Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

1989. NOVEMBER 20.. HÉTFŐ NÓGRÁD iz átalakulás útján Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán úton épülő B jelű lakóépületben, a télen is* foly­nak majd a munkálatok. Fotó: Rigó Divat, kényszer vagy... Timmer Zoltán igazgatá válaszol Az átalakulási törvény többirányú lehetőséget teremtett a vállalatok életterének bővítéséhez, fokozza a kezdeményező, vállalkozó kedvüket, az eddiginél jobban kibontakoztatja képességeiket, hozzáértésüket jó irányba mozduló fantáziá­jukat, bizonyos előnyöket nyújtó új vállalkozási formák valamelyikének elfogadásával. A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat már koráb­ban is kereste azokat a gazdasági formákat, lehetőségeket melyekkel növelhette, megalapozottabbá tehette termelési és gazdálkodási feladatait. Ez a folyamat az utóbbi időben fel­gyorsult. Egymás után... de hallgassuk meg a témával kap­csolatban Timmer Zoltánt, a vállálat igazgatóját. — Divat, kényszer, vagy tudatos előrelátó tevékeny­ség volt az elindítója, illetve a tovább folytatója az új gazdasági formáknak? — Közös érdekeket kép­viselő tudatosságról van szó. Első lépésként — élve az akkori gazdasági formák adta lehetőséggel — a vesz­teségesen termelő csőszere­lő üzemünket leányválla­lattá alakítottuk át. Lépé­sünk helyességét, az eddig elért gazdasági eredmények tanúsítják. A kezdeti nehéz­ségek után, a veszteség he­lyett nyereséggel járul a kollektíva önmaga létének, fejlődésének biztosításához, a vállalati nyereséghez, ön­álló jogi személyiként mű­ködik. Tevékenységének ele­jén, a termelési folyamatok­ban való összehangolás oko­zott több gondot, mivel a gyakorlatlanság zavarta a befejezések ütemét. Ez az­tán később megszűnt. Ez­zel egyidejűleg, 1983-ban, a vállalat szanálásának ide­jén, olyan szervezeti változ­tatásokat hajtottunk végre, — megszűntek á főépítés-ve­zetőségek — amelyek job­ban igazodtak a szanálás után kialakult vállalati nagysághoz. Az élet, a gaz­dálkodás javítása viszont egyre nagyobb követelményt állított elénk. Az újabb ki­hívásra úgy válaszoltunk, hogy a központban és a termelőszervezetekben is­mét szervezeti intézkedése­ket valósítottunk meg. Eredményeként a központ­ban több osztályt összevon­tunk, a termelőszervezetek új felállását is oly módon alakítottuk ki, hogy azok megfeleljenek a feladatok­nak. — Az ön által előbb ér­zékeltetett vállalkozó kedv, rugalmas igazodás mennyire jellemzi, illetve sajátja most a vállalatnak? — Folyamatról van\ szó, amelyet soha sem tekinthe­tünk lezártnak. Az újabb lehetőségeket az átalakulá­si törvény teremtette meg. — Mivel az építőiparban, a végcél, a létesítmény ba­táridőre, jó minőségben történő átadása érdekében koncentrált tevékenység folyik, sokan úgy véleked­nek: ha szétválasztjuk a különböző, de szorosan ösz- szetartozó szervezeteket, ak­kor a nyereségérdekeltség miatt háttérbe kerül a vég­cél. — Valóban az egymásba kapcsolódás komoly felké­szülést és irányítást igényel. Egy önálló szervezettel a nehézségek csak fokozód­nak. Ennek ellenére, nálunk két feladatra: tervezés és fuvarozás, kft.