Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-25 / 253. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk újság« „Nem szabad a hősükről megfeledkeznünk...” Diósjenő Vanyarc Nagy meghatottsággal és mély átérzéssel emlékeztünk meg október 6-án a 140. éve kegyetlenül kivégzett 13 aradi vértanúról. Műsorunk előadásának hangneme méltón tükrözte a megemlékezés hangulatát. amelyet versek, zeneművek és levélidézetek tettek széppé. Tetőpontja volt a műsornak a tábornokok emlékére gyújtott 14 szál gyertya. A gyászinduló hangjai megrendülve idézték emléküket. Tanáraink és diáktársaink egyaránt nagy tisztelettel és odaadással nézték és hallgatták összeállításunkat. Szegedi Annamária A Veres Pálné nevét viselő iskolánkban is emlékeztünk. Az ünnepi műsort Tasi tanár úr szerkesztette és a 8. osztály tanulói tolmácsolták. E napon iskolánkon a nemzeti színű zászló mellett ott lengett a gyászlobogó is. A Himnusz felcsendülése jelezte a műsor kezdetét, melyet egy szál égő gyertya mellett hallgattunk végig. A jelképes ítélethirdetést a tábornokok arcképeinek felmutatásával, dobpergés mellett hozták közelebb az idő távolából. Kollár Zsolt meghatóan, átérzéssel mondta el Damjanich János imáját. Végül a Szózattal zárult a megemlékezés. Mlinkó Beatrix Szeptember 29 : a fegyveres erők napja A Csizmadia úti iskolából jelentik: Mint minden évben, az idén is megrendezték iskolánkban az akadályversenyt. A hat állomáson őrsönként vonultunk végig és sok érdekes feladatot oldottunk meg. Az úton végig énekeltünk. ami persze plusz pontot jelentett. A verseny végállomása és az utolsó próba a Mikó-völgyben volt. Mindenki kitűnő eredményt ért el, amit első helyezésünk is bizonyít. Merényi Nikoletta Jutalomkiránduláson Nagyon örültem annak, hogy a fegyveres erők napja alkalmából jutalomkiránduláson vehettem részt. Először Budapesten, a Budai Várban megnéztük a hadtörténeti múzeumot. Ezután Székesfehérvár következett, majd délután Pákozd, A menü gulyás volt A nap tiszteletére harci túrát rendeztünk, ahol jelen volt a munkásőrség, az MHSZ és a rendőrség képviselője is. Tekergős erdei utakon értük el a kijelölt tisztást. Az őrsvezetők sorshúzással döntötték el az indulás sorrendjét. ötpercenként indultak az őrsök, kiknek hat állomáson kellett megküzdeni a pontokért. Minden őrsből viszont ketten (rajonként négyen) maradtak a főzés előkészítéséhez. Az első helyezett az „lbor konyha" nevű gulyás lett — készítői a 8. b. osztályosok —, a második helyen a 6. b. „szakácsai” által készített „Buga” gulyás végzett. Az akadályverseny győztese a 8. a. osztály lett. Makai Krisztina Kazár Tárát szervezett az iskola EZ alkalommal minden osztály eldönthette, hová szeretne menni. Nekünk könnyű volt a választás, mert a mi vidékünkön sok a szép hely. Nyolc órakor az iskolában találkoztunk. Először meghallgattuk az iskolarádióban a megmelékezés alkalmából készült műsort a 7- osztályosok előadásában, majd videofilmei néztünk' Ezután ragyogó időben indultunk a túrára. Tízóraink elfogyasztása után tolla- soztunk, labdáztunk, s természetesen a futball sem maradt el, ahová mi, lányok is beálltunk. A közeli erdőt is birtokunkba vettük. Kellemesen elfáradva tértünk haza. Kékesi Viktória Nőtincs Továbbjutott kit ürsünk A fegyveres erők napjára emlékezve, iskolánk őrsei akadályversenyen mérték össze erejüket. Az állomásokon gránátdobásból, katonai dalok gyűjtéséből, tájolási kérdésekből és lövészetből kellett vizsgázniuk. Üticélként