Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
1989. NOVEMBER 17., PÉNTEK no<;rai) Az idén 33 millió kétszázezer forintos árbevételt tervez a Nógrádi Béke Termelőszövet kezet az ipari melléküzemágainak tevékenységéből. A budapesti MŰFÉM részére kü lönféle laborberendezéseket és kulikocsikat szerelnek össze az itt dolgozó asszonyok. Duna—Alpok—Adria Kísérleti terepet hoztunk létre... Üj modell az együttéléshez Valószínűleg az európai közös ház egyik — keleteurópai, esetleg délkeleteurópai, vagy balkáni? — szögletét vetették meg a Budapesten hét végén aláírt négyes együttműködési okmánnyal. A kezdeményezés újszerűsége, hogy tömbök közötti: egy NATO- és VSZ-tagország melleti egy semleges és egy el nerh kötelezett ország között sző a remény szerint új politikai és gazdasági együttműködési szálakat, oldva ezzel Európa jelenlegi tömbökre osztottságát. „Kísérleti terepet hoztunk létre, új típusú integrációs együttműködés terepét egy kényes térségiben, amely mindkét világháborút megelőzően konfliktusok forrása volt, és ahol most megkezdhetjük az új Európa kialakítását” — mondja Gianni de Michelis olasz külügyminiszter, aki egyik kezdeményezője a Budapesten formába öntött új együttműködési formának Először pontosan egy évvel ezelőtt beszélt már róla nekünk, magyar újságíróknak. akik akkori budapesti útja előtt kértünk nvilatkozatot tőle. Akkor még senki sem gondolta, hogy a változások olyan viharos gyorsasággal követik majd egymást. De, ő, az Olasz Szocialista Párt egyik vezető embere — mint sokan mások is — érezte, hogy készülődnek a változások. S, a 'tömbök közötti együttműködés gondolatával éppen ezt a változást igyekezett elősegíteni. ..Egyik részvevő számára sem arról van szó, hogy hátat fordítson annak a szövetségnek és gazdasági tömörülésnek, amelynek tagja, hanem arról, hogy bővítsük, az összekötő szálakat: utakat építsünk, vasút- és távközlési vonalakat létesítsünk, a kisvállalatokat hozzásegítsük, hogy egymásra találjanak, közösen nézzünk szembe a környezeti ártalmakkal ebben a térségben, amely a Duna völgyét, az Alpokat és az Adria mellékét foglalja magába.” Magyarország, Olaszország, Ausztria és Jugoszlávia mellé távlatban csatlakozhat majd Csehszlovákia és Albánia is. „Politikai, gazdasági és kulturális összetartozást kell kialakítanunk. Űj modellt az együttéléshez, az európai közös ház egyik szögletét” — mondja de Michelis. Á külügyminiszter határozott szerepet szán Olaszországnak ebben a térségben. Közép-Európa északi zónájában az NSZK gyakorol szinte kizárólag vonzást és befolyást, magyarázza. Bonn azojiban — Rómában legalábbis így látják — mindent a német egység szemszögéből kezel és ítél meg. Az európai és kelet-európai viszonyok kiegyensúlyozottabbá tételéhez Olaszországnak szerepet kell vállalnia a déli zónában — hangoztatja de Michelis, aki jól látja annak veszélyét, hogy ebben a térségben a nemzetiségi indulatok és a gazdasági helyzet romlása ismét káoszba torkollhat. Stabilizálni és európaibbá tenni a Balkánt — ez a háttérben megbúvó cél Róma oldaláról. Nekünk, magyaroknak természetesen Európa felé jelenthet kaput ez az új együttműködési keret, amelynek előzményét az Alpok—Adria munkaközösség jelentette, megyeitartományi szintű együttműködéssel. Egyes olasz körökben viszont felmerült az aggodalom: vajon nem hátráltatja-e ez a „mini- integráció” Olaszország részvételét a nyugat-európai közösség piacegységesítésében. De Michelis szerint éppen ellenkezőleg: az EGK-nak teremt hátországot az új csoportosulás. amely közelebb hozza egyben a nyugat-európai integráció felé törekvő (de belépésről egyelőre nem is álmodható) kívülállókat, Ausztriát, Jugoszláviát és Magyarországot. „A nyugat-európai politikai és gazdasági egyesülést koncentrikus körök alkotják. A mag az EGK. ahol gyorsítani kell az egységesülést, ha nem akarjuk veszélyeztetni az eddig elérteket. A magyar- olasz—osztrák—jugoszláv együttműködés egy külső kör, amely egyengetheti a közeledést” — mondta