Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-08 / 238. szám
SPORT Komáromi Tibortól ozúttal senki gom félt... Saját fegyverével győzte le Labdarúgó HB ///., Mátra-csoport Kínos hazai vereségek örök mumusát Élménybeszámoló a Petőfalvi Általános Iskolában ...egyszer csak egy óriás, egy tagbaszakadt izomember toppant be az iskolaudvarra. A gyerekek rögtön rosszat sejtettek: talán az igazgató bácsi szabadította rájuk ezt a kolosszust, hogy vele köny- nyebben megregulázza a rosszul tanuló nebulókat. Ám fölösleges volt az ijedtség, hisz' csakhamar kiderült, nincs ok az aggodalomra. Semmilyen veszély nem fenyeget senkit. Sőt, ha ezzel a gigásszal tartanak le a tornaterembe, élményben lesz részük, mégpedig nem is akármilyenben. Hiszen az óriás. aki pénteken a salgótarjáni Petőfalvi Lajos Általános Iskolába érkezett, nem más, mint Komáromi Tibor, és nem regulázni jött, hanem elbeszélgetni egy kicsit a srácokkal. Arról a bizonyos augusztus huszonötödikéi napról, amikor a kötöttfogású birkózó-világbajnokságon a 82 kilogrammos súlycsoport döntőjében, az egyik lábát roncsként maga után vonszolva is a földhöz teremtette legnagyobb ellenfelét, a szovjet Mamíasvilit. Azt a versenyzőt, aki tavaly az olimpián még alaposan helybenhagyta őt. noha akkor semmije nem fájt. A mostani, hősi helytállással, szuperprodukcióval Komáromi. ez a mosolygós, jópofa cukrászlegény immár harmadszor is a világ tetejére állhatott... ír — Ügy látom, Tibor, még mindig bicegsz. Nagyon makacs lehet az a szalagszakadás. Fáj azóta is a lábad? — Ö, ez már egy másik sérülés! Tudod, vége a felkészülésnek, ilyenkor jön egy kis lazítás, és én sokat járok le focizni. A múltkor egy kis baleset történt velem a pályán. Úgyhogy ez már nem a régi dolog, noha még amiatt is bekötött lábbal játszom és birkózga- tok, hiszen azért az se múlik el olyan hamar. — Most mi bajod van? — itaha... Most futball közben megrúgtak, s ráadásul még a cipő is feltörte a lábamat. De ez még hagy- ján. A hétfői edzés után a vállamra estem, azóta járok injekcióztatni. Ezért most kihagyom a birkózásokat, inkább csak a labdát kergetem. Erősíteni se nagyon tudok ezzel a sérüléssel, hiszen a súlyzózáshoz is használni kell a vállamat. — Totálkáros azért remélem, még nem vagy. De térjünk vissza még a világ- bajnokságon esett sérülésedre... — Egy szerencsétlen hát- ralépéskor, amely a döntő meccs előtti napon délelőtt történt, alám fordult a bal lábam. Részleges szalagszakadásom lett, ami elég fájdalmas dolog. Akkor még hirtelen végig tudtam volna birkózni ezt a másik meccset is, de miután levettük a cipőt, lefagyasztottuk, majd elmentünk megnézetni a kórházba, ugye alaposan megpihent. A délutáni döntőre már nagyon fájt. Annyira, hogy szinte egy lábon ugráltam oda a verseny színhelyére. Ott jó erősen bekötöttük, majd belenyomtak három injekciót. Ettől szintén a csillagokat láttam, de ha érzéstelenítés nélkül kell végigbirkózni a meccset, az tízszer akkora kínt jelentett volna. — Ha nekem valahol nagyon fáj, abba én idegileg is kikészülök. Még akkor is, ha történetesen nem kell másnap világbajnoki döntőt birkóznom. Te hogyan viselted a dolgokat? — Mivel Mamiasvili eddig egészségesen is mindig megvert. az esélytelenek nyugalmával készültem, még ha nem is ijedtem meg az ellenfelemtől. Inkább csak az idegesített, hogy rendbe