-t szervez­tünk. Az előbbi nem oko­zott és okoz különösebb gondot a vállalati folyama­tokba való beilleszkedésnél, mert tevékenységük azt megelőzően jelentkezik, na­gyon fontos és nélkülözhe­tetlen. Az eltelt rövid idő azt mutatja, hogy a műkö­dés jobb, eredményesebb, gyorsabb megoldásokat ga­rantál. Sokkal több gondot jelent és szervezést igényel a fuvarozókkal való együtt­dolgozás. Náluk ugyanazok­kal a nehézségekkel talál­kozunk, miint annak idején, az induláskor, a leányvál­lalatnál. Mivel teljesen ön­álló gazdasági egységről van szó, megszűnt a velük kapcsolatos ultasításos, pa- rancsolásos irányítás. Part­neri alapon kell együtt dol­gozni velük. Ez utóbbi egyelőre gyenge pontja még tevékenységünknek. Az új helyzet rákényszerít ben­nünket, a központot arra, hogy előrelátóbban, szer­vezettebben tevékenyked­jünk. Mivel az együttműkö­dés kölcsönös üzleti alapon folyik, érezzük a piac hatá­sát. A fuvarozók, a számuk­ra jobb lehetőséget kihasz­nálják, s e miatt a mi igé­nyeink teljesítése háttérbe kerül. Bízom abban, hogy a hosszabb távú együttműkö­dés, kiegyensúlyozottabb és mindkét fél számára elő­nyös üzleti kapcsolatot te­remt, s a fuvarozók előnybe részesítik a tőlünk érkező, biztonságukat szolgáló kí­ván ságcuk teljesítését. — Mennyiben érzi a tu­lajdonosi felelősség erősödé­sét? — Tapasztalataim vegye­sek. A tervezőknél nem ér­zékelem a takarékosságot, az erre való hajlamot, a fuvarozóknál információim szerint, a gépkocsivezetők, a nagyobb ösztönzés birto­kában, a korábbinál sokkal alaposabban gondozzák gépkocsijaikat, igyek&zeiriek azt állandóan üzemiképes állapotban tartani, — A kiszivárogtatott In­formációk szerint, jövőre az állam, a 18 százaiékor köte­lező osztalék bevezetésével még nehezebb helyzetbe hozza az állami vállalato­kat, amennyiben az előter­jesztést az Országgyűlés is jóváhagyja. E miatt, többen a tönkremenetel, a veszte­ségessé válás elkerülése mi­att, sietnek az adókedvez­ményt biztosító új gazdasá­gi formák valamelyikét fel­vállalni. Mások pedig így fogalmaznak: kinek az ér­deke az állami vállalatok tönkretétele? — Mi továbbra sem me­nekülni, hanem alkalmaz­kodni kívánunk a követel­ményekhez. Ennék jegyében keressük a számunkra leg­optimálisabb megoldásokat. Sem számításaink, sem elő­zetes adataink nincsenek ar­ra, melyik új gazdasági for­ma lenne a legelőnyösebb, a kollektíva számára. Annyit viszont mondhatok, hogy újabb két kft. alakulása van folyamatban — fejezte be közölnivalóját Timmer Zoltán. — Köszönöm a válaszait. Yeltesz Károly A tömegek elszegényedését mindenáron meg kell akadályt* Pártok szociálpolitikai elképzelései Az ország lakosságát egyre inkább fenyegeti a töme­ges elszegényedés veszélye, s ezt mindenáron meg kell akadályozni — vallják egyöntetűen a különböző pártok és szervezetek, ám programjaikban a megoldást különféle­képpen körvonalazzák. Elképzeléseikről, formálódó szo­ciálpolitikai programjaik főbb eleméről érdeklődött az MTI munkatársa több politikai párt illetékesétől. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői úgy gon­dolják, hogy a szociálpoliti­kai célokat az állami újra­elosztási rendszer zsugorítá­sával, nem pedig kiterjesz­tésével kell elérni. Ehhez legjobb eszköznek az egyé­ni és közösségi 'kezdemé­nyezések, erőfeszítések ösz­tönzését, a kisebb közössé­gek és önkormányzatok sze­repének növelését tartják. Elsősorban nem segélyt akar­nák adni azoknak, akiknek eltartottjaik vannak gyer­mekekről, öregekről, bete­gekről kell gondoskodniok, vagy azoknak, akik családot, egzisztenciát akarnak alapí­tani, hanem azt kívánják, hogy á társadalom például az adózás mérséklésével, an­nak átcsoportosítása útján segítse elő. hogy az érintet­tek maguk tudják megoldani problémáikat. Ám bár­mennyire is nagyra tartják az egyéni és y kisközösségi erőfeszítéseket és az önkor­mányzatok szerepének nö­velését, tisztában vannak azzal, hogy számosán külön­böző okok miatt egyáltaláh nem, vagy