Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-14 / 270. szám

CDADT * l<9«ÍW8IOIMtiWWI«MOIWtWMKW»IWOI MMH * fi cnnDT s ■ ... fijpsí#' % Jí ff SFUH1 Ökölvívó NB ll-es csb Értékes győzelem a listavezető otthonában Tatabánya—Bgy. HVSE12—16 Tatabánya, 400 néző. Ered­mények (elől a hazai ver­senyzők). Ifjúságiak. 54 kg: Varga ellen Csik feladta a 2. menetben, 2—0. 60 kg : Spendel pgy. Nagy L. ellen, 4—0. 63,5 kg: Bak feladta a 3. menetben Mohácsi ellen, 4—2. 71 kg: Verrasztó fa. az 1. m. Holtner ellen, 4—4. Felnőttek. 51 kg: Botos A. ell. nélk. győz, 6—4. 54 kg: Balogh ellen Ubrankovics fa: a 2. menetben. (Az 1. me­netben a gyarmati verseny­ző még bátran felvette a harcot az erőfölényben lévő ellenféllel szemben, de ere­je elfogyott.) 6—6. 57 kg: Tulkán átesett a súlyhatá­ron, Nagy E. ell. nélk. győz, 6—8. 60 kg: Szijj ellen Oláh fa. a 2. menetben, 8—8. 63.5 kg: Pingitzer ell. nélk. győz, 8—10. 67 kg: Lukács ellen Gresina az 1. menetben fa. (Egy megrendítő jobb csa­pott után röpült a törülkö­ző.) 10—10. 71 kg: Ferenczi ellen Nagy J. pgy. (A gyar­mati fiú leiskolázta 20 cen­tivel magasabb ellenfelét.) 10—12. 75 kg: Mayer a 2. menetben fa. Danyi ellen. (A vendégek öklözője két­szer is leütötte sokat sza­bálytalankodó ellenfelét.) 10—14. 81 kg: Tancs pgy. Szvitek ellen. (A gyarmati versenyző két meneten át egyenrangú ellenfél volt, az­után elfáradt.) 12—14. +81 kg: Magyar ellen Miklós döntő fölénnyel győzött. (A népszerű ..Szepi” pontos jobbegyenesei után három­szor számoltak a hazai ver­senyzőre.) 12—16. A találkozónak az adott különös hangsúlyt, hogy a vendéglátók a tavalyi baj­nokságban — amelyben nem indítottak csapatot — négy kölcsönversenyzővel segí­tették a nógrádi együttest, most pedig három győze­lemmel vezették a tabellát. Talán ez utóbbinak „kö­szönhetően” a hazaiak szem­mel láthatóan kissé félváll­ról vették a találkozót: fel­nőtt 51 kg-ban nem állítot­tak versenyzőt, 57 kg-ban öklözőjük átesett a súlyha­táron, 60 kg-ban pedig Hor­váth meg sem jelent a mér­legelésen. így a gyarmatiak 6 pontos vezetéssel kezdték a mérkőzést. Ekkor a hazai­ak már érezték, hogy baj le­het, és mindent elkövettek a győzelem érdekében, de a gyarmati fiúk fegyelmezett küzdelmekben előnyüket megtartva hozták haza az értékes két bajnoki pontot. Ze.ntaj László technikai vezető: — Rendkívül értékes győzelmet arattunk a lista­vezető otthonában. Megval­lom, a siker megszületésé­hez a szerencse is nagyban közrejátszott, de meggyőző­désem: a szerencse is min­dig a jobbakat segíti! Rá se lehet ismerni a Síküvegre! „Levetkőztük végre a kishitűségünket" Megtáltosodott .hirtelen a Síküveggyár SE? Meglehet. Vagy csak azt (futballozzák valahára az üvegeseik, ami Valójában benne van a csa­patban? Meglehet. Ember legyen a talpán, aki .megvá­laszolja. Ám valószínű, hogy mint máskor is mindig, úgy ez esetben is valahol kö­zéptájon kell keresni az igazságot. De minek most akárhol is ezt a fajta igazságot ke­resni? H'iézen a tények ön­magukért beszélnek. Egy szem NB Il-es labdarúgó- csapatunk a kezdeti, kicsit hosszan tartó gyengélkedé­séből fölépülve, az utóbbi négy bajnoki találkozóján mindössze egyetlen pontot eng edély eze tt ellen f élei nek. Ezzel a teljesítménnyel a sereghajtó pozíciójából a kö­zépmezőnybe verekedte fel magát a pálfalvai gárda. Akik látták, egyetértenek: rá sem lehet ismerni a le­génységre. Most is, a hét végén, saját otthonában fek­tették két vállra az üvege­sek a csoport egyik erőssége­ként számon tartott BVSC együttesét. Mégpedig úgy, hogy vesztes pozícióból for­dították a maguk javára a találkozót! — Mi vezetett ehhez a nagyszerű győzelemhez? — kérdeztük a mérkőzés más­napján Szalay Miklós veze­tő edzőtől. Volt netán vala­milyen különleges „vasu­tasverő” taktika? — Nem találtunk ki semmiféle boszorkányságot. A hadrend a szokott volt: Paumanm, Juhász és Králik embert fogott, Babcsén söp- rögetatt, Zsély és Stark