Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett.. Gyógyít-e a természet? Mostanában egyre-másra olvasunk, hallunk a természetgyógyászatról, növényi étrendről, gyógyteák- ról. gyógyfürdőkről, talpmasszázsról. Hogy ezek mennyire képesek gyógyítani és megelőzni az egyes betegségeket, és biztosítani az egészséges életet, nem a pszichológus feladata megítélni. Személyes tapasztalatom sincs róluk, de egy dologban teljesen biztos vagyok: nem lehet véletlen, hogy ennyire terjednek a természetes gyógymódok, hogy egyre erősödik a beléjük vetett hit. Kézenfekvő magyarázat lehetne, hogy ahol hiányos a tudás, befurakszik a babona — de hát az orvostudomány igen nagy mértékben fejlődött éppen a legutóbbi időben, sőt, a legszélesebb néptömegek sosem voltak ennyire magas szinten tájékozottak az orvosi ismeretekben, mint éppen ma. Viszont éppen az orvoslás fokozódó gépesítése elgépie- sedést is jelent; amennyivel több a technika, annyival kevesebb a személyes elem. A hiányzó emberségesség, a rideg orvos—beteg viszony az érdeklődő, jó szót nyújtó, szuggesztív viselkedésű „csontkovács” vagy „füvesasszony” felé hajtja a szenvedőt. Másfelől, úgy tűnik, az emberiségnek egy kicsit elege van a bonyolult technikából, visszavágyik a természetbe, és kicsit a korábbi életmódba is; jobban bízik nagyanyái gyógyfüveiben és masszázsaiban, mint a neA politikusokat fenyegető számtalan veszély között, kitüntetett hely illeti a szebbik nem iránt tanúsított érdeklődést. Nem egy karrier futott zátonyra szoknya miatt, egyéb ruhadarabról nem is beszélve, Japán egészen friss miniszterelnökét is hasonló vész fenyegeti. A Sunday Mainichi című hetilap alig egy héttel a kormányfő hivatalba lépése után közreadta egy asszony nyilatkozatát, miszerint Unó Szószuké öt hónapon át havi 300 ezer jent fizetett a szépséges gésa kizárólagos szolgáltatásaihezen érthető elektronikában. és a különféle látha- hatatlan sugarakban. Fogalmazhatnám úgy is, hogy egy társadalmi méretű regressziónak (=visszacsú- szás egy korábbi életkor vagy korszak szemlélet- és viselkedésmódjához) vagyunk tanúi és részesei. A társadalmi fejlődésben a „hatás” után mindig „visszahatás” következik. A túl modern után ismét a hagyományosnak lesz keletje, mint ahogy a ruhadivatban is így szokott lenni. A lakáskultúrában is megéljük ezt, a korábbi évtizedekben szuperkényelmesnek kikiáltott összkomfortos panelépületekből csaknem mindenki kertes házba vágyik. a legtehetősebbek még. falusi parasztházat is vesznek. Az agyonvegyszere- zett mezőgazdaság után (mekkora vívmány volt a műtrágyák és növényvédő szerek elterjedése!) a biokertészeté a jövő. Csak nehogy holnap már késő legyen. A természet valóban gyógyít. Számtalan embertől hallottam már, hogy a munkahelyi gondjai, családi bajai elől menekülve, ahogy kiér a kőrengetegből, megnyugszik a telken. Maradék feszültségét „kikapálja” magából, levezeti a fizikai munkával. A fák, virágok látványa, a madárdal és a csönd szinte meg- füröszti a lelkét, vigaszt nyújt lehangoltságára. Az elvégzett munka jóleső fáradtságot, a tevékenység mással nem pótolható síért. A nyilatkozat után a miniszterelnök állítólag hidegen csak ennyit mondott: „Nem ismerem ezt az asz- szonyt.” A folytatás bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy ez volt az első eset, amikor magas beosztású japán politikus szoknyaügyét megismerhette a világ. Meglehet azért, mert egy japán szólásmondás szerint: ■ ,.A politikusok a fejüktől a köldökükig nagy egyéniségek. Ami a köldök alatt van, amiatt viszont nem vonhatók felelősségre•” kerélményt nyújt. A természet valóban képes kikapcsolni a civilizációs ártalmakkal agyonterhelt emberi agyaT, felfrissíti, megújítja a felpörgetett ideg- rendszert. Hiszen legfőbb bajunk a ránk kényszerí- tett gyors tempó, a kényszerűen sokfelé osztott figyelem, a nagy zaj, a füst, a szűkös tér, az embertömeg,’ a sokasodó emberi konfliktusok. Erre valóban gyógyírként hat a természet, a csend, a viszonylagosan kényelmesebb munkatempó, a friss levegő. De nemcsak pillanatnyi hatásról van szó, mélyebben is történik bennünk valami. . . Az ember biológiai, pszichológiai és társadalmi lény. Biológiai voltát a civilizáció megnyirbálta, mesterséges