Claudip Martelli miniszterelnök-helyettes is. Kimondatlan, de szinte magától értetődő: akkor, ha a térségben a pluralista demokrácia és a piacgazdaság nyer fokozatosan teret. Sokan viszont azt feszegették: csupa hasznos és ígéretes együttműködési elgondolás merült fel Budapesten (közlekedés, környezetvédelem, távközlés), de hol van minderre az anyagi fedezet? „Ilyen nincs — mondta Martelli —, mert ez nem fejlődők támogatása, vagy segélyezése, hanem egyenlők közötti , együttműködés.” Amit valószínűleg úgy kell érteni, hogy mindenki any- nyit várhat vissza az új keretben, amennyit maga belefektet. Korai lenne, persze, ítéletet mondani. Maguk a részvevők vonják majd meg a mérleget jövő nyáron Olaszországban, valószínűleg Velencében, külügyminiszteri értekezleten, ahol esetleg az új regionális integráció jogi kereteit is véglegesíthetik — feltéve, hogy életképesnek bizonyul, és lábra áll addig. SZDSZ-fórum a mezőgazdaságról Az első lépés: tula jdonreform Áz elnökök nem bólogattak A bérmunkások és tisztviselők társadalmából a tulajdonosok társadalma felé kell. hogy kilábaljunk a ma gazdaságunkban tomboló strukturális válságból — így foglalhatnánk össze röviden Juhász Pál közgazdász szociológus gazdaságunkról adott jellemzését. Mindez azon a fórumon hangzott el, amelyet az ‘SZDSZ balassagyarmati szervezete rendezett a mezőgazdaság reformjának kérdéséről. Az előadó Juhász Pál, aki maga amúgy a szervezet gazdasági programjának egyik megalkotója előbb a népgazdaság néhány akut gondjáról beszélt. A meglévő szerkezeti válság sem ugyanolyan, mint Nyugaton. Amíg ott azt jelenti, hogy az emberek és az állóeszközök rosszul vannak elhelyezve, addig nálunk azt,’ hogy nem a piac, hanem a bürokrácia alakította ki. A szerkezetet alkotó vállalatok már csak ezért sem képesek egyik percről a másikra áttérni a piacgazdaságra. Hiszen a mai rendszerben mindennek „felelőse” van. . illetékese. Tervek rubrikáiban kell gondolkodni, nem piaci direkciókban. Végeredményben monopóliumokról van ebben az esetben is szó. Ám ez is ellentéte nyugati társának. Amíg ott ez a fogalom a termelő, feldolgozó és kereskedő közötti integrációt jelent, addig a magyar monopóliumok erre nem. képesek, csak — így fogalmazott Juhász Pál — az egv- mnsryrk való betartásra alkalmasak. Mindenki kiszolgáltatottja mindenkinek. Ma itt, most a piacorientáltság azt jelenti, hogy a vállalatok ide-oda lökdösődnek. Elég nevetséges helyzet. A valós piacgazdaság megteremtésének a lehetőségét a mai vállalati rendszer felrobbantása teremtheti meg. Az SZDSZ számításai szerint — tudtuk meg — megközelítően kétmillió munkahely kerül veszélybe. Ezek közül félmillió felesleges, másfél millió pedig átrendezésre szorul. A váltáshoz persze — így fogalmaznak — szükséges egy nagyvonalú gazdaságorientált szociálpolitika, amely a költségvetésből jelentős tőkét szakít ki. s ezzel a vállalkozást támogatja. Ezután tért rá a „magyar csoda” értékelésére. A cso- daság abbáfi lelhető fel szerinte, hogy keleti országban van, szocialista felépítésű és mégis működik. A fellelhető gondokat eddig a túltermelés é.s a 35— 40 százalékos nagyságrendű export mindeddig elfedte. Olyan országok kategóriájában futottunk, mint Hollandia, Dánia, vagy éppen a Földközi-tenger országai. Most pedig szembe kell néznünk a mezőgazdáságban i,s élesen kirajzolódó „lázgöirbékkel”. Az ok pedig Juhász Pál szerint, hogy csak túl nagy és túl kicsi gazdaságok vannak ma Magyarországon. A nagyok „pirosra festett uradalomban századelőn alkotott rendszerben" működnek, háromszintű hierarchiával. A gazdálkodásba pedig „beépített termelékenység- pazarlás” figyelhető meg. Utóbbi példájaként egy anekdota következett. Eszerint egy jeles téeszünk fiatal agrár szakembere kétezer hektáros földterületre negyven emberrel számolt egv tevékenységnél. Mikor arról kérdezték, vajon, ha kapitalista viszonyok között neki magának kellene gazdálkodni, ugyanő azt a feladatot hány emberrel oldaná meg, a válasz kettő