egy tisztás volt megjelölve, ahol elvették menetleveleinket, s mi birtokba vehettük a nagy területet. A következő héten nagy izgalommal vártuk az eredményhirdetést. Az alsósak közül első lett, a 3. osztályos Pocákon Pöckölt Pici Pocok, míg a felsősöknél a 8. osztályos Lyukas Zokni őrs, így ők képviselték iskolánkat a városi versenyen. Toronyi Anett St. Szalvai iskola Egész napos program ahol részt vettünk egy ünnepségen, s koszorút helyeztünk el az emlékműnél. Torják Tímea Városi versenyen Nagy izgalommal készültünk október 7-én reggel a városi akadályversenyre. Mindenki örömmel, de egy kicsit félve ment a kereseg- laposi gyülekezőhelyre. Tíz órakor indult a nagy verseny első csapata. Ránk negyedtizenegykor került sor. Hat állomáson kellett helyt- állnunk, ahol volt tájékozódási feladat, célba dobás, egészségügyi kérdések. A negyedik állomáson úttörőismereteket tartalmazó kérdésekre kellett helyes választ adni. összesített eredményünk a negyedik hely lett. Réti Balázs A Bem úti általános iskola Gábor Áron Úttörőcsapata, a FEN alkalmából egész napos programot szervezett. Reggel ,az iskola udvarán /gyülekeztünk, aztán rövid ünnepséget tartottunk a pákozdi csata emlél/é- re, ahol az úttörőtanács tagjai fogadalmat tettek. Vendégünk is volt, Dávid Józsi bácsi, a patronáló üzemünk dolgozója. Az ünnepség végén következett a sorsjegyek kihúzása. A nyereményeket az MHSZ, a tűzoltóság és a határőrség ajánlotta fel. A túra a kempingteleptől, a Tatár-árkon keresztül vezetett. A sípályánál már isokan voltak. Hozzákezdtünk a rőzsegyűjtés- hez és a főzéshez. Az akadály- versenyen a 3. Jhelyen végeztünk. A főzőversenyen viszont elsők leitünk, így kiérdemeltük az ,,Arany Fakanál” díjat. Csincsik Áron Becze Szabolcs Lovagi torna A fegyveres erők napján Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából az ecsegi úttörőcsapat „Holló a pajzson” címmel akadályversenyt rendezett. Az akadályverseny fénypontja a lovagi torna volt. Dalnokok, udvari bolondok, íjászok, dárdavetők versenyeztek egymással. A díjakat Mátyás király és Beatrix királynő és a főudvarmester jelmezébe öltözött úttörők adták át. Az első helyezést a Partizán őrs érte el. Pécsi Borbála REJTVÉNY KÖLTÖ flz 5. osztályosok nyertek A szokásos fegyveres erők napi akadályversenyt mi is megrendeztük. Az idén, a felső tagozatosoknál, a 8. b-sek voltak a szervezők, öt állomáson kellett bizonyítanunk. Akinek volt még ereje és bátorsága, benevezhetett a majdnem 2 km-es futásba, amely időre ment és a legjobbakat gyümölcslével jutalmazták. Lehetett még kötelet húzni, labdázni; végül számháborúval zártuk a játékot. A pontok összeszámlálásakor kiderült, hogy az 5. osztályosok nyerték a versenyt. Sinka Nóra ‘ Diósjenő A vízszintes sorok beírása után az első függőleges oszlopba kerülő betűkből egy magyar költő vezetékneve olvasható össze. 1. Erős piros, 2' A Toldi költője, 3. Gyalogjáró, 4. Énekel, 5. Nyílászáró. Beküldendő a költő neve november 3-ig. Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: Karate. Könyvjutalmat nyertek: Burovinyecz Róbert Salgótarján, Birkás Róbert Pásztó, Istenes Attila Bátony- terénye. Kelemen Péter Ér- sekvadkert, Szálkái Tamás Alsótold. A könyveket postán juttatjuk el részetekre! SAROKSZERKESZTŐ: HXLLb t jVciírtjii; Békés tüntetésnek indult... (3) biztoságosabb A Döbrentei téré érve, láttam, hogy a Gellért rakparton nemzéti színű zászlókat tartó csoportok közelednek, és fegyelmezetten haladva igyekeznek a Bem tér irányába. Elöl igen magas rendfokozatú tisztek haladtak. A menetelő sorokat aranyozott Kossuth-címert tartó fiatalember vezette. A felvonulók, korukból ítélve, valószínűleg egyetemiisták voltak. Miközben arra vártunk, hogy besorolhassunk a felvonulók közé,, a járdán állók között megláttam Ku- dele Józsefet, az MDP egykori salgótarjáni titkárát és feleségét, akik Pesten éltek. Szóltam a lányokat vezető tanárnak, hogy nem megyek velük tovább, és kiléptem a sorból. Odamentem Kudeláékhoz, és együtt néztük a felvonulást. Egyszercsak a menet leállt, és hangos kiáltozás hallatszott kórusban : „Följebb. . . följebb ... följebb ... !” . Mi nem tudtuk, mire vélni a kiabálást, de csakhamar rájöttünk. Amerre a menet haladt, az épületek ablakain léengedett zászJókkal voltak elégedetlenek. Ugyanis azokon a régi kalászos-csillagos címer állt, és a tömeg addig kiabált, s nem mozdult, amíg a zászlókat úgy be nem húzták az ablakokon, hogy a címer nem volt látható. Ebből majdnem komolyabb bajunk lett. Ku- delánét annyira felháborította, ami történt, hogy hangosan megjegyezte: nem szégyenük magukat ezek, mit ártott nekik ez a címer, s jó palóc tájszólással te,tt egy pár — Nógrádban ismeretes — megjegyzést, amit a közelünkben állóik meghallottak. Közülük többen körülvettek bennünket, és fenyegettek. Talán tetle- gességre is sor került volna, ha egy katonai őrjárat autója oda nem érkezik, és véget nem vet a vitatkozásnak. Az incidens után, elegem volt a látottakból és az élményekből. Gyorsan elbúcsúztam Kudeláéktól, és siettem vissza a tiszti házba. A ruhatárból elkértem a bőröndömet, igyekeztem, hogy a Keletiből induló gyorsvonatot még elérjem. Amikor felszálltam a 44-es villamosra, úgy 5 óra után, már azt beszélték, hogy a Bem- szobornál kivagdossák a zászlókból a címereket, és égetik a vörös zászlókat. A Rákóczi út és a körút kereszteződésénél áthaladva, a villamosról láttam, amint a Szabad Nép székháza előtt nagy tömeg áll... A pályaudvarra érve gyorsan megváltottam a jegyemet, és felszálltam a vonatra. Úgy tudom ez volt az utolsó, ami aznap Salgótarjánba indult. A vonaton Pólónkat Antal rendőr- nyomozóval és társaival találkoztam , akik rabokat szállítottak Tarjánba. Polon- kait jól ismertem, egy házban laktunk. Hogy Pesten mi van, azt ők sem tudták megmondani, de én már rosszat ^ejtettem. Ezt igazolta* amikor Jobbágyiban HH megállt a vonat, és állam- védelmi sorkatonák szálltak fel, akik az ottani hadiüzemben teljesítettek őrszolgálatot. Láttam ezek a kiskatonák félnek. Nem jöttek be a kocsi belsejébe, hanem kinn álltak a peronon összebújva. Kimentem hozzájuk, hívtam be őket. Közben kérdezgettem, mit tudnak, mi van velük, ök sem tudtak semmit, csak annyit mondtak, hazaküldtek őket. Amikor hazaérkeztem a Vörös Hadsereg út 10. szám alatti lakásunkba — volt Jankovics-házba — békés látvány fogadott. Feleségem nyugodtan kötött valami gyerekholmit, öt hónapos fiam pedig mély álomba merülve, kis ágyában az igazak álmát aludta. Az átéltek hatása miatt meglehetősen felzaklatott állapotban, a szobába lépve, azt mondtam; „Te csak itt ülsz nyugodtan, amikor Pesten forrong a nép!” ö azt felelte, ne beszéljek képtelenségeket. Elmondtam pesti élményeimet, láttam nem hiszi el. Október 24-én reggel, már kora hajnalban bekapcsoltam a rádiót, amelyből a megszokott vidám muzsika helyett, komolyzene hangzott... Majd egy, a szavaiból érezhetően ijedt női hang közölte — miközben lövések hallatszottak a készülékből —, felfegyverzett csőcselék támadást indított a rádió elfoglalására, felszámolásuk folyamatban van ! Sturmann Béla Örök ifjúság Fokváros egyik kórházában, 1967 decemberében új szívet kapott egy úr. Az ötórás műtét után a hírügynökségek sietve tudatták a világgal a jó hírt, hogy új korszak kezdődött a szívsebészetben. Christian Barnard nyitotta meg. Ki emlékszik manapság a filmsztárarcú orvosra, aki előtt a bátor vállalkozást követően nemcsak az akadémiai előadótermek, hanem a gáláns kalandokat ígérő szalonok is ajtót tártak?! A szikét, az fH tj Ut l enéi operálókést 1983-ban végleg letette. A mítosz szokvánv szenzációkká változott: válások, barátnők, érdektelenség. Október elején Milánó egyik szállodájának bemutatótermében szépítőszerek, krémek, púderek alkalmi vásárán bemutattak egy reszkető kezű, idős urat, aki az örök ifjúság szérumát, az. alkimisták hajdani álmának megvalósulását helyezte kilátásba egy svájci cég képviseletében. Az úr: Christian Barnard. Így múlik el a világ dicsősége. Kávéivás és rákbetegség A kávéivásnak a jelek szerint valamilyen módon része van a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatos megbetegedésében — állítja dr. Brian McMahon amerikai kutatóorvos. Olyannyira meg van győződve a ká- véivás bűnösségéről, hogy maga teljesen elhagyta a kávézást. Kutatócsoportjával csaknem ezer beteg kortörténetét elemezte, s szerinte napi két csésze kávé elfogyasztása a kétszeresére növeli a hasnyálmirigyrák kockáaatát. Egy fáradt doktorhoz Kedves doktor úr!(?) Kénytelen vagyok önhöz ily módon fordulni, mert találkozásunk után fizikai fájdalmam és felháborodásom közepette elfelejtettem megnézni nevét az ügyeleti táblán. A szóban forgó napon ön egyáltalán nem volt kedves és mégkevésbé orvos. Nyilván ön már nem emlékezik kényszerszülte találkozásunkra — mely számomra örök, szomorú emlék marad —, ezért engedje meg, hogy felidézzem. 1989. október 14-én jelentkeztem a balassagyarmati kórház sebészeti osztályán, ahol ön volt az ügyeletes. Higgye el, nem háborgattam volna feleslegesen, de addigra már olyan kínzó fájdalmat éreztem bal könyökömben — melyet már mozdítani sem tudtam, — hogy kénytelen voltam orvosi segítséget igénybe venni. Rossz sorsom önhöz vezérelt. Panaszomat meghallgatta, majd közölte, hogy egész nap a műtőben volt, fáradt, így nem tud velem foglalkozni. Tanáccsal viszont szolgált, miszerint otthon borogassam a fájdalmas testrészt. Doktor úr! Ezért felesleges volt hosszú éveket eltöltenie az egyetem padjaiban, ezt a tanácsot az írni sem tudó, legegyszerűbb falusi (asszonytól is megkaphattam volna. Én fájdalmam enyhítéséért fordultam önhöz, mely munkaviszonyban eltöltött 25 évem alatt fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás szerint, állampolgári jogon jár nekem, de meglévő fizikai fájdalmam mellé még a mellőzöttségből származó lelki fájdalmat is sikerült szereznem öntől. Igazán nem kívánom, de gondoljon bele: mit tenne akkor, ha lakásán tűz ütne ki és hivására b tűzoltóság azt a választ adná, hogy ma már többször oltottak, fáradtak, hordjon a tűzre vödörben vizet. Lelkiismerete megnyugtatására tájékoztatom, hogy a salgótarjáni rendelőintézet igazgatójának segítő- készsége folytán Salgótarjánban elláttak és kezelésük hatására ma már használni tudom beteg kezemet. Ígérem, hogy soha többé nem fogom önt ügyeleti idejében háborgatni, jó egészséget és jó pihenést kívánva zárom levelem. Cseman Józsefné Balassagyarmat, Rákóczi út 113.