körülmények rácsai mögé zárta, de ezt nem lehet sokáig büntetlenül rákényszeríteni. Szinte hihetetlen. de emberré válásunk több száz ezer esztendeje sem tudta még teljesen átalakítani testi felépítésünket a két lábon járáshoz. Például fejünk egyenesen tartásához nem alkalmazkodott kellően az arcüreg kivezetőnyílása, nátha esetén belül pang az orrvála- dék, gyakori arcüreggyulladással fizetünk érte. (Például az. emlősállatok feje „lóg”, kellően ürül). A gerincoszlop és a két alsó végtag sem bírja a testsúlyát — főleg, ha túltáplált —. csigolya- és ízületi torzulások, meg visszér a következmény. Az idegrendszer tulajdonképpen alkal- mazkodóképesebb a testnél, de nem a végtelenségig. Kell tehát a természet! A gyermeknek az egészséges személyiségfejlődéshez, a felnőttnek a kiegyensúlyozott léthez kell a közvetlen közelség, közvetlen kapcsolat a napfénnyel, a vízzel. a levegővel, a növényekkel, az állatokkal. Ezt nem pótolja néhány cserép virág, és egy pár aranyhörcsög vagy madár a lakásban. A megoldás: több kirándulás, séta, kocogás, szabadtéri sportok és legfőképpen a kertművelés — utóbbi még az egészséges táplálkozást is biztosítja. (Dr. Ignácz Piroska) Az egészségügyi ellátás korszerűsítése érdekében új orvosi rendelő épül Karancs- lapujtőn. Az egészségügyi létesítményben lakás is helyet kap, ezzel is kedvezőbbé kívánják tenni az itt dolgozók életkörülményeit.-kj361 érzem magam a volán mögött... Több mint 500000 kílomiler után Pál Gyulával Háziünnepséget rendeztek az elmúlt napokban Salgótarjánban, a Nógrád Volán salgótarjáni üzemigazgatóságán. Az ünnepelt az alig 41 éves Pál Gyula autóbusz- vezető volt, hiszen eddig több mint 500 000 kilométert utazott a Volán autóbuszain — balesetmentesen. — Egvházasgergén születtem. Édesapám építőmunkás. Magam a nyolc általános iskola elvégzése után szobafestő és mázoló szakmát tanultam, de gyorsan átlovagoltam más pályára és gépjármű-karbantartói szakmunkás-bizonyítványt is szereztem. Huszonkét éve, hogy megszereztem a gépjármű-jogosítványt. Voltam katona, ott is a szállítószolgálatnál teljesítettem a katonai feladatomat. Leszerelés után pedig 1970. január elején már a Volán szolgálatába álltam. Ahhoz, hogy autóbuszra kerüljek, meg kellett szereznem a D kategóriás jogosítványt is. Sikerült. 1970 márciusában már autóbuszon ültem! Érdekes, hogy Pál Gyula nem élte úgy a volánosok életét, mint sok mindenki más. Először a kis Ikaru- szon tartalékba volt. ami rendkívül izgalmas életet biztosított számára. Ha kimaradt egy menetrendszerű járat, hányszor hangzott el: Gvula csináld meg ezt a járatot. Aztán másfél évig té- len-nyáron át Salgóbánya a mindenki által jól ismert nehéz útszakaszon! Ismét tartalékban, — Emlékszem, s azt az utat soha rjem felejtem el. Először indultam külföldre, mégpedig a vállalat vezetőivel, dolgozóival, egyszóval kollégáimmal! Huszonkét éves voltam. Milyen feszültség volt bennem! A hátam mögött a kollégák. Gondoltam: No, Gyula, most vizsgázol. Sikerült! Megjártuk Lengyelországot balesetmentesen. műszaki zavar nélkül. A vizsga jól sikerült. Felfigyeltek Pál Gyulára. 1982- től pedig már alig lehet vele találkozni Nógrád útjain. Vezet külföldön is. Ahogyan összeszámolta, már több mint tíz országot járt be. Csehszlovákia, Ausztria, a Szovjetunió, Törökország, vagy Görögország égy-egy városa legalább olyan ismerős számára, mint Salgótarján. Kutatunk az emlékek között. Mennyi is vad Pál Gyulának? Nehéz lenne felsorolni. A csehszlovákiai Hopo- kon eltöltött kirándulás, Szófiában, a Dimitrov-ma- uzóleumnál látott őrségváltás, a bécsi schőneburgi kastély, a törökországi mecsetek, vagy Rodostóban a Rá- kóczi-múzeum megtekintése az autóbuszvezető számára is csodálatos élményt jelentett. Mert Pál Gyula jól érzi magát a volán mögött. Vezetés közben is élvezi az Alpokat, avagy éppen a Márvány-tengert. Azt tartja, ez pihenés számára, még vezetés közben is. S, hogy minek köszönheti ezt a nyugodtságot? — Az indulás előtti szigorú rendszabályoknak kell eleget tennünk. Műszakilag teljesen átvizsgált, csak üzembiztos autóbusszal hagyhatjuk el a telepet. Mint emberben, van egy kis feszültség. De, amikor felberreg a motor hangja, elindulunk a sokszor háromezer kilométeres