és fél volt. . . Jóllehet ezt a pocsékolást, amely Juhász Pál szerint ugyanígy a kisüzemekre is jellemző, a természeti és területi adottságok mindeddig elfedték. Általános emellett a vaktában termelés, feldolgozás, kereskedés, ez pedig onnan eredeztethető, hogy a magvar téeszek nem nevezhetők mezőgazdasági szövetkezetnek. Ha így volna összekötőként kellene működniük a termeléstől a feldolgozáson át a kereskedelemig, s így a piac „súghatna” a gazdálkodónak. A harmadik gyengeség pedig gondolkodásbeli. Újabb történet erre is. A FAO (az ENSZ mezőgazdasági szervezete) azt kutatta, miért mozdulatlan az afrikai országok mezőgazdasága? A válasz frappáns, ám elgondolkodtató. A tudás tisztelete a fékezőerő. Aki szakképzett traktoros — mondjuk — az már tanult ember, ő főnök lesz, a gépre pedig egv iskolázatlan ember kerül- A fejlett agrárgazdaságokban a főiskolát végzettek dolgoznak a termelésben. Az üzemi szervezetről is szó volt persze az említett fórumon. Az SZDSZ gazdasági programja szerint ezt fejtette ki Juhász Pál, a mezőgazdaság kimozdításának módja a kisüzemek erősítése, a nagyok kicsinyítése. Hiszen egy nagyüzemből szövetkezetét csinálni a túlzott vegyes profilúság miatt nem lehet. Ám a külön ágazatok sem képesek egyedül élni, mert kicsik. Az ágazatok jogi önállóságát kell megteremteni, felettük álljon vagyonkezelőként a téesz. Ám. hogy ezt önmagukon véghez vigyék, a kicsiket kell erősíteni, így alakítva ki az ösztönző piaci versenyt. A vita következett, amely a földkérdésnél megmaradt. Volt, aki úgy vélekedett, a szövetkezeti földeket vegye el az állam, azt árusítsák ki, így juttassák földhöz a magyart. Megint más úgy vélte, előjogokat, kell vindikálni a volt földtulajdonosok örököseinek, akiknek nincs ma semmilyen méltányos lehetősége, hogy a családi földet visszavásárolják. Egy újabb vélemény szerint az elmúlt negyven évben milliókat ért fizikai és anyagi kár, ezért igazságot tenni ebben a kérdésben lehetetlen. A földhöz ragaszkodó vélemények közt kivillant egy, mely szerint tömegével akadnak olyanok, akiknek ingyen sem kellene saját föld. A megjelent elnökök közt akadt, aki ellenvéleményét fejezte ki azzal kapcsolatban: segítené-e a vállalkozást. ha a téesztulajdont részjegyekben felosztva ne- vesítenélc. Szerinte volna, aki vagv egyáltalán nem. vagy rosszul fektetné be vagyonát. Erre válaszolva mondta Juhász Pál, hogy az viszont akkor már saját vagyon, saját kár, de saját haszon is, ha bejön a vállalkozás. Az eladott mezőgazdasági tőként kezdett szogáltatásl vállalkozás jelenthet jó üzletet a téeszeknek — vélekedett Juhász Pál. Az elnökök nem helyeseltek ellentmondás nélkül. Noha valóban sok gyakorlattal igazolható igazságot hallottak, a vállalkozás, az emberi mentalitás megváltoztatása, átformálása sokkal lassabban megy, mint a törvényi tulajdoni feltételek megteremtése. A fórum végén szentenciát senki nem fogalmazott meg. Ez nem is volt cél- Ha csak annyi volt a haszna, hogy az SZDSZ gazdasági, agrárprogramját megismerték a megjelentek, már megérte. De ennél azért többről van szó. Gondolatébresztőnek sem volt utolsó ez a péntek este... H. R. Csak így tovább kéregbányászok! A nyírmedi kéregbányászok rendre kitesznek magukért, hónapról hónapra túlteljesítik a tervet. Októberben például a 11. számú csapat 212 méter vágatot hajtott ki, szemben az előirányzott 198 méterrel. A 12. sz.ámú kollektíva 155 métert ■haladt előre, holott a célkitűzés „csak” 132 méter volt. örvendetesek ezek a raun- kasil^erek, hiszen eszerint a vártnál is gyorsabban halad a frontok előkészítése. Ami úgyszintén nem mellékes: a vágatok készítése során több mint 3100 tonna szenet küldtek felszínre a kéregbányászok. Ezzel számottevően hozzájárultak a vállalat, végre örvendetes, csaknem 8800 tonnás havi többlettermeléséhez. A nyír- mediek szenének értékesítése 2,1 millió forintot „hozott a konyhára”, amely csaknem fele a Nógrádi Szénbányák októberi 4,6 millió forintos terven felüli árbevételének. I;