tar­totta a szárnyakat. Hodúr és Kölln a pálya közepén szervezte a játékot, miig elöl két ék, Garai és Balogh tar­tózkodott. Játékosaim a védőfelada­tukat mindvégig nagyon fe­gyelmezetten hajították vég­re, s emellett maradt erőnk a támadásvezetésre is: Ju­hász, mindjárt az elején, nagy kapufát fejelt, majd Hodúr gólha tartó labdája balszerencsénkre éppen a keresztbefutó Stark kezé­ben akadt el. Nem siettettük a játékot, gondolom, ez érthető is a helyzetünkben, de egy ne­gyedórás időszakitól eltekint­ve, a mezőnyben is egyen­rangú ellenfelek voltunk. Hodúr karmesterkedése mel­lett, egyire jobban belejöt­tek a áúk. Helyzetünk is akadt annyi, mint az ellen­félnek. Szünet után viszont ért­hetetlenül negatív fordulat állt be a játékunkban. Na­gyon ideges voltam a játé­kosaimra, mert éreztem, hogy az emberelőny tudatá­ban egyesek könnyedebbre vették a dolgot: nem küz­döttek megfelelő erőbedo­bással, fegyelmezetlenked- tek. Ennek itta levét a csa­patjáték, inem tudtuk ki­használni a létszámfölé­nyünket. Végül aztán egy szép támadást követően, si-, került bevinni a győztes ta­lálatot. Mit mondjak: ki- engesztelődtem ! — Az utóbbi négy forduló eredménylistája több mint figyelemre méltó! Mi hozta ezt a hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot? — Juhász és Kölln érke­zésével alaposan megerősöd­tünk. Jelenlétükkel, hétről hétre mutatott kiemelkedő játékukikal vezéregyén isé- geivé váltak csapatunknak, stabilitást adtak sorainknak. Megjelenésükkel ugyanak­kor egészséges versenyszel­lem alakult ki az együttesen belül. A régieknek is csip­kedni kellett magúikat, ha a csapatban akartak maradni. Felépültek a sérültjeink, Balga és Králik, letelt Stark eltiltása, összerázódott a társaság, egészen más csa­patot tudok pályára külde­ni. Magára talált néhány korábban gyengélkedő játé­kosom is, gondolok itt első­sorban a támadókra. Hodúr pedig a középpályán hétről hétre a csapat karmestere: rengeteget fut, segít hátul a védőknek, s minden meccsen betalál a hálóba. A többi­eknél is visszajött az ön­bizalom, merünk végre ját­szani. Tartása lett a csa­patnak. Nagyon félve mon­dom ki, de újgiy látom, le­vetkőztük végre a kishitűsé­günket. — Hogyan tovább? — Az eddig elért sikerek akkor érnek igazán sokat, ha a hét végén megverjük itt­hon a DMTE-ft. Feltétlenül győznünk kell, és ez a tu­dat sajnos, görcsösséghez, kapkodáshoz is vezethet. Ám bízom abban,, hogy sikerre visszük ezt a találkozót is. Ha így lesz, nyugodtan ké­szülhetünk: majd a tavaszi idényre. (balás) Pályáról pályára Bátonyi bánat, romhányi öröm = góleső Kinek hoz szerencsét a ti* zenhármas szám? Ez .volt a közel sem költői kérdés a múlt hét végi labdarúgó­forduló előtt, hiszen az őszj szezon 13. fordulóját játszot­ták a csapatok. Nos, mint azt az eredményekből már tudjuk, biztosan vannak olyan együttesek, melyek nem írják történelemköny­vük aranylapjaira a szom­bati, vasárnapi eredménye­ket- .. Volt stécések találkozója Nagybátonyban A Nagybátonyi Bányász csapatának különösebb izgul- nivalója már nincsen ebben a bajnokságban. Kiesettnek tekinthetők, rajtuk már a csoda sem segíthet. Ezért sem kísérte nagy érdeklődés a Gödöllő ellani összecsapá­sukat, melyen olyan teljesít­ményt nyújtottak a fekete­fehérek, amely talán már a megyei bajnokságban is ke­vés lenne. Ellenben érdekes színfolt­ja volt a szombati találko­zónak hogy régi stécések találkoztak a Bányász-sport­telepen, ezúttal ellenfélként. A hazaiak kispadján Toldi Miklós ült, vélhetően nosz­talgiával gondolva a régi szép időkre... Arra, amikor a Gödöllő soraiban játszó — nem is akárhogyan! — Zi- monyi és Dékány játékát fi­gyelte! A Pest megyei gárda ugyanis e két, NB I-et is megjárt — korábban az SBTC színeiben is szerepelt — két labdarúgó „közremű­ködésével” intézte el simán a hazaiakat. Hat gólt lőni, nem mindennapi teljesít­mény, ráadásul idegenben! És az ellenfél kispadján az a Borbély András ült, aki­az 