útra, megnyugszom. Hazafelé már honvágyat érzek, egy-egy hosszú távú, több napos távoliét után kívánkozik az ember családja körébe. Hiszen egy jó, kiegyensúlyozott családi élet nélkül ezt nem lehetne végezni. Persze akadnak kellemetlen emlékek is. Legutóbb Törökországban mind a négy kerekét leengedték az autóbusznak. Műszaki hibája is akadt egyszer. Bécsből hazafelé romlott el a kuplung. Három órát töltött az autóbusz alatt, de elindultak, és hazaérkeztek. Szerencsésen. Aztán az utasok! Tisztelet a kivételnek. Sokan bevásárlási turizmusra utaznak különösen Bécsbe. Előfordult már, hogy a hegyeshalmi ha. tárállomáson délután 16 órától este 21 óráig kellett időzni a vámkezelés miatt. Igaz, az utasok 90 százaléka részt vesz az eredeti programban, városnézésen, képtárlátogatáson, ezekkel nincs is semmi baj. Egy olyan jól felszerelt autóbuszban, mint a Pál Gyuláék, nem is lehet különösebb baj. Az autóbusz-vezető víg kedélye, az illemszabályokat nem meghaladó viccessége, udvariassága sokszor magával ragadja utasait is. — Húsz éve lesz lassan, hogy a világ útjait járom. Még nem vagyok idős, szeretnék még ennyit a vofán mögött eltölteni. Szeretném a munkám legjobb tudásom szerint végezni, hiszen jól érzem magam a volán mögött. .. S. L. Autóban is lehet A Ya*d számlája Leáldozóban van a Scotland Yard mítosza — közli a La S'tampa a brit belügyminiszterre hivatkozva, aki Elmondta, hogy a bűncselekmények jelentőé> része bizony a számítógépek memóriájában merül örök feledésbe. Csak a kisebb hányadra vonatkozik az ígéretes mondat: „A rendőrség’ folytatja a nyomozást ” Mintegy 70 százalékra tehető a félrerakott esetek száma. 30 szjízalék után nyomoznak vgyan. ám a bűntények talán 15 százalékában juj ínak el a tettesekhez. A r end- őrökön múlna csupán? ..Londonban nem m egfe- íelő, nem szakszerei és rosszul szervezett - bűnüldözés. A közvéle mény jogosan kéri számon, de mindeddig hiába' ' — szögezték le a ffeletteseiknek benyújtott: memorandumban a b óbbik, a londoni rév dőrök. John Stalker, ma nches- teri rendőrfőnök * szerint a „nyomozás filozófiájában” kell l ceresni a sikertelenség okát. ..Egyszerűen arrcíl van szó. hogy a b űnözők tudják: csak akk or tartóztatják le őke t. ha annyi nyomot h agynak, hogy az felkelti a nyomozók figyelmét ■ Amikor Európa már hanyagolni kezdi az aerobicdiszkót, Amerikában megszületett a legújabb mánia, az autórobic. A fejlődés logikájából következik, hogy miután az amerikai autósok egyre több időt kénytelenek a kocsiban tölteni — ezt az autópiac beépített televízióval, telefonnal, kávéfőzővel, villanyborotvával követte — most a testmozgás következik, írja az Espresso. Kitalálták tehát, hogy az autóban is lehet tornázni, sőt az ötlettel egy időben könyvet is kiadott a módszerről az élelmes felfedező. A címe kétségkívül ígéretes: Autórobic, gyakorlatok ingázó autósoknak. Ebből bárki megtudhatja, márJézus Krisztus visszatérése címmel megkezdte filmjének forgatását Jens Jörgen Thorsen dán filmrendező. Ez lesz az első Dániában forgatott bibliai tárgyú film, de amelynek finanszírozása ellen azonnal tiltakozott a kereszténydemokrata párt. A rendező ugyanis azt mondta: „Filmemben Jézus különböző személyek képében tér vissza a földre, köztük politikai terrorista alakjában is.” Törökországban viszont, egy mint aki a címben megjelölt kategóriába tartozónak érzi magát, hogy mit kell tennie a test különböző részeinek megmozgatásához, lazításához, úgy, hogy közben az utazást se kelljen félbeszakítania. Nos, mindössze 24 gyakorlatot kell végeznie. Mindazonáltal, aki a könyvet megveszi, vele együtt kézhez kap egy matricát is, melyet az autó hátsó részére ajánlanak kiragasztani, azért, hogy az őt követő autós lássa: nem őrült meq a vezető, csupán autórobic-gyakorlatokat végez 60 mérföldes sebességgel. És éppen ezért kerülje, ha teheti. híres filmet vettek le a műsorról, tiltakozások miatt. A La Stampa szerint René Clement 1951-ben forgatott filmjének — Tiltott játékok — sugárzását szakította félbe az ankarai televízió, mert a muzulmán nézők sokasága telefonált be a keresztre feszítés közelképben való bemutatása miatt. A vád ott is, itt is ugyanaz: kulturális kozmopolitiz- mus. Csak a játék tilos. Közelkép
