Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: A hét zeneműve Bach: D-dúr zenekari szvit No. 4. 8.50: A hét költője: Farkas Árpád 9.00: Napközben 11.05: Hagyományápolók Közreműködik a Méta együttes 11.35: Szép remények Folytatásos rádiójáték Charles Dickens regé­nyéből (1980) 12.45: Egy hazában 13.00: Klasszikusok délidőben 14.05 : Értékmegőrző 14.35: Mellényzseb Vevőknek és eladóknak 14.45: Dzsesszmelódiák Wynton Marsalis felvételeiből 15.00: Az olvasás gyönyörű­sége Hegedűs Géza sorozata 15.30: Zenei tükör 16.00: Tizenhat óra 16.15: Miska bácsi negyed­órája 16.30: Nyitnikék — Kisiskolá­sok műsora 17.00: Eco-mix — Gazdasági magazin 17.30: Beszélgessünk zenéről 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk Művészet- és művelő­« déskritika 19.15: Sportvilág 19.40: Dobos Kálmán féld.: Moldvai csángó dalok 19.50: Gong 20.04: Rádiókabaré — október — 21.24: Magyar zeneművészek a nagyvilágban Rév Lívia zongorázik (Franciaország) 22.00: Hírvilág 22.33: Halló, itt vagyok! A telefonnál: Szilágyi János 23.30: Puccini operáiból PETŐFI RADIO: 8.05: Rivaldafényben: Ruttkai Éva és Latino- vits Zoltán 9.05: A Zsebrádió-színház bemutatója. Mint aki vízesést hallgat. . . Asperján György hangjátéka 9.25: Orfeusz az alvilágban Részletek Offenbach operettjéből 10.00: Magyarán szólva 10.20: A francia sanzon ismeretlen arcai Gerard Lenorman — ism. 11.05: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora 11.35: Körmendi Vilmos szerzeményeiből 12.10: Nóták 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig. . . (Élő) 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 18.30: Popregiszter 19.05: Vissza. . . Válogatás ifjúsági műsorokból 20.00: összjáték Korhatár: 1—99 21.05: Népdalok 21.27: Slágerfilmek— fiimslágerek Az ..Easy Rider” (Sze­líd motorosok) című film zenéje (1969) 22.05: Rockújság VI. évfolyam 16. szám 23.20: Alom szárnyán — könnyűzene BARTÓK RADIO: 9.06: A lipcsei Gewandhaus zenekarának felvé­teleiből 10.12: Évszázadok fuvola­zenéje 10.35: Operaházi portrék Bartha Alfonz 11.00: Az St. Martin-in-the- Fields kamarazenekar Hándel-müveket játszik 12.05: A vadorzó Részletek Lortzing operájából 12.40: Magyar szerzők fúvósműveiből 13.00: Kilátó 13.45: Országok, tájak népzenéje. Guinea 14.00: Zenekari muzsika 15.04: Erkel: Bátori Mária /Cétfelvonásos opera 17.00: Kapcsoljuk a 6-os stú­diót (Élő). Andor Éva és Somorjai Paula énekel, Csánky Emília oboázik. Hernádi Hilda és Szőnyi Erzsébet zongorázik 18.00: Szimfonikus táncok 18.30: Tört. rész 19.05: Angol társalgás kezdőknek \9.20: Kommt mit! Alapfokú német tár­salgás 19.35: Budapesti zenei hetek Kapcsoljuk a Budapest Kongresszusi Közpon­tot (Élő). A magyar virtuózok hangver­senye Közben : Európaiak Velencében 20.20: Lord Byron, a cicisbeo — ism. 20.40: Hangverseny.közve- títés folytatása 21.40: Operaáriák 22.00: Wilhelm Furtwängler vezényli a bécsi és a berlini filharmonikus zenekart 22.58: Himnuszok a XII— XIII. századból. A bos­toni ének- és hangszeregyüttest Joel Cohen vezényli 23.30: A hét zeneműve Bach: D-dúr zenekari szvit No. 4. — ism. MISKOLCI STÜDlO: 5.55: Műsorismertetés, hí­rek. 6.20: Észak-magyarorszá­gi krónika. 6.30: Hírek, lap­szemle. 7.35: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.55: Napi ösz- szeluglalé és a másnapi műsor Ismertetése. MAGYAR TELEVÍZIÓI TV 1.: ».0«: Képújság 9.05: Tévétorna nyugdíjasoknak >.10: Ne lőjetek a szoros­ban. Tadzslk film (10B4) 10.15: A HÉT — Ism. 11.15: Delta Tudományos híradó 11.40: Képújság 16.25: Hírek 16.30: Déli videoújság A szegedi körzeti stúdió műsora 10.40: Stírl — Hirek román nyelven 16.45: Hónapsoroló 17.20: Emma és nagypapa (10’) Angol Ismeretterjesztő sorozat. XII/10. rész: Október 17.55: Számadás Gazdasági negyedóra 17.50: Három nap