1982/83. évi NB Il-es baj­nokságban majdnem a felju­táshoz vezényelte az SBTC-t — egy pont hiányzott az NB I-hez —, majd a követ­kező, 1983/84. évi pontvadá­szatban kénytelen volt bú­csút mondani a megyeszék­helynek! Ami pedig a sors érdekessége, hogy akkor ép­pen Toldi Miklós vette át kezéből a marsallbotot és benntartotta a vergődő Sté- cét az NB II-ben. Ezúttal egymással szemben ültek és Borbély volt a bol­dogabb­A romhányi támadójáték diadala Hat még a gombócból is sok. hát még a hét, főleg ha az gólt jelent! A Romhá­nyi Kerámia SE labdarúgói bizonyára legmerészebb ál­maikban sem gondolták, hogy a nógrádi csapatoknak oly sok bosszúságot okozott 'Törökszentmiklós otthoná­ban biztos győzelmet arat­nak, ráadásul kiütéses, 7—1 arányút. Jó csapat a Romhány — ezt már többször megírtuk —, ám olykor kiismerhetet­len. Ezúttal sem a két hét­tel ezelőtti gárda volt a pá­lyán — pedig ugyanazok ker­gették a pettyest —, hanem egy teljesen más társaság. A Kerámia SE a szombati tö­rökszentmiklósi kirándulá­son a magyar foci betegsé­gére is gyógyírt talált. Ezek szerint: ha gyorsan vezetést szerzel, ne állj be védekezni! Támadj bátran, mert jobb vagy ellenfelednél, könnyen a padlóra küldheted őt! S lám, lön a csoda, a fenti intelmek alapján egy szellemesen futballozó, ven­déglátóikat valósággal legá­zoló romhányi gárdát látha­tott a publikum. Tetszés szerint elért, nem is akár­milyen gólok! Kiváló egyéni teljesítmények, ..örömjá­ték”. Kisbali (SBTC) .győztes gólt lőtt a hajrában Ám a kérdés továbbra is nyitott marad: ez az olykor kiszámíthatatlan Kerámia SE vajon e hét végén melyik arcát mutatja szurkolói* nak?... Balszerencsés SKSE-vereség A jelenleg legjobti pozíció­ban lévő megyei csapatunk, az SKSE rangadót játszott Hatvanban. Horváth Gyula edző a találkozó előtt sem titkolta, hogy nem feltett ke­zekkel utaznak a vasutas­csapat otthonába, szeretnék megmutatni, hogy edzett még a tarjáni acél... Ügy tűnt, sikerül is meg­valósítani kitűzött céljukat, legalább az egyik bajnok! pont megszerzését. Ám az sem lett volna meglepő, ha esetleg hármat kasszíroznak be, mert helyzetük bizony volt és ez a hatvani csapat csupán hírében, múltjában NB Il-es, a valóságban egy közepes erősségű NB IILas együttesnek számít. A focit azonban gólra játsszák! Ahogy pedig mind­ez már megszokott, az egyik fél kihagyott helyzetei után következik a másik, s akár egy ártatlan szituációból is, de beveszi ellenfele hálóját. Hatvanban ez történt — igaz, a tarjáni kapus ügyetlensé­ge is kellett hozzá —, a kohászok nagy szomorúságá­ra éppen a hajrá perceiben. Hiába maradt még némi idő a javításra, az egyenlítésre, az idegesség, a görcsösség megbénította a lábakat. A tarjáni acél persze mind­ettől edzett maradt- Ezt sze­retnék bizonyítani a követ­kező fordulóban a Török­szentmiklós ellen. Milyen jó lenne, ha példát vennének a romhány iákról? (v. i.)' Bajnokságok, ere dm7 RÖPLABDA NB IL, nők: Hatvan— SVT SC 3—2 (12, 8, —10, —10, 13). Hatvan, v.: Dávid, Burai. SVT SC: Varga I., Tollár, Percze, Szárnyasi, Kovács,. Varga II. Csere: Novák, Sándor. Edző: Far­kas Róbert. A két megfia­talított együttes mérkőzése nagy küzdelmet hozott. A vendégek 0—2 után jó já­tékkal egyenlítettek, de a döntő játszmában balsze­rencsésen veszítettek mini­mális különbséggel. . Jók: Tollár, Szárnyasi, Kovács. Ifi: 1—3. NB 11., férfiak: Romhány— Pomázi Komplex SE 3—0 (1, 2, 6). Romhány, v. : Vigh, Szele. Kerámia SE: Hegedűs, Szalay, Németh, Pothorsziki, Lichy, Fodor. Csere:- Tajti, Stvorecz, Pasztorális, Balogh, Bagi. Edző: Reznicsek László. Könnyű mérkőzésen |etszés szerint érte el pontjait a ha­zai csapat. Még a teljes cse­resor is csak 6 pontot en­gedélyezett a halványan ját­szó ellenfélnek. Jók: Sza lay, Németh. KÉZILABDA A minap ért véget Bals sagyarmaton a városi s-por felügyelőség, valamint a I bel SE kézilabda-szakos? /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents