Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-13 / 243. szám

1989. OKTÓBER 13., PÉNTEK NOGRAD 3 Születésnap a Budapest Bank Rl.-ban Egy ’ esztendeje működik a Budapest Bank Rt. sal­gótarjáni fiókja, amély az eltelt időszak alatt bizonyí­totta fennállásának ered­ményességét. Egyéb tevé­kenységeik mellett jelen­leg tizenkét gazdálkodó szerv számláit vezetik, emel­lett tíz kisvállalkozó pénz­ügyeit adminisztrálják, ör­vendetes, hogy a lakossági pénzmegtakarítások ösz­tönzésére kedvező kamat- kondíciókkal fogadják ügy­feleiket, a határidő garan­ciás kötvényforgalmazásuk például egy esztendő alatt huszonkétmillió forintot ért el. Emellett a kincstárje­gyek, a letéti jegyek és a numizmatikusok által gyűj­tött, vásárolt emlékérmék forgalmazása jelenti tevé­kenységi körüket. Terveik között szerepel a cégek és magánosok devizaszámlái­nak vezetése, emellett jövő esztendő januárjától a kül­földi fizetőeszközök eladá­sával, váltásával is kíván­nak foglalkozni. Képünkön a Budapest Bank Rt. sal­gótarjáni fiókjában Csabai Tímea ügyviteli , alkalma­zót kötvényt ajánl egyik ügyfelüknek. — kulcsár — Áz HTI-Pres9 megkérdezte: Hol tart az internáltak rehabilitálása ? TULAJDONOS ËS BÉRMUNKÁS A szövetkezés életfordulat volt a gazdaem­bernél. Változott az életmód, vele együtt a gazdálkodásról kialakított felfogás, szemlélet és munkagyakorlat is. Merőben más lett a jövedelemszerzés módja, ideje és formája, meg a felelősség, amely egyéni gazdakorban bizony sok ráncot vésett a homlokára. Élt benne a tulajdonos, éltette a tulajdonosi szemléiét, még akkor is, ha kétrét görnyedt a halogatást nem tűrő földművelő munká­ban; még akkor is, ha a termesztett nö­vényi kultúra diktálta a „munkaidőt”, s nem ő, a tulajdonos! Rabja is volt a föld­nek még akkor is, ha ő volt az ura és pa­rancsolja. A közös szövetkezeti munkaforma lese­perte válláról az iszonyatos felelősséget: hiszen a vezetőség, az agronómus, a brigád­vezető gondolkodott helyette, hol jól, hol rosszul, sokszor nem kis bosszúságára. Nem kellett már kora hajnalban kellnie. A közös­ben nem, de egyéni gazda korában sötéte­désig dolgozott: még a család legkisebbike is! Borítékos fizetést kapott, bár a kezdő években termény, hús, gyümölcs volt a fi- zettség: készpénzzel kiegészítve. Ez a java­dalmazás még úgy ahogy ébren tartotta benne a tulajdonosi szemléletet, s nem ke­vésbé jobban a házkörüli állatállomány: fejőstehén, sertés, aprójószág és a 6000 négy­zetméter termőföld... Évek múltával az istálló üresebbik részé­be személygépkocsi került (mármint az ügyesebbeknek). Több lett a szabad idő, nagyobb lehetőség nyílott az utazgatásra, üdülésre... A modern gépi technika és ag­rokémia nem sok lehetőséget hagyott a ne­héz fizikai munkára: felszabadította az em­bert és tág teret nyitott a családtagok élet­módjának gyökeres megváltozásához. Ez a hatalmas gépies változás átalakítot­ta a gazdaember tulajdonosi szemléletét, fe­lelősségérzetét. Amolyan bérmunkási érzet hódított tért a tudatában, viselkedésmód­jában. Otthon a ház udvarán felvette a vil­láról lecsúszott takarmányt, a közösben már nem hajol le érte... Mint a közös egyik tulajdonosát már nem sokba tartották, de mint munkaparancsot végrehajtó bérmun­kást — igen! A bürokratikus túlcentralizált vezetési stílus térhódítása csak a bérmunkásjelle­get erőisítétlte, s igyekezett elfelejtetni a kö­zös gazdaság tulajdonosával, gazdájával, hogy beleszólási joga van a szövetkezet éle­tébe, tevékenységébe, a vezetők javadalma­zásába. Az évet záró közgyűlések kevésnek bizonyultak a tulajdonosi jogok gyakorlásá­ra. A küldöttértekezletek, vezetőségi ülések döntései, határozatai nem, vagy késve, vagy hiányosan jutottak el a tagsághoz. Sokhe­lyütt a vezetés nem igényelte komolyan a tulajdonosok véleményét, döntési akaratát, felelősségvállalását. Lényegesen ellaposo­dott, üressé vált a szövetkezeti demokrácia, habár szervezeti- formái léteztek. Ez a módszer oda vezetett, hogy a vezetés elszakadt a tagságtól, tért hódított a minden demokratizmust nélkülöző, radikális, önző, diktatórikus