lehet-e hozni a lábam valamennyire a mérkőzésig. Nagyon akartam ezt a találkozót. És azóta is áldom a sorsom, hogy képes lehettem kiállni. Ha nem ezt teszem, soha az életben nem tudtam volna meg, hogy azon a napon sikerül-e legyőznöm, így meg világbajnok lettem. — Mennyire sikerült rendbe hozni a lábad a döntőre, illetve mennyiben akadályozott a sérülésed a valódi tudásod kifejtésében? — Nagyon fájdalmas volt és ugyancsak össze kellett szorítanom a fogamat, hogy végig bírjam birkózni a mérkőzést. De érdekes módon az elején nem éreztem annyira. A lidokain. amit a lábamba adtak. mondták, hogy tizenöt-húsz percig lesz hatásos. Ebben benne kellett legyen a bemelegítés is. Ennek megfelelően kellett összehozni a dolgokat. Mert a bemelegítést sem bírtam volna végigcsinálni, ha nem injekciózzák be a lábamat. A meccs vége felé már éreztem, hogy megy ki a lidokain hatása. És szerencsém volt. mert miközben nem éreztem a bokám. nem léptem még egyszer rosszul, mert akkor biztos. hogy teljesen elszakad benne a szalag. A végén viszont, mivel éreztem, hogy mennyire fájdalmas, nem próbáltam annyira ráállni, rossz irányba nem mozdultam erőteljesen. — Hogyan élted át azt a pillanatot, amikor ott a legvégén, a hosszabbításban, amikor már teljesen egy az egyben kellett birkózni, vagy te, vagy ö, és akkor a földhöz teremtetted azt a Mami- asvilit, aki sok borsot tört eddig az orrod alá? — Egy kicsit előrébbről kezdeném, mert ez az egész első helyért vívott mérkőzés bennem nagyon hamar lezajlott. Lehet hogy azért, mert felfokozott idegi állapotban voltam. A rendes játékidő olyan hamar véget ért, hogy szinte el se juthatott a tudatomig, s máris a hosszabbításba értünk. Ázt pedig lehetetlen elmondani, leírni se tudnánk, milyen hihetetlen érzés volt, hogy világbajnok lettem. Ilyen körülmények között, mikor sokan már fabatkát se adtak volna a győzelmemért. Ügy tűnt: soha nem sikerül legyőznöm örök riválisomat... — Tényleg, miért lettél birkózó? — Elég rossz gyerek voltam, és... — ...verekedtél is? — Igen, előfordult. És az én időmben, 1974-ben, mikor elkezdtem ezt a szép sportágat, karateszakosztályok, meg ilyesmik nem nagyon voltak. Ökölvívó akartam lenni, de arra otthon azt mondták, hogy szétverik a fejemet. Próbáljuk meg akkor a birkózást, és ha nem tetszik, vagy ha nem lesznek eredményeim a kicsik között, akkor majd meglátjuk, hogy mit fogok sportolni utána. Édesapám levitt a Fradiba és azóta is az egyesület színeiben versenyzek. — Amikor egy ellenféllel egymásnak akaszkodtok, gondolom, hogy mindenféle trükköket kitaláltok? Mamiasvili ellen készültél valamilyen különtaktikával? — A saját fegyverével győztem le őt a végén. Lefogtam a fejét és úgy vittem le. Ezt a fogást ő nagyon speciális módon kifejlesztette, és mindenkit le szokott vele vinni a világon. Most próbáltunk arra koncentrálni, hogy ha le akarja fogni a fejemet, melyik kart kell föltenni, hogy ez ne sikerüljön neki és nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy mi lenne, ha én fognám le a fejét. Azt hiszem, ez volt a taktika, amely a döntő részben bejött a hosszabbításban. Ezzel nyertem meg a világbajnokságot. Sikerült öt a fejénél fogva levinni! — Érezted, hogy esetleg utazik'’ a rossz lábadra? — Ügy csinálta azt az egy pontot, hogy meghúzott, én a rossz lábamat nem bírtam megemelni abban