Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-30 / 257. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Tizenöt éve hordja a postát Szendehely és Katalin- pusztán Rónai Mihályné. Mindkét településen nagyon várják a hirt hozó napilapokat, leveleket és más postai küldeményeket. A külterületes postást családtagként szeretik és tisztelik. Am egyre gyakrabban panaszkodik, mert fáj a lába. hiszen ki tudja hányszor járta végig a lejtős utcákat. Most azt tervezi, búcsút int hivatásának. Ha igy lesz, az új postásnak érdemes lesz meghallgatni tanácsait. O ebben is, mint munkájában önzetlen lesz. _ Fotó: Rigó Radius-alapítványolc C*alr pár «x«m gyümölet maradt „Nem jó az embernek egyedül" Két újabb alapítványt létesített a Radius—Hun- garicus Részvénytársaság, illetőleg a Rádiusz Kisszövetkezet. Lényegében mindkettő arra hivatott, hogy anyagi segítséget nyújtson a hazai vállalkozóknak külföldi kapcsolataik fejlesztéséhez. A „Pro Patria Huingari- ca” elnevezésű alapítványt, amelynek alaptőkéje 12 millió forint, átadják kezelésre négy 'magyarországi egyház, a katolikusok, az evangélikusok, a reformátusok és az izraeliták közösségének. Az el képz elének szerint az alapítvány tőkéjét az egyházak külföldi kapcsolatainak erősítésére fordítanák. A végző cél az, hogy az egyházi kapcsolatok révén a nagyobb nyugat-európai városokban a helyi közösségek nyissanak olyan gazdasági-kulturális központokat, amelyekben a magyar vállalatok és kulturális intézmények bemutatkozhatnak, illetve lebonyolíthatják üzleti tárgyalásaikat. Az alapítvány nyitott, tehát bárki csatlakozhat hozzá. Ugyancsak nyitott a másik, szintén 12 millió forintos indulótőkével rendelkező „Bécs—Magyarország Világkiállítás” elnevezésű alapítvány. Ezzel az észak-, dél- és kelet-magyarországi vállalkozókat szeretnék ösztönözni arra, hogy vegyenek részt a tervezett világkiállítás lebonyolításában. Az elképzelés azt az álláspontot tükrözi, hogy az egész országé legyen a vi, lágkiállítás, azaz a rendezvény jótékony hatásait ne csak a főváros és a nyugati országrész élvezze. Az alapítvány pénxbeni támogatást ígér azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyeket a világkiállítás sikere érdekében a hazai és a külföldi vállalkozók folytatnak. A támogatást pályázattal lehet elnyerni. Verőfény és nyugalom a szabad ég alatt, békés, szinte idilli csendesség idebent, az otthon falai között. Hogy a lelkekben mi lakozik, nem tudni, a szavak legfeljebb sejttetik: az otthon, ha mégoly mesterséges is, melegséget lop a szívekbe. A szó biztatása nehezen oldja a csend merevségét, § nyelv bénultságát, mit az idő múlásával mérnek az idősek a szécsényi gondozási központ napközi otthonos klubjában. Közönyről szó sem lehet közöttük, az önvédelem ösztönének engedelmeskednek: a tapogatózó, bölcs óvatosság hűvösébe burkolóznak, mint minden sokat látott, sokat megélt ember. Kedves olvasmányuk, a képes Biblia kézről .kézre jár. A „szeretet csodálatos történetéből” merítenek, belelapozva megelevenedik színekben, fordulatokban gazdag életük, és emlékeikből szőve köszön vissza rájuk. Kucsera Jánosné nem hajol hímzés, újság fölé, szótlanul üldögél a barátságos társalgó zugában. Bütykös ujjait összekulcsolva pihenteti. Gondolatai a gyermekeinél, a ház körüli kis parcellánál járnak. ahol sokfajta szőlő megtermett: — Sokat dolgoztunk azon a kis földön, de mára nem maradt abból más, mint az a pár szem gyümölcs, amit — ha meg nem feledkezik róla — az az ember szokott adni, akinek a gondjaira bíztuk a tőkék helyére ültetett növendék fákat. I — Tegnap már én is szedegettem odahaza a szőlőt — újságolja Sándor János, aki 92 esztendejével „rangidős” ebben a szobában. — Mindennap várom a karancssági unokámat, neki adom az egészet. („A munka akkor nem teher, hanem örömteljes elfoglaltság volt” — olvassa magának félhangosan Erzsi néni, de fel nem tekint.! Udezöld, cserépbe ültetett narancsfácska díszeleg az asztalon, amelyre Szita Andrásáé a maga hímezte térítőt helyezi. — Majd jó lesz valakinek — jegyzi meg sután az asszony, s megoldja fej- kendőjét. Szavai rosszul leplezik, mozdulatai elárulják érzelmeit: éppen azé lesz majd a szép kézimunka, akitől kap is valamit cserébe. Ezért öltö— get olyan gonddal, színeket párosít, válogat, a szemnek is tetszetős halványak és élénkek között. Mialatt dolgozik ittlétére magyarázatot ad : — Beteg vagyok, s hogy ne kelljen idegenre szorulnom, bejöttem ide lakni Varsányból. Vettem egy szoba-konyhás lakásfélét, a házat pedig eladtam. Nappal meghúzódom itt. Hogy azelőtti mint volt? — Haj, se vége, se hossza az én meséinivalómnak! — szabó- dik, végül mégis belekezd mondókájába, szemüvege felett ki-kikandikálva. 