egyszemélyi vezetési stílus, amely elidegenítette a tagot a saját jogától, tulajdonától. Feje tetejére állt a demokrá­cia: az elinök dirigált a vezetőségnek és nem fordítva! Olyan légkör kezdett kialakulni, amelyet az aggódó félelem, a dolgok folyá­sába való beletörődés, a kóros közömbösség töltötte ki. Az ilyen vezetési stílusok erősen lerombolták a szövetkezeti mozgalom vitat­hatatlan jó hírnevét. Az ember csinálta akadályokat csak az ember tudja elhárítani a fejlődés útjából. Hiszen minden egyes szövetkezet egy-egy nagy közös vállalkozás, nagy kockázatválla­lásokkal, nagy-nagy felelősséggel. S a gaz­davállalkozók tehetnek a legtöbbet a szövet­kezeti élet és munkaforma felújításáért. A tulajdonosi jog szövetkezeten belüli le­rendezésén túl nagy és égető szükség van a belső demokrácia helyreállítására. Valóban a tagság válassza az elnököt; a legjobbat, a legtehetségesebbet, olyant, aki nem gyűri maga alá a közös vagyont tagostul együtt saját önző érdekeinek elérése végett. így lehetne gátat vetni a helyenként dúsan bur­jánzó diktatórikus vezetési módszerek, visz- szaélések, önző de annál károsabb összefo­nódások kialakulásának. Az ellenőrző bizottságokba is olyan gazda-* emberek kellenének, akik rendszeresen, megalkuvás nélkül őrzik a szövetkezet je­lenét és jövőjét és bátran szembe mernek szállni a vagyontékozlókkal, s a létet ve­szélyeztető döntésekkel. A szövetkezet a tagtulajdonosoké — azoké is volt eddig is! Övelük, őértük jobbítani a közös vállalkozási formát érdemes és társa­dalmi szükségszerűség! Csak azt lehet iga­zán és jól megvédeni, erőteljesen fejleszte­ni, ami a személyi tulajdonhoz kapcsolódik — még a közösségen belül is. Vissza kell adni a szövetkezeti gazdáknak a tulajdonba vetett hitét földszeretetet, vállalkozási ked­vet, s a gazdálkodás diktálta felelősséget, a kockázatvállalási lehetőséget — a szövetke­zeten belül is. (g-D A közelmúltban politikai, majd jogi döntés született az elmúlt évtizedekben kitelepítettek és internáltak re­habilitációjáról. A Belügyminisztérium igazgatási osztálya végzi a rehabilitáció hivatalos részét, ezért dr. Tütős Sán­dor osztályvezetőt arra kértük, hogy ismertesse a fonto­sabb tudnivalókat. — A rehabilitációk előké­szítése idén februárban kez­dődött meg nálunk. Mun­kánk első szakaszában az 1949. és 1953. között inter­náltak ügyének intézése volt a feladatunk. A rendelet augusztus elsején lépett ha­tályba. Hamarosan kiderül azonban, hogy a rehabilitá­landó személyek körét bő­víteni kell, hiszen törvény­telen szabadságelvonások ké­sőbb és más formában is történtek. Ezért a 104/1089. (X. 04.) MT rendelet a sze­mélyi kört kiterjesztette az 1945. január elsejétől 1948. december 31-ig terjedő idő­szakban internáltakra, vala­mint az 1945. és 1953. között kitelepítettekre is, azzal a megkötéssel, hogy a kitele­pítés megszüntetésekor az érintett 14. életévét betöltöt­te. Kiterjed továbbá a reha­bilitáció azokra a magyar állampolgárokra is, akiket a II. világháborúval kapcso­latban szovjet katonai bíró­ság elítélt és büntetésük egészét, vagy egy részét a Szovjetunióban töltötték, va­lamint azokra a polgári sze­mélyekre is, akiket munka­végzés céljából a Szovjet­unióba szállítottak. — Kiket zár ki a jogsza­bály a rehabilitáció alól? — A Minisztertanács ren­deleté pontos kategóriákat fogalmaz meg, így nem re­habilitálhatók azok, akik háborús, népellenes bűncse­lekményeket követtek el, to­vábbá azok sem, akiknek in­ternálását a német állam­polgárok rendőrhatósági őri­zetéről szóló rendelet alap­ján hajtották végre, továb­bá azok sem, akik az egy­kori hitlerista szervezetek­ben vezető szerepet töltöttek be, valamint ezek kitelepí­tett családtagjai. A jogsza­bály felsorolja azokat a köz­törvényes bűncselekménye­ket is, amelyek miatti in­ternálás nem alap a rehabi­litációra. — A rehabilitációnak mi­lyen formáját végzi a BM igazgatási osztálya? — A BM igazgatási osztá­lyának az erkölcsi és poli­tikai rehabilitáció nem fel­adata, ezt az Országgyűlés­nek kell megtennie. Mi a re­habilitációnak a munkavi­szonnyal és a