a pillanatban, mert önállósította magát. Akkor a másikkal ráléptem arra, ő megrántott előre. Próbált többször kísérletezni, hogy a rossz lábamat valahogv megrágja, vagy esetleg megrántsa, hogy utána levigyen, ps pontot csináljon a helyzetből. — Két ilyen nagy ellenfél, ha szembe kerül a szőnyegen, akkor ugye nincs pardon. Azonkívül hogyan viszonyultok egymáshoz? — Nem tartom jónak, mikor két világklasszisnak az az első, ha egy nagy világ- versenyen találkoznak, hogy egyből szaladnak és együtt melegítenek be, vagy egymással birkózgatnak. Ma- miasvilivel is inkább csak köszönő viszonyban vagyunk. Talán még nem is fogtunk kezet, inkább csak intünk egymásnak. — A világbajnoki döntő után, mondott neked valamit? — Igen. Kellemesen csalódtam benne. Gratulált, és hozzátette. hogy nagy birkózó vagyok. Az olimpia után én ugyanezt nem tudtam megtenni. Lehet, hogy nehezebben viselem a vereséget. — Tibor! Mi éppen azonos súlycsoportban vagyunk. Te mit tennél most velem, ha arra kényszerülnék, hogy kiálljak veled szemben? Hová is akarok kilyukadni: ha látod, hogy valamelyik ellenfeled sokkal gyengébb nálad, megkegyelmezel neki, vagy addig dobálod, amíg szusz van benne? — Világversenyeken ilyen emberekkel nem találkozom, mivel oda már akárki nem juthat el. De ha úgy alakulna, nekem elsősorban talán nem is arra kéne figyelnem, hogy őt ne törjem túlságosan össze, hanem inkább arra, hogy én meg ne sérüljek. — Fordítsuk meg akkor a kérdést: ha mondjuk téged kényszerítene valaki pisztollyal, hogy állj ki egy bírókra ellenem, akkor feltörölnéd velem a padlót, vagy megkímélnél? — Hát szerintem előbb lefegyverezném azt az illetőt. mivel azt tartom, hogy senki ne fogjon rám pisztolyt, és azután esetleg őt vágnám földhöz. — Ezt megnyugvással hallom. Köszönöm a beszélgetést! Balás Róbert t-4 ! T frrrI.! I I ! ! t/b 1 M !----j-----S BTC—VOLÁN RÁKÓCZI 1—2 (1—0). Salgótarján, tóstrandi pálya, 400 néző, v: Márta. SBTC: László — Sándor, Juhász, Sági, Kecskés — Tóth, Kajli, Lápták, Tamási (Simon) — Skoda (Kisbali), Kölln. Edző: Szabó Géza. 44. perc: Tamási szerzett labdát a bal oldalon, majd néhány lépés után középre játszott, és a rövidsaroknál érkező Tóth 7 méterről előrevetődve a jobb sarokba fejelt. 1—0. 81. perc: Török lőtte balról keresztbe a labdát, Tubák középen érkezett és 10 méterről a jobb sarokba bombázott. 1—1. 90. perc: Tubák lépett ki középen a félpályánál, ■ a védők visszaráncigálni se tudták, s a középcsatár a 16-oshoz érve a kimozduló kapus mellett a jobb alsó sarokba helyezett. 1—2. A szakadó esőben lejátszott találkozón a pályaválasztók az immár tőlük megszokott módon saját magukat altatták el, és lehangoló, elképzelés nélküli játékukkal méltán szenvedtek ismét vereséget. A hazai csapatból senki nem nyújtott átlagon felülit. (Balás) BGY. HVSE—BAG 0—2 (0—2). Balassagyarmat, 400 néző, v: Balogh. Bgy. HVSE: Halász (Sómodi) — Földvári J., Pingiczer, Slechmann, Paumann Cs. — Mátyás (Ladjánszky), Horváth, Földvári G„ Zsidai — Szűcs, Orosz. Edző: Dávid Róbert. 21. perc: Gerendái bal oldali beadása Slechmann testén irányt változtatva a kapu közepébe került. 0—1. 28. perc: Gerendái ezúttal a jobb oldalról küldte a kapu felé a labdát, és Brez- nai 8 méterről fejelt a hálóba. 0—2. 