Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
« 4 NÓGRID 1989. november 18.. SZOMBAT A látogató nem idegen Salgótarjánban sem... 4 világgal való birkózásból születik meg minden Konrád György szerint az emberek mar nem burkolóznak jelmezarcba A tel lemi élet igencsak megpezsdült azóta Salgótarjánban amióta a Palócföld szurkos* tősége beindította Kortanaink cinr'.mel irodalmi v>rt aulát. A szervezők kitűnő munkát végeztek: a leg- utóbbi vendéget, Konrád Györgyöt is telt ház fogadta, Mizi ny húsz esztendeje már,‘ hogy karcsú kis kötete à tátogató megjeleni, Fe! - - kavarva tele a posványtis állóvizet, vitákra ingerelve1 kénvs. .öntve. a fejüket ho- mokto;, dugókat. .,A társadalmi együttélés üzemiavarai" láma ,ii i-.)i még tabunak .számított. L'épett-e előbbre a w ......- it. 'ay. oldódott-e meg v alami ágiból a probléma- halmazból. ami kiváltotta a nőiig is legismertebbnek és legsikeresebbnek számító müve megírását'.’ kérdezem ■ találkozót kővető de- *1: - '-te. y. után a szerzőt. A látogatóban leírtakból m m ol> an sok dolog Vc-’i-.\.nt Ha gyfeori ípyám- üg;. es kollegákat kérdezek, ft'.ik meg most is a szakmáit-a d '.igaznak, ázt tanúsíthat iák. hágj ami volt nagyjából maradt■ Csak kevésbé s .geryek az emberek! A Sí.etniKíetem inkább átalakul!-.. , ; t ha jól emlékszem : — Hogyan lesz valaki hi- •j; »flinókból művész? •••'« • . hogy eredetileg is eine lenni, már k.uu ‘ól fogva. Hiva» : /ért megy, mert r ■■■:.. I j i van. és meg kell nők - nekilátni, mivel még »•> ■ á elep élményeri-p ' 5'. ovH:kfôtettero (az is- áH-siá?.i3n 30 é- í1'-: után L•'!>:'■' ; 1 ' Ltllk' CSLtK érfttt f e. ) n 61 é • K ü i tó kx. ;. ma - tematikusoknál, zenészefe.- . él t.i-i'/" ez a periódus másként igaz! náluk jóval kórábo.'n megmutatkozik a íéh*»tcé;,. 56 'lián lettem gl án 'ígv.i előadó. Irodalmi .ül«# .nié* adódott volna, de sokakkal belső okok miatt run, ok-mmm egvjtttnűküdni. Inkább vállalta a Né- acih /[.ási.ló-i sorsot: amíg jobb bor nem jő. addig mű- f >r,titánból kell élnie? Felállásban I960—85 közén a Magyar Helikon e.-l lektorként tevékeny k «Hem. klasszikusokat szer’-'é.sztettem. Tudtam oroszul. és franciául. Balzacot, Tolsztojt ét Dosztojevszkijt fordítottam s itt sok mindent megtanultam mert a fordítás inaskodásnak is jó. fi medereket mondatról mondatra, szóról szóra végig kellett olvasni. Ezt az iskolát ajánlanám a fiatal szerzőknek, nersze politikai kényszer nélkül. Akkor én nem is képzeltem, hogy csak az irodalomból fogok megélni. Ezt úgy tekintettem, mint egy szép magánügyet, passziót. De ahhoz, hogy azt és úgy írhassam meg, amit és ahogy én akarom, ahhoz civil mesterséget kellett választanom Ezért aztán városszociológus lettem, lehetőleg távol az irodatmi üzemtől. — Milyen művészi haszna volt abból, hogy annak idején indexre kerültek művei, s itthon Csak szamizdatban terjeszthették a bátrabbak? — Sohasem gondoltam a szerkesztő arcára, miközben írtam- . — Az utóbbi hónapokban ismét „hivatalos” íróvá lépett elő, sőt megjelent a politikai élet színterén, porondján is. Hogyan jutott el a Szabad Demokraták Szövetségéhez? — Az SZDSZ-ben sok olyan barátom van. aki a demokratikus ellenzék tagja volt. Számomra ók nyújtották azt a lehetőséget, hogy napvilágot láthattak munkáim — igaz csak szamizdatban — a nyolcvanas években. Ez a közösség nyilvánította ki szolidaritását velőin. Ez volt az a külön műhely és az az otthont nyújtó sziget a társadalomban, amely akkor a legmegbízhatóbb kapcsolatot jelentette számomra. Megtisztelőnek és politikai karrierem maximumának tartom, hogv az SZDSZ Országos Tanácsának tagja lehetek, Pártunk 40—45 