társadalombiz­tosítással összefüggő részé­vel foglalkozunk. Vagyis azoknak a személyeknek ál­lítunk ki hatósági bizonyít­ványt, akiknek munkavi­szonyába vagy szolgálati ide­jébe nyugdíjba vonulásuk időpontjában a fogva tartá­suk időtartamát nem számí­tották be. A beszámítás ter­mészetesen a még aktív dol­gozókat is megilleti a mun­kahelyükön. A kérelmező a hatósági bizonyítvány fel­mutatásával a nyugdíjfolyó­sító szervezetnél kérheti az említett idő beszámításával a megfelelő százalékos nyug­díjemelést, de választhatja az ötszáz forintos nyugdíjki­egészítést is, attól függően, hogy számára melyik az előnyösebb. A nyugdíjkiegészítés a ha­tósági bizonyítvány eredeti példányának a nyugdíjfo­lyósítóhoz való benyújtástól számított hat hónapra visz- szamenőleg jár, de legko­rábban augusztus elsejétől. — A kérelem benyújtásá­nak és intézésének mi a módja? — A kérelmeket a BM igazgatási osztályának kell eljuttatni (címünk: 1903 Bu­dapest, Pf.: 314.). Ezután adatlapot küldünk ki, amely­ben a kérelmezőnek közölni kell adatait, valamint nyi­latkozni kell arra nézve, hogy hol és mikör volt sza­badságában korlátozva. Nyi­latkoznia kell arról is, hogy ezt az időt korábban beszá­mították-e már munkavi­szonyába vagy szolgálati ide­jébe. Amennyiben ez már megtörtént, hatósági bizo­nyítvány nem adható ki. Adatlapot az ügyintézés gyorsasága érdekében tele­fonon is lehet kérni a BM igazgatási osztályánál (tel.: 1121-710, 1172, 918). — Az ügyintézés mennyi időt vesz igénybe? — A hatósági bizonyít­vány kiadásának jogszabály­ban foglalt ideje nyolc nap, azonban a naponta beérke­ző 4—500 levél miatt, más­fél-két hónapos határidővel dolgozunk. A viszonylag hosszadalmas ügyintézés azokat illetően semmiféle jogsérelemmel nem jár, akik 1990. január 31-ig a hatósá­gi bizonyítványt a nyugdíj- folyósító szervhez beküldik. — Miként lehetne a kérel­meket gyorsabban elbírál­ni? — A kérelmezők nagy se­gítségünkre lennének, ha a már említett adatlapot gyor­san töltenék ki, valamint ahhoz csatolnák a rendel­kezésükre álló dokumentu­mukat. Ezen túl jó lenne, ha az egyes településeken az ottani tanácsok vagy társadalmi szervezetek ösz- szegyűjtenék az érintettek adatait, s részükre adatla­pokat kérnének, mert akkor a BM igazgatási osztálya vállalná, hogy a helyszínen is kiállítja a hatósági bizo­nyítványt. Kétütemű gépkocsik Erélyes fellépést sürgetnek a környezetvédők Már tüntettünk a Kör­nyezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium el­len, de most, ha kell — más ellentéteket félretéve —, azért megyünk utcára, hogy támogassuk őket — tájékoztatta Illés Zoltán, a Budapesti Műszaki Egye­tem Zöld Klubjának alapí­tó tagja, a Környezetgaz­dálkodási Intézet tudomá­nyos főtanácsosa az MTI munkatársát. Megtudtuk — mondotta —, hogy vita van a KVM és a Kereskedelmi Minisz­térium között a kétütemű gépkocsik behozatalával kap­csolatban, a KVM — úgy tudjuk — tiltakozik a to­vábbi import miatt. Már azt is felháborítónak tartjuk, ahogy az egyes mi­nisztériumok, szervezetek egymásra hárítják a fele­lősséget a járművek okozta légszennyezésért. Különösen a Szociális és Egészségügyi Minisztérium magatartása furcsa. Már több levélben kértünk tájékoztatást, intéz­kedést a SZEM-től, de még válaszra sem méltattak ben­nünket. Az állampolgárok viszont — joggal — az egészségüket kellő szigor­ral védő minisztériumot igényelnének. Érdekes a KVM állítása is: szerintük ők csak a fix helyű légszennyezésekért fe­lelős sek. Ha nem sikerülne ered­ményt elérnünk a kétüte­mű járművek további im­portjának megszüntetése ügyében, akciónkat folytat­juk. Új termékek a csongrádi bútorgyárban A csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari Vállalat (TBV) egymillió 200 ezer márka értékben szállít gyermekbútoro­kat az NSZK részére. A magas technológiai színvonalon, s az NSZK szabvá­nyainak megfelelően gyártott bútorokat a vállalat saját bemutatótermében négynapos házi vásáron ajánlja a meg­hívott bútorkereskedőknek. Az NSZK-megrendelésrc gyártott Spetrum gyermekbútor. A bútorgyártó üzemben

Next

/
Thumbnails
Contents