tévéműsora 17.55: Reklám 18.00: Egy szó, mint száz Nyelvi fejtörő játék Egri János műsora 18.45: Reklám 18.50: Esti mese 19.00: Üj cim-cim Irodalmi rejtvény műsor gyerekeknek Rostand: Cyrano 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Földes! József : Tűréshatár. Tévéfilm 21.15: Panoráma 22.00: Reklám 22.05: „Gyenes” Portréfilm 22.55: Híradó 3. TV 2. Sugár Ágnessel és Dömsödi Gáborral 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne : Reklám Riportok Időjárás Zene 17.45: Kérdezz! Felelek Egri János műsora 18.00: Hétfőn hatkor 18.25: Gyerekeknek! Nils Holgersson csodá­latos utazása a vad- ludakkal NSZK-rajzfilmsorozat Hegedűs Klement 18.50: Tv 2. 19.00: A Forsyte Saga Angol családregény XXVI 14. rész: A konfliktus — Ism. — FF 19.51: Tv 2. 20.00: Körzeti tévéstúdiók műsora — Budapest — Pécs — Szeged 20.55: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Telesport 23.00: Tv 2. Napzárta BESZTERCEBÁNYA : 1. MOSOK: 16.55: Katonák műsora 17.45: Pozsonyi magazin 18.20: Publicisztikai műsor 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: A fordulat évei — Tv-sorozat — 1. rész 21.15: Zenés, szórakoztató műsor a „Plavcl” együttessel 22.15: Dokumentumsorozat 22.35: Az impresszionizmus francia mesterei a zenében, a festészetben és a versekben 2. MŰSOR: 16.25: Német nyelvtanfolyam gyerekeknek 16.50: Tévéállatkert 17.10: A nap percei 17.20: A mi udvarunk — lengyel tv-sorozat 17.45: Animációs film 17.55: Publicisztikai műsor 18.15: A pozsonyi zenei napok krónikája 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Az otthon dalai 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Az én kedvenc detek- . tívregényem — feliratos szovjet film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: fél 4-től Veled akarok járni. Színes amerikai íilmvígjáték. Háromnegyed 6 és 8-tól Nem látni és megszeretni. Színes, szinkronizált amerikai film. Kamara: Hóvirágünnep. Szí. nes csehszlovák filmszatíra. Kohász: Katonai futár. Szí­nes, szinkronizált kínai film. IHM: A magányos farkas. Színes amerikai film. Balassa­gyarmati Madách: fél 4 és háromnegyed 6-tól Az első feladat — Rendőrakadémia. Színes, szinkronizált ameri­kai film. Este 8-tól A sötét­ség fejedelme. (16) Színes, szinkronizált horrorfilm. Ka­mara: Cutter útja. Színes, szinkronizált, amerikai film. Bátonyterenyei Petőfi: Schi- mansky kelepcében. (16) Szí­nes, szinkronizált NSZK-film. Pásztói Mátra: Gyilkos nyo­mozás. (16) Színes, szinkroni­zált amerikai film. — szécsé- nyl Rákóczi: Szuperhekusok. Színes, szinkronizált olasz film. Karancslapujtő: Iskola- kerülők. Magyar film. Jobbá­gyi: Halálos fegyver. Színes amerikai krimi. Nagylóc, Is­kolamozi: süni legyőzi a tig­rist. Ersekvadkert: A kém, aki szeretett engem. Szirtes angol kémkomédia. Rétság : Beverly HUls-i zsaru 2. Színes, szink­ronizált amerikai krimi. NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. ŐRZŐK „Hallgatnak ágyúink, a puska nem szól, E némaság oh mily rémületes! A hajdú nem küzd, a megjött huszárnak Kardján most nem vér — csak köny csörgedez.” (Vörösmarty: Átok) Nem hősökre emlékezünk. Baranyi Bálintra, Danyi Ferencre, Marulya András­ra, Boros Károlyra, idő­sebb Godó Antalra, Mihalik Antalra, Balgóczki György­re, Fülep Jánosra... nógrá­diakra és nem nógrádiakra, mindennapi emberekre, aki­ket hőssé a helyzet, a pil­lanat varázsolt. A tavasz valóban adako­zón érkezett 1848-ban: olyan szerrel, mely segít megsza­badulni a régi, szűk ruhá­tól. Nem kellett szabni sem helyette újat, hisz ké­szen állt már: a szabad nemzet új alakja. De véd­telenné is ez tette. Másfél év után a réginél is sú­lyosabb bilincsek kattantak a kezekre, lábakra. Egy év­vel a diadalmas pákozdi üt­közet után — gúnyos egybe­esés! — becsukódtak a ka­puk: a lehetőségek