Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-30 / 257. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. ÁSÓK FÓRUMA » Nincs mindenkinek ezrese! Á Postabank, amely — ezután — igazán távol áll tőlem Tanácsi dolgozók továbbképzése Korszerű ismeretek színvonalas terjesztése pontokba koncentrálni kelle­ne, ez nem csupán gazda­ságossági, de oktatáshaté­konysági szempontok miatt is megfontolandó. A szer­vezeti korszerűsítést csak rendszerszemléletben tudom elképzelni, ahol minden ta­nácsi szinten biztosított a képzés, továbbképzés, fele­lőse és nem —^ utolsósorban feltételrendszere. Így és csak így lehetne biztoslta» ni a magasabb színvonalú közigazgatási munkához szükséges ismeretek okta­tását. Naponta többször lehet hallani rádióban, tévében a Postabank reklámját „Pos­tabank, mely igazán közel áll önhöz”. Ez késztette le- vélirónkat arra, hogy elhe­lyezze némi megtakarított készpénzét a fenti hivatal­ban, de ez csupán óhaj ma­radt. . . Az ablak túlsó olda­lán ülő kisasszony — a pos­tai „hatalom” megtestesítő­je — lesújtó pillantások kö­zött közölte velem a meg- másithatatlant: — Ilyen for­galom mellett nincs időm átszámolni az összeget.' Körülnéztem és kerestem a tömeget. De az ablaknál egyedül álltam, a legköze­lebb i ügyfél az újságárusnál vásárolt. Mindez történt Salgótar­Az előző évekhez hason­lóan most is sokan segíte­nek a cukorrépa betakarítá­sában és feldolgozásában a Nógrád megyében élő vas­utas-nyugdíjasaink közül. . . A Mátravidéki Cukor­gyárak selypi üzemében pél­dául Kisterenyéről és a környező községekből járnak be dolgozni: mérlegelő, rak- tárnok, kocsirendező és egyéb szolgálatra, köztük Endrész Ferenc, a mátra­jánban. a föposta 07-es szá­mú ablaka előtt, október 14- én. 11 óra előtt 10 perccel. A mai napig sem tudom eldönteni és megérteni, hogy miért nem vette át pénze­met, melyet a Postabank­ban kívántam elhelyezni Azóta csak találgatok. — Nem volt ideje megszá­molni az aprópénzt? Hiszen nem közvetlenül a zárás előtt voltam ott! — Főnökétől olyan utasí­tást kapott, hogy csak ro­pogós ezer forintos bankót lehet elhelyezni? — Vagy talán nem ismeri munkaköri leírását? Várom az illetékesek vála­szát a Fórumban: Sajtos Dezső Salgótarján mindszenti, Nádasdi János, a salgótarjáni és Kiss And­rás, a nagybátonyj vasútál­lomás volt főnökei is... A nyugdíjasok között töb­ben vannak olyanok, akik rendszeresen visszatérnek a kampány idejére dolgozni, mert tevékenységükre a vas­út és a gyár is igényt tart — írja levelében: Szűcs Ferenc Hatvan Eléggé közismert a köz­vélemény előtt is, hogy a tanácsok tevékenysége ki­hat településeink arculatá­ra, az intézmények műkö­désére, a szolgáltatások szín­vonalára. A lakosság a meg­mondhatója. hogy a tanácsi dolgozók munkája milyen mértékben befolyásolja az állampolgárok közérzetét, még hangulatát is. Ügyes- bajos dolgaik többségét ugyanis a tanácsokon inté­zik. Világos tehát, hogy meghatározó jelentőségű a tanácsok személyi állomá­nya, tevékenységük haté­konysága és színvonala, ügy­intézésük szakszerűsége és kulturáltsága. Korántsem mindegy tehát, hogy kik és hogyan végzik munkájukat a tanácsoknál. Jelentős változások A tanácsok életében — ■-zervezétében és működésé­ben egyaránt — az utóbbi evekben jelentős változások mentek végbe. Ezek közül az irányítási