százaléka értelmiségi,, 55 százaléka pedig fizikai dolgozó vagy kisiparos. Zsidók is vannak benne, de nem többségben. Ez az a párt, ahol nincs antiszemitizmus. — ön a zsidó értelmiség markáns alakja. A most formálódó új Magyarországon milyen küldetése van a zsidóságnak, ugyanis Elie Wiesel a Zsidónak lynni című esszéjében így fogalmazott: ,,a zsidóságnak kettős feladata van: harcba szállni a semlegesek önelégültsége (mert kiszolgálják a hóhérokat) és a gyilkosok gyűlölete ellen? — Én nem látok sok bölcsességet az ilyen nagy igényű Kifejezésekben. Bármilyen népnek, sokaságnak nincs ilyen megkülönböztetett küldetése. Az emberiségen belül a személyeknek van szerepük, akik maguknak valamilyen feladatot adnak. A zsidók annyi mindenfélét csináltak már a történelemben és napjainkban, hogy nem tudnék rájuk húzni egy ilyen összefoglaló általánosságot. Másságuk természetesen irritáló annak, akit irritál. Engem nem zavar, mert én örülök annak, ha egy ember más. Ez nemcsak a zsidóság ügye. Az övéké is, de a kisebbségeké is, így a magyaroké is Erdélyben. Ha egy közösség, amelyet bántanak, s nem védi, sőt hagyja magát megsemmisíteni, akkor minden okunk megvan a a szégyenkezésre. Ebben a térségben feleslegesen és megbocsáthatatlanul sok időt fecséreltünk el az értelmetlen beletörődéssel. A szakmai, a tudományos és a politikai életből nem vagyunk kitiltva intézményesített politikai antiszemitizmus révén. Országunkban szerencsére nem akad egyetlen olyan párt sem, amely az itt-ott felbukkanó népi antiszemitizmust a zászlajára írná és ezt a politikai antiszemitizmus rangjára emelné. Ez politikailag inkább marginális lesz Magyarországon, semhogy a centrumba kerülhessen — Az ankéton azt fejtegette. hogy egy amerikai mondás szerint végzet, sors nincs, csak hiba, amelyet ki kell javítani! Kis hazánkban mit lát a legsürgősebben kijavítandónak s a bajok orvoslásában, mint író, mit tehet? — Politikusként a demokratikus jogrend szilárd kiépítése érdekében a régi törvények és jogszabályok sorozatának megsemmisítését tartom fontosnak, azért, hogy az emberek szabadabban lélegezzenek. De hát ez messzire vezet és részletekbe nyúló kérdések. Mint írónak — úgy képzelem — az a dolgom, hogy gyakorol jam a mesterségemet. És minthogy a mesterség maga szellemi fölülkerekedés körülményeinken. Valamilyen módon a nem-Énnel, a világgal való birkózásból ■ születik meg minden valamirevaló alkotás. Az írók felderítő funkciót látnak el, mert megfogalmazzák. ezt a küszködést és kínlódást. — A kultúra nemcsak eszköz, de vissza is hat a politikai cselekvés módjára. Uralkodnak-e nálunk a szellem erői a társadalom felett? — Minthogy nincs olyan testület és intézmény, mely a sz.ellemet képviselné. így az mindig egy-egy emberben mutatkozik meg. Az jő dolog, hogy az önálló gon- latokkal rendelkező ‘ emberek ma ki is mondhatják azokat mások előtt, megjelenhetnek a személyek a közélet színpadán : nem burkolóznak testetlen, névtelen általánosságokba, jelmezarcba. Még a politikusoknak is saját arcuk kezd lenni. Ha nem is nagyon értenek egymással mindenben egyet, de a liberálisok, a szociáldemokraták, a zöldek abban egyek, hogy respektálják a másik különbségét. másságát, megbecsülik egyéniségét, személyiségét. Az átlag tévénéző is észreveszi, hogy érdekesebbeket mondanak a különböző fórumokon. Am bújhatnak a primadonna vagy a bolond álarca mögé, egyre kevésbé tudják megtéveszteni őket. A jövő pedig azért biztatóbb, mert az egyszerű emberek is megmutathatják igazi arcukat, ezáltal leszünk erősebbek. Bnzafalvi Győző A barátság templomai Farkas András tárlata Vácott A képzőművészet iránt