és a bör­tönök kapui. „Negyvenkilenc márciu­sában a Nógrádot meg­szálló császári csapatok Vácra húzódnak vissza. Áp­rilistól a vidék a Losoncon székelő magyar központhoz tartozik. Májusban a me­gye együtt ünnepli a győ­zelmet. A következő hónap azonban már rossz, riasztó hírekkel érkezik, melyek a császáriak betöréséről szól­nak. Meghirdetik a népfel­kelést, a végső harcra hív­ják fel a falvak, városok lakosságát. A nógrád—hon- ti gerillák több mint három­ezres serege is küzd a hon­védek oldalán. Július 17-én mégis megkezdődik a Gör­gey Artúr vezette had visz- szavonulása: a Rétság—Vad­kert—Balassagyarmat—Szé- csény—Ludány—Losonc út­vonalon négy nap alatt ürítik ki a megyét csapa­taink. Különös helyzet ala­kult ki Salgótarján vidé­kén: jelentékeny katonai megszálló erő nem marad, ugyanakkor a Kárpátokból ide érkezik a Kemény Ká­roly vezette gerillaörsereg maradványa, mintegy három­ezer ember, ök hajtották végre 1849. augusztus else­jén a losonci rajtaütést, amikor a várost megszáll­va tartó cári erőket elűz­ték onnan.” „Augusztus tizenharmadi- kának alkonyba hajló dél­utánján egy sírástól fojto­gatott sereg sorakozott fel a világosi mezőn, ahol meg­eresztett zászlók, gúlákba rakott fegyverek és példás rendben álló magyar kato­nák fölött tartott győzelmi szemlét Rüdiger.. . Görgey — kiszámított sértéssel — nem adott a végielenetben Haynaunak szerepet. .. Itt­hon az erdők és puszták mélyén osztrák sorozás elől menekülő honvédek ezrei és üldözöttek százai keres­tek rejtekhelyét.” „Salgótarjánban két hét­tel a világosi fegyverleté­tel után még mindig Szon- tágh Ferenc főszolgabíró aláírásával jelenik meg a -Polgártársak« megszólítású hirdetmény, mely a -megyé­ben létező zavarok miatt meg nem tartott« adósze­désről beszél. A honvédsereg kivonulását, a cári csapa­tok keresztülvonulását csak zavaróknak tekintik a hely­beliek, hiszen Salgótarján­ban és környékén a fegy­verletétel után továbbra is az áprilisi törvények értel­mében választottak kezé­ben marad a vezetés, akik a gerillák révén katonai erő­vel is rendelkeznek. Az őr­sereg végnapjai ezek.” Szeptember 29-én, most 140 éve, szomorú aktusra gyülekezik a főtéren Salgó- Tarján népe: ezen a napon sorakozik fel a maroknyi csapat, hogy vezérei: Ke­mény Károly honvéd fő­hadnagy, Újházi Lajos, Po- korny Lajos honvéd had­nagyok előtt letegye a fegy­vert. Repeczky Ferenc volt kormánybiztos búcsúztatja őket. Nem hihetik el a veresé­get, nem lehet ez a vég. azt remélik. Ezért is rejtik el fegyvereiket a megye kü­lönböző helyein. Ezerhárom­százat. .. Ezek a fegyverek nem magyar ügy érdekében ke­rülnek elő rejtekükből. Bör­tön és reményvesztettség vár az „álmodókra”. Nem hősökre emlékezünk. Dantják Józsefre, ifj. Ponyi Jánosra, Földi Pálra, Hert- zeg Istvánra, Olá Józsefre, Vaisz Ignácra... nógrádiak­ra és nem nódrádiakra, mindennapi emberekre, aki­ket hőssé a helyzet, a pilla­nat varázsolt... Varga Judit (Források: Salgótarján tör­ténete, Magyarország törté­nete.) A HÁZ. Talán valóban az első és egyetlen falusi régi porta, amely a felújítása után társadalmi magángalé­riává nemesedett: a Kar- mann-ház Galgagután. Kar­mann János balassagyarmati polgár (hivatásos tűzoltó, szakképzett könyvkötő, gra­fikusművész, a városi mű­vészeti társaság tagja) hozta rendbe kisebb-nagyobb ba­ráti segítséggel évek alatt. Maga a ház az egyszerűbb falusi porták között állt, amíg Karmann János szülei éltek, s bár maga nem ott született — gyerek volt, amikor odaköltöztek — szü­lőházaként tiszteli-szereti. Édesanyja halála után (ap­ja előbb elment férfisors szerint) gyarmati lakosként eladhatta volna a régi-szép öreg portát. Vagy mint más elszármazottak — hagyhatta volna sorsára. A lakatlan házak olyan gyorsan rom­lanak, mintha ágyúznák őket... Néhány