rendszer mó­dosulása, az igazgatási mun­ka folyamatos korszerűsíté­se, az önállóság és a fe­lelősség növekedése, az ön- kormányzati elemek erősí­tésére és a demokratizmus növelésére, a munkastílus változtatására irányuló tö­rekvések kiváltképp említés­re méltók. Változott azonban az ap­parátusok összetétele. sze­mélyi állománya is. Az át­gondolt személyzeti politi­ka, a tervszerű személy­cserék, a képzés és tovább­képzés eredményeként ja­vult az apparátus szemé­lyi összetétele, magasabb is­kolai végzettségű, fiata­labb, képzettebb és felké­szültebb dolgozók kerültek a régiek helyére. akiknek speciális államigazgatási munkára történő felkészíté­se, beilleszkedésük segítése is folyamatos volt. Ennek ellenére — külön­böző okok miatt — viszony­lag sok dolgozó el is távo­zott a tanácsi apparátu­sokból, a fluktuáció is érez­tette negatív hatását, ösz- szességében a szellemi po­tenciál javult ugyan, azon­ban a tanácsi dolgozók munkájának megítélése — rossz beidegződések és túl­zó általánosítások követ­keztében is — még nem minden esetben egyértel­műen pozitív. Rendszerszemléletben Mindezek miatt is ki­emelkedő fontosságú az apparátusban dolgozók fo­lyamatos, jó színvonalú fel­készítése a tanácsi mun­kára. A képzés és tovább­képzés rendszere — nem szólva most az állami is­kolai képzésről — többcsa­tornás. A minisztériumok, főhatóságok és továbbkép­zési intézeteik szervezik az ágazatba tartozó tanácsi dolgozók — elsősorban a megyei tanácsok vezető be­osztású dolgozóinak és szak­embereinek — továbbkép­zését. Megyei szinten a me­gyei tanács vezetésének és szakigazgatási szerveinek kezdeményezésére a megyei tanács vb önkormányzati és elnöki hivatalának szer­vezetén belül a személy­zeti és oktatási osztály lát­ja el a megyei apparátus és a helyi tanácsi dolgozók képzése és továbbképzése tekintetében a tervezési, szervezési, koordinációs és egyéb szolgáltatási jellegű feladatokat. Az elvi irányí­tás és koordináció a Belügy­minisztériumban a közel­múltban alakult közszolgá­lati főosztály feladata. Változott tehát a képzés, továbbképzés rendszere is, a tanácsi oktatási és to­vábbképzési intézetek egy része megszűnt, illetve in­tegrálódott. Az újszerű fel­adatok, az önkormányzati­ság kialakulásával egyenes arányban növekvő önálló­ság és felelősség azonban további változásokat * fel­tételez az oktatási rend­szerben is. A továbbképzés elvi irányításában, egymás­ra épülő rendszerének ösz- szehangolásában nagyobb szerepet kell kapnia és határozottabban kell lépni a Belügyminisztériumnak. A megmaradt továbbképzési intézeteket nem megszün­tetni, hanem regionális köz­Aktuális feladatok Az 1989.90. évi tanácsi képzési, továbbképzési terv alapvető célkitűzése — a nem igazgatási alapképzett­ségű szakemberek általá­nos államigazgatási, vala­mint az egyes szakigazgatá­si területen dolgozók szak­vizsgára történő felkészíté­sén túlmenően —. mind a képzés, mind a tovább­képzés területén a számítás- technikai, informatikai, ügy­vitel-szervezési ismeretek minél szélesebb körben tör­ténő terjesztése. Ez utóbbi területen — a megyei szer­vezési és számítástechni­kai intézet szakemberei­nek köszönhetően — már eddig is, országosan fi­gyelemre méltó eredménye­ket értünk el. Az új okta­tási évben ismét több száz tanácsi dolgozóval szeret­nénk