érdeklődők november végéig tekinthetik meg a váci művelődési házban Farkas András festőművész tárlatát A Balassagyarmaton élő mester tájképekkel, Madách, Petőfi, Móricz, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Shakespeare műveihez készült illusztrációkkal és portrékkal mutatkozik be. Tájképei egy részén régi erényét, a rálátá- sos kompozíciók iránti érzékenységét csillogtatja meg, Egy fővárosi művészeti szaklapunk már 1944-ben is felfigyelt erre, s most olyan képén, mint a Hajnal címűn, immár a legérettebb felfogásban él ezzel a képalkotási móddal. Üjabb jellegzetessége művészetének, hogy vonzódik a szimbólum értékű megfogalmazásokhoz. A kondás mély horizont előtt a magyarság alkati-lelki tulajdonságait szublimáló müti- kus alak, az a szegényem- ber-íiigura, akit már Fülep Bajos is a magyar művészet központi témakörei között tartott számon. A Tejöntő című képet a modern művészettörténeti terminológiával transz- avantgárd alkotásnak nevezhetjük, amely újra felveszi a múlt művészetével a dialógust. Vermeer hasonló című képére játszik az új, nagyon is lokális jellegű tartalommal. Illusztrációiban Farkas András az irodalmi művek lényegi tartalmait ragadja meg, nem utolsósorban azzal, hogy a rajzstüust a mondanivalóhoz igazítja. A kiállításon különös jelentőséget kaptak a portrék. A felvilágosodás korában írók és képzőművészek körében járta az a szokás, hogy gyűjtötték és kiállították az ismerősök és a barátok képmásait. „Freundschaftstempel” — így nevelték, barátság templomainak tartották az ilyen — Goethe által is magasztalt — együtteseket. A képsorozatokat az arcok fiziognó- miai sajátosságai ellenére összefűzte a szellemi közösség. Ilyen művek alkotására csak alapos felkészültségű festő vállalkozhatott, aki felismerte a néhány azonos vonzásban — a magába forduló tekintetben, a szelíd tartásban, a kérdő, vagy be- lenyugvó gesztusű kezekben — a rokon lelkeket. Farkas András a műfaj igazi mestere. Kiállításán — mutasson be fiatalt, vagy az élet delelőjén túljutottat — közös érték mögé felzárkózott emberekről szól. Portréiról sugárzik, hogy modelljei értelmes életet éltek és élnek, s akár ismerik egymást, akár nem, ugyanazzal az evoéval üdvözlik a születés és a halál között eltöltött időt. A keretek által kijelölt pálya megfúrása mindannyiunknak fontos valamiért. v A Jó pásztor fiatalemberének a karjai között tartott bárányért, s ahogy fölébe hajol kincsének Farkas András képén, tudjuk, hogiy a bárány szimbolizálta elvont tartalmakért is. A művész édesanyjának arca a háttér sötétjéből ragyog ki... A néző érzékelheti: már csaik az emlékezetben van jelen. Neki ezért a fiúi emlékezetért volt érdemes létezni. És Farkas András sorra felruházta látható és kiérezhető jelekkel az életcélok attribútumaival portréit. A cigányíiú-tanítvány kezébe egy gitárt helyezett — a szellemi fölemelkedés mutatójával ajándékozta meg. Feleségét prémes kabátban, kesztyűben ábrázolta —, ahogy Rubens kedvelte festeni feleségét —, hogy az élét jelképes, nagy társai szintjére emelje. Jó volt ott lenni a megnyitón, a középen, a barátság templomában látni a művészt magát. Rituális esemény részesei lehettünk... Dr. Szabó Péter Bakos Ferenc: Vénusz Tűzzománc-kiállítás Nógrád megyei képzőművészek által készített tűzzo- mác képekből nyílt kiállítás Salgótarjánban, a Pető- falvi Lajos Általános Iskolában. A képeket a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár galériájának anyagából válogatták ki a rendezők. A húsz alkotó közel télszáz alkotása december 5-ig tekinthető meg. (Fotó: Bábel Lászlói Hegedűs Morgan: Tapló Földi József: Mozgásban