'Magával ragadó történetei elvisznek a németországi mezőkre, ahol fiatal lányként, napszámosként, jól keresett annak idején. Bánta is akkor, hogy napról .napra mást sem evett, mint paprikás krumplit tésztával, amit odakint „siflvinek” hívtak. OMintegy mementóként formálják a szavakat a vér- telen ajkak, mikor Szitáné hangja elcsendesedik: „Fáradtsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján” — Erzsi néni fáradhatatlan a felolvasásban.) Ebédidő közeleg. Fehér abrosz kerül az asztalra, a gondozónők terítenek. Benépesül a társalgó, délidőre megjönnek azok is, akik eddig otthon, a ház körül tettek-vettek. S aztán rendre elszáliingóznak, csak négyen maradnak itt éjszakára. őket itt vigyázzák, mert a család kénytelen mások gondjaira bízni az egyre magatehetetlenebb szülőket. „Nem jó az embernek egyedül lennie” — betűzöm a vaskos kötet sorát; — (Olvasója becsukva, félreteszi úgy, hogy mindig elérhető közelségben legyen. ..) Kr Ellátottak és várakozók. — Ez a beszédes séma a számok nyelvén a fokmérője is annak, mire képes a nagy közösség, a társadaSindor János: várom » ka* rancssági unokámat. lom, amikor alapsejtje a legkisebb közösség nem tud eleget tenni az övéiről való gondoskodás feladatának. Mizserfán, az időskorúak szociális otthonában mintegy 160 rászorulót gondoznak főként Salgótarján és Pásztó környékéről. Jelenleg 25-en várakoznak. Az egykori munkásszálló folyosóin, szobáiban, még az ébredés utáni frissességgel telítettek a mozdulatok. Az elnyűtt, vagy beteg testek rövid időre új erőre kapnak a finom reggeli után. A kicsinosított ebédlő lassan elnéptelenedik. Utolsó „vendége” épp egy leesett szalvétáért hajol a földig, s komótosan visszahelyezi a tartóba. Sietség nélkül, de igyekezettel rakja a helyére — belső kívánsága a rend, annak tesz eleget. Eközben találkozik pillantása a kedves ismerőssel. aki nem más, mint az otthon leggyakoribb látogatója: Váradi Anna, a pszichológusnő. Közülük valónak, hozzájuk illőnek tartják őt, hisz — mint mindig — most is van mindnyájukhoz egy-két kedves szava. Felcsillan a szemük az „igazgató bácsi”, Serfőző Tamás láttán is. 'Jótevőjüket tisztelik benne, természetesnek veszik, hogy siráAz évek leperegnek, a lélek kapaszkodóra vágyik... maikkal megállítják akár a lépcsőfordulóban. Nem ritka a panaszos hang közöttük, hisz újmódi hozzátartozók ők, akik ha nehezebb természetűek, rosszul viselik egymás rigolyáit. Apró- cseprő kívánságaikkal, elvárásaikkal keserű perceket szereznek szobatársaiknak. — Ha elmondhatják valakinek, már el is feledkeznek róla... „Vitessenek engem haza" — hangzik el innen is, onnan is a kérés, s ott lüktet, azokban a szeretteik iránti vágyódás. Két éve működik gyógyszertár Nőtincsen. Négy település lakóit látja el a szükséges orvosságokkal. így a gyógyszerre szoruló embereknek nem kell Vácravagy Kétságra utazniuk, hogy reeeptjeiket kiválthassák. Naponta mintegy hatvanas keresik fel a küzség központjában található intézményt. —Rigó— MPj várható 1 eseményei Hétfőn Salgótarjánban a MTESZ Technika. Házában a megyei környezet- és természetvédelmi napok keretében nyilvános fórumot rendez a Hazafias Népfront megyei bizottsága megyeszékhelyünk környezetvédelmi problémáiról. A fórum előadója, dr. Döm- södy Péter, a KÖJÁL igazgató főorvosa, a bizottság elnöke lesz. Kedden startol Budapesten a II. Magyar Mavad Rali mezőnye, s még ezen anapon elérik a bércéi— ordaspusztói speciálsdakaszt, ahol 10 órától 12-ig figyelhetik a terepjáró autók, motorok küzdelmét. Ugyancsak kedden tartanak megemlékezést és beszélgetést az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának tanácstermében a takarékossági világnap alkalmából. Szerdán Pásztón ünnepélyes keretek * között felavatják a II. világháború áldozatainak emlékművét, dr. Nagy Lajos apát-plébános és Tari Ottó városi népfronttitkár avatóbeszéde utón. Csütörtökön Bátonyterenyén a kisterenyei mozgalmi házban ülést tart a városi népfrontbizottság, beszámolót hallgat meg a HNF kongresszusáról és a legfontosabb helyi tennivalókról. Pénteken Salgótarjánban a megyei tanácson az élelmiszer-gazdaság aktuális kérdéseiről tart aktívaértekezletet dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Szombaton a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában vezetőségválasztó és tagtoborzó gyűlést tart a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt. Vasárnap Rétságon, majd Balassagyarmaton tart programhirdető és toborzó nagygyűlést® Keresztény- demokrata Néppárt. A lépéshez már segítség kell (Kulcsár József felvételei a szécsényi idősek klubjában készültek.) Mihalik Júlia