megismertetni a kor­szerű számítástechnikát, hogy alkalmazása mielőbb készséggé, természetes i'gény- nyé váljék. A hagyományos tovább­képzéseken túl olyan új és korszerű ismereteket nyúj­tó formákat is tartalmaz a terv, mint a menedzser tí­pusú vezető- és vezető- utánpótlás-képzés, idegen- nyelv-tanfolyamok (német, angol) szervezése. Dr. Baráthi Ottó Számítanak rájuk MÁV-nyugdíjasok munkában Tiltakoztam, nem zsaroltam Köszönjük C. Becker Juditnak, a baglyasaljai be­költözők kilakoltatása ügyében született vb-határozat végrehajtásának felfüggesztését. Köszönöm, az SZDSZ-nek, hogy felvállalta a bag­lyasaljai beköltözők kilakoltatásának ügyét. Remélem, hogy a készülő szociológiai tanulmány bi­zonyítja, hogy a tanácsi határozat nem a teljes kép ismeretében született. Tudom: hogy az érintett lakásfoglalók dolgozó em­berek; hogy közülük csak egy rendelkezett korábban lakással; van olyan, akinek állandó bejelentett lak­helye a kisterenyei nevelőotthon (oda akarják vissza­költöztetni?) Nem tudom, milyen eljárás az: — hogy Petercsák dr. közli: „Majd odaáll a házak elé a kisterenyei nevelőotthon autóbusza és elviszi a gyerekeket állami gondozásba"; hogy a városi tanács ügyintézője nem meghallgatja az ügyfelet, hanem rendőrrel vezetteti ki. Ha „zsarolásnak” minősítik figyelmeztető tiltakozá­somat, melyet a József Attila Művelődési Központban elmondtam, akkor kérem a városi tanácsot, hogy a polgári bíróságon zsarolásért jelentsen fel. Csik Károly cigányságkutató öregek napja Jobbágyiban Október 21-én rendezték meg az öregek napját Job­bágyiban, amelyről özvegy Szarvas Jánosné vöröske­resztes titkár tájékoztatja a Fórum olvasóit. „Az óvodás gyerekek ked­ves műsorral köszöntötték, az intézmények és a polgá­ri védelmi bázis konyhai dolgozói finom süteménnyel vendégelték meg az idős em­bereket. Azokat, akik beteg­ségük miatt távol maradtak, az úttörők otthonukban kö­szöntötték. A rendezvényhez szüksé­ges anyagi fedezetet közös összefogással a pásztói áfész, a helyi tanács és a vöröskeresztes szervezetünk biztosította." — összeállította; Rácz András „Egy végcél ez a terv, út­mutatás arra, mit szeret­nénk a Nyírjesből kihozni, hiszen Balassagyarmat szem­pontjából rendkívül fontos pihenőövezetről van szó” — e szavakkal kezdte mondan­dóját Moór Mátyás városi főépítész azon a lakossági fórumon, amelyet a városi népfrontbizottság hívott ösz. sze a Nyírjes ügyében, ezzel az ígéretes címmel: A Nyír­jes, mint üdülőövezet. Többen így sommázták a rendezvény után benyomá­saikat: már azt hittük moz­dul valami, de ez csak fe­lesleges népámítás volt. Volt, aki már a fóru­mon felvetette hozzászólá­sában: a terv. amelyet a fő­építész ismertetett ( 1985— ben hagyta jóvá a végre­hajtó bizottság), már el­avult, de amúgy is meg­valósíthatatlan. Tartsuk a kronologikus sor­rendet. A főépítész vázolta, hogy a két összenyitott tónak strandként kell funk­cionálni. hely kell egy kem­pingnek, és az erdőt (a nvírjesből fenyvessé váltó­zónát) parkerdővé szüksé­ges tenni. Hozzátette, becsületére le­gyen mondva: e tervek sorsa, hogy a gazdasági helyzet változásával — fi­noman fogalmazott, hiszen a romlás helyesebb kifeje­zés lett volna — csökken a megvalósíthatóság, azaz ..ma már másképp látjuk a helyzetet.” Szóba került még. hogy egyelőre hobbitelkeket