csak kevésbé ké­pesek önmagukról, család­jukról gondoskodni. A ke­reszténydemokraták szerint az ő segítésük és támogatá­suk jelenti a szűkebb érte­lemben vett szociálpolitikát. Itt kétféle módszer együttes alkalmazását tartanák cél­szerűnek: egyrészt bővíteni kellene azt a kört, ahol a kisközösségek megoldhatják saját problémáikat — pél­dául nagyobb, több generáció együttélését alkalmas laká­sok építésének lehetőségé­vel —, másfelől pedig az ál­lamnak arra kellene ösztö­nöznie — például adózási kedvezményekkel — az ön­kéntesen működő társadalmi szervezeteket, egyházakat és más intézményeket, hogy a rászorulókat segítsék. A Magyar Demokrata Fó­rum le kívánja szűkíteni a szociálpolitika fogalmát. Mégpedig oly módon, hogy az öregség, a betegség, a több gyermek nevelésével, illetve a lakás fenntartásá­val járó kiadások ne tartóz- . zanak a szociálpolitika kere­tébe. A kifejezetten szociál­politikai problémák — el­sősorban rendkívüli esetek — megoldásában az MDF is nagyobb szerepet szán a jövőben a szakszervezetek­nek és az egyházaknak. Nem tartják jónak a társa­dalombiztosítás jelenlegi rendszérét, véleményük sze­rint 3—4 biztosító intézetre lenne szükség. ami a va­gyoni viszonyok reformjá­val együtt, már 5 éven belül megvalósítható­A Fidesz is úgy látja, hogy a gazdaság jelenlegi átala­kulása széles rétegeket hoz egyre reménytelenebb hely­zetbe, akik saját erejükből már nem képesek a kilába­lásra. Megoldásként azon­ban nem az egyedi segélye­zést javasolják, hanem egyebek között oktatással kombinált közmunkák szer­vezését. Szorgalmazzák a szociális munkások hálózatá­nak kiépítésétf akik közre­működhetnének a nehéz élet­helyzetek felderítésében és az elesettek érdekképvisele­tében is. A Fidesz javasolja a családi pótlék kiterjesz­tését alanyi jogon a pá­lyakezdő munkanélküliekre is. Indokolatlannak tartják a munkanélküli segélyre való jogosultság elbírálásánál, hogy megkülönböztetik a felmondással kilépetteket. Jö­vedelemfenntartási szem­pontból elengedhetetlennek ítélik bizonyos szociálpoliti­kai juttatások. például a családi pótlék munkavi­szonytól való függetlenítését. Az SZDSZ véleménye sze­rint, a szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpoliti­ka intézményrendszere már nem képes garanciát nyúj­tani arra, hogy megakadá­lyozza széles néprétegek el­szegényedését. Úgy . ítélik meg, hogy a kiszolgáltatott­ság ellen az alulról szerve­zett ellenőrzés nyújthat va­lamelyest védelmet. Ezt a feladatot a helyi vagy terü­leti szinten szerveződő szo­ciális érdekvédelmi csopor­tok láthatják él. amelyek létrejöhetnek egy-egy ''füg­getlen politikai szervezet keretein belül vagy több szervezet összefogásával. Az elmúlt hónapokban már több ilyen csoport alakult, példá­ul a Hajléktalanokért Tár­sadalmi Bizottság, az Egri Szociális Unió, a Miskolci Gettóellenes Bizottság és a XIII. kerületi SZDSZ Iskola­étkeztetési Alapítvány. Mű­ködésük tapasztalatai azt bizonyítják, hogv a nyilvá­nosság erejére támaszkodva olykor jelentős er edmények érhetők el. Szükség '-mn azonban az önszerveződésen túl pótlólagos forrásokra is. Megengedhetetlen hogy a betegek ne juthassanak hoz- zà a szükséges gyógyszerek hez csak azéft, mert a fel­emelt árak számukra meg fi - zethetetlenek; hogy gyere­kek éhezzenek csak azért, mert szüleik nem tudják be­fizetni a gyerrnekihtézmé-- nyék megemelt étkezésiért tésí díjait; hogy villany nél­kül maradjanak ’akásorc. mert a bennük élő családok nem tudják kifizetni a számlát, vagy hogy a lak­bérhátralék miatt kilakol­tassák