos pont. Ez pedig a köztársasági elnök lehet. Tehát minél előbb meg kell választani. A többi kér­dés? Természetesen a munkásőrséget fel kell osz­latni, a pártnak ki kell vo­nulnia a munkahelyekről, a vagyonát föl kell számolni! Vagy szétosztani a többi párt között? Ez a program­juktól is függ. De a jóég sem tudja lassan, ki mit akar. Oláh Béláné: — Már hogyne mennék! Hogy mire kell szavazni? Hát, hogy jobb világ legyen ! Mert •most bizony igen nagy drá­gaság van. Juhász Ferenc: — He­lyeslem, hogy népszavazás lesz. Már évtizedekkel ez­előtt kellett volna. Nagyon örülök néki, hogy végre ide is eljutottunk. Eddig itt minden nagyon egyoldalú volt. Szépéket mondtak, mikor a tettekre került a sor, mindig rosszra foruft. Népköztársaság voltunk ed­dig, mégsem volt szavunk. Azt mondom, a nép válasz- sza meg a vezetőjét. Párt­tagként sem tudtam róla, hogy lesz kongresszus. Ki­lépek, nem politizálok töb­bet. Egy magát megnevezni nem kívánó hölgy: — Én már ezzel nem foglalko- " zom. De elmegyek sza-­vazni. Hogy mire kell vá­laszolni? Honnan tudná az:t az ember? Majd úgy sza­vazok, ahogy az uram. Én nem foglalkozom politiká­val. A tévé is rossz már hat hete. Meg hát nem is mon­danak ' ott mindig igazat. Bpdi Ferencné: — Tegnap volt éppen tanácsülésünk. (Én vagyok ugyanis ennek az utcának a tanácstagja.) Éppen arról esett szó, az emberek nem túlzottan tudják, mi is lesz ez a népszavazás. Személy sze­rint mindenre igent mon­dok. Mert ez így már nem mehet tovább. Az utóbbi tanácsüléseken például rendre az új tanácselnök jutalmazásáról kellett sza­vaznunk, Ráadásul már bele sem merik írni a na­pirendbe, mert akkor nem jönnének el a tagok. Most is tizennégyen voltunk a huszonnyolcból. De ha tud­juk, hogy újra a jutalmát kell megszavazni, el sem megyünk annyian sem. Dr. Molnár László: — Én aláírtam az SZDSZ gyűjtőívét Salgótarjánban, Ha vasárnap, akkor... Népszavazás. Az SZDSZ gyűjtötte alá­írások már voksoltak: a választópolgárok dön­teni akarnak. Arról, hogy a köztársasági el­nököt az országgyűlés előtt, vagy után vá­lasszák-e meg; arról, hogy a volt MSZMP (most MSZP) elszámol­jon-e vagyonáról, ~ an­nak eredetéről; hogy feloszlassák-e a mun­kásőrséget; hogy kivo­nuljanak-e a pártok (?) a munkahelyekről. Négy egyszerű kér­dés. .. Mely az orszá­got, a nemzedékeket megnyomorító pártál­lamot semmisítheti meg. Az MSZMP-főnix újra­éledni látszik. Most, vasárnap előtűnik majd, milyen bázissal. Négy egyszerű kér­dés. .. Mely lehetősé­geket teremthet. Vala­mi másra. Négy egyszerű kér­dés. .. Melyre minden­kinek felelni kell. és meg kell mondjam, na­gyon udvariasak voltak', felvilágosítottak. Még a szórólap is itt van nálam. Hozzá kell fűznöm, már korábban is elgondolkodtam néhány kérdésen. Kíváncsi lennék például, hogyan szerezte azt a vagyont a párt. A kisgazdák és síoc- demek ingatlanait mind megkapták, és még mást is. Ezekkel el kell számolnia! De a legérdekesebb kér­dés az, hogy a köztársasági elnököt vagy az Ország­gyűlést válasszuk-e meg előbb. A kiindulópont az lehet, hogy legitim-e a mos­tani' Országgyűlés, amit akkor „választottunk meg”, amikor még nemigen kér­dezték meg minket, azaz nem szavazhattunk másra, mint rájuk. Ennek az Or­szággyűlésnek a háromne­gyed része a volt (vagy ma is létező?) MSZMP tagja. Akkoriban ugyanis szavaz­tunk, mint a gép. A munkásőrség... Nagyon egyetértek vele, hogy fel kell