41. perc: A gólhelyzetben kiugró Földvári Gábort Krizán visszahúzta, ezért a játékvezető felmutatta a piros lapot! A zuhogó esőben lejátszott nagy iramú, küzdelmes találkozón hiába nyújtott jó teljesítményt a hazai csapat, mert a vendégek ezen a délutánon verhetetlenek voltak. Jók: Pingiczer, ( Földvári G., Zsidai, Orosz, Ladjánsz- ki. (Szilágyi) Az összefogás jegyében Ötödször Mozdulj, Gyarmat! Már valós hagyománnyá vált Balassagyarmaton, az öt éve minden október első szombatján megrendezésre kerülő Mozdulj, Gyarmat! elnevezésű nap, melynek állandó mottója — az egészség érték — mellé most ez került: az összefogás jegyében. Idén is, ahogyan mindig, 10 rendező fogott ösz- sze a sikeres lebonyolítás érdekében. Köztük a város tanácsa, a városi NODISZ és népfrontbizottság, de a Vöröskereszt, a rendőrség, a határőrség, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a rizikóklub is részese volt a rendezésnek. Nem fogadta kegyeibe viszont a több száz résztve. vöt az időjárás. Szombaton reggel a hagyományos futásra —, melynek távja a kórháztól a nagyligeti sport-, pólyáig tartott — borús, esőt sejtető időben került sor. Sokan útközben csatlakoztak a futó tömeghez. A sportpályán pedig a már megszokott íorgószín- padszerűen elrendezett sport- és ügyességi, valamint KRESZ-vetélkedök és -bemutatók fogadták a résztvevőket. Idén ismét csak az általános iskolások voltak többen, a szülők és a közép- iskolás korosztály hiányzott. A programot, a legnagyobb sikert arató ügyességi verseny nyitotta, majd párhuzamosan ezzei kötélhúzás, KRESZ-totó, síkfutás, magasugrás és kispályás foci várta a gyerekeket, hogy csak néhányat említsünk. — A sportpálya folyosóján a kórház dolgozói valóságos „ambulanciát" rendeztek be, ahol az ÉKG. a vérnyomásmérés mellett „kondibicikli" és még számtalan tesztműszer fogadta a kíváncsiakat. A folyosó másik végében az MHSZ SE lövészetet vezetett a gyerekeknek, odakint közben a fel-fel. bukkanó napsütésben a középiskolások váltófutása is elkövetkezett. A fiúk közül csupán a Balassi Bálint Gimnázium tudott összeszedni egy 10x100 méteres váltóra való csapatot. Becsületükre legyen mondva, vetélvtársak nélkül maradva is lefutották az ezer métert. Ezt a záróeseményt a kis, majd a nagy kerekes biciklik versenye követte. Ezután már egyre erősebben eső esőben a tombolahúzás zárta az ötödik Mozdulj, Gyarmat Lakciót. (H—) Hdvctia-NÓGRÁD show! Ezúttal az arany ékszer vásárlására szóló utalványt közöljük. Mint a kuponon is olvasható, az ajándékutalványt már holnaptól be lehet váltani a bécsi Helvetia óra- és ékszer-nagykereskedésben, a Taborstrasse 36. szám alatt. Az utalvány 500 schillinget ér, ha vásárlásánál felmutatja, ennyivel kapja meg olcsóbban. Egy vásárlásnál csak egy kupont számítanak be! Az utalvány érvényes november 30-ig. Vásárlás után az üzletben pe- csételtesse Je a kupont, s juttassa vissza szerkesztőségünkbe, 4iogy részt vehessen a havonta egyszer megtartott sorsoláson. AJÁNDÉK - UTALVÁNY —— âûxdx — _____________ Ezt az AJÁNDÉK-UTALVÁNYT már holnaptői beválthatja egy aranyékszer vásárlásnál. ..... 1 ' "........»S M ásfájta kívánságnál is szívesen állunk rendelkezésére. Egy vásárlásnál csak egy AJÁNDÉK-UTALVÁNY számítható be. Az AJÁNDÉK-UTALVÁNY üzleti szabályaink szerint váltható be. Seriennummer 000947281 Juwelier FORSTINGER GmbH. A-1020 WIEN, Taborstraße 36 NÉV: LAKCÍM: Währung Betrag-JOGDátum Unterschrift t