ér­tékesítenek, ám úgy, hogy ha a2 .infrastrukturális hely­zet javul — szennyvíz- rendszer, ivóvíz, villany, li/let és így tovább —. azonnal üdülőövezetté le­hessen nyilvánítani a te­rületet. ( Vagy harmincán ültünk a tanács dísztermében, így nem volt hiány kérdések­ben, vagy inkább panaszok­ban, dörgedelmekben. Egy budapesti telektu­lajdonos, Fűzi Ferenc nyi­totta a sort. Kijelentve — amúgy jogosan —, mire ezek a tervek megvalósul­nak. már az unokáink sem fogják látni, noha nekik kellene élvezni őket. Első­sorban az infrastruktúra hiányosságait emlegette, kö­zülük is főképp a boltot. Majd valamivel szigorúbb­ra fogta a hangját, és ma oly divatos kifejezésekkel rukkolt elő, hogy ..mire költötték a teho-t Balassa­gyarmaton?", vagy hogy „mit érdekel minket az is­kola, s persze vettek a pénzen videót meg számí­tógépet, a Nyírjesben meg nem lehet kenyeret kap­ni!", és így tovább. Volt, aki másképp látta a dolgot. Zérci József úgy vélte: a gyarmatiaknak in­kább konyhakert és nem üdülő, s a tisztaságra kelle­ne jobban figyelni. Jól passzolt utána Gyenes Szilárd bejelentése. misze­rint megalakult a város­ban a társadalmi természet- védelmi szolgálat, akik részt kívánnak a Nyírjes természeti tisztaságának vé­delmében is. Volt azután, aki azt hiá­nyolta nincsenek utcák és házszámok, meg hogy nem jár ki a postás. Majd a nyírjesi házibu­likról esett szó. Randalí­rozó fiatalokról, néha már- már közerkölcsöt sértő vi­selkedésről tanúskodtak az elbeszélések. Mindeközben a tudósító háta mögött egy hölgy, rejtélyes módon mindennek az okát tudni vélte. Először a tavak kér­déséhez szólt hozzá. Sze­rinte a tavakra azért köl­töttek milliókat, hogy az elvtársak ehessenek halat. Ez még akkor is megdöb­bentő tájékozatlanságnak hat, ha valóban hihetetlen, miért kellett a régen für­désre alkalmas tavakat ösz- szenyitva megbénítani a ter­mészetes tisztulást. Később ugyancsak ő, már megmondva nevét is — Márkus Istvánné —, arra biztatta a tanács egyetlen jelenlévő képviselőjét: aki nem gondozza a földjét, attól vegyék, el, akár bér­li, akár a sajátja! Szóval nem volt hiány dörgedelemben, s ami ta­lán ennél is szomorúbb volt: Moór Mátyás egye­dül ült szemben a „közön­séggel". Noha elmondása szerint 30 meghívót küldtek szét. „hivataloknak”, senki nem jelent meg. Még a szer­vező HNF-tól sem. De a rendőrség, az ÉMÁSZ, a víz­ügy, és más érintettek sem mutattak érdeklődést. Még az a személy sem jelent meg, aki állítólag a Nyírjes rendjének, tisztaságának fel­ügyeletéért kapja a fize­tését. Igaz őt. a társadal­mi természetvédelmi szol­gálat tagjai alkalmatlannak minősítették, jelezve pél­dául, hogy többször kapták fenyőfalopáson. . . Volt hát egy fórum, ame­lyen kiderült, sem a tanács­nak, sem más intézmény­nek nem szívügye ez a te­rület. De a lakókat sem ér­dekli igazán, hiszen töredé­ke jelent csak meg a telek- tulajdonosoknak. Joggal ve­tődik hát fel a kérdés: mi végre volt a fórum? Elnéz­ve az illetékesek üres szé­keit, hallgatva a felesleges iskolai számítógépekről, meg a- földelkobzásról szóló fe­lettébb értelmes javaslato­kat, azt gyanítom semmire, üres szócséplés volt csupán az egész! Egy statisztikát javító rendezvény csupán. Hlavay Richárd ■ I Üres székek, demagógiák Széljegyzetek egy fórum jegyzőkönyvihez

Next

/
Thumbnails
Contents