év és le­omolhattak volna a falak is. Akkor már csak a buldózer segít, s a ház helyén fel­ágaskodik a telek eladása után valamiféle mai erké- lyes-gőgös „kispalota”. Nem ez történt. Karmann más­ként döntött s volt Ebecz Erzsébet személyében mel­lette még valaki, aki szeret­te, akarta ezt a házat. Hogy azután belőle mégsem hét­végi pihenő lett csupán...? Erős és élettel teli az a szál, ami Karmann Jánost a szlovák nemzetiségű Gal- gagutához fűzi most már nyilvánvalóan örökre. A ház tehát megújult. A telken lévő haszonnövények kivirultak, a diófa nem hi­ába termett már az idén sem (idei termését mi pusztítot­tuk, a házat újraavatók Ba­lassagyarmatról, Kövesdről, Gutáról, Vanyarcról, Buda­pestről. .. Odabent fehérre meszelt falak előtt posztamensek állnak, rajta Csemnitzky Zoltán balassagyarmati szob­rászművész néhány szép­érdekes alkotása, mig a fa­lakon a házigazda „galéria­tulajdonos” Karmann János nemes-egvszerú grafikái. A terv az, hogy sorra kiállít itt majd mindenki, aki utat talál Gutára vagy Gyarmat­ra, a Komjáthy Társaságba, vagy egyszerűen csak „ösz- szefut” Karmann Jánossal. AZ ÜNNEPSÉG. Galgagu- ta nyíltszíni örömmel vette, hogy Karmannék jó emlékű régi portája (korábban ta­lán két idős kisasszony lak­ta a házat, ami lehet vagy nyolcvan-száz éves) n'em csupán az elmentek emlé­keit őrzi, hanem új láng költözik belé. A „tékozló” fiú íme, így Visszatér, tettel bizonyítja gutái mivoltát s vele ide vidám társaság jön időről időre. Annak min­den tagja maga is erős ér­deklődéssel figyeli Galga- guta nemzetiségi életét, ide­jön hát, mint a házavatásra is a minap a város, a közeli Balassagyarmat mindenre fogékony és felelősséget is őrző múvészcsapata. Nosza, előkerült hamarjában min­denki — élükön a talán leg­régebben szolgáló kövesdi tanácselnökkel, Bartos Pál­lal, a helybeli szellemet ápo­ló, falukrónikát majd húsz éve író-fényképező Gyürky Tiborral, helybeli pedagó­gussal és mindmegannyi kedves segítőjével, gutái tár­sával. Előkerültek a gyerek­táncosok, mandolinosok, a nemzetiségi ruhák, eljött Singely Mária Jakabné, a szlovák szövetség országos vezetője, mert amúgy meg ez a falu az ő szülőfaluja is. 'ö is őrzi a szülői házat, hát hogyne jött volna el maga is! Eljött Gutára házat, ré­git avatni sok mindenki, ott volt szinte a fél falu a dél­utáni kiállításnyitón, ház- ávatón (volt, aki népvisele- tesbe öltözve szalvétába kö­tött tálban hozta hagyomá­nyosan az ünnepi fánkot, megettük azt is hamaro­san). Ott mondta a szlovákok első embere Jakabné a kis ámbituson állva meghatot- tan, miközben a kert tele volt ünneplő gutáival, gyar­matival, pestivel „nem ven­dégségbe — haza jöttem... ” Torokszorítóan, mégis re­ménykedően szép percek teltek így, miközben beszélt a főtitkár asszony, aki itt csak Singely Mari, hát ma­radjunk is ennél... „Balla­da a házról.. .m Nikolits Ár­pád prózájának egy kis részletét és ő idézte „ház voltam, már csak emlék, va­gyok. s arra várok — mondja a ház, hogy valaki­nek utolsó otthona lehessek még. Soha sehova nem illet úgy ez a pár sor attól a köz- tiszteletű asszonytól, aki el­mondta, mint éppen a gutái Karmann-házra. Földi Péter festőművész a távolinak tű­nő Somoskőújfaluból jött el a tárlatot megnyitni. Volt előtte már délelőtt Kom- játhy-„dalnokverseny”, amit Csikász István gyarmati költő-előadómúvész-nép- fronttitkár, családi irodave­zető stb. nyert meg, volt aztán műsor, tánc és ének, felejthetetlen. A falu dalos- pacsirtája Oravecz András- né Csongrádi Mária (hetve­nen felül éppen a pesti Vi­gadóba készült fellépésre!) előadásában. A KÖRTEFA. Nem én ta­lálom ki: a levelét elhulla­tott kis körtefa a ház mel­lett akkor délután csupasz ágain két kis virágot nyi­tott. T. Pataki László Fotó: Czela (János

Next

/
Thumbnails
Contents