oszlatni. Már ha orvosi szempontból nézem is, sok helyen megkérdőjelezhető: hogyan lehet alkalmas ilyen feladatokra 75 éves ember, amikor a hadseregben már 52 évesen megkapjuk az obsitot? Hogyan bírja a megterhelést a daganatos beteg, a rokkantnyugdíjas, a magasvérnyomású ember? Mert nem egyet láttam iiyen beteg vagy öreg em­bert ott „gyakorlatozni”. A másik érv a szervezet mel­lett az volt, hogy ezek az emberek a szabad idejüket szánják rá... Hát akkor mi­ért kaptak fizetést a gya­korlatok idejére? Ezek­alapján pedig lehetne min­den szervezetnek fegyveres testületé. Az hová vezetne? Különben a munkásőr­ség, a pártvag.von, a mun­kahelyi politizálás kérdésé­ben — valószínűleg az alá­írásgyűjtés nyomására — már döntött az Országgyű­lés. Legfeljebb megerősítő szerepe lehet itt a népsza­vazásnak. Úgy vélem, egyébként az emberek többségének fogal­ma sem lesz róla, miről is kell dönteni. Nem elég egyértelmű a szavazólap. Az SZDSZ röplapjain ezek a kérdések még közérthetőek voltak. Ezen a lapon pedig már nem tudni, mi is a kérdés. Este tíz órakor a város ” üzemeiben, gyáraiban I megszólaló csengők, kürtök, I szirénák érces hangja meg­állásra késztet megannyi i szorgos munkáskezet. Tom- I boló lóerőktől duzzadó gép- I sorok robosztus hang- és I fényözönét perceken belül j rejtélyes éji félhomály falja I fel. A gyárkapukon hömpö- I pölygő emberáradat a nép- j felen utcákat színes forga- I taggá változtatja. Helybéli- j eket könnyűszerrel egy-egy I kapualj már magával is j szippant, nemúgy a vidéki I emberek, akik napi munka I terhétől álmos mozdulataik I utolsó akkordjaként. az j ingázók tortúrájávol szinte i új életre keltik a már-már j kihalóban lévő vasút-, busz- I pályaudvarokat. A percek óráknak számf- : tanak. Az arcok unott egy- l kedvűségével csupán egyedül \ a világegyetem végtelen rónájáról letekintő Hold osz- I törik. Bágyadtan, kissé iróni- 1 kusan szemléli a „parányi Hétköznapi finálé sárga dobozkákba" zsúfolódó hangyányinak tűnő emberi sokaságot. Az autóbuszok a várost el­hagyva, óriás futószönyeg- ként sietve göngyölik ma­guk előtt az út betonját. Távolabb egy vasúti szema­for tűzvörös szikraesőt szórva kényszerpihenőre inti a kései, vándort. örökkévalóságként rémlő kinos fárasztó percek ropják ördögtáncukat az idegvégződéseken. Az utas­tér levegőjében megkopott zeneszó kavarog szétesőben lévő gondolatokkal. Munka­helyi kérdések, családi élet, anyagi nehézségek ezernyi szála pókhálóként kuszálódik tompuló elmékben. Az éj­szakai lepel alól hirtelen elő­bukkanó vonat fénykévéjé­nek lineáris éle azonban minden gondolatot lefejez. A szerelvény lomha méltó­sággal biccentve halad át a kereszteződésen, megkö­szönve elsőbbségét. Megvi­lágított ablakaiban elmosó­dott emberi arcokkal tova­tűnik az egyre mélyülő éj­jeli tájba. Guruló monstrumok eről­ködve folytatják útjukat ka­nyarokkal tűzdelt cserháti lankákon. A vidék élettelen- ségét egy őzpár szerelmi ná­sza töri meg. Majd a völgy­re néző útról aprófolvaink pislákoló fényét látván ön­feledt sóhajtások mellett halk szófoszlányok; - Végre megérkeztünk! Könyörtelen időmérőnk hosszabbra nyúló lába ép­pen most akad össze a ki­sebb sutábbal. Másodperce­ken belül új nap kezdődik. Ojabb nap. Az idő végte­lenjében, amely tüneményes földi képességével új arcok­kal színezi köznapjaink éle­tét.- kolbányi ­Varga Judit

Next

/
Thumbnails
Contents