őket; hogy tartós jo-y vedelemkiesés sújtson csaiá dókat. Mindezt figyelembe v> el­addig, amíg az új parla­ment új szociális döntéseke nem hoz, az SZDSZ több] azonnali .intézkedést követein Haladéktalanul szükség ősi­nek tartják- a 70 éven felü­lieknek, a létminimum szint­je alatt élő- családoknak, a súlyos-,- krónikus betegjei­ben szenvedőknek, val'imnt a három és tnbb gyermeket nevelő családok gyerekeinek ingyenes gyógyszerellátását Ugyancsak alanvi jogon, té­rítésmentes közel keztetést követelnek 'a létminimum . szintje, alatt élő családok gyermekeinek. Mindez — több más követeléssel együtt — akkor lenne megvalósít­ható, ha a városokban Ki­alakulnának a tanácsi appa­rátustól teljesen független társadalmi bizottságok, ame­lyek ■ felmérik a lehető­ségeket, s kidolgozzák a meg­oldás módjait. A szociálpo­litikai teendője pénzügyi for­rásait. az SZDSZ elsősorban a tanácsok segélyezési kere­teinek növelésében, a sze.- > mé'.yi jövedelmek legmaga­sabb sávjának nagyobb mértékű adóztatásában, s a lakásépítési hitelek kamatai­nak növelésében látja. Min 1 ezt persze differenciáltan, mert például csak a 60 nég\ • zetméteresnél nagvobb fa-} kások építése esetén kivár ­ják emelni a kamátterhekci.. Becsléseik szerint a szemé­lyi jövedelemadó legmaga­sabb sávjának emeléséből 5 milliárd, a nagvobb laká­sok építési kölcspneinek Ka­mataiból pedig mintegy 6 .milliárd forintot lehetne szo­ciális támogatásokra fordí­tani. Egy „kis ügy” tanulságai Prédának szánt postaládák? Még most felnőttfejjel is örülök, ha le­velem érkezik. " Eddig azonban csupán az töltött el jó érzéssel, hogy barátaimról, ismerőseimről, hozzátartozóimról tadhat­tam meg friss híreket. Ám most már tu­dom, hogy annak is örülnöm kell, hogy valóban megkapom azt a bizonyos leve­let. .. Kis ügynek látszik amivel az egyik ol­vasónk állított be hozzám. Elmondta, hogy Salgótarjánban az 1-es postahivatalban olyan levélszekrényekben gyűjtik a leve­leket, illetve a totó- és lottószelvényeket, amelyekből minden nehézség nélkül bárki ki tudja emelni a küldeményeket. A do­bozokon ugyanis jó 3 centiméter széles nyílás tátong a nem túlságosan nagyra méretezett dobozok hamar megtelnek, s így a benne lévő levelek még könnyebben hozzáférhetőek. Tekintve, hogy a Magyar Posta a totó­lottó szelvények célba juttatásáért és a si­mán feladott levelek kézbesítéséért han­goztatotton semmifajta felelősséget nem vállal, talán közérdekű lehet olvasónk ész­revétele. Ezért utánajártam a dolognak. Már első próbálkozásomra öt levelet si­került megkaparintanom, s a déli csúcs- forgalomban akár észrevétlenül zsebre is tehettem volna azokat... Bláziné Sziklai Katalinnal, a Postahiva­tal vezetőhelyettesével azon melegében megosztottam a tapasztalataimat. — Eddig még nem fordult elő, hogy ügyfeleink ilyen panasszal éltek volna. Ar­ra most sem tudok azonnali ígéretet tenni, hogy a ládákat kicseréljük. De minden­képp megvizsgáljuk az észrevételt, és ha lehet, igyekszünk segíteni a dolgon .. De ha ügyfelünk a levelét olyan fontosnak érzi. addig is beadhatja bármely munkatár­sunknak az ablak mögé, vagy elhelyezheti azt az utcán falra szerelt fémládába. ! Valószínű, hogy még sénki sem jelent­kezett, akinek a levele vagy éppen nyeret­len totószelvénye eltűnt. Ám úgy vélem, nem szabad lehetőséget hagyni arra, hogy az eddig is tapasztalható „elkeveredett" küldemények tovább szaporodjanak. A Pos- j ta ugyanis szolgáltatást végez. S a szolgál­tatás tudomásom szerint értünk, állampol­gárokért van.... —cs—

Next

/
Thumbnails
Contents